Ruházati Munkás, 1957 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1957-11-01 / 1. szám
JEGYZŐKÖIYVLM>OK... A harmadik negyedévben megtartott taggyűléseken azonos kérdéseket beszéltek meg minden üzemben. Általánosítás helyett — két taggyűlésről mondjuk el véleményünket. Mi tetszett, mi nem tetszett? Akikről most nem beszélünk, ne haragudjanak érte — majd rájuk is sor kerül. A tétényi Nőiruhagyár dolgozóinak többsége betanított munkás, környéken lakó Sok közülük a 16—17 éves fiatal lány. Jogosan büszkék az üzem dolgozói és vezetői, hogy a műhelyekben sok színben és a legújabb divatnak megfelelő jó minőségű női kabátok készülnek. A taggyűlésen Fazekas István, az ÜB elnöke ismertette a negyedév munkáját. Nagyon tetszett, hogy Fazekas elvtárs kötetlenül, közvetlen hangon beszélt Nem tetszett, hogy a nyereségrészesedésről igen általánosságban szólt, s ezt azzal indokolta, hogy nem akar az üzem vezetősége könnyelmű ígéreteket tenni. Ezzel máshol alaposabban foglalkoztak, ez érdekli a dolgozókat és várják, hogy legalább lehetőségeket ismertessék velük. Az egészségügyi hónap alatt az üzem vezetősége megtette a maga kötelességét. Most a munkásokon a sor, hogy vigyázzanak rá úgy, mint a saját otthonukra. Fazekas elvtárs arról is beszélt, hogy a kultúrmunka gyengeségének egyik oka: nincs megfelelő ember, aki ezzel foglalkozna. Kérte a dolgozókat, nézzenek körül a szalagjuknál, nincs-e ott erre alkalmas szaktárs. Támasszanak nagyobb igényeket az üzemi bizottság elé a kultúrmunkában. Örömmel hallottuk, hogy egyik kultúrrendezvényük bevételét, 2500 forintot a gyermekváros javára ajánlották fel. (Úgy látszik a kultúrmunkában azért eredmények is vannak.) Helyes volt, hogy Fazekas elvtárs beszámolt a társadalombiztosítási tanács munkájáról és megdicsérte őket. Ebben az évben 40 ezer forint segélyt fizettek ki. Ez igen nagy összeg. Van, aki minden hatodik hónapban segélyt kér. Nagyon tetszett, hogy az üzemi bizottság ebben is a dolgozók segítségét kérte. Ezentúl a szalagban dolgozó szaktársak javasolják, hogy kik kapjanak segélyt. Nagyon nem teszett, hogy Fazekas elvtárs nem beszélt részletesen a csoportbérezésről. Jogosan kifogásolta Tar Péter szaktárs. Igaza volt, hogy erről az ÜB-elnöknek pontosan kell tájékozódnia, nemcsak azért, mert a Május 1. Ruhagyárban ez év január 1-től már csoportbérezés van, hanem azért, mert a saját üzemében is már néhány szalag kísérletezik vele. Szerencsére Kollár elvtárs, az üzem főtechnikusa kisegítette a béjből és részletesen ismertette taggyűlésen a csoportbérezés előnyeit és a jelenleg még fennálló problémáit. A taggyűlésnek Tűr szaktárs volt a legaktívabb részvevője. Többször hozzászólt. Kifogásolta az ÜB-elnök tájékozatlanságát a bérkérdésekben, érdeklődött a kormánykitüntetés elnyerésének feltételeiről és „nem szégyelte“ bevallani, hogy róla van szó. Tudniillik ő szeretne kormánykitüntetést kapni. Mondják meg, mit kell érte teljesíteni és ha azt elérte, terjesszék fel a kormányhoz. Nagyon tetszett a hozzászólása, azonban úgy érezzük, egy kicsit bizalmatlan a vezetőséggel szemben. Fél attól, hogy a csoportbérezésnél a munkások fogják húzni a rövidebbet. Nagyon