Ruházati Munkás, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

NÉVTELEN LEVÉL és ami mögötte van VNXXNXXXXXXNXXXVXXXXXXXNXXXXXV^XXWCV^XXXXX V—/ VVvXVXXXXXXXX'.VVNXXVXXXXXXXXXXXXVVXVS Két névtelen levél is érkezett szakszervezetünk központjába az utóbbi időben a Női és Gyermekruhaüzemből. Nem tudni, miért írnak névtelenül a dolgozók, mikor a levélben fog­laltakat — legalábbis annak többségét — nyíltan is elmond­ják az üzemben. Az igaz, hogy az egyik levél írójának minden oka megvolt arra, hogy ne ír­ja alá a nevét, mert ez a levél végtelenül goromba hangot üt meg a vállalat egyes vezetőivel és számos­­ más dolgozójával szemben. Nem értünk egyet az ilyen fékevesztett megnyilatko­zásokkal, még akkor sem, ha a levél feltár néhány hiányossá­got. Sok igazság van a levélben és ha tisztességes hangnemben íródik, az illető nyugodtan alá is írhatta volna a nevét. Bizto­sak vagyunk abban, hogy a ha­­jaszála sem görbült volna meg. De nézzük meg, mit tartalmaz­nak a levelek! Arról olvasunk bennük, hogy komoly hibák vannak az üzemben a munka szervezésében, rosszak a nor­mák, rossz a bérrendszer. Egyes műszaki vezetőket hízelgők vesznek körül, visszaesett a dolgozók ke­resete. A levelekben felvetett hiá­nyosságokat igazolta az a két tem­etési tanácskozás is, ahol a dolgozók bátran felvetették a hibákat. Ez azt is igazolta, hogy ebben az üzemben nem kell a dolgozóknak lakatot tenni a szájukra és nyugodtan szóváte­­hetik az észlelt hibákat. Az igaz, hogy az amúgy is fűtött hangulatú tanácskozáson olaj volt a tűzre, amikor a szak­­szervezeti bizottság bérfelelőse felszólalásában a meglevő bar­át­ánytalanságokat akarta is­mertetni és az értekezlet elő­adója — a vállalat műszaki ve­zetője — leültette azzal, hogy arra nincs szükség. A bérfelelős le is ült, de a mellette ülő fia­tal KISZ-aktivista kikapta a kezéből a jegyzetet és folytatta a tájékoztatást. Ebből bizony kiderült az, hogy komoly aránytalanságok vannak a bé­rezés területén és ennek is kö­vetkezményeként döcög a ter­melőmunka, bérrendszer, akkor a dol­gozók általában becsülete­sen dolgoznak, legalábbis a nagy többség. Ek­kor már csak egyesekről lehet szó, akiknél baj van a munka­­fegyelemmel. Ezekkel már könnyebb foglalkozni. A vál­lalat igazgatójával, Székely elvtársnővel egyetértünk ab­ban, hogy a rosszul alkal­mazott csoportbérezésből in­dulnak ki a hibák és nehéz­ségek. A szakszervezet már évekkel ezelőtt felvetette, hogy túl nagy a különbség az azonos munkát végző dolgozók beso­rolásánál, illetve órabérénél. Különösen sújtotta ez a fiatal szakmunkásokat, akik célta­lannak látták a nagyobb igye­kezetét, mert az ő órabérük gyakran 2 Ft-tal is kevesebb volt, mint ugyanazt a munkát végző más dolgozóé. Hiába tö­rekedtek arra a vállalatnál, hogy a munkakövetelményt egyénekre is meghatározzák, a dolgozók keresete nem ezen alapult, hanem a személyi óra­béren. Nem is volt semmi baj a műveletidőkkel, illetve mű­veletbérrel, erre a dolgozók soha nem panaszkodtak, de panaszkodtak a besorolásra, az órabérre. A normákban levő fogya­tékosságok így rejtve ma­radtak, legalábbis a rész­műveleteknél. Az ilyen normák nem lehetnek f élők, gyakorlatiak. Ezt iga-­­­zolja az is, hogy a közelmúlt- J ban