Röplabda, 1974 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Az eddig elért eredmények, de az igények is azt követelik, hogy az utánpótlás nevelés országosan szervezett, segített tevékenység legyen. A nagy nemzetközi versenyek varázsa túlságosan előtérbe állította a válogatottak szereplését és a Szövetség hoszzú időn keresztül nem fordított annyi gondot az utánpótlás kérdésére, mint szükséges lett volna. Most ez a terület a Szövetség munkájában központi helyet foglal el. Mindenekelőtt meg kell adni az utánpótlás területén dolgozó szakembereknek azt az erkölcsi elismerést, ami munkájuk fontossága alapján őket megilleti. Ki kell mondani, hogy a felnőtt csapatok teljesítményének felső határát meghatározza az oda kerülő játékosok általános alapképzettsége, technikai alapismeretei. A felnőtt csapatok edzőinek munkája nyomán még sokat fejlődhet a játékos, de ennek a fejlődésnek felső határát a jó kiválasztás , a megfelelő alapképzés határozza meg. Ilyen beállításban vizsgálva a kérdést, megállapíthatjuk, hogy a nagy eredmények elérésében a fiatalokkal foglalkozó erők munkája - ha közvetve is - legalább olyan mértékben fontos, mint a babérokat learató felnőtt csapat edzőié. Szeretnénk és a magunk részéről mindent meg is teszünk, hogy a szakosztályon belül és a sportegyesületi vezetés részéről a fiatalokkal foglalkozó edzők ilyen megbecsülésben részesüljenek, mert csak ilyen atmoszférában végezhetik sok türelmet, kitartást igénylő nehéz munkájukat a szükséges lelkesedéssel. Szeretnénk, ha az utánpótlással foglalkozó edzők nem csak saját kis csapatukra gondolnának, nem csak egyesületüket látnák maguk előtt, amikor munkájukat végzik, hanem éreznék, hogy e£ a tevékenység a magyar főlabdamén jövőjének építése. Szeretnénk, ha az egyesületek vezetői nem a gyors eredményeket várnák edzőiktől, hanem lehetőséget adnának olyan alapos felkészítésre, képzésre, amely az életkori sajátosságokat figyelembe vevő, raetodikus munkával, sok, szilárd alappal rendelkező jó játékost ad az élsportnak. A Szövetség figyelemmel kíséri, szervezi és segíti az utánpótlás terén végzett munkát. Ezen a téren már két konkrét lépés történt 1973-ban. A megyék R.Sz. elnökeivel áttekintettük a megyei röplabdázás helyzetét. Minden körülmény figyelembevételével kialakítottunk megyénként egy-két olyan bázist, ahol jó utánpótlás nevelő munka feltételei biztosítottak. Ezekben a központokban összehangoljuk a bázist képző általános és középiskolákban végzett munkát az egyesületi serdülő és ifjúsági munkával, a testnevelők tevékenységét az egyesületi edző tevékenységével. Igyekszünk megteremteni a folyamatos, korosztályos felkészítést, követni a legtehetségesebb fiatalokat, lehetőséget adni tehetségük teljes kibontakozására. Egységes nyilvántartást vezetünk be és központilag is nyilvántartjuk a legjobbakat, évfolyamonként. A szervezési kérdéseken túl, a felkészítés szakmai részét is egységes alapokra fektetjük. December hónap folyamán széleskörű konzultációra gyűltek össze az utánpótlás nevelés területén nagy tapasztalatokkal rendelkező edzők. Baráti hangulatú megbeszélések és viták során tárgyaltuk meg az utánpótlás nevelés problémáit, a fiatalok oktatásának módszertani kérdéseit. Két gyakorlati edzés bemutató segítette a munkát. A Vasas Izzó egyik iskolai bázisának leénycsoportját /1o-26 évesek/ látogattuk meg, majd a Bp. Spartacus leány röplabda sportiskolájában Géczy Árpád alig egy éve röplabdázó lo-1l éveseit csodáltuk meg. A látottak erősítették meggyőződésünket, hogy ebben a korban kezdve, rendszeres, metodikus munkával figyelemre méltó eredményeket érhetünk el. Harmadik napon a viták eredményeinek tanulságát figyelembe véve kialakítottuk azt a koncepciót, amelyet a kezdők felkészítése terén egységes módszertani szemléletnek javaslunk mindazon megyei bázisokban, ahol a szervezett utánpótlás nevelés folyik. 2