tetszett Kollár elvtárs hozzászólása. Úgy láttuk, érti a dolgát és szívvel, lélekkel, fiatalos lelkesedéssel segít az üzem ügyes-bajos dolgainak rendezésében. Részletes tájékoztatója a csoportbérezésről nagyban emelte a taggyűlés színvonalát. Az egyik szaktárs szép szőke kisfiát is elhozta a taggyűlésre Úgy hallotta, hogy megszüntetik a univerzális munkakört a szalag végén. „Arci szabó, az tudja, hogy ez kell. Én nem bánom, csak jó legyen ez a csoportbérezés, nehogy a vasnál megjátsszuk az univerzális szabót“ — mondta. Előttünk ült egy ballonkabátos szaktársnő. Szótlanul végighallgatta a hozzászólásokat, az egymással vitatkozó szaktársakat — ilyen is volt — egyszercsak jelentkezés nélkül közbeszólt ő is. „Még ma is vannak olyanok, akik ki akarják húzni magukat a munka alól. Van olyan, aki az ellenforradalom alatt három kabát részmunkáját készítette el naponta, míg más buszát. Azt mondta, azt a hármat is kár volt megcsinálni, ő nem olyan, marha,hogy dolgozzon.“ A jelenlévők elítélték ezt a dolgozót. Az utolsó sorban ültek a tanulók. Jobboldalon a fiúk, baloldalon a lányok. Ők nem szóltak semmit, csak néha egymásra néztek és jóízűen nevettek. Reméljük, jól érzik magukat ebben a gyárban ennyi sok jó ember között. A Női Fehérneműgyár még a szaktársakat. A nők megunták a várakozást és kórusban kiabálták: „üdvözöljük az előadót és felkérjük, tartsa meg előadását“ — mindenki jót nevetett és az előadó kénytelen volt elkezdeni mondanivalóját. Nagyon nem tetszett, hogy Lechner elvtársnő felolvasta a beszámolót, kínosan, nehezen, alig nézve fel a papírról, visszatérve minden kifelejtett „a“ betűre. Később kiderült, hogy ezt azért tette, mert idegenek is voltak a taggyűlésen. Jó, hogy ezt máskor nem teszi. Kérjük, ne is tegye. Nincs rá szükség. Szép gondolatai, beszélőképessége és alapos tájájékozottsága az üzem dolgaiban biztosíték, hogy jegyzetből, szabadon meg tudja a taggyűléseket tartani. Nagyon tetszett a beszámoló felépítése, tartalma. Igen politikusan, meleg emberséggel beszélt a kérdésekről. Néhány részlet a beszámolóból: a Szakszervezeti Világszövetség kongresszusáról már sokat beszéltünk, lehet, hogy kicsit mechanikusan, de mi, magyarok az októberi események óta sokkal jobban tudjuk értékelni a nemzetközi összefogást. Úgy kell dolgoznunk, hogy soha többé ne forduljon elő, hogy az ellenség fegyvert adjon a munkások és a fiatalok kezébe saját hatalmuk ellen. Nagyon tetszett, hogy részletesen beszámolt a szakszervezeti munkáról. Minden kérdésre kitért. Örömmel üdvözöljük mi is az üzemi bérbizottságot, mely már rövid idő alatt is eredményesen dolgozott. A hozzászólók sok apró kérdésre tettek megjegyzéseket, vagy javaslatokat. Például Perregi elvtárs arról beszélt, hogy miért van olyan sok áramütés. Egy szaktársnő a fürdőszobába, fogast és tükröt kért. Denecsné arról beszélt, hogy a kefélőgép után milyen jó lenne porszívó- és mosógép is. Egy kerekképű, mindig nevető kislány, Sarlós Gizi — keservesen panaszkodott. „Erzsi néni, versenyben vagyunk és ma is álltam két órát, mert nem adtak rendesen övet.