Röplabda, 1990 (1-3. szám)

1990 / 1. szám

ia&ALl?CLD 1990. január 4., csütörtök Bevarratlan zsebek !­aczó Istvánnak Sumák, 42 éves vagyok. Néhány­­ éve vezetem a soproni Szent Mihály utcában a Soron* • Kávéházat. Fiatalabb koromban röplabdáztam, a Gép- H ipari Technikum csapatában, Fehrling tanár úrnál, a** J­tán később a SMAFC-ban. NB I-e* Játékvezető vagyok, szeretem a sportágamat, ezért aztán elhatároztam, hogy­­ a soproni szívet*éggel karöltve kupatárcát szervezek. J : Vettem egy kapát, hozzájárulok a rendezési költségek- f* hez. Korábban támogattam a Ci­vitas kézilabdázóit is. Régi-új szerelmem a kosárlabda. Nagy« szeretem az SSE NB I-en A­ cooportoo játékosait, az edzőjük pee­dig a barátom. Úgy érzem, méltatlanul bánnak velük. Hát majd próbálunk segíteni rajtuk, ahogy tudook. ^ Gyakran hívom meg a Búkat, egy-egy mérkőzés ▼»«órára, fontos meccsek előtt Jutalmat hilyenek máf ^ látásba, ntem elem. Előbb-utóbb teljesíteni kell az Ígér«­­tm­m­el. Remélem, néhányan követik majd a péSdteat,* Sopronban a két világháború hőseit, a kereskedők V ét u iMronk (ion öt­leteken«» nlé Uttate* Ul) Umo,*iUk > SFAC tebdarab it. Mmnt'jmF'* tettek a spertM, mai úzt tetetek,­­m­ j 1 ciximtt Jaralk r%y réttét «MM ÍHrhféftk a UmdiM­­V>-"- ‘ iK. * *. - ; - tg#*’ ' Schetdl Ferenc, a SFAC egykori labdarúgója «Kérem, hadd ne soroljak neveseimért ha vafodott felejtek, UUn med­ertMack eaalM» még BS Támogatás? Még a gyermekeink is résses&Bek Mólé. A mi egyesületünket a magiénak érezte * " vizes.^ Aranyszívű elnökünk, dr. Hollós Richárd járt az élen, jó példával." .. - • í, ...... ■ ;r­y -/• r* y.£ . Becslések szerint a régi soproniak. Willeriül, átszá­mítva, évi 2^­1 millió forinttal támogatták egyesülletfi­­­­két, a SFAC-ot. Ma más időket élünk. Társadalmunk élethalálharcát vívja. De azért ma is vannak olyanok, akiknek nincs bevarrva a zsebük. 2 A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE Faiskolánk röpLabdacsapata az 1988,89. bajnoki év­ben az NB II Nyugati csoportjában a 3. helyen vég­zett, az Egyetemek, Főiskolák Országos Bajnokságán pedig a­ 4. helyet szerezte meg. Vártuk a folytatást,­­ de ... A Népsportból tudtuk meg, hogy az idén töb­bek között a KTMF sem indít csapatot a bajnokság­ban. A tavalyi bajnoki év végén edzőnkkel abban álla­podtunk meg, hogy szeptemberben összeül a csapat, és közösen eldöntjük: indulunk, avagy visszalépünk. Szeptember 12-én összeült a csapat és a vezetőség be­jelentette a visszalépést. A játékosok választhatnak: tovább játszanak a főiskola immár megyei 1. osztályá­ban szereplő csapatában, vagy megpróbálnak átiga­zolni. Átigazolásra a „jobbaknak" van esélye, a hírek szerint a Győri Dózsa fogadja őket. A megyei L osz­tályban a színvonal igen­ alacsony, így egy ott szerep­lő csapattal nem lehet megfelelően felkészülni a jövő évi egyetemi, főiskolai bajnokságra. A folytatás te­hát elmarad, pedig... Ez a csapat nem volt esélyes a bajnoki címre, de nem volt pofozógép a csapatban. Ihattunk volna. Maradhattunk volna. ... ...._______ v A vezetőség elmond­ta, hogy azért ez a­ visszalépés, mert úgy látták nem lesz elég játékos erre az idény­re. Ehhez csak annyit, hogy 11 fő jött össze a gyűlés­re. Maradt tehát az alsóbb osztály és a remény: ta­lán jövőre? Egy (volt) játékos

Next