Ruházati Munkás, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Találkozásunk a német elvtársakkal Szakszervezetünk székházában megtartott november 7-i ünnepélyen részt vett az a hattagú német szakszervezeti küldöttség, mely néhány napig hazánkban tartózkodott. Az NDK dolgozóit egy ruházati üzemben dolgozó technikus, két ruházati szabász, egy textilmérnök, egy textiles SZB elnök képviselte. A delegáció vezetője Lotti Hillmar elvtársnő a Textil- Bőr- és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének titkára volt. Előzőleg alkalmuk volt meglátogatni néhány ruházati üzemet, így a fehér asztal mellett sok szó esett a tapasztaltakról. Érdeklődési témakörük főleg a munkaverseny, a nők helyzete és a ruházati üzemek maradéknélküli szabása volt. Mély benyomást tett rájuk a ruházati ipar anyaggazdálkodása. Náluk nem mérik be az összes végeket, csak a 20 százalékát. Ebből adódik, hogy végbeosztást nem végeznek. Az volt a véleményük, hogy a nálunk alkalmazott rajzérintéses felfektetéssel ők is meg fognak takarítani öltönyönként 5 cm-t. Náluk ugyanis a belső hulladék 11—13 százalékom nálunk viszont csak 5—7 százalékos. Sokat takaríthatnak meg a maradéknélküli szabással. Náluk a szabászat tele van hulladékokkal. Hallottak a mi maradéknélküli szabásunkról, de nem akarták elhinni. Most meggyőződhettek eredményeinkről. Másrészről elmondták, hogy nálunk még igen magas a kézimunka részaránya, sokat fércelünk és vasalunk. Láttak nálunk érdekes *apparátokat, amilyenek nekik még nincsenek, (pl. övforgató apparát). Az egyik elvtársnő elmondotta, hogy olvasott egy könyvet a régi Magyarországról és nem hitte volna, hogy ilyen fejlett országot talál most itt. Tetszett nekik a Május 1 Ruhagyárban az étlap szerinti étkeztetés és a félkész ételek árusítása. Szerintük meglepő, hogy a magyar dolgozók milyen tájékozottak a német kérdést illetően. Ezt több dolgozóval történt beszélgetéseknél tapasztalták. Dicsérték kirakatkultúránkat és a vendéglátóipar jó kiszolgálását. Kifogásolták, hogy kevés nőt látnak az üzemek felső vezetésében. Azt kérdezték, miért nem népszerűsítjük a versenyben élenjárókat, gondolnak itt a nevekhez fűződő versenyekre, mint különböző mozgalmak. Elmondtuk, hogy a múltban nálunk is volt ilyen, de ma már a széles tömegekre építünk és nem sztárokra, s ez sokkal jobb. Tetszett az elvtársaknak a Zalaegerszegi Ruhagyár. Meghatotta a német elvtársakat az a nagy szeretet, és baráti hang, mellyel az üzem dolgozói fogadták a küldöttséget. Részt vettük a november 7-i ünnepélyen, melyet az úttörőzenekar és a kórus műsorszáma tett még ünnepélyesebbé. Voltak a Május 1 Ruhagyár és a Vörös Október Férfiruhagyárban, ahol az anyagtakarékosságot tanulmányozták jó eredménnyel. Sok hasznos tapasztalattal indultak haza a német elvtársak. Mi is szívesen vettük észrevételeiket. Hisszük, hogy a német delegáció is segített abban, hogy tovább erősödjön a német és a magyar dolgozók kapcsolata. egyik tagja, egy moszkvai férfiruhagyár szabászati vezetője (fiatal 23 éves elvtársnő), két elvtársnő textiles funkcionáriusok, a negyedik elvtárs cipőpari munkás, szakszervezeti funkcionárius. Tetszettek az elvtársaknak az említett ruhagyárak készítményei úgy a női, mint a férfiruhák. Különösen a férfiruhák készítése érdekelte a ruhaiparból itt lévő elvtársnőt. Nagyon jónak találta a Szegedi Ruhagyárban a zakómell kikészítését. Ezenkívül az alsógallér készítését és ráhelyezését. Szép simák a zakók vállai és ujjai — mondotta. Feltűnt azonban az elvtársaknak, hogy amikor a normák felől érdeklődtek sehol nem kaptak kielégítő