Romániai Magyar Szó, 2005. május (17. évfolyam, 5179-5201. szám)
2005-05-09 / 5179. szám
ROMÁNIAI 5179. SZÁM 2005. MÁJUS 9., HÉTFŐ ÁRA 5000 LEJ (50 bani), ELŐFIZETŐKNEK 3077 LEJ 325 éves a kézdivásárhelyi Nagy Mózes gimnázium Alkotókészség, igényesség és önbizalom (Bukarest) • Szerencsésnek tartom magam, hogy egyetlen gimnáziumba járhattam, hogy rossz korban, jó iskolám volt - mondta Markó Béla pénteken a kézdivásárhelyi Nagy Mózes gimnázium 325. évfordulóján. A Vígadóban megtartott ünnepi rendezvényen a gimnázium igazgatója, Bokor Tibor, majd a céhes város polgármestere, Török Sándor, illetve Keresztély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő méltatta az iskola múltját és jelenét. Az RMDSZ elnöke, a gimnázium egykori diákjaként elmondta, hogy iskolája sajátos örökséggel, alkotókészséggel, igényességgel és önbizalommal tarsolyában bocsátotta pályájára. Markó Béla ugyanakkor arra is emlékeztette a jelenlevőket, hogy fél évvel ezelőtt, ugyanabban a teremben az összefogás szükségességéről tartott kampánybeszédet, az összefogás erejéről, amelyet a választások alkalmával a romániai magyar közösség fel is mutatott. Az alma mater 325. évfordulós ünnepségén az oktatási, művelődési és integrációs tárcákat felügyelő miniszterelnök-helyettes kifejtette: színvonalas oktatásra, az európai kihívásokra felkészült ifjúságra van szükségünk, ezért példaértékű a Nagy Mózes gimnázium, amely mindmáig méltóképpen ötvözte a hagyományőrzést és korszerűséget. Az ünnepi rendezvényen elhangzott beszédek után a gimnázium diákjai és tanárai művészi és szórakoztató műsorral léptek színpadra. (RMSZ) Négynapos „rövidzárlat” után összevont, 16 oldalas számmal ISMÉT PIACON AZ RMSZ! • Kedden a laptestben a Csodavár és Kalandozó mellékletek • Csütörtökig pótlásul naponta a legfontosabb tévé- és rádióállomások műsora • A Netre feltett lapszámokból napvilágot lát nyomtatva is mindaz, ami tartós érték . Bihari küldöttség Gyurcsánynál (Nagyvárad) • Több rendbeli segítséget kértek a magyar miniszterelnöktől a bihariak, erről Lakatos Péter parlamenti képviselő számolt be, aki Kiss Sándorral, a Bihar megyei RMDSZ elnökével a közelmúltban járt Budapesten, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közbenjárását kérje a Nagyvárad- Debrecen közvetlen vasútvonal újraindításáért. A képviselő szerint a két bihari régió közti kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze lehetne a 72 kilométeres vasútvonal visszaállítása, amely lehetővé tenné, hogy egy óra alatt biztonságosan Debrecenbe érkezzenek a nagyváradiak és fordítva. Az ominózus vasút a Monarchia idején már létezett, a trianoni határmódosításokkal szűnt meg, azóta Püspökladány felé 114 kilométert kerül a vonat, így ritkán is használják a bihariak. Inkább autóval és busszal utaznak, a közúti határátkelőnél a jó szerencsétől és a sor hosszától függ, hogy meddig kell rostokolni. Előtanulmányaik alapján hozzávetőlegesen 15 milliárd forintos beruházás volna a vasút hiányzó, 12 kilométernyi szakaszát kipótolni Magyarországon. A romániai szakasz rendkívül rövid, pár kilométernyi Nagyváradtól az országhatárig, a beruházás nagyobbik részét Magyarországon kellene végrehajtani. Lakatos Péter szerint ígéretet kaptak, hogy hamarosan mindkét kormány megvitatja a Debrecen-Nagyvárad közti közvetlen vasúti közlekedés újraindításának lehetőségét. Egy hazai közvéleménykutatáskor derült ki, hogy a kis- és középvállalkozók 4 százaléka van tisztában azzal, hogy melyek az EU elvárásai. Ezen felbuzdulva arra is kérte a bihari küldöttség Gyurcsányt, hogy (Folytatása a 16. oldalon) Borbély László miniszter Budapesten Román-magyar együttműködési lehetőségekről tárgyalt (Budapest) • Borbély László, a román Szállítási, Középítkezési és Turisztikai Minisztérium megbízott minisztere május 4-én Kolber István magyar területfejlesztési miniszterrel tárgyalt Budapesten, majd a Magyar Területrendezési és Fejlesztési Hivatal elnökével, Szegvári Péterrel találkozott. A nap folyamán romániai és magyarországi szakértők két munkacsoportban vizsgálták a két ország együttműködési lehetőségeit - területfejlesztés és szállítás témakörökben. A két miniszter sajtótájékoztatóján Borbély László közölte, újraélesztettek „tetszhalotti státusából” egy korábbi kétoldalú egyezményt, amelyet 1999-ben kezdeményeztek, amikor államtitkár volt a területrendezési minisztériumnál. „2000-ben aláírta a két akkori miniszter - mondta -, 2001- ben betették valakik egy fiókba és most, miután miniszterként átnéztem, hogy mi történt ezzel az egyezménynyel, úgy döntöttünk közösen Kolber István miniszter úrral, itt az idő, hogy újraélesszük, tartalommal telítsük meg a két