“ Gőbölösné is kifogásolta, hogy nem kapnak folyamatosan munkát. Angyalföldön van. Kicsi üzem, rossz feltételekkel, szűk ebédlővel, parányi kultúrteremmel és sok-sok lánnyal, asszonnyal. Alig lehet találni egy-két férfit az üzemben. Ha látogatók jönnek — különösen nők —, alig tudnak végigmenni a gépek mellett, mert a fehérneműk csodálatos színei, csipkéi, a nylon kombinék és hálóingek, a flanel pizsamák és hálókabátok fogva tartják őket. Az elmúlt hetekben itt járt lengyel szakszervezeti delegáció tagjai is elragadtatással szemlélték az üzem gyártmányait. Minden negyedévben hatvan modellt készítenek az üzem tervezői és dolgozói. Mindnyájan jogosan büszkék arra, hogy hazánkban üzemük az egyetlen állami női fehérneműgyár és szűk kereteik mellett is igyekszenek minden igényt kielégíteni. A taggyűlés nehezen indult meg. Lechner elvtársnő, az üzemi bizottság elnöke várta . NAGYON TETSZETT mindkét taggyűlés közvetlen, meleg hangja, a részvevők érdeklődése az üzem ügyei iránt. NEM TETSZETT, hogy mindkét taggyűlésen igen kevesen jelentek meg. Tétényben 140 helyett 39-en, a Női Fehérneműgyárban 100 helyett 50-en. A többi szaktársat nem érdekli a saját ügye? Vagy nem dolgoznak jól a bizalmi elvtársak? Azt hisszük, inkább az utóbbi. NAGYON TETSZETT a kollektív szellem és az a jó kapcsolat, ami az üzemi bizottság és a dolgozók között van. NEM TETSZETT, hogy az üzemi bizottságok keveset foglalkoznak a bér- és termelési kérdésekkel, pedig ez a kérdés érdekli legjobban a dolgozókat. A fent elmondottak csak két üzemről szólnak, de nagy általánosságban vonatkoznak a többi üzemekre is. Lapunk következő számaiban minden üzemről meg fogunk emlékezni. * RUHÁZATI MUNKÁS Egy a jók közül. Állok a tétényi Nőiruhagyár előtt. Várom az autóbuszt. Elém áll egy alacsony, őszhajú asszony. — Molnár Annához van szerencsém? — Igen. — Nem ismer meg? — Az arc valahonnét ismerős, de ne haragudjon érte, nem tudom, hogy kihez van szerencsém. — Steier Margit vagyok. — Nem emlékszem erre a névre. — Kilenc évvel ezelőtt maga mentette meg az életemet. Akkor a szakszervezetben nagyon sok volt munkanélküli. Kértem, hogy engem soron kívül közvetítsen ki, mert betegek a szüleim és én vagyok a családfenntartó. Maga ezt elhitte nekem és ki is közvetített ide a Nőiruhagyárba. Azóta is itt dolgozom. Régóta kerestem már, de nem tudták megmondani, hogy hol dolgozik. Gondoltam, hogy most a 10 éves évfordulón megkeresem, akárhol van. El akartam mondani, hogy nem hoztam szégyent a szakszervezetre. Kilenc év alatt még nem késtem el. Pestújhelyről járok ide Tétényie, három évig nem volt autóbusz. Télen nem tud feljönni. Egyszer hiányoztam csak, akkor beteg voltam.. — Hány éves? — ötvenkilenc. — Meg van elégedve munkájával? — Most ne lennék a mi rendszerünkben? vöröskatona Apám volt 1919-ben. Gyermeka korom óta ismerem munkásmozgalmat. És most ne legyek megelégedve ? De mondja, mi hiányzik nekem? A raktárban dolgozom, szeretnek, becsülnek az emberek. Semmire nem panaszkodhatom. Csak az a rossz, hogy egyedül vagyok. Férjhez kellett volna mennem. De tudja, hogy a sok nyomor, bizonytalanság, beteg szülők. Nem volt rá idő. Az autóbusz megállt, az emberek leszálltak, siettek a villamoshoz. — Majd bemegyek a szakszervezetbe