Ruházati Munkás, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Találkozásunk a német elvtársakkal Szakszervezetünk székházá­ban megtartott november 7-i ünnepélyen részt vett az a hat­tagú német szakszervezeti kül­döttség, mely néhány napig hazánkban tartózkodott. Az NDK dolgozóit egy ruházati üzemben dolgozó technikus, két ruházati szabász, egy tex­tilmérnök, egy textiles SZB elnök képviselte. A delegáció vezetője Lotti Hillmar elvtárs­nő a Textil- Bőr- és Ruházat­­ipari Dolgozók Szakszervezeté­nek titkára volt. Előzőleg al­kalmuk volt meglátogatni né­hány ruházati üzemet, így a fehér asztal mellett sok szó esett a tapasztaltakról. Érdek­lődési témakörük főleg a munkaverseny, a nők helyzete és a ruházati üzemek mara­déknélküli szabása volt. Mély benyomást tett rájuk a ruhá­zati ipar anyaggazdálkodása. Náluk nem mérik be az összes végeket, csak a 20 százalékát. Ebből adódik, hogy végbeosz­tást nem végeznek. Az volt a véleményük, hogy a nálunk alkalmazott rajzérintéses fel­­fektetéssel ők is meg fognak takarítani öltönyönként 5 cm-t. Náluk ugyanis a belső hulladék 11—13 százalékom nálunk viszont csak 5—7 szá­zalékos. Sokat takaríthatnak meg a maradéknélküli szabás­sal. Náluk a szabászat tele van hulladékokkal. Hallottak a mi maradéknélküli szabá­sunkról, de nem akarták el­hinni. Most meggyőződhettek eredményeinkről. Másrészről elmondták, hogy nálunk még igen magas a kézimunka részaránya, sokat fércelünk és vasa­lunk. Láttak nálunk érdekes *appa­­rátokat, amilyenek nekik még nincsenek, (pl. övforgató appa­­rát). Az egyik elvtársnő elmon­dotta, hogy olvasott egy köny­vet a régi Magyarországról és nem hitte volna, hogy ilyen fejlett országot talál most itt. Tetszett nekik a Május 1 Ru­hagyárban az étlap szerinti ét­keztetés és a félkész ételek árusítása. Szerintük meglepő, hogy a magyar dolgozók mi­lyen tájékozottak a német kérdést illetően. Ezt több dol­gozóval történt beszélgetések­nél tapasztalták. Dicsérték ki­rakatkultúránkat és a ven­déglátóipar jó kiszolgálását. Kifogásolták, hogy kevés nőt látnak az üzemek felső vezeté­sében. Azt kérdezték, miért nem népszerűsítjük a verseny­ben élenjárókat, gondolnak itt a nevekhez fűződő versenyek­re, mint különböző mozgal­mak. Elmondtuk, hogy a múlt­ban nálunk is volt ilyen, de ma már a széles tömegekre építünk és nem sztárokra, s ez sokkal jobb. Tetszett az elv­társaknak a Zalaegerszegi Ruhagyár. Meghatotta a német elv­társakat az a nagy szere­tet, és baráti hang, mellyel az üzem dolgozói fogadták a küldöttséget. Részt vettük a november 7-i ünnepélyen, melyet az úttörő­­zenekar és a kórus műsorszá­­ma tett még ünnepélyesebbé. Voltak a Május 1 Ruhagyár­ és a Vörös Október Férfiruha­gyárban, ahol az anyagtaka­rékosságot tanulmányozták jó eredménnyel. Sok hasznos tapasztalattal indultak haza a német elvtár­sak. Mi is szívesen vettük ész­revételeiket. Hisszük, hogy a német delegáció is segített ab­ban, hogy tovább erősödjön a német és a magyar dolgozók kapcsolata. egyik tagja, egy moszkvai fér­firuhagyár szabászati vezetője (fiatal 23 éves elvtársnő), két elvtársnő textiles funkcioná­riusok, a negyedik elvtárs ci­pőpari munkás, szakszervezeti funkcionárius. Tetszettek az elvtársaknak az említett ruhagyárak készít­ményei úgy a női, mint a fér­­firuhák. Különösen a férfiru­hák készítése érdekelte a ru­haiparból itt lévő elvtársnőt. Nagyon jónak találta a Szege­di Ruhagyárban a zakómell kikészítését. Ezenkívül az al­sógallér készítését és ráhelye­­zését. Szép simák a zakók vál­lai és ujjai — mondotta. Feltűnt azonban az elvtár­saknak, hogy amikor a nor­mák felől érdeklődtek sehol nem kaptak kielégítő választ. Dolgozóink