minisztérium közötti kapcsolatot.” Az aktualizált együttműködési megállapodás aláírására a sajtótájékoztató után került sor. GUTHER M. ILONA (Folytatás a 15. oldalon) Elsőáldozáshoz járultak a Csíkszeredai Szent Ágoston Plébániához tartozó gyermekek Hargitai megyenapok Az idéntől a pünkösd üzenetének jegyében (Csíkszereda) • Május 5-én, csütörtökön rajtolt az idén az a jövő péntekig tartó, az egész megyét átfogó rendezvénysorozat, amely a Hargita megye alkotói potenciálját mozgósítja csoportos megmutatkozásra, együttgondolkodásra. Bunta Levente, Hargita megye tanácselnöke úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy a pünkösd jegyében szerveződő lapok ezután ehhez az időponthoz igazodnak majd. A rendezőkkel a Hargita Megyei Kulturális Központ, a Hargita Megyei Művészeti Népiskola, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont, a Hargita Könyvkiadó, a Székelyudvarhelyi Artera Alapítvány és a Csíkszeredai Sapientia - EMTE - együtt sikerült a különböző ötletek egybeötvözésével kialakítani a cselekvés menetét a hagyományteremtés útján. Rendezvényeink ugyanakkor szólni kívánnak minden korosztályhoz, felkelthetik a lakosság széles rétegeinek érdeklődését, egyszersmind lehetőséget kínálva a szórakozásra, a kellemes kikapcsolódásra - nyilatkozta a megyevezető a Csíkszeredai napilapnak. Lapunk korábban ismertette már a Gyergyószentmiklós vonzáskörében (Folytatása a 16. oldalon) HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL Kisebbségi törvény - vagy amit akartok? Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezetet fogalmazott kormányzati felelősséggel, és elindította a törvényhozás megfelelő bürokratikus útján, aminek végén várhatóan a parlament sok-sok módosítással európai szintű szabályozást vezet be az országban. Hogy mi jön ki a végén belőle, azt nehéz megjósolni, mert ebben a parlamentben halkszavú, gyengéd lelkületű lírai költők szoktak üvölteni, ha szóba kerülnek a magyarok. Amúgy is egy szocializmusból ittmaradt automatára emlékeztet ez a törvényhozás. Bedobja a gyanútlan polgár a pénzt, kiválaszt egy csokoládét, és vár. A gép belsejében zümmögés indul, dolgozik, rázkódik, aztán megáll. Ilyekor finoman de határozottan kívülről bele kell avatkozni egy erőteljes rúgással a folyamatokba (EU), és a gép kiad egy cipőfűzőt, meg némi aprót visszajáróként. Ez a jobbik eset. Van, amikor kávét csorgat, csak poharat nem ad alá, s van amikor egyáltalán semmit nem nyújt, csak elnyeli a pénzt. Mindenki végzi a dolgát, a parlamenten kívüli magyar ellenzék keményen bírálja a tervezetet. Hol van ez az autonómiához? Meghunyászkodás, behódolás a román nacionalizmus irányába. Önfeladás, szemfényvesztés, balkáni együttműködés a pártállami maradványokkal, bizánci trükk, neptunista kézfogás a háttér sötétjében s így tovább. Ugyebár, valaminek az eléréséhez többféle stratégia elképzelhető. Az RMDSZ arra kapott felhatalmazást, hogy parlamenti úton, amit lehet tegyen meg, figyelembe véve a szokásokat, hagyományokat, lehetőségeket. Egy hasonlattal: mintha egy nőt kellene meghódítania egy férfiembernek. Lehet virágot venni, andalogni a holdfényben, színházba menni, csillagot választani, házasságot ígérni, s így tovább. Ez a bevált és működő rendszer. Miért nem rohanja le? - kérdezi az ellenzék, vagy miért nem tér gyorsabban és szókimondóbban a tárgyra? Erőt és elszántságot kell mutatni, attól álél a női lélek. A szurkoló mindig jobban tudja, de tény az, hogy mindeddig nem halt ki az emberiség, miközben ez a lassúbb módszer maradt divatban. (Vagy én megöregedtem.) A bírálatok egy kitételen viszont igazán megakadtak. Azon, hogy a tervezet egy kalap alá veszi az ország összes kisebbségét. Lefordítva: az a baj, hogy nem az autonómiával foglalkozik, ami csak magyar ügy, hanem Románia minden kisebbségének akar ugyanolyan jogokat biztosítani. Hát már ez is baj? A fennen reklámozott autonómia-követelésekkel szerintem egyetlen, de hatalmas gond van. Vonalat húz azon területek köré, ahol többségben vannak a magyarok, és ott akar önrendelkezést. A szórvánnyal, a szétszórtan élő és rohamosan asszimilálódó magyarsággal nem törődik. Mondhatni: lemond róluk. Ahogy zavarja a más kisebbségeket megillető jogok kérdése, úgy nem foglalkozik azzal, hogy a tervezett autonóm területeken is élnek románok, és a jelenlegi közvélemény foglyoknak, túszoknak tekintené/tekinti őket, akiket sanyargatnak a magyarok. Lehet előítélet, de azzal is meg kell küzdeni. Ki számol a realitásokkal, és ki jár a fellegekben? Egységet mutattunk a választásokon, ebben van az erőnk. Kritika kell, és vitára szükség van. Bizonyos határok között, amit nevezhetünk felelősségnek. BARANYA PÉTER