Romániai Magyar Szó, 2004. szeptember (16. évfolyam, 4944-4973. szám)

2004-09-04 / 4947-4948. szám

D. OLDAL A KULTÚRA BERKEIBŐL Németül is megjelent az „Apák könyve” Némely regényírónak sikerül, ami sok történésznek egy életen át nem: az irodalom eszközeivel olvashatóvá és érthe­tővé tenni a történelmet, és ezzel népes olvasótáborra szert tenni. Vámos Miklós magyar írónak sikerült ezt hazájában elérnie 2000-ben megjelent, Apák könyve című regényével - írta méltatásában a német dpa hírügynökség. Egy magyar család évszázadokon átívelő történetéből Magyarországon irodalmi szenzáció lett, és hónapokon keresztül a bestseller­lista első helyét foglalta el. A regény most német fordításban is megjelent, és arra számítanak, hogy megismétli hazai sike­rét, de ez nem lesz könnyű. • Az 1950-ben Budapesten szü­letett, jogi képesítést szerzett Vámos művének alapgondolata éppen annyira egyszerű, mint amennyire megragadó: a regény tulajdonképpen családi napló, amelyet a család egyik őse, Czuczor 1706-ban kezdett el írni. Tizenkét nemzedéken át folytatja azután a mindenkori elsőszülött fiú, aki nemcsak a családi naplót örökli, hanem a képességet is arra, hogy a múlt­ba és némelykor a jövőbe is tekintsen. A napló így összekötő szál a nemzedékek között. Háttérben a magyar, és ezáltal az európai történelemmel, az olvasó átéli a család felemelkedé­seit és vereségeit, boldog napjait és katasztrófáit. Eközben a történet mindinkább a magyarországi zsidóság történetévé is válik, jóllehet az egyes családtagok a mozgalmas évszázadok­ban éppen olyan gyakran váltogatják vallásukat, mint nevüket. A szerző erőteljes stílusban fogalmaz, nem riad vissza az anekdotától, kiruccanásokat tesz a fantázia birodalmába, és nem hátrál meg a brutalitás, a rettegés elől sem, amely időről­­időre jellemezte az európai történelmet. „Bármilyen erőteljes is Vámos a család történetének elbeszélésében, a regény hát­terét és összefűző kapcsát alkotó magyar történelem gyakran csak jelzésszerűen szerepel a könyvben. Nevek merülnek fel, amelyek a magyar történelem ismerőinek mondanak valamit, de a magyar történelmet nem ismerőknek nem jelentenek semmit. Nem hiányosság az, ha valaki magyar íróként első­sorban honfitársaira van tekintettel. Németországban azonban sok olvasó számára a regény háttere és mondanivalója elmo­sódhat ezáltal. Ez Vámos Miklós regényét nem teszi ugyan ol­vashatatlanná, éppen ellenkezőleg, de leküzdhetetlen akadály­nak bizonyulhat a németországi bestseller-státushoz vezető úton” - írta a német hírügynökség kritikájában. IGÁL ÉVA EMESE Örök jövő (szonettkoszorú) 1. Már szorongatja torkunkat a vég, a tudat, hogy az ég is szétomolhat, bölcsője volt, sírja lesz csillagoknak, mert ami benned él, benne ég. Mintha millió ragyogó kereszt követné a végtelen temetőjét, és köztük botladozna az öröklét, melybe minden idő beleveszett, s a bolygók, mint az apró rovarok nyüzsögnék körül a keresztnapot, ami élettel csábít, halált érlel, úgy ejti át egymással önmagát az Isten, az ember, és a világ, bár a végtelent föl sem érjük ésszel. 2. Bár a végtelent föl sem érjük ésszel, benne születik minden gondolat, ami irányt, kiutat tapogat, s teret hódít mindazzal, amit észlel, mert egyre vonzza, bűvöli a távlat, s amit tud, az nem lesz elég soha. Amíg a mindenség nem otthona, meg kell vívnia vele a csatákat. Ha vadászzónáját óvja a vad, ha az eb a kerítésig szabad, a rengetegből kicsi hazát bérel, s ha többet akar, küzdenie kell ismeretlen ellenfeleivel. Elménk mindenben kutatni merészel. 