választ. Dolgozóink ugyanis nincsenek tájékoztatva általában a napi norma követelményekről, csupán a darabbért ismerik, esetleg a tervet. A Szegedi Ruhagyárban a szabászat egyik vágószabásza nem tudta, hogy milyen bérkategóriába van besorolva. Ezek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nálunk nemcsak a normák készítésével és kezelésével van baj, hanem javítanunk kell a dolgozók tájékoztatásán is. Elmondta még a ruházati iparban dolgozó elvtársnő, hogy náluk a gépesítés nagyobb arányú, mint nálunk. E téren is van tennivalónk, ezt tudjuk. Fentieken kívül kicseréltük tapasztalatainkat a szakszervezeti munkát illetően is, ami ugyancsak tanulságos volt mind a két fél részére. A szovjet elvtársak megkérték, hogy tolmácsoljuk üdvözletüket a magyar ruházati dolgozóknak, aminek ezúton teszünk eleget. Friedl József, a szakszervezet titkára A MAGYAR ÉS A SZOVJET textilipari tudományos egyesületek megállapodtak abban, hogy műszaki és gazdasági szakemberek részvételével „égeelátogatást szerveznek tapasztalatszerzés céljából. Ennek alapján 30 tagú magyar küldöttség — amelynek én is tagja voltam — október havában 17 nappot töltött a Szovjetunióban. Az ott szerezett tapasztaltokról és élményekről igyekszem beszámolni. Szorongó szívvel és nagy várako-zásai lestüik a vonat ablakából a feltünedező Moszkva külvárosát. Első benyomásunk (amely egyébként jellemző a szovjet városokra) , hogy még a városszéli földszintes régi házakon is televíziós antennák erdeje áll A pályaudvar — ahová érkeztünk — az Óvárosban van. Az utcák régimódiak, emeletes faházak szorulnak az új, modern házak közé. Ahogy haladt az autóbuszunk, egyre tágult a világ. Szédületes forgalom, széles, tágas utcák, modern és klasszikus régi épületek váltakozva suhantak el autóbuszunk ablaka előtt, mint valami látványos hiradólum. A Könnyűipari Szakszervezetben hivatalosan fogadtak bennünket. Megismerkedtünk az elvtársakkal és megbeszéltük a látogatás programját. Utána röviden ismertették a Moszkva területi Könnyűipari Szakszervezet szervezeti felépítését. A szervezet 20 iparágat foglal magába. Textil, varró, kötő, kő, üveg és egyéb fogyasztási cikkeket előállító iparokat. Taglétszáma 2,500 000 fő. A szakszervezet kebelén belül működik a tudományos egyesület. Az „Új Moszkva" Reggel városnézésre indultunk. Autóbusz vitt bennünket keresztül a városon fel a Lenin-hegyre, ha képeslapokon, híradókban, különböző beállításban láttam már az egyetemi várost, de azt a lenyűgöző varázst, amit a valóság mutatott, az illusztrációk meg sem közelítik, különösen akkor, ha a tartalmát is ismerjük a monumentális épületek, alkotások mellett. A 7 éves tervben szerepel az Új-Moszkva városrész felépítése. Sok új, modern városrészt és alkotást láttam már ez ideig, de amit itt láttam, az már a kommunizmus előfutárja. Az új városrészt két éve kezdték építeni. A várost átszelő ifjúsági sugárút, amelyen végig robogtunk, 9 kilométer hosszú, 110 méter széles. A házak Vili emeletesek. Minden háztömbön belül sétány, park, gyermekjátszóterek. Ez már az álmok megvalósulása. Másnap trolibuszon mentünk be a városba. A trolibuszon nincs kalauz, az ajtó mellett persely van elhelyezve, az utas bedobja a 40 kopejkát, letépi a jegytömbről a jegyet. Figyeltem, de potyautast nem láttam. Mindenki eleget tesz kötelességének, akinek nincs aprópénze, összeszedi a felszálló utasoktól az aprópénzt, a rubelből visszajáró pénzt megtartja és a rubelt dobja a perselybe. Hazafelé menet nekem sem volt aprópénzem, egy rubelest dobtam be a perselybe, mert én sem akartam potyán utazni. Néhány perc múlva az