ugyanis nin­csenek tájékoztatva álta­lában a napi norma kö­vetelményekről, csupán a darabbért ismerik, esetleg a tervet. A Szegedi Ruhagyárban a szabászat egyik vágószabásza nem tudta, hogy milyen bér­­kategóriába van besorolva. Ezek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nálunk nem­csak a normák készítésével és kezelésével van baj, hanem javítanunk kell a dolgozók tájékoztatásán is. Elmondta még a ruházati iparban dol­gozó elvtársnő, hogy náluk a gépesítés nagyobb arányú, mint nálunk. E téren is van tennivalónk, ezt tudjuk. Fen­tieken kívül kicseréltük ta­pasztalatainkat a szakszerve­zeti munkát illetően is, ami ugyancsak tanulságos volt mind a két fél részére. A szov­jet elvtársak megkérték, hogy tolmácsoljuk üdvözletüket a magyar ruházati dolgozóknak, aminek ezúton teszünk eleget. Friedl József, a szakszervezet titkára A MAGYAR ÉS A SZOVJET textilipari tudományos egye­sületek megállapodtak abban, hogy műszaki és gazdasági szakemberek részvételével „­ége­elátogatást szer­veznek tapasztalatszerzés céljából.­­ Ennek alapján 30 tagú magyar kül­döttség — amelynek én is tagja voltam — október havában 17 nap­­­pot töltött a Szovjetunióban. Az­­ ott szerezett tapasztaltokról és él­ményekről igyekszem beszámolni. Szorongó szívvel és nagy várako-­­­zásai lestüik a vonat ablakából a­­ feltünedező Moszkva külvárosát. Első benyomásunk (amely egyéb­ként jellemző a szovjet városokra) , hogy még a városszéli földszintes­­ régi házakon is televíziós anten­­­­nák erdeje áll A pályaudvar — ahová érkez­tünk — az Ó­vá­rosban van. Az ut­cák régimódiak, emeletes faházak szorulnak az új, modern házak kö­zé. Ahogy haladt az autóbuszunk, egyre tágult a vi­lág. Szédületes forgalom, széles, tágas utcák, mo­dern és klasszikus régi épületek váltakozva suhantak el autóbu­szunk ablaka előtt, mint valami látványos hiradólum. A Könnyűipari Szakszervezetben hivatalosan fogadtak bennünk­et. Megismerkedtünk az elvtársakkal és megbeszéltük a látogatás prog­ramját. Utána röviden ismertet­ték a Moszkva területi Könnyű­ipari Szakszervezet szervezeti fel­építését. A szervezet 20 iparágat foglal magába. Textil, varró, kötő, kő, üveg és egyéb fogyasztási cik­keket előállító iparokat. Taglét­száma 2,500 000 fő. A szakszervezet kebelén belül működik a tudomá­nyos egyesület. Az „Új Moszkva" Reggel városnézésre indultunk. Autóbusz vitt bennünket keresztül a városon fel a Lenin-hegyre, ha képeslapokon, híradókban, külön­böző beállításban láttam már az egyetemi várost, de azt a lenyűgö­ző varázst, amit a valóság muta­tott, az illusztrációk meg sem köze­lítik, különösen akkor, ha a tartal­mát is ismerjük a monumentális épületek, alkotások mellett. A 7 éves tervben szerepel az Új-Moszkva városrész felépítése. Sok új, modern városrészt és alko­tást láttam már ez ideig, de amit itt láttam, az már a kommunizmus előfutárja. Az új városrészt két éve kezdték építeni. A várost átszelő ifjúsági sugárút, amelyen végig ro­bogtunk, 9 kilométer hosszú, 110 méter széles. A házak Vili emele­tesek. Minden háztömbön belül sé­tány, park, gyermekjátszóterek. Ez már az álmok megvalósulása. Másnap trolibuszon mentünk be a városba. A trolibuszon nincs kalauz, az ajtó mellett persely van elhelyezve, az utas bedobja a 40 kopejkát, letépi a jegytömbről a jegyet. Figyeltem, de potyautast nem láttam. Mindenki eleget tesz kötelességének, akinek nincs apró­pénze, összeszedi a felszálló uta­soktól az aprópénzt, a rubelből visszajáró pénzt megtartja és a ru­belt dobja a perselybe. Hazafelé menet nekem sem volt aprópén­zem, egy rubelest dobtam be a per­selybe, mert én sem akartam po­tyán utazni. Néhány perc múlva az egyik