Katolikus főgimnázium, Rozsnyó, 1857
ügyeknek, s ez által hazájának annyi ínséget és nyomort okozott. Hanem , hogy Zápolya halálára s azokra, melyek azt megelőzék , visszatérjünk, még kevés mondani valónk vagyon. „Midőn halálát közelegni látná, Utjesenics György nagyváradi püspököt, ki anyjáról Martinuzzinak, mint szerzetes pedig közönségesen Fráter Györgynek nevezteték, s Petrovich Pétert rokonát végrendeletileg fia gyámjainak rendeltetteket, s általában az ország rendéit kére, hogy inkább önnemzetségükből, mint idegenből választanának királyt , mert megtörténhetik, hogy Sólymon az ország pártfogását ismét magára vállalja , ha hozzá rögtön követek küldetnének *). Zápolya ünnepélyes eltemettetése után, mely Istvánffi szerint, Székes-Fehérváron, Oláh Miklós rövid chronicon-ja szerint Budán, mások szerint ismét Szepesváralján (hol valószínűleg csak valamely tagja temettetett el) ősei sírboltjában vitetett véghez, a csecsemő gyámnokai híven ragaszkodának az elhunyt király végső akaratához, és Eszéki János s Werbőczy István követeket menesztettek Sólymáéhoz. A magyar urak pedig, már Lajos halála óta Ferdinánd hívei, kik közt Turzó Elek, Battyáni Ferenc, Szerédi Gáspár, Bánft Boldizsár, Kasztellánfi János, Perényi Péter és Nyári Ferenc nevezetesbek, az országnak viszszaadását sürgeték. Ezek részéről tehát Laski Jeromos Solymanhoz, gr. Sahn Miklós Izabellához küldetének követekül, kik mindkettőt a nagyváradi békekötésre valának figyelmeztetendök. Izabella azonban a békekötésről mitsem *) Timon 147. l.