Romániai Magyar Szó, 2004. június (16. évfolyam, 4853-4881. szám)

2004. JÚNIUS 1 KEDD Az ITDH a Partiumban „Az unión kívüli beruházás egy későbbi belső piacszerzést jelent” • Bihar, Szatmár, Szilágy­ és Mára­­maros megye tartozik az ITD­ Hungary nagyváradi regionális irodájának hatás­körébe. Szabó Ödönt, a kirendeltség ve­zetőjét a nemrég lezajlott Az EU házhoz jön konferencián kérdeztük a régiókbeli befektetési lehetőségekről és a gaz­dasági fluktuációról.­­ Hadd mondjam el, hogy itt nőttem fel és nagyon szeretek ebben a térségben dolgozni. Nyilvánvalóan nagyon sok szerep vár ezekre a megyékre ebben az időszakban. Május 1. óta az Európai Unió két megyénknek, Biharnak és Szatmárnak is határa lett. Ezért a ré­gióba jövő minden fejlesztés, beruházás nagyon fontos. Magyarországot, bár csak nemrég lett EU-tag, most már unió­ként lehet kezelni. Az onnan jövő ta­pasztalatokat nyugodtan átültethetjük a magyarlakta településekre, az itteni magyar vállalkozóknak átadhatjuk. Azok a magyarországi vállalkozók, akik már régebben átjöttek a határon, hasz­nosíthatják Magyarország előcsatlako­zási folyamatában megszerzett tapasz­talataikat. Nem csak egy országnak, régiónak kell felkészülni az uniós tagságra, hanem a vállalkozónak is fel kell készülni arra, hogy egy százmilliós belső piac részévé válik és új lehetőségeknek, új szabály­zóknak és minőségi rendszernek kell megfelelnie. Hatványozottan tudunk segíteni az Erdélyben már megtele­pedett vállalkozóknak. A váradi iroda az elmúlt egy esztendőben felértékelődött, hiszen a határ menti térség iránt megnőtt az érdeklődés. A román-magyar határ menti legjelentősebb átkelő, a borsi, Bihar megyének és Váradnak különle­ges szerepet ad, másrészt itt fog húzódni az M4-es folytatásaként az az autópálya, amely egész Erdélyt átszeli­­ a Szilágy­ságon, Belső-Erdélyen át Brassóig, s az­tán Bukarestig. A sztráda első szakaszát június 4-én kezdik el építeni. Magyar­­ország EU-csatlakozása megelőlegezte a lehetőségek kiaknázását, ebben a Bihar- Bihor eurorégiónak lesz fontos szerepe abban, hogy miként tudja ez a térség idehozni a tőkét. A konferencián Grényi Gábor főosztályvezető mondotta, hogy 10 milliárd euró áll Romániának a ren­delkezésre az elkövetkező időszakban. Nem mindegy, hogy ez a pénz melyik régióba megy, nem mindegy, hogy fel leszünk-e annyira készülve, hogy ide­­vonzzuk ezeket a forrásokat. • Sok szempontot felsoroltál, ami idevonzhat egy vállalkozót, valószínűleg az érintettek is ráfigyeltek erre, mennyit nőtt a befektetők száma, amióta ezek a változások történtek?­­ Csak az elmúlt két hétben nyolc olyan magyarországi befektető keresett meg, akik meg szeretnének telepedni nálunk, itt szeretnének vállalkozást beindítani. Az irányt szerintem ez jól tük­rözi, az együttműködés kiszélesedik azáltal, hogy rájöttek, az unión kívüli beruházás egy későbbi belső piacszerzést jelent. Románia biztosan tagállam lesz, ezért minden határon túlra befektetett összeg piaci előnyhöz juttatja az erre vállalkozókat. S miért ne vállalkozná­nak azok a magyarországi magyarok, akik határon túl, ugyancsak magyar vállalkozókkal léphetnek kapcsolatba és nagyon jó üzletet köthetnek. Akár a ro­mániai belső forrásokat és előcsatlako­zási alapokat is kihasználhatják a belső piacszerzésben. Magyarországon ezek