egyik Utas látta, hogy idegen vagyok, a felszálló utasoktól elvette a viteldíjat, ebből nekem viszszaadott 60 kopejkát, a többit bedobta a perselybe, és ezt olyan természetesen tette, mintha ő lett volna a kalauz. A volodarszki ruhagyárban A gyár 41 éves. Profilja, férfi felsőruházati termékek. Létszáma összesen 3147 fő. Az anyagellátásuk igen komplikált, mert nemcsak hazai anyagot dolgoznak fel, a ruházati vállalatok, hanem import anyagokat is. Anyagot importálnak: Kínából, Olaszországból és Németországból. Az előírt főbb mutatókat és az éves tervet negyedévi felosztásban, valamint a havi operatív tervet a felsőbb szervek hagyják jóvá. Főbb mutatók: gyártmányra eső ráfordítási idő, egy főre eső termelési érték, termelt összdarab, létszám, béralap, minőség, új modellek (mennyisége), befejezetlen termék. Az üzemekben naponta mérik a termelést darabban. Évenként a termelékenység-növekedés 4—5 százalékot ér el. A munkaidő napi 7 óra két műszakban. Bérrendszerük: egyéni darabbér plusz kollektív prémium. A közvetlen darabbéres szalagdolgozó egyéni teljesítménye illetve az elvégzett műveletek alapján megkapja a műveletekre előírt tiszta bért. Ha a szalagon a termelési egység a termelőirányzatot 100 százalékban teljesíti, a szalag minden dolgozója — függetlenül egyéni teljesítményétől — 6 százalékos prémiumban részesül. Minden 1 százalékos túlteljesítés után plusz 1,5 százalékos prémiumban részesülnek. A prémiumból kizárják azokat a dolgozókat, akik az előírt minőségi szintet nem teljesítik, számszerű tűrési határokat állapítottak meg a hiba elkövetésével kapcsolatban munkahelyenként az elvégzett munka igényessége és fontossága szerint, a munkaközi és végtermékellenőrzők jelzik az elkövetett hibákat és ennek alapján történik a kiértékelés. A javítást közvetlenül a hiba elkövetőinek adják vissza. Az üzem vertikális zárt áruciklusú egységet képez, a földszinten helyezkedik el a nyersáruraktár, bevizsgálás előkészítés, a VI emeleten a szabászat, 1—V. emeleten a varrodák helyezkednek el. Egy munkaterem, amelyben körülbelül 200—220 fő dolgozik — egy műszakban, egy egységvezető irányítása alatt áll, akinek helyettese van. Mind a két műszakot összefogják és irányítják. Ezenkívül műszakonként: egy főművezető, két művezető, három szalagvezető, három zakóellenőr, két nadrágellenőr, egy bérelszámoló működik. Egy terem egy zártciklusú egységet képez. Zakónadrág külön-külön összehangolt egységekben gyártódnak. Az öltönyt a teremben párosítják. A zakógyártás négy szekcióban történik. Az előgyártó szekcióban, ujja bélésalkatrészek füzérben, illetve csomagban készülnek. A szalagon az áru továbbítása mechanikus hevederes, horizontális futószalagon történik, amelyre levehető dobozokban helyezik el a berakók az alkatrészeket. A műveletek elvégzése után a doboz visszakerül a berakóhoz, aki az alkatrészeket összerakta és egy-egy zakót komplettírozva továbbít a törzsfolyamatba, illetve a bevégző részleghez. A törzsfolyamatban és a bevépző részlegben az árutovábbítás szintén mechanikus, a szalag mechanizmusa dobozos és vertikális mozgású, majd a terméket kézierővel továbbítják a levasalókhoz, az adjusztáláshoz és a párosításhoz. (Szalagfolyamaton kívül is vannak elhelyezve munkahelyek.) A hagyományosan ismert gépeken kívül sokfajta vasalóprést, ragasztási eljárásokat és fél-automata gépeket alkalmaznak. Érdekes és újszerű a végtermék levasalásának módszere. A szárazoló három gépen dolgozik. Először a fércelt széleket vasalja meg, majd fércszedés után újra megvasalja az eleje és fazonszéleket, utána gallér és vállvasalás történik