Romániai Magyar Szó, 2005. május (17. évfolyam, 5179-5201. szám)

2005-05-09 / 5179. szám

ROMÁNIAI 5179. SZÁM 2005. MÁJUS 9., HÉTFŐ ÁRA 5000 LEJ (50 bani), ELŐFIZETŐKNEK 3077 LEJ 325 éves a kézdivásárhelyi Nagy Mózes gimnázium Alkotókészség, igényesség és önbizalom (Bukarest) • Szerencsésnek tartom magam, hogy egyetlen gimnáziumba járhattam, hogy rossz korban, jó is­kolám volt - mondta Markó Béla pén­teken a kézdivásárhelyi Nagy Mózes gimnázium 325. évfordulóján. A Ví­gadóban megtartott ünnepi rendez­vényen a gimnázium igazgatója, Bokor Tibor, majd a céhes város pol­gármestere, Török Sándor, illetve Ke­­resztély Irma, Kovászna megyei főtan­felügyelő méltatta az iskola múltját és jelenét. Az RMDSZ elnöke, a gimnázium egykori diákjaként elmondta, hogy is­kolája sajátos örökséggel, alkotókész­séggel, igényességgel és önbizalom­mal tarsolyában bocsátotta pályájára. Markó Béla ugyanakkor arra is emlé­keztette a jelenlevőket, hogy fél évvel ezelőtt, ugyanabban a teremben az összefogás szükségességéről tartott kampánybeszédet, az összefogás ere­jéről, amelyet a választások alkalmá­val a romániai magyar közösség fel is mutatott. Az alma mater 325. évfor­dulós ünnepségén az oktatási, művelő­dési és integrációs tárcákat felügyelő miniszterelnök-helyettes kifejtette: színvonalas oktatásra, az európai kihívásokra felkészült ifjúságra van szükségünk, ezért példaértékű a Nagy Mózes gimnázium, amely mindmáig méltóképpen ötvözte a hagyományőr­zést és korszerűséget. Az ünnepi rendezvényen elhang­zott beszédek után a gimnázium diák­jai és tanárai művészi és szórakoztató műsorral léptek színpadra. (RMSZ) Négynapos „rövidzárlat” után összevont, 16 oldalas számmal ISMÉT PIACON AZ RMSZ! • Kedden a laptestben a Csodavár és Kalandozó mellékletek • Csütörtökig­­ pótlásul naponta a legfontosabb tévé- és rádióállomások műsora • A Netre feltett lapszámokból napvilágot lát nyomtatva is mindaz, ami tartós érték . Bihari küldöttség Gyurcsánynál (Nagyvárad) • Több rendbeli segít­séget kértek a magyar miniszterelnöktől a bihariak, erről Lakatos Péter parla­menti képviselő számolt be, aki Kiss Sándorral, a Bihar megyei RMDSZ el­nökével a közelmúltban járt Budapes­ten, hogy Gyurcsány Ferenc miniszter­­elnök közbenjárását kérje a Nagyvárad- Debrecen közvetlen vasútvonal új­raindításáért. A képviselő szerint a két bihari régió közti kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze lehetne a 72 kilo­méteres vasútvonal visszaállítása, amely lehetővé tenné, hogy egy óra alatt biztonságosan Debrecenbe érkezze­nek a nagyváradiak és fordítva. Az ominózus vasút a Monarchia idején már létezett, a trianoni határmódosításokkal szűnt meg, azóta Püspökladány felé 114 kilométert kerül a vonat, így ritkán is használják a bihariak. Inkább autóval és busszal utaznak, a közúti határátkelőnél a jó szerencsétől és a sor hosszától függ, hogy meddig kell rostokolni. Előtanulmányaik alapján hoz­závetőlegesen 15 milliárd forintos beru­házás volna a vasút hiányzó, 12 kilomé­ternyi szakaszát kipótolni Magyaror­szágon. A romániai szakasz rendkívül rövid, pár kilométernyi Nagyváradtól az országhatárig, a beruházás nagyob­bik részét Magyarországon kellene végrehajtani. Lakatos Péter szerint ígéretet kap­tak, hogy hamarosan mindkét kormány megvitatja a Debrecen-Nagyvárad közti közvetlen vasúti közlekedés újraindítá­sának lehetőségét. Egy hazai közvéle­ménykutatáskor derült ki, hogy a kis- és középvállalkozók 4 százaléka van tisz­tában azzal, hogy melyek az EU elvárá­sai. Ezen felbuzdulva arra is kérte a bihari küldöttség Gyurcsányt, hogy (Folytatása a 16. oldalon) Borbély László miniszter Budapesten Román-magyar együttműködési lehetőségekről tárgyalt (Budapest) • Borbély László, a román Szállítási, Közé­pítkezési és Turisztikai Minisztérium megbízott minisztere május 4-én Kolber István magyar területfejlesztési minisz­terrel tárgyalt Budapesten, majd a Magyar Területrendezési és Fejlesztési Hivatal elnökével, Szegvári Péterrel találko­zott. A nap folyamán romániai és magyarországi szakértők két munkacsoportban vizsgálták a két ország együttműkö­dési lehetőségeit - területfejlesztés és szállítás témakörökben. A két miniszter sajtótájékoztatóján Borbély László kö­zölte, újraélesztettek „tetszhalotti státusából” egy korábbi kétoldalú egyezményt, amelyet 1999-ben kezdeményeztek, amikor államtitkár volt a területrendezési minisztériumnál. „2000-ben aláírta a két akkori miniszter - mondta -, 2001- ben betették valakik egy fiókba és most, miután mi­niszterként átnéztem, hogy mi történt ezzel az egyezmény­nyel, úgy döntöttünk közösen Kolber István miniszter úr­ral, itt az idő, hogy újraélesszük, tartalommal telítsük meg a két