a vállalkozások már megszerezték az EU-s forrásokat, így kétszeresen nyertesek lehetnek. • Különböző befektetéstámogatási lehetőségeket soroltak fel a konferenci­án, mit használnak fel előszeretettel a vállalkozók? - A vállalkozók elsősorban infor­mációt szeretnének, s aztán döntenek. Számunkra és számukra is az infor­máció a legfontosabb. A legtöbb támo­gatási alap információi rendelkezésükre állnak, az ITDH szerepe többek között az, hogy sűrítve kaphatja meg ezeket az érdeklődő. Mi tovább tudjuk ajánlani a befektetési lehetőségeket Erdélyben és a Partiumban. Pillanatnyilag ott állunk, hogy Bihar megyében van a négy megyébe beérkező vegyesvállalatok fele. Szatmár viszonylag jól áll, de igen fontos a többi térséget is bekapcsolni, hogy Szilágy és Máramaros is forrásokhoz jusson. • Releváns befektetési példát, lehe­tőséget tudnál-e mondani, amiben meg­kapaszkodhatnak a bejövő vállalkozók?­­ Máramarosban elsősorban a turiz­mus és faipar fejlődhet az elkövetkező időszakban, az korábban is fejlődött. A többi iparág jórésze visszafejlődött. Az infrastruktúra-fejlesztésben, építkezés­ben sok lehetőség rejlik mind a négy megyében. Szatmárban a határ menti adottságnak megfelelően Nagykároly környékén mezőgazdaságtól kezdve, egész Szatmárnémetiig vannak lehető­ségek, ahol elektronikai cégek is megje­lentek. Szilágyságban a mezőgazda­ságban, elsősorban az állattenyésztés­ben és a nyersanyagok felhasználására lesz lehetőség az autópálya építésekor. Bihar megye a legkomplexebb: a turiz­mustól a logisztikai központokig nagy­­beruházásoktól, bérmunkától egész ko­moly elektronikai cégek megjelenésig sok mindenre van lehetőség. BÁLLA TÜNDE Külön pavilonja lesz a romániai magyarságnak a TIBCO-n Most első ízben külön pavilonnal mutatkozik be a romániai magyar kö­zösség a június elsején megnyíló buka­resti nemzetközi vásáron (TIBCO) - je­lentette be a múlt hét végén az RMDSZ ügyvezető elnöksége. Kerekes Gábor, az RMDSZ gazdasági alelnöke az MTI- nek elmondta: a román kereskedelmi kamara és a kiállításokat rendező Romex­­po cég felajánlotta, hogy az e hét keddjén a Bukarestben megnyíló nemzetközi vá­sáron lehetőséget biztosít a romániai magyar közösség vállalkozóinak közös bemutatkozására. Ezt a lehetőséget ki­használva az RMDSZ úgy döntött: meg­szervezi a romániai magyar közösség gazdasági, társadalmi és kulturális éle­tének panoramikus bemutatását megkí­sérlő közös pavilont. A csaknem 900 négyzetméternyi területen a pavilon mintegy 30 romániai magyar céget mutat be. Emellett sokszínű és sokolda­lú képet, ízelítőt próbál nyújtani a ro­mániai magyar közösség értékteremtő erejéről, törekvéseiről, jövőbe vetett hitéről. A közfogyasztási javak bukaresti nemzetközi vásárán az első magyar kö­zösségi pavilonnak a megnyitására ma kerül sor. A pavilont Szép Gyula, az RMDSZ művelődési ügyvezető alelnöke nyitja meg, majd köszöntőt mond Markó Béla szövetségi elnök és Íjgyártó István, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykö­vete. Kerekes Gábor gazdasági ügyve­zető alelnök, a romániai magyar közös­ség hazai gazdaságfejlesztésében betöl­tött szerepéről tart előadást. A megnyitó ünnepségen fellép két balánbányai gyermek és ifjúsági együttes. A TIBCO magyar közösségi pavilonjában a lá­togatók népművészeti és fényképkiállí­tás, filmvetítés, népi