kiadott egyéni normakö-­­­vetelmények teljesíthetősége szempontjából nagyon külön-,­bözőek. Súlyosbította a­­hely-­­­zetet, hogy a melegváltás kö-­­ vetkeztében a két váltószala­­­­got együtt számolták el és­­ ez ismét rontott az anyagi­­ ösztönzésen. Nem érvényesül- J hetett így a melegváltásnak a­­ termelékenységre gyakorolt jó J hatása, de ha valamennyire 5 érvényesült is volna, a meg J gyakoribb átállások ezt is le-­­ rontották. A fenti problémák mellett­­ is a vállalat a forint­ tervét tel-­­jesítette, még akkor is, miikor, — mint ahogy erről már szó­ volt — az egyes szalagok nor-­­­maóra-tervüket 80 %-ra telje-e sítették. Az eddigi adatok sze- - rint nyereségrészesedés szem-­­­pontjából sem áll rosszul a­ vállalat. Talán éppen ez nyug­tatta meg a vállalat vezetőit­ és ezért nem törekedtek elég igé­s a fent említett hibák meg-­ szüntetésére. Mi az oka a dolgozók rossz hangulatának? A fentiek alapján szükséges­nek tartottuk megvizsgálni kö­zelebbről, hogy mi is az oka valóban a dolgozók rossz han­gulatának. Megbeszéltük a szakszervezeti bizottság titká­rával, hogy beszélgetést folyta­tunk az érintett szalag dolgo­zóival. Nem lehet azt mondani, hogy nagy volt az előkészítés, de azért eljöttek szép számmal a dolgozók. Csak elismeréssel lehet, szólni arról, hogy ezen a megbeszélésen a részvevő dol­gozók jóindulattal és hozzáér­téssel tárták fel a meglevő hi­bákat. Elmondották, a többi között, hogy sérti az önérzetüket, mikor 80 százalékos termelés mel­lett a vállalat a keresetüket kiegészíti 91 százalékra, Így is visszaesett a keresetük, de ennél is jobban bántotta őket az, hogy ez a bérkiegészí­tés úgy is felvetődött, hogy a vállalat ezt kegyelemből adja. Megnéztük a szalagot munka közben is. Fejetlenség, ideges­ség volt tapasztalható. A sza­lagvezetők arcán látszik az idegfeszültség. Ők mindent el­követnek, hogy megjavuljon a munka. Nem rajtuk múlik, lát­tuk, hogy mélyebbek az okok, azokat kell feltárni. Az is fel­tűnt, hogy a dolgozók nyugodtan ab­bahagyják a munkát és pa­naszkodnak, mintha már minden mindegy volna. Csoportos bérezés van a szala­gon, de legutóbb kiadták az egyéni teljesítmény-követelmé­nyeket is. Annak ellenőrzésére, hogy ki, hogyan keresi meg az órabérét. Volt olyan dolgozó — nem is egy — akinek 130 szá­zalékot kellene elérnie ahhoz, hogy meglesyen az órabére. Az egyik vasalónőnél kiszámítot­ták, hogy ha a kiadott darab­bér szerint lenne elszámolva, úgy aznap 90 forint lenne a ke­resete. Ez a másik véglet. Va­k­on a szalag, de a fordulóban órabéres dolgozó viszi át a da­rabot a másik oldalra. A sza­lag végén fiatal műszaki dol­gozó hordja a darabokat a ké­zimunkásokhoz. A kézimunká­sokat ugyanis jól ki kell szol­gálni, mert ezek már egyéni darabbérben dolgoznak és majd szétszedik a gépészeket a munkáért. Ezt láttuk, ezt tapasztaltuk és most mondjuk meg, mi a vé­leményünk minderről. Valahol mégis baj van! Nem könnyű a feladat, mert egy olyan üzemről van szó, melynek a vezetőit példakép szoktuk állítani a dolgozókkal való gondoskodást illetően. Az utóbbi időben különösen sokat tett a vállalat az üzem korszerűsítése terén. A Tűzol­tó utcai telephelyre rá sem lehet ismerni. Megszépültek a munkatermek, kulturáltabb