és segítek, ha kell. Azt mondják, szép írásom van. Ha kell, nagyon szívesen. — Viszontlátásra! Utána nézek. Tisztán vasalt ruha, hófehér gallér. Vajon hányan vannak még ilyenek az üzemben, a gépek mellett, a raktárakban, a munkapadok mellett? Egyszerű emberek, akik ismeretlenül építik, s formálják új életünket! I „Szakszervezeti hét a Minőségi Mindenütt zászlók, táblák. Ünnepi díszben áll a gyár. Az első lépcsőfordulónál egy varrógép, mellette egy vödör víz, vasaló, felette táblák. „Ugye mondtam, hogy tűvédővel dolgozz.” „A vasaló csak gumiszőnyegen végzi munkáját.” „Áramkörben lévő vasalót vízzel teli vederbe ne mártsál.” A műhelyekben is táblák, feliratok. Minden folyosón plakátok. Képek és felírások az ebédlőben, az udvaron. Egyik helyen ezt olvastuk: „Éljenek a szakszervezetek, a munkásosztály harcokban edzett tömegszervezetei.” „Szakszervezeti dolgozó a legszebb üdülőkben tölti szabadságát” — hirdeti a másik plakát. Szatmári elvtárs, az üzemi bizottság elnöke elmondja, hogy szeptember 30-tól október 5-ig szakszervezeti hetet tartanak azzal a céllal, hogy fehívják az üzem dolgozóinak figyelmét a szakszervezetre, hogy az üzemi bizottság munkája megerősödjön és tovább fejlődjön. Szeretnék, ha minél több szaktárs lenne aktív tagja a szakszervezetnek. Programjuk sokat ígérő. Szeptember 30-án: munkavédelmi nap, október 1-én: kultúrnap, október 2-án: TT szociális és egészségvédelmi nap, október 3-án: előadás a munkásellátásról, október 4-én: sportnap, október 5-én: Ismerkedési est kultúrműsorral a Ruházatiipari Dolgozók Szakszervezeti Székházában. A hét folyamán a szakszervezet elnöke fogadónapot tart kint az üzemben. Az előadások hasznosak voltak. Sok mindenben tájékoztatták a dolgozókat. Az ünnepi taggyűlésen megjutalmazták a legjobb szakszervezeti aktivistákat Tudjuk, hogy mindnyájan jó munkát végeztek és kiérdemelték dolgozótársaik bizalmát. Ismerjük meg mi is a nevüket. Vass Béláné, Kirschner Lászlóné, Simó Lászlóné, Neumayer Katalin, Klopfer Éva, Patsch Nándorné, Tarnai Lászlóné, Prandler Árpádné, Bagó Józsefné, Kovács Istvánná, Erűss Lajosné, Kanyó Rózsi, Bartkó Zoltánná. Az ajándékok kicsik voltak. De bizonyára érezték, hogy ez csak jelképe annak a szeretetnek, amivel az üzem dolgozói körülveszik őket. Az üzem dolgozói szívesen vették a szakszervezeti hét megtartását. Alaposabban megismerték a szakszervezeti munkát, tudják, hogy mit kaphatnak a szakszervezettől és mit kell adniuk. Azóta kevesebbszer lehet hallani az üzemben, hogy miért kell szakszervezeti tagdíjat fizetni. Szatmári elvtárs fáradságot nem kímélve foglalkozik a dolgozók ügyeivel, fordulnak hozzá, bármivel is orvosi előadást rendeztek a rákbetegségről és most nőgyógyászati előadásra készülnek. A nyáron egy jól sikerült juniálist rendeztek Alsógödön, a szakszervezet víkend üdülőjében. Az üzemi bizottság sokoldalú és nehéz munkáját sok szívvel és emberséggel végzi. A szakszervezeti hét alatt az egyik szalag 88 százalékra visszaesett a tervteljesítésben. Az üzem vezetősége egy új modell elkészítéséhez nem vizsgálta felül az előző normát. Az üzemi bizottságnak ezzel a kérdéssel eredményesebben kellene foglalkozni. Varga