alkotók műveinek segítségével alakíthatnak ki maguknak képet a romániai magyarságról. A ro­mániai magyar könyvkiadók kiad­ványaikkal, a magyar vállalkozók pedig cégeik termékeivel járulnak hozzá a mi­nél teljesebb magyarság-képhez. Mint Kerekes Gábor elmondta, a szervezők azt szeretnék, hogy az elkövetkező vá­sárokon a pavilon hagyományossá vál­jon, s minél teljesebb és hiteles képet nyújtson a romániai magyarság életéről. Az államháztartási hiányra vonatkozó EU-küszöb Rugalmasabban, de mindenkire kötelezően Az Európai Bizottság várhatóan jú­nius 23-i ülésén tesz javaslatot a túl nagy államháztartási hiány miatti eljárás meg­indítására több új tagállam ellen - kö­zölték nemrégiben uniós illetékesek. Az intézkedés azokat a tagállamokat - köz­tük Magyarországot - érinti, amelyek tavalyi államháztartási hiánya megha­ladta hazai össztermékük (GDP) 3 szá­zalékát. Az euróövezet pénzügyi egyen­súlyának őrzésére hivatott stabilitási és növekedési paktum ebben az értékben határozza meg a deficit megengedhető felső határát. Az új tagállamokat azon­ban az eljárás megindítása ellenére - és a paktum rendes körülmények között alkalmazott szabályaitól eltérően - nem fogják arra kötelezni, hogy már a túlzott hiány utáni első évben a GDP 3 szá­zaléka alá csökkentsék a deficitet - kö­zölte Joaquin Almunia gazdasági és pénzügyi kérdésekért felelős biztos szó­vivője. Esetükben az eljárás két alapvető ok miatt is eltér attól, amelyet a valuta­unióban részt vevő országok esetében alkalmaznának. Egyrészt ezek az or­szágok még nem tagjai a valutauniónak, másrészt államháztartási helyzetük érté­kelésekor a brüsszeli bizottság „sajátos körülményként” fogja értékelni uniós csatlakozásukat, illetve annak gazda­sági-pénzügyi következményeit - tette hozzá a szóvivő. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az érintett országok több időt kapnak államháztartási hiányuknak a GDP 3 százaléka alá csökkentésére, de hogy pontosan mennyit, azt a bizottság javaslata alapján a pénzügyminiszterek tanácsa esetről esetre fogja eldönteni. (Erdész Jenő / MTI) A stabilitási és növekedési paktum­ban meghatározott küszöbértéket - azt, hogy az államháztartási hiány nem ha­ladhatja meg a GDP 3 százalékát - ru­galmasabban kell kezelni, ugyanakkor ezeket a rugalmasabb szabályokat min­denkire kötelezően alkalmazni kell - je­lentette ki az MTI-nek Draskovics Tibor pénzügyminiszter, aki jelen volt az EU- tagállamok múlt keddi brüsszeli pénz­ügyminiszteri tanácsülésén. Ez volt az első hivatalos EU-miniszteri tanácsko­zás, amelyen Magyarország a május el­sejei EU-belépés nyomán már teljes jogú tagként vehetett részt. Draskovics annak kapcsán nyilatkozott, hogy az eurózóna pénzügyminiszterei előző napi ülésükön júliusig elhalasztották a dön­tést arról, vajon kapjon-e előzetes figyel­meztetést Olaszország növekvő állam­­háztartási hiánya miatt. Elmondta: a magyar álláspont két, összhangban lévő elemből áll. Egyrészt meggondolásra szorul a 3 százalékos kritérium, azt a mai merevségnél rugalmasabban kell értelmezni, s figyelembe kell venni, hogy a hiány milyen összetevőkből ala­kul ki. Ugyanis ott, ahol magas a be­ruházási hányad, ahol nagyon előre­mutató nyugdíjreformot hajtottak végre (s ilyen Magyarország is), ott másként kell ezt a hiányt