Ruházati Munkás, 1962 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
NÉVTELEN LEVÉL és ami mögötte van VNXXNXXXXXXNXXXVXXXXXXXNXXXXXV^XXWCV^XXXXX V—/ VVvXVXXXXXXXX'.VVNXXVXXXXXXXXXXXXVVXVS Két névtelen levél is érkezett szakszervezetünk központjába az utóbbi időben a Női és Gyermekruhaüzemből. Nem tudni, miért írnak névtelenül a dolgozók, mikor a levélben foglaltakat — legalábbis annak többségét — nyíltan is elmondják az üzemben. Az igaz, hogy az egyik levél írójának minden oka megvolt arra, hogy ne írja alá a nevét, mert ez a levél végtelenül goromba hangot üt meg a vállalat egyes vezetőivel és számos más dolgozójával szemben. Nem értünk egyet az ilyen fékevesztett megnyilatkozásokkal, még akkor sem, ha a levél feltár néhány hiányosságot. Sok igazság van a levélben és ha tisztességes hangnemben íródik, az illető nyugodtan alá is írhatta volna a nevét. Biztosak vagyunk abban, hogy a hajaszála sem görbült volna meg. De nézzük meg, mit tartalmaznak a levelek! Arról olvasunk bennük, hogy komoly hibák vannak az üzemben a munka szervezésében, rosszak a normák, rossz a bérrendszer. Egyes műszaki vezetőket hízelgők vesznek körül, visszaesett a dolgozók keresete. A levelekben felvetett hiányosságokat igazolta az a két temetési tanácskozás is, ahol a dolgozók bátran felvetették a hibákat. Ez azt is igazolta, hogy ebben az üzemben nem kell a dolgozóknak lakatot tenni a szájukra és nyugodtan szóvátehetik az észlelt hibákat. Az igaz, hogy az amúgy is fűtött hangulatú tanácskozáson olaj volt a tűzre, amikor a szakszervezeti bizottság bérfelelőse felszólalásában a meglevő barátánytalanságokat akarta ismertetni és az értekezlet előadója — a vállalat műszaki vezetője — leültette azzal, hogy arra nincs szükség. A bérfelelős le is ült, de a mellette ülő fiatal KISZ-aktivista kikapta a kezéből a jegyzetet és folytatta a tájékoztatást. Ebből bizony kiderült az, hogy komoly aránytalanságok vannak a bérezés területén és ennek is következményeként döcög a termelőmunka, bérrendszer, akkor a dolgozók általában becsületesen dolgoznak, legalábbis a nagy többség. Ekkor már csak egyesekről lehet szó, akiknél baj van a munkafegyelemmel. Ezekkel már könnyebb foglalkozni. A vállalat igazgatójával, Székely elvtársnővel egyetértünk abban, hogy a rosszul alkalmazott csoportbérezésből indulnak ki a hibák és nehézségek. A szakszervezet már évekkel ezelőtt felvetette, hogy túl nagy a különbség az azonos munkát végző dolgozók besorolásánál, illetve órabérénél. Különösen sújtotta ez a fiatal szakmunkásokat, akik céltalannak látták a nagyobb igyekezetét, mert az ő órabérük gyakran 2 Ft-tal is kevesebb volt, mint ugyanazt a munkát végző más dolgozóé. Hiába törekedtek arra a vállalatnál, hogy a munkakövetelményt egyénekre is meghatározzák, a dolgozók keresete nem ezen alapult, hanem a személyi órabéren. Nem is volt semmi baj a műveletidőkkel, illetve műveletbérrel, erre a dolgozók soha nem panaszkodtak, de panaszkodtak a besorolásra, az órabérre. A normákban levő fogyatékosságok így rejtve maradtak, legalábbis a részműveleteknél. Az ilyen normák nem lehetnek f élők, gyakorlatiak. Ezt iga-zolja az is, hogy a közelmúlt- J ban kiadott egyéni normakö-vetelmények teljesíthetősége szempontjából nagyon külön-,bözőek. Súlyosbította ahely-zetet, hogy a melegváltás kö- vetkeztében a két váltószalagot együtt számolták el és ez ismét rontott az anyagi ösztönzésen. Nem érvényesül- J hetett így a melegváltásnak a termelékenységre gyakorolt jó J hatása, de ha valamennyire 5 érvényesült is volna, a meg J gyakoribb átállások ezt is le- rontották. A fenti problémák mellett is a vállalat a forint tervét tel-jesítette, még akkor is, miikor, — mint ahogy erről már szó volt — az egyes szalagok nor-maóra-tervüket 80 %-ra telje-e sítették. Az eddigi adatok sze- - rint nyereségrészesedés szem-pontjából sem áll rosszul a vállalat. Talán éppen ez nyugtatta meg a vállalat vezetőit és ezért nem törekedtek elég igés a fent említett hibák meg- szüntetésére. Mi az oka a dolgozók rossz hangulatának? A fentiek alapján szükségesnek tartottuk megvizsgálni közelebbről, hogy mi is az oka valóban a dolgozók rossz hangulatának. Megbeszéltük a szakszervezeti bizottság titkárával, hogy beszélgetést folytatunk az