elvtárs igen nagy elfoglaltsága miatt — két külföldi delegáció látogatta üzemeinket — nem tudta megtartani fogadónapját. Hiba volt a szakszervezeti vezetőség részéről, hogy Varga elvtárs helyett más elvtársat nem küldött ki az üzembe, így a szakszervezeti hét alatt központból senki nem látogatta a meg az üzemet. Hasznos és eredményes kezdeményezés volt a szakszervezeti hét megtartása Reméljük, hogy az üzemi bizottság munkája a jövőben is ilyen és ehhez hasonló eredményeket eredményez. A szakszervezet hét eredményes munkájáért az üzemi bizottság minden tagjának köszönetet mond a szakszervezet vezetősége, Zámbó László elvtárs, a népköztársaság védelmében 1956 októberében hősi halált halt. Mint ifjúmunkás, 1929-ben ismerkedett meg a munkásmozgalommal és haláláig hűséges harcosa volt. Felszabadulás előtt a szabók szakszervezetében az ellenzék munkájában vett részt. 1945 után a szakszervezet központi vezetőségének tagja lett. A ruházati iparban különböző beosztásokban dolgozott. Október 25-én a fegyveres harcok közben ellenforradalmárok megtámadták és halálosan megsebesítették. Legyen mindnyájunk számára örök figyelmeztető Zámbó elvtárs halála. Soha ne felejtsük el, hogy ha november 4-én a szovjet csapatok nem jönnek segítségünkre, az ellenforradalmárok népünk legjobbjait küldték volna a halálba. Fogadjuk meg, Zámbó elvtársra és azokra az elvtársakra gondolva, akik meghaltak a harcok alatt, hogy soha többé nem lesz Magyarországon „október 23-a”. Az elmúlt hónapokban sok jó elvtársunkat elragadta a halál. Házi Károly, Szécsi József, Vörös Géza, Dékány Kálmán, Skarlát Antal, Noé Paula, Kelemen Kálmán elvtársak bátor harcosai voltak a magyar munkásmozgalomnak, szervezői és formálói a szabómunkások nagy családjának. Távozásukkal szegényebbek lettünk. Búcsúzunk tőlük és harcos életük példáján fokozott erővel dolgozunk tovább a szocialista társadalom felépítéséért, melynek életükben olyan kitartó harcosai voltak. van igaz A Vörös Október Férfiruhagyárból fegyelmi határozat alapján azonnali hatállyal elbocsátották Cseszár Bélánét. Indoklás: „Más esetben is tanúsított fegyelmezetlen magatartást. A művezetők utasításait bírálja, állandóan oly módon amely alkalmas a művezetők tekintélyének lejáratására. Jelen esetben is magatartása olyan botrányos és minősíthetetlen volt, mely indokolja az azonnali elbocsátást. A kihallgatás után a teremben minősíthetetlen kijelentéseket tett.“ A vállalati egyeztető bizottság előtt Cseszárné a következőket mondotta: „Pénteken Klim elvtárs közölte, hogy kik azok, akik bejönnek vasárnap dolgozni. Jórinné kérte Klim elvtársat, hogy engedje meg, hogy vasárnap fél órával később jöjjön be. Klim elvtárs Szullmann elvtárshoz küldte. Erre egy másik szaktársnő is megjegyezte, hogy akkor ő is később jön be, bár mindenki tudta, hogy ő Kispesten lakik, míg Jórinné Örkényből jár be. Klim elvtárs közölte, hogyha 6 órára nem jön be, akkor egyáltalában be se jöjjön. Jórinné kijelentette, hogy inkább itt alszik Kispesten egy ismerősénél, mert három gyermeke van és kell a pénz. Klim elvtárs ennek dacára behívta helyette Tóthnét. Vasárnap, amikor bejöttünk rendes