3. Elménk mindenben kutatni merészel, jogot adott hozzá az értelem, ami átküzdött évezredeken, hogy leszámoljon tabuk édenével. Az ember magát már vállalni képes! Bár tudja, hogy csak kétségekre hág, le meri vetni azt a glóriát, ami díszlet a tehetetlenséghez, s a kérdéseket halmozó világhoz, ahol a végtelen csak véggel átkoz,­­ mert jövőnkhöz örök múlt sem elég. Hogyan is érné születését tetten a világ, ha nincs kezdet végtelenben? Tágul, és egyszer széttörik az ég. 4. Tágul, és egyszer széttörik az ég. És nem lesz hova hulljanak a részek, nem vonz, nem taszít se részt, se egészet semmi, ha nem létezik messzeség, mert levetette testét a világ. Csak az űr suhan át a pőre csenden, mint a múlt idő az emlékezetben, ami lassan felejti el magát. Ó, régen nem lesz soha sehol ember, mikor a vég ütközik végtelennel, elherdálja mindenét, céltalan, s kiűzi magát a világ magából, ha alaktalanná szakad a távol, vagy a mindenség magába zuhan. 5. Ha a mindenség magába zuhan, elnyeli az élő, teremtett tájat, piramist, szobrot, verseket, csodákat, az éltető napot, s az arctalan világ lassan cserben hagyja magát. Fekete sírba sűrűsödő végzet, vagy végzetik szakadó hűtlenségek jellemzik ezt a bolyongó csodát, ami még oly szenvtelent kereng, mintha örök lenne benned a rend, és csak az élet, szerelmek, és álmok hordoznák az elmúlást és halált. De egyszer minden visszájára vált. Menthet-e ember életet, világot? 6. Menthet-e ember életet, világot? Értelmünk tétje lehet-e egyéb, mint megóvni az otthon kék egét, s az örök holnapra virradó álmok ágymelegét a csillaglakta égen? Lesz-e képes arra az értelem, hogy túlnőjön teremtő Istenen, megértse, mi a cél a teremtésben, s uralva eszközét, mentse a célt világért, emberért és istenért, hogy semmisüljön minden talmi átok, és a folytatás végtelen legyen? Ha nem menthet világot értelem, mit jelentenek az évmilliárdok? 7. Mit jelentenek az évmilliárdok, ha minden a pusztulásnak terem? Halálok között hol a végtelen, s mi menti az örökkévalóságot, ha az idő is úgy függ minden perctől, mint a ki-be lélegzett levegő, mert létezés nélkül nincsen idő, és a végtelen kártyavára megdől? Mintha értelmünk vesztene el minden csatát ott, ahol már küzdelem sincsen, a válaszok helyén csak űr fogan, s mert a kétségek hitnél súlyosabbak, tán üzenetük sincsen a szavaknak, ha a teremtésnek csak sírja van! 8. Ha a teremtésnek csak sírja van, s nincs semmi gólja ennek a világnak, délibáb talán? Örök ellen látszat, melyben a gondolat kiúttalan? Ha így van, akkor véletlen a lét, és a legnagyobb véletlen az ember, akit Isten játékaihoz rendel, hogy vele veszíthesse mindenét. Ez as mindenség csupán ennyi volna? Játszma, melynek önfeladás a sorsa? S mert keresztnél ölelőbb a bilincs, zárt körívekre feszül bolyongása, hogy ne leljen irányt feltámadásra, mert a sírján túl folytatása nincs? 9. Ha a sírján túl folytatása nincs, s értelmetlen az egész világ léte, vajon ki hívta, s miért hívta létre? Ember szemébe porszemet ne hints, reméli Isten! Hogyha a képzelet is alkut kell kössön az elmúlással, mindent ad, és semmit se nyer magával, csak hullatja a messzeségeket, akkor nincs miért se földön, se igen fenséges istenhitében elégjen, mert lángjának már áldozata sincs! Marad az ember restellt pőresége, ami kétséget tapos föl az égre: miért termett meg benne ennyi kincs? 10. Miért termett meg benne ennyi kincs? Mért érzi végtelen lelkét az ember, ha nem szállhat szembe a végtelennel, mert távlataihoz hatalma nincs? Mért tátong bennünk ez a szakadék anyag s a szellem között, amit az élet oly természetes együttlétben élvez, áthidalni elménk mégsem elég, hogy léten túlra mentse szellemét?! Milliárd évig kerenghet az ég, és csak halálról szólhatnak a versek, ha nem teremt olyan csodát a rím, ami győz a mindenség kínjain. Miért ad céltalan életet, lelket? 11. Miért ad céltalan életet, lelket az Isten a világnak, hogyha nem folytatható belőle semmi sem? Miért kényszerít ránk olyan szerelmet, ami eleve halálból fogantán szüli azt, amit rendre elhagyott? Mondd, hogyan teremtett gondolatot a világ, ha bolygása öntudatlan? A kérdőjelek sírhantokra nőnek, válaszolni nincs arra az időnek, amíg bizonytalan a létezés. Van-e hát cél, amit ember fölérhet, vagy vakondként túrja a messzeséget, ami a megmentéséhez kevés?! 