az egész környezet. A maradi gyártási módszereket fokoza­tosan váltja fel a fejlett gyár­tástechnológia. Valahol mégis baj van. Vizsgálatunk során a következőket állapítottuk meg: Igaz az, hogy új szervezé­seknél, átállásoknál hónapo­kig visszaesik a munka. Ez már többször ismétlődött az elmúlt évek folyamán. Halla­ni olyat is, hogy a dolgozók is hibásak, ők sem igyekeznek úgy, ahogy kellene. A lát­szat tényleg ez. Nekünk vi­szont az a véleményünk, a hogy ha jó a munkaszervezés, folyamatos a munka, jó a A szakszervezeti bizottság titkárának is igen sok gondot okozott a dolgozók elégedetlensége, és kereste is a megoldás módját. Azonban, mint módszert nem tartjuk a legjobbnak, hogy operatív módon is részt vett az irányításban, így nézőpontja azonos lett a gazdasági veze­tőkkel. Ennek következmé­nyeként ugyanúgy magáénak tudta a művezető által megoldhatatlannak látszó hi­bákat és ezekbe lassan ma­ga is beletörődött. Vélemé­nyünk szerint jobb lett vol­na, ha a szakszervezeti bizott­ság vizsgálja a termelés és bé­rezés helyzetét és határozott álláspontot foglal el a bajok megszüntetésére. Ez nagyobb segítséget jelentett volna a vezetőknek és a szakszerve­zeti mozgalomra is jó hatás­sal lett volna. Meg kell azt is jegyezni, hogy vizsgálatunk idején mind a gazdasági, mind a mozgalmi vezető elvtársak elég tartózko­dóan viselkedtek és főleg azt vitatták, hogy milyen módsze­rekkel végeztük a vizsgálatot. Az alsóbb műszaki szinten még ellenszervezés is volt tapasztalható, mikor arról volt szó, hogy a szakszervezet mun­katársai tanácskoznak az érin­tett dolgozókkal. Véleményünk szerint ennek következménye volt, hogy átmenetileg a veze­tők elszigetelődtek a dolgo­­­­zóktól, bár a dolgozók nevé­ben igen tárgyilagosan vettek részt a tanácskozásban a párt,­ a KISZ és a szakszervezet ak-­­ tivistái is. Az is tény, hogy ez­ csak erre az esetre vonatkozik,, mert egyébként igen jó az­ üzemiben a kapcsolat a dolgo-­­zók és a vezetők között. Semmi kétségünk nincs az-­ iránt, hogy az üzem vezetői, mindent megtesznek annak­ érdekében, hogy a máris je-­ lentkező javulás stabilizálód­jon. A vállalat igazgatója úgy tájékoztatott bennünket, hogy néhány intézkedést máris ter­veznek. Fokozatosan átállnak egyéni darabbéres rend­szerre, megszüntetik a me­legváltást, legalábbis arra az időre, míg­­ ennek a feltétele nem lesz biztosítva. Megvizsgálják a­ hosszú szalag problémáját is, azután döntenek további sor­sát illetően. Biztos, hogy a­ fentiek végrehajtása nem fog­ nagyon simán menni, de ezt­ még ki kell bírni, mert ez­ alapját képezheti a termelés­ színvonala emelkedésének és a­­ szocialista bérezési elvek kö-­­vetkezetesebb érvényesítésé-­ nek. Friedl József, a szakszervezet titkára Szükség van a szakszervezeti bizottság határozott állásfoglalására Mi történik a Női Fehérneműgyárban Felkerestük az üzemet és az­után érdeklődtünk, hogy mi az oka annak, hogy a mun­ka folyamatosságát nem tud­ják biztosítani? Az üzem néhány év óta nagy nehézséggel küzd. Női kabátról álltak át női fehér­neműre. Az üzemből körül­belül 129 régi dolgozó elment és 500 dolgozó váltotta egy­mást az elmúlt évben. Az üzemhez csatolták a Jász ut­cai Női Fehérneműgyárat és ezzel tovább