érintett szalag dolgozóival. Nem lehet azt mondani, hogy nagy volt az előkészítés, de azért eljöttek szép számmal a dolgozók. Csak elismeréssel lehet, szólni arról, hogy ezen a megbeszélésen a részvevő dolgozók jóindulattal és hozzáértéssel tárták fel a meglevő hibákat. Elmondották, a többi között, hogy sérti az önérzetüket, mikor 80 százalékos termelés mellett a vállalat a keresetüket kiegészíti 91 százalékra, Így is visszaesett a keresetük, de ennél is jobban bántotta őket az, hogy ez a bérkiegészítés úgy is felvetődött, hogy a vállalat ezt kegyelemből adja. Megnéztük a szalagot munka közben is. Fejetlenség, idegesség volt tapasztalható. A szalagvezetők arcán látszik az idegfeszültség. Ők mindent elkövetnek, hogy megjavuljon a munka. Nem rajtuk múlik, láttuk, hogy mélyebbek az okok, azokat kell feltárni. Az is feltűnt, hogy a dolgozók nyugodtan abbahagyják a munkát és panaszkodnak, mintha már minden mindegy volna. Csoportos bérezés van a szalagon, de legutóbb kiadták az egyéni teljesítmény-követelményeket is. Annak ellenőrzésére, hogy ki, hogyan keresi meg az órabérét. Volt olyan dolgozó — nem is egy — akinek 130 százalékot kellene elérnie ahhoz, hogy meglesyen az órabére. Az egyik vasalónőnél kiszámították, hogy ha a kiadott darabbér szerint lenne elszámolva, úgy aznap 90 forint lenne a keresete. Ez a másik véglet. Vakon a szalag, de a fordulóban órabéres dolgozó viszi át a darabot a másik oldalra. A szalag végén fiatal műszaki dolgozó hordja a darabokat a kézimunkásokhoz. A kézimunkásokat ugyanis jól ki kell szolgálni, mert ezek már egyéni darabbérben dolgoznak és majd szétszedik a gépészeket a munkáért. Ezt láttuk, ezt tapasztaltuk és most mondjuk meg, mi a véleményünk minderről. Valahol mégis baj van! Nem könnyű a feladat, mert egy olyan üzemről van szó, melynek a vezetőit példakép szoktuk állítani a dolgozókkal való gondoskodást illetően. Az utóbbi időben különösen sokat tett a vállalat az üzem korszerűsítése terén. A Tűzoltó utcai telephelyre rá sem lehet ismerni. Megszépültek a munkatermek, kulturáltabb az egész környezet. A maradi gyártási módszereket fokozatosan váltja fel a fejlett gyártástechnológia. Valahol mégis baj van. Vizsgálatunk során a következőket állapítottuk meg: Igaz az, hogy új szervezéseknél, átállásoknál hónapokig visszaesik a munka. Ez már többször ismétlődött az elmúlt évek folyamán. Hallani olyat is, hogy a dolgozók is hibásak, ők sem igyekeznek úgy, ahogy kellene. A látszat tényleg ez. Nekünk viszont az a véleményünk, a hogy ha jó a munkaszervezés, folyamatos a munka, jó a A szakszervezeti bizottság titkárának is igen sok gondot okozott a dolgozók elégedetlensége, és kereste is a megoldás módját. Azonban, mint módszert nem tartjuk a legjobbnak, hogy operatív módon is részt vett az irányításban, így nézőpontja azonos lett a gazdasági vezetőkkel. Ennek következményeként ugyanúgy magáénak tudta a művezető által megoldhatatlannak látszó hibákat és ezekbe lassan maga is beletörődött. Véleményünk szerint jobb lett volna, ha a szakszervezeti bizottság vizsgálja a termelés és bérezés helyzetét és határozott álláspontot foglal el a bajok megszüntetésére. Ez nagyobb segítséget jelentett volna a vezetőknek és a szakszervezeti mozgalomra is jó hatással lett volna. Meg kell azt is jegyezni, hogy vizsgálatunk idején mind a gazdasági, mind a mozgalmi vezető elvtársak elég tartózkodóan viselkedtek és főleg azt vitatták, hogy milyen módszerekkel végeztük a vizsgálatot. Az alsóbb műszaki szinten még ellenszervezés is volt tapasztalható, mikor arról volt szó, hogy a szakszervezet munkatársai tanácskoznak az érintett dolgozókkal. Véleményünk szerint ennek következménye volt, hogy átmenetileg a vezetők elszigetelődtek a dolgozóktól, bár a dolgozók nevében igen tárgyilagosan vettek részt a tanácskozásban a párt, a KISZ és a szakszervezet ak- tivistái is. Az is tény, hogy ez csak erre az esetre vonatkozik,, mert egyébként igen jó az üzemiben a kapcsolat a dolgo-zók és a vezetők között. Semmi kétségünk nincs az- iránt, hogy az üzem vezetői, mindent megtesznek annak érdekében, hogy a máris je- lentkező javulás stabilizálódjon. A vállalat igazgatója úgy tájékoztatott bennünket, hogy néhány intézkedést máris terveznek. Fokozatosan