megítélni, mint azokban az országokban, ahol a túllépést a folyó kiadások gyors növekedése eredmé­nyezte - szögezte le. (S. Tóth László / MTI) Kamaszok a munka világáról Hit, erkölcs és példaképek. Mind­ezek fájdalmasan hiányoznak sok fiatal szellemi eszköztárából, s a hiány kiszolgáltatja őket olyan divatok­nak, amelyekből nem ők, s nem is a társadalom húz hasznot. Miként vé­lekednek például a munkáról? Erre - és még jónéhány alapvető kérdésre­­ keresi a választ felméréseivel, be­szélgetései során a kutató. Egyszer már sokkolta kutatási eredményeivel egy erkölcsfilozófiai szeminárium résztvevőit Tóth Ist­vánná, a Kaposvári Egyetem Csoko­nai Vitéz Mihály Pedagógiai Főisko­lai Karának adjunktusa. Vizsgálódá­saiból rendre kiderül: felnőtt egy nemzedék - hit, erkölcs és példaké­pek nélkül. Legutóbb arról adott számot, hogy a mai általános iskolá­sok egy része felnőtt korában legszí­vesebben munka nélkül élne, de a gyerekekkel folytatott beszélge­tésekből az is kiviláglik: szédítően vonzó számukra a milliomos sem­mittevők világa. Ha viszont mégis dolgoznának, akkor a diákok legtöbbje bankárnak, jól menő ügyvédnek, plasztikai sebésznek, sztárnyomozó­­nak, építésznek, ingatlanügynöknek állna, s a modellek, vagy a légikísé­rők foglalkozása is sokak álma. A megkérdezett 214 tanuló jelentős hányada nettó 100 ezer forintos havi­bérnél kevesebbért sehol nem vállal­na munkát. Menedzsernek jó lenni­ ­ Míg korábban a vendéglátós szakmák voltak divatban, most ezek egyre inkább háttérbe szorulnak. A mai gyerekek nem szívesen lenné­nek kőművesek, pékek, hentesek, víz- és gázszerelők, bádogosok, ácsok, festő-mázolók sem - állítja a kutató, hat esztendő felméréseinek tapasz­talataira építve. - Inkább szoláriu­­mosnak, műkörömépítőnek, fodrász­nak, kozmetikusnak állnának, de nép­szerű hivatás e kör­ képzeletében a televíziós szerkesztő, az újságíró, az ügyvéd, a banktisztviselő, a jogász, a menedzser és az informatikus is. A beszélgetések megerősítették azt a véleményt, hogy a valóság­­show-k rendkívül romboló hatásúak. A fiatalok azt a tapasztalatot vonják le e műsorokból, hogy az üresfejű, értéktelen, durván beszélő, útszéli módon viselkedő alakok rövid idő alatt sztárokká válhatnak, s ehhez, minden támogatást megad a televí­zió. A botrányhősök nevét előbb jegy­zik meg a tizenévesek, mint azokét, akik munkájukkal maradandót al­kottak. Míg a 12-14 éveseknek csu­pán 2-4 százaléka ismeri Melocco Miklós, vagy Balog János nevét, addig 45-60 százalékuk, ha álmukból fel­keltenék, akkor is naprakész lenne Pongóból, Évi babából és Majkából. Persze, ez a szülők bizonyítványa is, hiszen nem törvényszerű, hogy ezeket a valóságshow-kat kellene bámulniuk a gyerekeknek! S a fel­nőtteknek sem... Ha ezek a sztárok a követésre méltók, akkor joggal fo­galmazódik meg a fiatalokban kér­dés: miért tanuljak? Tóth Istvánné és csapata lerántot­ta a leplet a beszélgető műsorokról is, amelyekben utcalányok, transz­vesztiták, homoszexuálisok, leszbi­kusok vallanak életükről, míg a bel­földi hírek a katasztrófák mellett arány­talanul sokszor szólnak tisztességte­len iparosokról, roma nőket sterili­záló orvosokról, csaló ügyvédekről, zsaroló rendőrökről, megvesztege­tett ügyintézőkről. A megkérdezett gyerekek 58(!) százaléka nem szeretné felnőtt ko­rának javarészt