Utas látta, hogy idegen vagyok, a felszálló utasoktól elvet­te a viteldíjat, ebből nekem visz­­szaadott 60 kopejkát, a többit be­dobta a perselybe, és ezt olyan ter­mészetesen tette, mintha ő lett volna a kalauz. A volodarszki ruhagyárban A gyár 41 éves. Profilja, férfi felsőruházati termékek. Létszáma összesen 3147 fő. Az anyagellátá­suk igen komplikált, mert nemcsak hazai anyagot dolgoznak fel, a ru­házati vállalatok, hanem import anyagokat is. Anyagot importál­nak: Kínából, Olaszországból és Németországból. Az előírt főbb mutatókat és az éves tervet ne­gyedévi felosztásban, valamint a havi operatív tervet a felsőbb szer­vek hagyják jóvá. Főbb mutatók: gyártmányra eső ráfordítási idő, egy főre eső termelési érték, ter­melt össz­darab, létszám, béralap, minőség, új modellek (mennyisé­ge), befejezetlen termék. Az üze­mekben naponta mérik a termelést darabban. Évenként a termelé­kenység-növekedés 4—5 százalékot ér el. A munkaidő napi 7 óra két műszakban. Bérrendszerük: egyéni darabbér plusz kollektív prémium. A közvet­len darabbéres szalag­dolgozó egyé­ni teljesítménye illetve az elvég­zett műveletek alapján megkapja a műveletekre előírt tiszta bért. Ha a szalagon a termelési egység a termelőirányzatot 100 százalékban teljesíti, a szalag minden dolgozó­ja — függetlenül egyéni teljesít­ményétől — 6 százalékos prémium­ban részesül. Minden 1 százalékos túlteljesítés után plusz 1,5 százalé­kos prémiumban részesülnek. A prémiumból kizárják azokat a dol­gozókat, akik az előírt minőségi szintet nem te­ljesítik, számszerű tűrési határokat állapítottak meg a hiba elkövetésével kapcsolatban munkahelyenként az elvégzett munka igényessége és fontossága szerint, a munk­aközi és végtermék­ellenőrzők jelzik az elkövetett hi­bákat és ennek alapján történik a kiértékelés. A javítást közvetlenül a hiba elkövetőinek adják vissza. Az­ üzem ver­tikális zárt­ áru­­ciklusú egységet képez, a földszin­ten helyezkedik el a nyersáruraktár, bevizsgálás előké­szítés, a VI emele­ten a szabászat, 1—V. emeleten a varrodák helyez­kednek el. Egy munkaterem, amelyben körülbelül 200—220 fő dolgozik — egy műszakban, egy egységvezető irányítása alatt áll, akinek helyettese van. Mind a két műszakot összefogják és irányítják. Ezenkívül műszakonként: egy fő­művezető, két művezető, három szalagvezető, három zakóellenőr, két nadrágellenőr, egy bérelszámo­ló működik. Egy terem egy zárt­­ciklusú egységet képez. Zakó­­nad­rág külön-külön összehangolt egy­ségekben gyártódnak. Az öltönyt a teremben párosítják. A zakógyár­tás négy szekcióban történik. Az előgyártó szekcióban, ujja­ bélés­alkatrészek füzérben, illetve cso­magban készülnek. A szalagon az áru továbbítása mechanikus heve­deres, horizontális futószalagon történik, amelyre levehető dobo­zokban helyezik el a berakók az alkatrészeket. A műveletek elvég­zése után a doboz visszakerül a berakóhoz, aki az alkatrészeket összerakta és egy-egy zakót komp­­lettírozva továbbít a törzsfolyamat­ba, illetve a bevégző részleghez. A törzsfolyamatban és a bevép­­ző részlegben az árutovábbítás szintén mechanikus, a szalag me­chanizmusa dobozos és vertikális mozgású, majd a terméket kézierő­­vel továbbítják a levasalókhoz, az adjusztáláshoz és a párosításhoz. (Szalagfolyamaton kívül is vannak elhelyezve munkahelyek.) A hagyo­mányosan ismert gépeken kívül sokfajta vasalóprést, ragasztási el­járásokat és fél-automata gépeket alkalmaznak. Érdekes és újszerű a végtermék levasalásának módszere. A szárazoló három gépen dolgozik. Először a fércelt széleket vasalja meg, majd fércszedés után újra megvasalja az eleje és fazonszéle­ket, utána gallér és vállvasalás tör­ténik