Ruházati Munkás, 1947 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1947-03-01 / 3. szám
H. évfolysm, 3. s^s» 1041 március hó Világ proletárjai •anmmmmmmmmmmmmmmmmsmmmmmtmmm...■——— —mmmmm egyesültetefo / A magyar nép nem a régi úri rend összeesküvőit, hanem a demokrácia országédtő erőit támogatja! RUHÁZATI MUNKÁSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE HIVATALOS KÖZLÖNYE Megállapodás jött létre a nőiruhaszabóságnál A »Kisipari Termelési Bizottság« — melyben képviselve van a Budapesti Nőiruha, Leánykaruha és Fűzőkészítők Ipartestülete, valamint a Ruházati Munkások Szabad Szervezete is — jóváhagyta a nőiruhaszabóságnál a többteljesítményi bérezést, amely február 17-től lépett életbe. Ezzel a megállapodással végre a gyakorlatban is megvalósult a rendelt nőiruha, valamint a nőiruhakonfekciószabóságnál a kollektív szerződés 3. §. B. pontja, amely a teljesítményi bérezést írja elő. Amennyiben mégis akadna olyan munkaadó, aki a kollektív szerződésnek eme pontját nem tartaná magára nézve kötelezőnek, annak viselnie kell a következményeket, amely magában foglalja a jószándékú munkaadók táborának, valamint a szakszervezetbe tömörült női szabómunkások közmegvetését. Van egypár szavunk a szaktársakhoz is. Éspediglen az, hogy a szolidaritást a szaktársnők felé erősítsék és ne menjenek bele olyan részletmegoldásokba, mint a Bodnár Endre szalonban (Budapest, VII., Madách Imre út 10), ahol a férfiak megkapták a múltban a 20 százalék minőségi pótlékot és a 15 százalék Csoportvezetői pótlékot, viszont a nőktől a meglévő 20 százalékot is megvonta a főnök. És ahogy az 50 százalékig terjedő teljesítményi bérezés életbe lépett, a férfiak megkapták az 50 százalékot, a nők viszont csak 20 százalékig terjedő termelési százalékot kapnak a fent említett szalonban, holott a kollektív szerződés nem tesz különbséget «5 vagy férfi» szaktárs által végzett munka közt. Nézzük meg szakmai szemmel ezt a kérdést. Ha a női munkaerő olcsóbb lesz, mint a férfiaké, akkor előáll az a helyzet, hogy a férfi szaktársak nem fognak tudni munkához jutni, mert a munkaadók lehetőleg nőket igyekeznek majd alkalmazni. Kedves szaktársnők és szaktársak! Tudomásul kell venni azt, hogy a jogaink életbentartása avval a ténnyel, hogy az papírra van vetve, még nincs biztosítva. Legeredményesebben csak úgy tudják betartani, ha minél egységesebb és zártabbak lesznek soraink és nem lesznek rések és elválasztó vonalak férfi és női szaktársak között. Az utóbbi fogja erősíteni és az előbbi gyengíteni szakszervezetünk erkölcsi erejét. Nem kétséges az, hogy a szaktársak többsége mely utat követte eddig és milyen utat követ ezután. Viszont azok a szaktársak, — akik pillanatnyilag megtévedtek — az a véleményünk, hogy kellő felvilágosító munka után ők is megtalálják a helyes utat és nem fognak szembekerülni a szervezett nőiszabók egységes állásfoglalásával. Túri István Tisztelt közgyűlés! Miden évi jelentésünkben beszámolunk az elmúlt év eredményeiről, az elvégzett munkáról, idéznünk kell gr. Bethlen egykori miniszterelnöknek híres mondását: »ha elbukunk, a számot majd kifizetik, akik ittmaradnak«, hát igen, a súlyos gazdasági válság, melyben ez a híressé vált mondat megszületett, végig bonyolódott és a világtörténelem legsúlyosabb, méreteiben legpusztítóbb háborúba taszította a világot, köztük a magyar népet is. Azok az urak, akik a maguk önző céljaik érdekében valóban mindent elkövettek, hogy egyeduralmukat