napi nyolcórás mun­kával leélni. Beérné 4-6 órával, de azt is inkább kötetlenül, hiszen ekkor nem kell időre beérni a munka­helyre, s időre végezni. Sok gyerek 13-14 évesen sem tudja, hogy édes­apja, édesanyja valójában milyen munkát végez. Olyan válaszok ér­keztek, mint: a vízműnél dolgozik, valami vasipari vállalatnál van, iro­dában dolgozik. Ennél többet nem tudtak mondani! Csak minden tizedik tanuló gon­dolja úgy, hogy mindenféle munká­ban lehet örömet találni, s csak min­den huszadik, hogy az emberi érté­kek fokmérői nem feltétlenül a meg­szerzett anyagi javak és a bankbe­tétek. A munka tehát a tizenévesek körében amolyan szükséges rossz­ként jelenik meg, s aki végigdolgoz­za az életét, azt inkább sajnálatra, mint tiszteletre méltónak tartják. A gye­rekek szerint tudni kell élni, élvezni az életet! Igaz, azt is megjegyezte az egyik: amióta édesanyja egy német­magyar vegyes vállalat titkárnője, esténként nincs náluk vacsora, mert későn jön haza. Viszont hetente kétszer fitnessterembe, egyszer a kozmetikushoz, egyszer a fodrász­hoz megy, egyszer meg a „szoliban” barnítja a bőrét. Hétvégenként rend­szeresen az a családi program, hogy a „plázában shoppingolnak...” Milyen a való világ? A tanárnő vizsgálta a tankönyve­ket, amelyekben hatvan foglalkozást ismerhetnek meg a diákok. Olya­nokat, mint a váltókezelő, a katona, a pap, a tanár, az újságíró, a mészáros, a szállodaportás, az orvos, a kántor, a szakács, a drótostót, és ezek egy­­harmada, tágabb körben egyötöde gyakorolható is. Nagyon kevés fog­lalkozás, hivatás jelenik meg azon­ban plasztikusan,­­ jól körülhatá­rolva, érzékelhetően bemutatva egy­­egy szakma jellegzetességeit. - Egyre több olyan gyerek kerül az iskolába, aki nem tudja, mit csinál a szabó, a szűcs, az asztalos, a mészáros, a ko­vács, a molnár - állítja Tóth István­ná, aki a hit, az erkölcs, a példaké­pek és munka világának kutatása után a családi szerepek változását veszi majd nagyító alá. - Hogy nem tudnak semmit a pákász, a csősz, a takács, a drótostót munkájáról, az teljesen érthető, s talán még az is elfogadható, hogy nem tudják, mi a különbség a csizmadia, a varga és a suszter között. De miért nincs az olvasókönyvekben lakatos, rendőr, tűzoltó, pénztáros, könyvkötő, varró­nő, kőműves, tetőfedő? Meglehetősen összetett prob­lémakört feszeget a főiskolai ad­junktusnő, aki - ha úgy tetszik -, be­lenyúlt a darázsfészekbe. Bár az összeg­zésben benne van a kamaszok nai­vitása, sarkított gondolkodása, elgon­dolkodtató - és sajnos, elszomorító is - mindaz, amit az életről, a munká­ról megfogalmaztak. (Lőrincz Sándor / MTI-Press) 3. OLDAL A *-gal jelzett intézmények havi rendszerességgel is fizetik a kamatot, így a kamatos kamat révén gyakorlatilag a betét teljesítménye valamivel nagyobb a táblázatban feltüntetettnél. Lakossági bankbetéti (év/%) kamatok 2004. május 29-én A bank neve Minimális Látra 1 hónapos 3 hónapos 6 hónapos 9 hónapos 12 hónapos lekötött szóló összeg -lej-BCR* 1000 000 I 14 15 14.5 14.75 16 Raiffeisen Bank* 500 000 I 15 15.5 15 15 15 Alpha Bank­­ 1,1 16,5 16,5 17 17 17 BRD 1500 000 1 14 14,5 14.75 15 15.25 Transilvania Bank 500 000 2 16.5 17 17 17.5 17,5 Postabank* 500 000 1 14 14,5 14,5 15 16 Romexteira 500 000 1,5 14 16 16,5 17 17.5 EuromBank* 500 000 0.5 17 18 18 18,5 19

Next