géppel, majd a zakó a be­­végző-vasalóhoz kerül. A bevégző­­vasaló 7 fő, mindegyike géppel és kézzel is vasal. Minden levasaló kis univerzális préssel, vasalóasz­tallal és csikóval rendelkezik. A vasalógépeken megvasalják az ele­je alsó, felső részét, hátát, fazont, majd kézi vassal még utána vasal­ják, a bélést kisimítják. Látogatás a ruhaipari kutató­intézetben A kutatóintézetben 400 fő dol­gozik. Kémiai laboratóriummal is rendelkeznek. Saját gépgyáruk van, ahol 130 fő dolgozik. Itt készí­tik el a prototípusokat, a bevált gé­pekből is szériákat gyártanak (15— 20 darabot) és ezeknek beállítása és kipróbálása után kezdik meg a gé­pek tömeges gyártását, amelyeket az erre profilírozott gépgyárak gyártanak le narni szériákban. A kutatóintézet témaköre: ruha­szerkesztés, antropológiai tapaszta­latok és mérések szerint, védőru­hák kidolgozása, új gyártástechno­lógiák kidolgozása, (pl. ragasztásos eljárások), új szalagszervezések, normák kidolgozása, új létesítmé­nyek megtervezése, automatizálás, gépesítés, anyagtakarékosság, tex­tilanyagok mechanikus vizsgálata. 3.500 000 méretvizsgálatot végez­tek el. A mérések tapasztalatai azt mutatják, hogy a méretek fölfelé tolódtak el. Kidolgozták a halászat és bányászat részére a védőruhá­kat. Az automatizálással kapcso­latban foglalkoznak a segédmű­ve­letek gépesítésével, az idom- és félkész darabok tű alatti mecha­nikus mozgatásával, a tű mecha­­nizált mozgatásával kívánt irány­ba, önösszerakó- és felrakó készü­lékekkel, illetve gépekkel. A fent említett témákhoz szükséges me­chanizmus apparátok egyes típusú változata már ki­nan dolgozva és a prototípusa is elkészült, amelyeken gyártástechnológiai kísérleteket folytatnak. Különös gonddal fog­lalkoznak a ragasztásos gyártás­technológiai eljárásokkal, mert ezt az automatizálás egyik legfőbb té­nyezőjének tartják. Az új embertípus kibontakozása Bár igen rövid időt töltöttem az üzemekben, intézetekben és társa­dalmi szervekben, mégis úgy ér­zem, sok értékes tapasztalatot sze­reztem, melyet munkám során fel tudok használni. Az a praktikus szemlélet, mely minden területen mutatkozik, köttetendő példa. Nemcsak a nagy távlati dolgokkal foglalkoznak, hanem az apróbb és egyszerűbb megoldásokkal, minden fontos náluk, ami előbbre viszi a fejlődést. A termékek kidolgozása, precíz. A gyártástechnológiai fe­gyelmet betartják, a munkafegye­lem példaszerű, nem látni lézengő, beszélgető embereket. A vezetők­nek tekintélyük van és ennek alap­ja nem a hatalmi szó, hanem a pél­damutatás és a kellő felkészültség. Az új embertí­pus, amelynek ki­bontakozását megismertük, sze­mélyes, közvetlen érintkezések alap­ján egészen más, elgondolkoztató és megragadó. Büsz­ke, ha történelmi hivatásról, a múlt küzdelmeiről, nagyjairól és eredményeiről be­szél. Lelkes és harcos, ha távlati ter­vekről, a kommunizmus felépítésé­ről van szó, helyet kér magának a megvalósításában. Egyszerű és sze­rény, ha saját magáról van szó, nem fitogtatja tudását, udvarias, de ebből nem csinál reklámot. Tü­relmes, de türelme nem megalku­vó és hajlongó, hanem céltudatos, tud várni, tudja, hogy tülekedés és könyökölés nélkül eléri kitűzött céljait, mert biztos igazában és a maga dolgában. Úgy érzem, el kel­lett mindezeket mondanom, hogy érzéseimet és a látottakból levont következtetéseket híven tudjam tol­mácsolni mindazoknak, akik beszá­molómat elolvassák. Wiedner Károly a Vörös Október Férfiruhagyár főtechnológusa Szovjet vendégek látogatása a ruházati üzemekben Az elmúlt év végén négyta­gú szovjet delegációt látott vendégül szakszervezetünk. A textil és bőripari üzemeken kívül felkerestek két ruhagyá­rat is. Egyik a Női- és