nőttek a problé­mák. Az elmúlt évben az üzem súlyos anyaghiánnyal küzdött és még jelenleg is ez okozza a legnagyobb problé­mát. A fent említett taggyűlés utáni hetekben az egyik na­pon az üzem főmérnöke fel­kereste Gombos elvtársat, az üzem párttit­kárát és közölte vele, hogy holnar i­zm­áz üzem. m°r* nincs anyag, írja alá az utasítást. Az alá­írás nem történt meg, hanem megindult a tanácskozás ar­ról, hogy mit kellene tenni. Az üzem igazgatója, főmér­nöke és párttitkára elindult anyagot keresni. Segítséget kértek a kerületi, a buda­pesti pártbizottságtól. Felke­resték a Könnyűipari Minisz­tériumot, ahol a miniszté­rium párttitkára — a Pamut­ipari Igaztatóság munkatársa — Somogyi elvtárs sietett segítségükre. Elmentek a Ru­haipari Tervező Vállalathoz, és eljutottak szakszervezetünk központjába is. Végül egy egész delegáció alakult ki. Elindultak felkeresni a textil­üzemeket. A Goldberger-gyár­­ban — sok kérés és panasz után — szinte a gépekről szedték le az anyagot. Az elvtársak megértették, hogy mit jelentene, ha egy — több mint 1000 létszámmal dolgozó — üzemet le kellene állítani. Elismerés és köszönet illeti a textilgyárakban dolgozó elv­társakat, akik a Női Fehérne­műgyár segítségére siettek. A bajt azonban ezzel még nem sikerült véglegesen megszüntetni. Az égő házban csak a lángot tudták elolta­ni, a parázs még izzik. Nem kellett leállni, de ennek ve­szélye állandóan fennáll. A vállalat vezetősége egy javas­latot dolgozott ki, melyet el­juttatott az illetékesekhez. Ebben többek között a követ­kezőket olvastuk: ..Az export­alapanyagok késedelme a leg­nagyobb mértékben zavarja vállalatunk programszerű munkáját, mert az export­­megrendeléseket is szükség­szerűen be kell tervezni és programba állítani. A prog­ramtól való eltérés, ami ilyen anyagellátás mellett állandó jelleggé válik — a legna­gyobb zavarokat idézi elő — a szükségmegoldások napi­renden vannak. Szinte állan­Kérjük, hogy az illetékes szer­vek kötelezzék a MODEX-et, hogy elsősorban is a több mint félmillió métert ki­tevő készletéből szorgalmaz­za az eladást. Ezzel javítani tudja az anyagellátást és a határidős szállítások teljesíté­sét elősegítheti.” Ez a cikk nem azért író­dott, hogy minden felelősség alól felmentsük a műszaki vezetőket, hanem azért, hogy megmutassuk az érem másik oldalát is. Köztudomású, hogy az anyaghiányból adódik a sok átállás, erre nem tud fel­készülni a technikus­ gárda megfelelően. Továbbra is egyetértünk a dolgozókkal ab­ban, hogy az állóidőt meg hlóan fejünk felett lebeg az a veszély, hogy az elmaradt anyagszállítások miatt üze­­­münket nem tudjuk munká-­­val ellátni és leállásra kény-­­szerülünk. Ezért javasoljuk, hogy az elvtársak az illetékes­ felsőbb szerveknél járjanak el, hogy szűnjék meg ez a vállalatunkat súlyosan érintő­­ probléma, az állandó export-­ lemaradás, a tervszerűtlen gyártást kell fizetni, a technikusok-­­­nak az átállásoknál a maxi-­ mális segítséget meg kell ad-­­ niok a dolgozóknak, a pa-­ naszkönyvbe bejegyzett meg-­ jegyzésekre rövid időn belül; válaszolni kell, az átállások-, nál­ a normaidőt a szalagok-­ ra ki kell függeszteni, a­ munkaügyi osztály vezetőjé-­ nek türelmesebben kell fog-­­­lalkozni a dolgozók problé-­ máival. Ezt még akkor is­ meg kell tenni, ha az üzem­­ vezetői súlyos nehézségekkel­­ küzdenek. Nem szabad elfe-­ lejteni, hogy a termeléssel­­ kapcsolatos zökkenőket a dél­­i gazok érzik a legsúlyosab- ] bar­á —d —a­n az állandóan fenyegető leállás veszélye. Klubest Dunaújvárosban Felvetődött az elmúlt hetekben, hogy milyen jó lenne egy­szer scollektívan televíziót nézni a mi klubunkban. A gon­dolatot tervek, majd tettek követték. Katona Ernőné brigádtag terveket szőtt, majd javasolta, hogy csináljunk brigádon, be­lül teaestet. Jó kezdeményezésnek nálunk nem lehet akadálya. A szakszervezet anyagi segítséget nyújtott, a KISZ műsorral szolgált. Meghívtunk két brigádot, az egyik üzemünk legjobb brigádja. Este 7-kor gyülekeztünk a klubban. A rövid, tréfás műsor után felkértem Mika Józsefnét, a „Vörös Csillag” bri­gádvezetőjét, hogy számoljon be­ brigádjuk munkájáról. Sze­retnénk megismerni egy másik szocialista brigád életét és tanulni tőlük. Ő készséggel elget tett kérésünknek, röviden is­mertette életüket, munkájukat, és felajánlotta segítségüket, melyet ezúton is megköszönünk. Utána elfogyasztottuk a teát, beszélgettünk, majd a televízióban megnéztük a „Fehér éjszakák” című filmet. . jól sikerült, színvonalas és hangulatos estet köszönjük a­z­ KISZ-vezetőségnek. Köszönet illeti a szakszervezetet, ki anyagi segítséget nyújtott ugyan, de Gácsiné elvtársnő, a szak­­szervezeti bizottság titkára nem jött közénk, pedig megígérte. Mi vártuk őt, és vártuk műszaki vezetőinket, Vász Lajos mű­szaki vezetőt és Kovács Sándor teremmestert, akik n­em ígér­ték meg, de mi mégis vártunk ennyi megtisztelést. Úgy látszik, a pártnak is mostohagyermekei vagyunk, mert képviselői ígé­retük ellenére sem jöttek el közénk. Mi KISZ-brigád vagyunk, minden erőnkkel harcolunk a szocialista brigád címért. Sze­retnénk, ha többet törődnének velünk, nem akarunk mostoha­­gyermekei maradni üzemünkben a pártnak és a szakszervezet­nek sem. Ezúton is megköszönöm a „József Attila”-brigád nevében Tarnai Csaba és Gálné szalagvezetőknek, hogy megjelenésük­kel megtiszteltek minket, hogy érdeklődéssel fordultak brigád­jaik felé. Köszönet illeti azokat a gyermekes — két-három csa­ládos­­ anyákat, akik megjelentek körünkben és ismételten bebizonyították, hogy számukra nem közömbös a kis kollek­tíva, melyben élnek. Cseh Erzsébet, a József Attila brigád vezetője, Vörös Október Férfiruhagyár dunaújvárosi üzeme A szabadságok kiadásáról, az üzemi étkeztetésről ségemünkben az utóbbi időben sokat zúgolódtak a dolgozók­­ a szabadságok kiadása miatt. Nem tartották helyesnek, hogy nem akkor vehetik ki, mikor szükségük van rá, hanem, előre be van ütemezve, hogy melyik szalag, mikor megy sza­badságra. Pontosabban mondva akkor mehetnek el, amikor ezt a vállalati érdek megkívánja. Véleményük szerint jó lenne, ha egyik hetet legalább a dolgozó kérelmére adnák meg. . A termelési értekezleten szinte majdnem minden felszólaló az ebéd kérdését vetette fel. Az a panasz, hogy eddig haza le­hetett vinni az üzemben dolgozó ebédjét is, most csak a csa­ládtagonként. A bent dolgozóknak az üzemben kell elfogyaszta­niuk az ebédjüket. Ez sokaknak nagyon kellemetlen, mert van, aki egy-két kilométerre lakik a