megőrizzék és így nem kíméltek semmit, hiszen úgy gondolták: ha el is pusztulnak a javak, nem baj, csak a hatalom megmaradjon. Akkor nincs semmi baj, mert azt a munkássággal ismét fel lehet építtetni, ők akkor még nem gondoltak arra, hogy az ezerholdakat is el fogja seperni az a nagy vihar, melyet ők előidéztek és az elnyomott, kizsákmányolt magyar dolgozók nagy lépést tesznek előre történelmi feladatuk betöltésének útján. Szakmai beszámolónkat azzal kezdhetnék, hogy az év első felében tovább folytatódott az újjáépítési rohammunka, melyet a felszabadulás után önként vállalt a munkásság, hogy az országot megmentse a végpusztulástól, természetesen azzal a különbséggel, hogy már jelentkezett a porondon a spekuláló tőke és az újjáépítés kezdeti nagy lendületét kihasználva, összeszövetkezett az ország megmaradt reakciós rétegével és elindította az inflációt, mely arra akarta kényszeríteni a dolgozókat, hogy szembeforduljon a demokráciával, hogy azután újból megszilárdítsa a maga hatalmát. Az inflációs időszaknak megfelelően február elején megkötöttük a kalóriás kollektív szerződéseket valamennyi szakcsoportunk számára, mely hivatva volt biztosítani valamennyi munkás számára a létfenntartáshoz szükséges minimális táplálékot. A körülményekhez mérten pár hétig az új módszer megfelelt a hozzáfűzött reményeknek, de az infláció gyorsulásával ez sem tudott lépést tartani és így mindgyakrabban kellett fellépnünk a munkaadóval szemben, hogy a megállapított kalóriát természetben, majd később adópengőben fizessék. Különösképpen az infláció utolsó heteiben végzett óriási munkát, a vezetőség, amikor már teljesen elviselhetetlen volt a helyzet, olyan eszeveszettséggel rohantak az árak, hogy azt félnapi mértékkel sem lehetett mérni. _ Július végén és augusztus elején megkötöttük a stabilizációs kollektív szerződéseket, mely a háború után első ízben helyezte nyugvópontra a béreket, és árakat. A stabilizáció első napjaiban már érezhető volt, hogy végleg sikerült lefékezni az inflációt, mert már a második napon tapasztaltuk, hogy a kisfeketézők tömegei kikapcsolódtak a kereskedelemből és megindultak ezek a tömegek a szakmák felé Augusztus 1-én megkezdődött hivatalosan is a kötelező szakszervezeti munkaközvetítés, mellyel a szervezett munkásság régi kívánsága teljesült, mert ezen keresztül egyes munkáltatói kapzsisággal szemben fokozottabban tudja megvédeni a műhelyekben dolgozó szaktársak érdekeit. Az új stabilizációs kollektív szerződés új alapokra helyezte a mi szakmai mozgalmainkat is, mely szerint a megállapított elkészítési időn belül végzett munka arányában több keresetet lehet elérni, mely többlet 50%-ig számolható el, a »Vezetőség« mindent elkövetett, hogy a kollektív szerződésnek ezen pontját a gyakorlatba átvigye, ha itt nehézségek mutatkoztak, azt a munkaadót okozták azzal, hogy nem akarták tudomásul venni a szerződésnek ezt a pontját, mert mint ahogy ők mondják, ez forintrontás, de ha ez a többtermelés az ő zsebükben marad és nem fizetik ki, az forintvédelmet jelent. Természetes, hogy ez az érvelésük nem volt helytálló és szervezetünk erejével ezt visszavettük és a csoport valamennyi szakmai ágazatánál átvittük a gyakorlatba a többteljesítményű munkabért. Csoportunk tevékenyen kivette részét a szakmai vállalati árak kialakításánál is, ebben az ügyben többször tárgyaltunk az illetékes ipartestületekkel, valamint a közellátásügyi minisztérium textilosztályával, az Anyag- és