minisztérium közötti kapcsolatot.” Az aktualizált együttműködési megállapodás aláírására a sajtótájékoztató után került sor. GUTHER M. ILONA (Folytatás a 15. oldalon) Elsőáldozáshoz járultak a Csíkszeredai Szent Ágoston Plébániához tartozó gyermekek Hargitai megyenapok Az idéntől a pünkösd üzenetének jegyében (Csíkszereda) • Május 5-én, csütör­tökön rajtolt az idén az a jövő péntekig tartó, az egész megyét átfogó rendez­vénysorozat, amely a Hargita megye alkotói potenciálját mozgósítja csopor­tos megmutatkozásra, együttgondolko­dásra. Bunta Levente, Hargita megye ta­nácselnöke úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a pünkösd jegyében szerveződő lapok ezután ehhez az időponthoz iga­zodnak majd.­­ A rendezőkkel­­ a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Művészeti Népiskola, a Gyergyószárhe­­gyi Alkotóközpont, a Hargita Könyvki­adó, a Székelyudvarhelyi Artera Alapít­vány és a Csíkszeredai Sapientia - EMTE - együtt sikerült a különböző öt­letek egybeötvözésével kialakítani a cselekvés menetét a hagyományterem­tés útján. Rendezvényeink ugyanakkor szólni kívánnak minden korosztályhoz, felkelthetik a lakosság széles rétegeinek érdeklődését, egyszersmind lehetőséget kínálva a szórakozásra, a kellemes ki­­kapcsolódásra - nyilatkozta a megye­vezető a Csíkszeredai napilapnak. Lapunk korábban ismertette már a Gyergyószentmiklós vonzáskörében (Folytatása a 16. oldalon) HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Kisebbségi törvény - vagy amit akartok? Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetet fogalmazott kormányzati felelősséggel, és elindította a törvényhozás megfelelő bürokratikus útján, aminek végén várhatóan a par­lament sok-sok módosítással európai szintű szabályozást vezet be az országban. Hogy mi jön ki a végén belőle, azt nehéz megjósolni, mert ebben a parlamentben halkszavú, gyengéd lelkületű lírai költők szoktak üvölteni, ha szóba kerülnek a magyarok. Amúgy is egy szocializmusból ittmaradt automatára emlékeztet ez a törvényhozás. Bedobja a gyanútlan polgár a pénzt, kiválaszt egy csokoládét, és vár. A gép belsejében zümmögés indul, dolgozik, rázkódik, aztán megáll. Ilyekor finoman de határozottan kívül­ről bele kell avatkozni egy erőteljes rúgással a folyamatokba (EU), és a gép kiad egy cipőfűzőt, meg némi aprót visszajáróként. Ez a jobbik eset. Van, amikor kávét csorgat, csak poharat nem ad alá, s van amikor egyáltalán semmit nem nyújt, csak elnyeli a pénzt. Mindenki végzi a dolgát, a parlamenten kívüli magyar ellenzék keményen bírálja a ter­vezetet. Hol van ez az autonómiához? Meghunyászkodás, behódolás a román naciona­lizmus irányába. Önfeladás, szemfényvesztés, balkáni együttműködés a pártállami ma­radványokkal, bizánci trükk, neptunista kézfogás a háttér sötétjében s így tovább. Ugye­bár, valaminek az eléréséhez többféle stratégia elképzelhető. Az RMDSZ arra kapott fel­hatalmazást, hogy parlamenti úton, amit lehet tegyen meg, figyelembe véve a szoká­sokat, hagyományokat, lehetőségeket. Egy hasonlattal: mintha egy nőt kellene meghódítania egy férfiembernek. Lehet virá­got venni, andalogni a holdfényben, színházba menni, csillagot választani, házasságot ígérni, s így tovább. Ez a bevált és működő rendszer. Miért nem rohanja le? - kérdezi az ellenzék, vagy miért nem tér gyorsabban és szókimondóbban a tárgyra? Erőt és elszánt­ságot kell mutatni, attól álél a női lélek. A szurkoló mindig jobban tudja, de tény az, hogy mindeddig nem halt ki az emberiség, miközben ez a lassúbb módszer maradt divatban. (Vagy én megöregedtem.) A bírálatok egy kitételen viszont igazán megakadtak. Azon, hogy a tervezet egy kalap alá veszi az ország összes kisebbségét. Lefordítva: az a baj, hogy nem az autonómiával foglalkozik, ami csak magyar ügy, hanem Románia minden kisebbségének akar ugyan­olyan jogokat biztosítani. Hát már ez is baj? A fennen reklámozott autonómia-követelésekkel szerintem egyetlen, de hatalmas gond van. Vonalat húz azon területek köré, ahol többségben vannak a magyarok, és ott akar önrendelkezést. A szórvánnyal, a szétszórtan élő és rohamosan asszimilálódó ma­gyarsággal nem törődik. Mondhatni: lemond róluk. Ahogy zavarja a más kisebbségeket megillető jogok kérdése, úgy nem foglalkozik azzal, hogy a tervezett autonóm területeken is élnek románok, és a jelenlegi közvélemény foglyoknak, túszoknak tekintené/tekinti őket, akiket sanyargatnak a magyarok. Lehet előítélet, de azzal is meg kell küzdeni. Ki számol a realitásokkal, és ki jár a fellegekben? Egységet mutattunk a választá­sokon, ebben van az erőnk. Kritika kell, és vitára szükség van. Bizonyos határok között, amit nevezhetünk felelősségnek. BARANYA­ PÉTER

Next