géppel, majd a zakó a bevégző-vasalóhoz kerül. A bevégzővasaló 7 fő, mindegyike géppel és kézzel is vasal. Minden levasaló kis univerzális préssel, vasalóasztallal és csikóval rendelkezik. A vasalógépeken megvasalják az eleje alsó, felső részét, hátát, fazont, majd kézi vassal még utána vasalják, a bélést kisimítják. Látogatás a ruhaipari kutatóintézetben A kutatóintézetben 400 fő dolgozik. Kémiai laboratóriummal is rendelkeznek. Saját gépgyáruk van, ahol 130 fő dolgozik. Itt készítik el a prototípusokat, a bevált gépekből is szériákat gyártanak (15— 20 darabot) és ezeknek beállítása és kipróbálása után kezdik meg a gépek tömeges gyártását, amelyeket az erre profilírozott gépgyárak gyártanak le narni szériákban. A kutatóintézet témaköre: ruhaszerkesztés, antropológiai tapasztalatok és mérések szerint, védőruhák kidolgozása, új gyártástechnológiák kidolgozása, (pl. ragasztásos eljárások), új szalagszervezések, normák kidolgozása, új létesítmények megtervezése, automatizálás, gépesítés, anyagtakarékosság, textilanyagok mechanikus vizsgálata. 3.500 000 méretvizsgálatot végeztek el. A mérések tapasztalatai azt mutatják, hogy a méretek fölfelé tolódtak el. Kidolgozták a halászat és bányászat részére a védőruhákat. Az automatizálással kapcsolatban foglalkoznak a segédműveletek gépesítésével, az idom- és félkész darabok tű alatti mechanikus mozgatásával, a tű mechanizált mozgatásával kívánt irányba, önösszerakó- és felrakó készülékekkel, illetve gépekkel. A fent említett témákhoz szükséges mechanizmus apparátok egyes típusú változata már kinan dolgozva és a prototípusa is elkészült, amelyeken gyártástechnológiai kísérleteket folytatnak. Különös gonddal foglalkoznak a ragasztásos gyártástechnológiai eljárásokkal, mert ezt az automatizálás egyik legfőbb tényezőjének tartják. Az új embertípus kibontakozása Bár igen rövid időt töltöttem az üzemekben, intézetekben és társadalmi szervekben, mégis úgy érzem, sok értékes tapasztalatot szereztem, melyet munkám során fel tudok használni. Az a praktikus szemlélet, mely minden területen mutatkozik, köttetendő példa. Nemcsak a nagy távlati dolgokkal foglalkoznak, hanem az apróbb és egyszerűbb megoldásokkal, minden fontos náluk, ami előbbre viszi a fejlődést. A termékek kidolgozása, precíz. A gyártástechnológiai fegyelmet betartják, a munkafegyelem példaszerű, nem látni lézengő, beszélgető embereket. A vezetőknek tekintélyük van és ennek alapja nem a hatalmi szó, hanem a példamutatás és a kellő felkészültség. Az új embertípus, amelynek kibontakozását megismertük, személyes, közvetlen érintkezések alapján egészen más, elgondolkoztató és megragadó. Büszke, ha történelmi hivatásról, a múlt küzdelmeiről, nagyjairól és eredményeiről beszél. Lelkes és harcos, ha távlati tervekről, a kommunizmus felépítéséről van szó, helyet kér magának a megvalósításában. Egyszerű és szerény, ha saját magáról van szó, nem fitogtatja tudását, udvarias, de ebből nem csinál reklámot. Türelmes, de türelme nem megalkuvó és hajlongó, hanem céltudatos, tud várni, tudja, hogy tülekedés és könyökölés nélkül eléri kitűzött céljait, mert biztos igazában és a maga dolgában. Úgy érzem, el kellett mindezeket mondanom, hogy érzéseimet és a látottakból levont következtetéseket híven tudjam tolmácsolni mindazoknak, akik beszámolómat elolvassák. Wiedner Károly a Vörös Október Férfiruhagyár főtechnológusa Szovjet vendégek látogatása a ruházati üzemekben Az elmúlt év végén négytagú szovjet delegációt látott vendégül szakszervezetünk. A textil és bőripari üzemeken kívül felkerestek két ruhagyárat is. Egyik a Női- és