vállalattól és annak már fél 12-kor el kell indulnia hazulról, hogy visszavigye az ebédet, utána ő is időben érjen be megebédelni, hogy háromnegyed kettőre munkába tudjon állni. Ez az újabb rendelet a vállala­tunknál azért történt, mert sokan visszaéltek az előző rendel­kezéssel. Aki bent dolgozott, vagy dolgozik üzemünkben és nem étkezik az üzemi konyhán, az idegeneknek váltott ebéd­jegyeket, a saját nevére. Ezeknek a helytelen magatartását azok is megsínylik, akik igazságosan jártak el. Bocsa Magdolna, a Bajai Ruhaüzem dolgozója Irányadó a Munka Törvénykönyve B­ocsa elvtársnő által felvetett kérdésekre a következőket vá­laszoljuk: A Munka Törvénykönyv 55. paragrafusa, a sza­badságok kiadásáról a következőket mondja: „A rendes sza­badságot az egész évre előre elkészített szabadságolási terv szerint kell kiadni. A dolgozó kérelmére a vállalat igazgatója engedélyezheti a rendes szabadságnak a tervtől eltérő időben való kiadását.” Üzemeinkben szalagszerű termelés folyik, mely­ben a sok hiányzó akadályozza a folyamatos munkát. Ezért helyes és jól bevált módszer az, amit üzemeink az utóbbi évek-­­­ben alkalmaznak, hogy a szalagok egyszerre, egyidőben állnak , le és az ott dologzók azonos időben veszik ki szabadságukat. Nem volna helyes a kétheti szabadságot kettéválasztani. Üze­­­meink a szabadságolási terv elkészítésénél figyelembe veszik,­­hogy a szalagok dolgozói egyik évben a főszezonban, másik­­évben az őszi-téli hónapokban mehessenek szabadságra. T Az üzemi étkezéssel kapcsolatban, az ezt szabályozó rende­­­­­l­­et egyértelműen leszögezi, hogy aki az üzemben dolgozik,­­ az üzemi étkezdében kell, hogy elfogyassza az ebédet is, mely-­­ hez a vállalat hozzájárulási térítést fizet Ezen túl is kivihető­­ az üzemből —, tehát a Bajai Ruhaüzemből is — az önköltséges­­ebéd, melyhez a vállalat hozzájárulást nem fizet.­­ Bors Lászlóné, a szociális csoport vezetője Köszönjük a kellemes órákat F­áratlan meglepetésben volt része az utóbbi napokban a Női Fehérneműgyár nyugdíjasainak. Levelet hozott a posta, melyben arról értesítettek minket, hogy meghívnak az üzembe, egy baráti beszélgetésre. Jöjjünk össze, emlékezünk a gyárban eltöltött évekre, mondjuk el, hogyan telnek az itt­honi békés, nyugodt napok. Erre a kedves meghívásra szinte mindannyian megjelentünk. Az a 2­3 nyugdíjas, aki nem, tu­dott eljönni, levélben tudatta elmaradásának okát. A nyugdíja­sokat Hegedűs elvtárs, az üzem műszaki igazgatója üdvözölte, majd Takács elvtárs, a béketitkár kívánt jó erőt és egészséget, hogy jövőre is együtt legyen ez a kis társaság. A bensőséges ünnep után finom, forró rumosteát ittunk és szendvicset et­tünk, mely még kellemesebbé tette a hangulatot. A kedves ver­sek és dalocskák, a szívhez szóló muzsika. Ságvári elvtárs sze­rető gondoskodásáról tanúskodott. Csomagot is kaptunk, bő tartalommal, mely a szakszer­vezeti bizottság ajándéka volt. Tartalma: sok édesség, kakaó és tea, amit ezúttal is hálásan köszönünk. Úgy érzem, hogy a fentieket papírra kellett, hogy vessem, és ismét megköszönjem nyugdíjas társaim nevében is, a sok jót és figyelmességet, a Női Fehérneműgyár szakszer­vezeti bizottságának és a vállalat vezetőségének. Krámer Júlia nyugdíjas

Next