Gyer­mekruhagyár, a másik a Sze­gedi Ruhagyár volt. Ezenkí­vül aktívaértekezleten vet­tek részt, ahol ismertették a szovjet szakszervezetek mun­káját és elmondották magyar­­országi tapasztalataikat. Mély benyomást tett az elv­társakra a magyar ipar fej­lettsége, de megelégedettségü­ket fejezték ki a látottak fe­lett általában. A delegáció Levél a Makarenko Gyermekotthonból Lapunk hasábjain már több esetben beszámoltunk arról, hogy szakszervezetünk néhány év óta patronálja a Makarenko Gyer­mekotthont Szinte minden üze­münk dolgozói ruhaneművel, já­tékkal segítette az otthon kis lakóit. Az elmúlt hónapban le­velet kaptunk a gyermekotthon­ból. Kedves Elvtársak! A 287. sz. Makarenko Úttörőcsapat felnőtt- és gyermek vezető­ségének nevében köszönetünket fejezzük ki az elnökség valameny­­nyi tagjának azért a fáradságos munkáért, amivel otthonunk fel­virágoztatását segítették elő. Ezen munka nem volt hiábavaló, ott­honunk széppé, 88 gyermek igazi, kedves otthonává változott. Most, az úttörőmozgalom 13. évfordulóján, a jubileumi évben ma, úttörők hálásan emlékezünk meg népünk, pártunk fáradságos munkájá­ról, amivel gyermekeink számára ilyen szép jelent és még szebb jövőt teremtenek. A mi úttörőcsapatunk is megkezdi az úttörőmozgalom 15 éves történetének felkutatását, feldolgozását, melynek keretében pajtá­saink megismerik a mozgalom történetét és megértik azt, hogy a párt a mozgalom bölcsőjétől a mai napig állandóan segítette» védte ezt a szervezetet. A szervezet, így a mi kis ^-"jatunk is* sok-sok gyermeket formált kommunista nézetűvé, KISZ- és ezen keresztül párttaggá. Most az mszup és a KT^Z ha^voz»'"** alán­ján, új oktatási reformokat vezetünk be az iskolai, de az úttörő­munkába is. Úttörőcsapatunk legfontosabb feladata az életre­, a munkára nevelés. Az életre nevelés viszont elszakíthatatlan kapcsolat­­ban kell, hogy legyen­­ az élettel, munkával és mozgalmi feladatok­­ elvégzésével. Kérjük, hogy ebben az évben is legyenek velünk szoros kapcsolatban, mert önök szoros kapcsolatban vannak az élettel a munkával és a munkás­okkal s így nagymértékben segít­hetnek bennünket, hogy pajtásaink meglássák azt az életet, amire készülniük kell. Otthonunk valamennyi úttörőnyitásának nevében köszön­etünket fejezze ki odaadó munkájukért és további 16 egészséget, boldogsá­got kívánunk az elnökség valamennyi tagjának és a ruházati üze­mek minden dolgozójának.­­­erese István Albert Antal Tóth Ferenc Várszegi József SZT-elnök csap­atvezet­ő csapa­t­tan­ács-elnök csapattan­ács­elnökhelyettes Egy nyugdíjas szaktársunk levele Kedves elvtársak! Legelsősorban is köszönöm pártunknak, kormányunknak, azt, hogy mi régi dolgozók megérhettük, hogy 10 évi mun­kaviszony után elmehetünk nyugdíjba. 1947-ben léptem be az Almássy-téri központunkba szakszervezeti tagnak. Bi­zony akikor körülbelül 100— 150-en szorongtunk várva a jószerencsére, hogy mikor si­kerül elhelyezkedni. Engem három esetben közvetítettek ki, de sajnos egyik helyen sem jelentettek be az SZTK- ba, s így ez az időm is elve­szett a nyugdíj szempontjából. Persze az akkori kisiparosok igyekeztek a terheket lerázni a nyakukról. Azóta sokat vál­tozott a dolgozók helyzete, mert a mi szép szocialista üze­meinkben ennek nem va­gyunk kitéve. Nyugodtan néz­hetünk öregségünk elé, mert a nyugdíjunk biztosítva van. Ezúton köszönöm meg üze­münk szakszervezeti bizottsá­gának ünnepi estünket és azt, hogy már nem kell három hó­napot várni a nyugdíjra, mert egy hónap után mindenki kéz­hez kapja. Legvégül a búcsúztatásunk­ért köszönetet mondok a szak­szervezetünk vezetőinek és Lőwy elvtársnőnek. Mihály Lajosné nyugdíjas, Vörös Október Férfiruhagyár

Next