12. Ami a megmentéséhez kevés, lehet, hogy épp abban többlet az ember, míg percenként perel a végtelennel, bár élete halálával egész, mert az öröklét egész nem lehet! Nem élheti át kezdetét és végét, öröm-fájdalom tökéletlenségét, a cél nélkül is boldog életet, ami mindent a gyermekéért áldoz, hogy esélye legyen a folytatáshoz, amelybe múltja és jelene vész, és mert a család jövője a nemzet, lelke a kétkedő önismeretnek: mért játssza, hogy többlet a szenvedés? 13. Mért játssza, hogy többlet a szenvedés az élet, ha nem mentheti a többlet időkön túlra arcát az időnek? A világképet mi zilálja szét? Mit hordoz a vesztés és fájdalom, hogyha mélységet nem őriz a távlat? Mit játszhat meg a lélek önmagának, ha a világban nincsen tartalom, s minden többlet-illúzió marad? A szavak boltívei omlanak, é s a képzelet sem bírja meg a terhet, mellyel a semmi ránehezedik, s megfojtja gondolatok titkait, hogy esélyt se adjon az értelemnek. 14. Hogy esélyt se adjon az értelemnek, értelmetlen ez az egész világ? Hiába égi minden csillagát, fénye kevés látni, amit teremtett? Hitem, szavam bolyong a glóriádban, Istenem! Amíg élek és halok, minden tűz áldozata én vagyok, az ember, ki világában hazátlan, mert bolygók és csillagok sosem éltek, csak emberben ölsz létet, öröklétet, ha lelke, értelme nem lesz elég ahhoz, hogy megmentse ezt a világot, s téged, a teremtő, isteni álmot! Már szorongatja torkunkat a vég. 15. (mesterszonett)* Már szorongatja torkunkat a vég, bár a végtelent föl sem érjük ésszel! Elménk mindenben kutatni merészel, tágul, és egyszer széttörik az ég, vagy a mindenség magába zuhan. Menthet-e ember­életet, világot? Mit jelentenek az évmilliárdok, ha a teremtésnek csak sírja van? S ha a sírján túl folytatása nincs, miért termett meg benne ennyi kincs, miért ad céltalan életet, lelket, ami a megmentéséhez kevés, s mért játssza, hogy többlet a szenvedés, hogyha esélyt sem ad az értelemnek? Kopernikusz rajzfilmhőssé válik Nikolausz Kopernikusz (Mikolaj Kopernik) lengyel csil­lagász, kanonok (1473-1543) rövidesen rajzfilm hőseként je­lenik meg a mozivásznon. A világhírű tudósról a lengyelor­szági Bielsko-Biala-i filmstúdióban készül négyperces rajz­film -jelentette a PAP lengyel hírügynökség. Ez azonban csak felvezetője a tervezett, Gwiazda Mikolaja (Mikolaj csillaga) című 80 perces filmnek. A heliocentrikus rendszer felfedezé­sével - vagyis annak felismerésével, hogy a Nap, és nem a Föld bolygórendszerünk középpontja - a tudós megváltoztatta az emberiség világról alkotott képét. Peter Pan űj kalandokra indul Pontosan egy évszázaddal születése után új kalandokra ké­szül Peter Pan, a zöldruhás fiú, aki soha nem akar felnőni. A londoni Great Ormond Street-i kórház, amely megkapta James Barrie írótól művének jogait, olyan szerzőt keres, aki képes lenne folytatni a kis hős, hű társa, Giling-galang (Tin­­kerbell), illetve a romantikus Wendy történetét. Barrie először 1904-ben színházban mutatta be Peter Pant, majd 1911-ben regényben is megjelentette. Végül 1929-ben adományozta a jogokat a londoni kórháznak, amely azóta nem kis bevételre tett szert ebből. Elég csak Walt Disney híres rajzfilmjére, vagy a Steven Spielberg-féle, Hook című filmre gondolni. A folytatás megírására vállalkozó jelölteket nagyon szigorú szabályok kötik: mindenekelőtt nem szabad felnőtté változtatniuk Pétert. Egzaltált rímfaragók Újabb verseskötet kiadására készül a novgorodi megyei el­megyógyintézet: a 45 oldalas összeállításban kizárólag az ápoltak művei szerepelnek. A kötetbe a legkülönbözőbb tema­tikájú verseket válogatták be, s szép számmal akad köztük szerelmes vers is. A verseskötet jelenleg még csak egyetlen példányban létezik, kiadatásához szponzorok segítsége szük­séges. Ez már a harmadik verseskötet, amelyet a novgorodi elmegyógyintézet lakóinak műveiből állítanak össze. 2002- ben Tengeri alga címmel jelentettek meg egy válogatást, tavaly pedig A sajátunk címmel. Az intézmény rendkívül jó eredményeket ért el az elmebetegek rehabilitációjában, s ebben nagy szerep jut a művészeteknek. Az összeállítás az MTI híradásainak alapján készült. 2004. SZEPTEMBER 4-5.

Next