Árhivatallal, majd decemberben az iparügyi minisztérium létrehozott egy kisipari termelési tanácsot, mely még decemberben öt esetben szállt ki műhelyekbe is, tanulmányozta a termelést és ellenőrizte a bérfizetéseket. A bizottság, melyben az Iparügy, a Szaktanács, IPOK, Szakszervezet és Ipartestület egy-egy megbízottja vett részt, egyöntetűen azt állapította, meg, hogy a konfekcionált ruháknál, legyen az férfikonfekció, női konfekció, vagy fehérnemű-üzem, a többteljesítményt mindenütt elérik és el is számolják, míg a rendelésre dolgozó műhelyekben nem mindenütt fizettek, holott a kalkulációs időkből kitűnt, hogy a rendelésre készült munkáknál is lehetséges, áll ez különösen a nőiszabóságra. Munkabérek: Szakmai csoportjainkat, a keretszerződésnek megfelelően bércsoportokba kellett sorolni, mivel szakmai csoportjaink különböző szakképesítést igényelnek. Szakmánkat a keretszerződés szerint a harmadik, negyedik, ötödik bércsoport szerint osztottuk el, mely szerint a harmadik csoportba, tartoznak a férfiszabók, férfikonfekciósok, női szabók, női konfekciósok, negyedik bércsoportba tartoznak a fehérneműsök, ötödikbe a nadrágtartókészítők, nyakkendősök, sapkások és ernyőkészítők-A szakcsoport munkájáról A rendelésre dolgozó férfiszabók az év folyamán tovább folytatták az előző évben megkezdett szervező munkát és sorozatos műhely értekezletek tartásával újabb műhelyeket szerveztek meg a mozgalom számára, bizalmi testületük állandó népes látogatása lehetővé tette azt, hogy mindenkor idejében tájékoztassák a szaktársakat a szakma helyzetéről, vagy munkabérváltozásokról, munka téren aránylag itt volt a legkevesebb zökkenő, ami azt bizonyítja, hogy a módosabb osztály tud csak ruházkodni. A férfikonfekciós szaktársak is mindent elkövettek, hogy szervezettségüket továbbépítsék, a szervezőbizottság állandóan tevékenykedett, műhelyértekezeletek tartásával állandóért kezében tartotta a szakcsoport irányítását, a bizalmi testületet az év második félévben már sokkal jobban sikerült összekovácsolni. Ma már megállapíthatjuk, hogya konfekciósok ismét a legnagyobb csoportot alkotják a szakmánál. A munkaalkalom még mindig nem kielégítő, főleg a különböző akciómunkákkal foglalkozott a szakma. Polgári tömegmunka még elenyésző mértékben volt, mert a dolgozó tömegek még nincsenek abban a helyzetben, hogy ruhát tudjanak vásárolni maguknak. A női szabók is mindent ekövettek, hogy szakmájukat megszervezzék, ami nem mindig sikerült, úgy, ahogy az kívánatos lett volna, pedig munka szempontjából ez a szakma van ellátva a legjobban, de itt még mindig érezhető a múltnak a szelleme és a szaktársnők nehezen tudják megérteni azt, hogy nekik mások az érdekeik, mint a munkaadóiknak; ennek dacára a női szabók csoportja derekas munkát végzett, bizalmi értekezleteik különösen az infláció idején népesek voltak, ami azt igazolja, hogy vannak problémáik és ha nagyon szorítja a cipő, ők is észreveszik, műhelyértekezleteket tömegével tartottak a szaktárcanők, melynek eredményeként sok műhelyben sikerült a szervezettséget, biztosítani, ami örvendetes jelenség, mert a megkezdett akciót ma már végre is tudják hajtani. A női konfekciósok az elmúlt évben még együtt voltak a női szabókkal, de az idén már külön csoportban fognak működni, munkaalkalom az elmúlt évben itt is főleg az Jelentés a Magyar Ruházati Munkások Szabad Szakszervezete budapesti csoportja 1946. évi működéséről Készüljünk március 15-e méltó megünneplésére!