Gyermekruhagyár, a másik a Szegedi Ruhagyár volt. Ezenkívül aktívaértekezleten vettek részt, ahol ismertették a szovjet szakszervezetek munkáját és elmondották magyarországi tapasztalataikat. Mély benyomást tett az elvtársakra a magyar ipar fejlettsége, de megelégedettségüket fejezték ki a látottak felett általában. A delegáció Levél a Makarenko Gyermekotthonból Lapunk hasábjain már több esetben beszámoltunk arról, hogy szakszervezetünk néhány év óta patronálja a Makarenko Gyermekotthont Szinte minden üzemünk dolgozói ruhaneművel, játékkal segítette az otthon kis lakóit. Az elmúlt hónapban levelet kaptunk a gyermekotthonból. Kedves Elvtársak! A 287. sz. Makarenko Úttörőcsapat felnőtt- és gyermek vezetőségének nevében köszönetünket fejezzük ki az elnökség valamenynyi tagjának azért a fáradságos munkáért, amivel otthonunk felvirágoztatását segítették elő. Ezen munka nem volt hiábavaló, otthonunk széppé, 88 gyermek igazi, kedves otthonává változott. Most, az úttörőmozgalom 13. évfordulóján, a jubileumi évben ma, úttörők hálásan emlékezünk meg népünk, pártunk fáradságos munkájáról, amivel gyermekeink számára ilyen szép jelent és még szebb jövőt teremtenek. A mi úttörőcsapatunk is megkezdi az úttörőmozgalom 15 éves történetének felkutatását, feldolgozását, melynek keretében pajtásaink megismerik a mozgalom történetét és megértik azt, hogy a párt a mozgalom bölcsőjétől a mai napig állandóan segítette» védte ezt a szervezetet. A szervezet, így a mi kis ^-"jatunk is* sok-sok gyermeket formált kommunista nézetűvé, KISZ- és ezen keresztül párttaggá. Most az mszup és a KT^Z ha^voz»'"** alánján, új oktatási reformokat vezetünk be az iskolai, de az úttörőmunkába is. Úttörőcsapatunk legfontosabb feladata az életre, a munkára nevelés. Az életre nevelés viszont elszakíthatatlan kapcsolatban kell, hogy legyen az élettel, munkával és mozgalmi feladatok elvégzésével. Kérjük, hogy ebben az évben is legyenek velünk szoros kapcsolatban, mert önök szoros kapcsolatban vannak az élettel a munkával és a munkásokkal s így nagymértékben segíthetnek bennünket, hogy pajtásaink meglássák azt az életet, amire készülniük kell. Otthonunk valamennyi úttörőnyitásának nevében köszönetünket fejezze ki odaadó munkájukért és további 16 egészséget, boldogságot kívánunk az elnökség valamennyi tagjának és a ruházati üzemek minden dolgozójának.erese István Albert Antal Tóth Ferenc Várszegi József SZT-elnök csapatvezető csapattanács-elnök csapattanácselnökhelyettes Egy nyugdíjas szaktársunk levele Kedves elvtársak! Legelsősorban is köszönöm pártunknak, kormányunknak, azt, hogy mi régi dolgozók megérhettük, hogy 10 évi munkaviszony után elmehetünk nyugdíjba. 1947-ben léptem be az Almássy-téri központunkba szakszervezeti tagnak. Bizony akikor körülbelül 100— 150-en szorongtunk várva a jószerencsére, hogy mikor sikerül elhelyezkedni. Engem három esetben közvetítettek ki, de sajnos egyik helyen sem jelentettek be az SZTK- ba, s így ez az időm is elveszett a nyugdíj szempontjából. Persze az akkori kisiparosok igyekeztek a terheket lerázni a nyakukról. Azóta sokat változott a dolgozók helyzete, mert a mi szép szocialista üzemeinkben ennek nem vagyunk kitéve. Nyugodtan nézhetünk öregségünk elé, mert a nyugdíjunk biztosítva van. Ezúton köszönöm meg üzemünk szakszervezeti bizottságának ünnepi estünket és azt, hogy már nem kell három hónapot várni a nyugdíjra, mert egy hónap után mindenki kézhez kapja. Legvégül a búcsúztatásunkért köszönetet mondok a szakszervezetünk vezetőinek és Lőwy elvtársnőnek. Mihály Lajosné nyugdíjas, Vörös Október Férfiruhagyár