időben, Szullmann elvtárs azt mondta Jórnnénak, hogy hagyja el a termet és menjen fel a diszpécserhez. Erre azt Részleteket közöltünk két jegyzőkönyvből és egy keresetből. A bíróság majd dönteni fog Cseszárné ügyében. Azonban szükségesnek tartjuk ezt a kérdést szaktársaink elé hozni. Kérjük, írják meg véleményüket, hogy Cseszárnénak, vagy az üzemi egyeztető bizottságnak van-e igaza? írják meg véleményüket a művezetők magatartásáról is, mondtam Szullmann elvtársnak, hogy ez nem szép magától. Az utóbbi időben nagyon sok piszkos dolgot csinált. Ekkor Klim elvtárs is odajött és felszólította Jórinnét, hogy hagyja el a termet, mert itt ő dirigál és itt a dolgozónak szava nincs, amit ő kiad parancsba, annak kell történnie. Erre Jórinné fogta a táskáját és elhagyta a termet. Később összehívták a teremmestereket és utána Hegyi elvtárs hívta magához dolgozni Jórinnét, aki azonban kijelentette, hogy ragaszkodik a szalagjához. A teremmesterek úgy döntöttek, hogy Jórinné a szalagjánál marad.“ Szullmann elvtárs az egyeztető bizottság előtt állította, hogy Császárné minősíthetetlen hangon beszélt vele. Az egyeztető bizottság öt tanút hallgatott meg, ezek közül ketten igazolták, hogy Császárné goromba kijelentéseket tett, hárman azt állították, hogy ők nem hallottak ilyesmit. Az egyeztető bizottság jóváhagyta a fegyelmi határozatot. Cseszárné a XIX. ker. Bírósághoz fordult. Keresetében többek között a következőket írja: „Hét év óta dolgozom az üzemben. Ezen idő alatt ellenem fegyelmi eljárás nem volt. A szakma ötszörös kiváló dolgozója vagyok. Ez évben jutalomüdültetésre küldött a vállalat. A gyár közelében lakom, két gyermekem és egy beteg férjem van. A dolgozóknak soha nem volt kifogása ellenem.“ Szakszervezetünk kongresszusa A Ruházati Dolgozók Szabad Szakszervezete 1958. február 1-én és 2-án tartja Kongresszusát, ahol a Központi Vezetőség számot ad munkájáról. A résztvevők megvitatják a Központi Vezetőség beszámolóját és kitűzik a megválasztandó új vezetőség számára a legfontosabb feladatokat. Az előkészítést és a beszámoló anyagának összegyűjtését már megkezdte Szakszervezetünk Elnöksége. A munka akkor lesz eredményes, ha nemcsak a szakszervezetben összegyűjtött adatokra, jelentésekre és személyes tapasztalatokra támaszkodunk. Kéréssel fordulunk minden szervezett dolgozóhoz, minden szakszervezeti aktivistához, hogy legyen segítségünkre kongresszusunk előkészítésében. Minden üzembe elküldjük a Központi Vezetőség beszámolójának vázlatát, melynek alapján dolgozóink értekezleteken, taggyűléseken meg fogják beszélni szakszervezetünk eddigi munkáját. Kérjük szaktársainkat, hogy ezeken a megbeszéléseken vegyenek részt. Mondják el véleményüket az eddig végzett szakszervezeti munkáról. A jövőben milyen kérdések megoldásában várják segítségünket. Mondják el észrevételeiket, javaslataikat. A Kongresszus hosszú időre meghatározza munkánkat. A dolgozók részvétele, tanácsai, javaslatai biztosítékot nyújtanak arra, hogy a Ruházati Szakszervezet is a dolgozók érdekében fokozottabb erővel munkálkodhasson hazánkban a szocialista társadalmi rend felépítésén. Ruházati Dolgozók Szabad Szakszervezete Központi Vezetősége