átállnak egyéni darabbéres rendszerre, megszüntetik a melegváltást, legalábbis arra az időre, míg ennek a feltétele nem lesz biztosítva. Megvizsgálják a hosszú szalag problémáját is, azután döntenek további sorsát illetően. Biztos, hogy a fentiek végrehajtása nem fog nagyon simán menni, de ezt még ki kell bírni, mert ez alapját képezheti a termelés színvonala emelkedésének és a szocialista bérezési elvek kö-vetkezetesebb érvényesítésé- nek. Friedl József, a szakszervezet titkára Szükség van a szakszervezeti bizottság határozott állásfoglalására Mi történik a Női Fehérneműgyárban Felkerestük az üzemet és azután érdeklődtünk, hogy mi az oka annak, hogy a munka folyamatosságát nem tudják biztosítani? Az üzem néhány év óta nagy nehézséggel küzd. Női kabátról álltak át női fehérneműre. Az üzemből körülbelül 129 régi dolgozó elment és 500 dolgozó váltotta egymást az elmúlt évben. Az üzemhez csatolták a Jász utcai Női Fehérneműgyárat és ezzel tovább nőttek a problémák. Az elmúlt évben az üzem súlyos anyaghiánnyal küzdött és még jelenleg is ez okozza a legnagyobb problémát. A fent említett taggyűlés utáni hetekben az egyik napon az üzem főmérnöke felkereste Gombos elvtársat, az üzem párttitkárát és közölte vele, hogy holnar izmáz üzem. m°r* nincs anyag, írja alá az utasítást. Az aláírás nem történt meg, hanem megindult a tanácskozás arról, hogy mit kellene tenni. Az üzem igazgatója, főmérnöke és párttitkára elindult anyagot keresni. Segítséget kértek a kerületi, a budapesti pártbizottságtól. Felkeresték a Könnyűipari Minisztériumot, ahol a minisztérium párttitkára — a Pamutipari Igaztatóság munkatársa — Somogyi elvtárs sietett segítségükre. Elmentek a Ruhaipari Tervező Vállalathoz, és eljutottak szakszervezetünk központjába is. Végül egy egész delegáció alakult ki. Elindultak felkeresni a textilüzemeket. A Goldberger-gyárban — sok kérés és panasz után — szinte a gépekről szedték le az anyagot. Az elvtársak megértették, hogy mit jelentene, ha egy — több mint 1000 létszámmal dolgozó — üzemet le kellene állítani. Elismerés és köszönet illeti a textilgyárakban dolgozó elvtársakat, akik a Női Fehérneműgyár segítségére siettek. A bajt azonban ezzel még nem sikerült véglegesen megszüntetni. Az égő házban csak a lángot tudták eloltani, a parázs még izzik. Nem kellett leállni, de ennek veszélye állandóan fennáll. A vállalat vezetősége egy javaslatot dolgozott ki, melyet eljuttatott az illetékesekhez. Ebben többek között a következőket olvastuk: ..Az exportalapanyagok késedelme a legnagyobb mértékben zavarja vállalatunk programszerű munkáját, mert az exportmegrendeléseket is szükségszerűen be kell tervezni és programba állítani. A programtól való eltérés, ami ilyen anyagellátás mellett állandó jelleggé válik — a legnagyobb zavarokat idézi elő — a szükségmegoldások napirenden vannak. Szinte állanKérjük, hogy az illetékes szervek kötelezzék a MODEX-et, hogy elsősorban is a több mint félmillió métert kitevő készletéből szorgalmazza az eladást. Ezzel javítani tudja az anyagellátást és a határidős szállítások teljesítését elősegítheti.” Ez a cikk nem azért íródott, hogy minden felelősség alól felmentsük a műszaki vezetőket, hanem azért, hogy megmutassuk az érem másik oldalát is. Köztudomású, hogy az anyaghiányból adódik a sok átállás, erre nem tud felkészülni a technikus gárda megfelelően. Továbbra is egyetértünk a dolgozókkal abban, hogy az állóidőt meg hlóan fejünk felett lebeg az a veszély, hogy az elmaradt anyagszállítások miatt üzemünket nem tudjuk munká-val ellátni és leállásra kény-szerülünk. Ezért javasoljuk, hogy az elvtársak az illetékes felsőbb szerveknél járjanak el, hogy szűnjék meg ez a vállalatunkat súlyosan érintő probléma, az állandó export- lemaradás, a tervszerűtlen gyártást kell fizetni, a technikusok-nak az átállásoknál a maxi- mális segítséget meg kell ad- niok a dolgozóknak, a pa- naszkönyvbe bejegyzett meg- jegyzésekre rövid időn belül; válaszolni kell, az átállások-, nál a normaidőt a szalagok- ra ki kell függeszteni, a munkaügyi osztály vezetőjé- nek türelmesebben kell fog-lalkozni a dolgozók problé- máival. Ezt még akkor is meg kell tenni, ha az üzem vezetői súlyos nehézségekkel küzdenek. Nem szabad elfe- lejteni, hogy a termeléssel kapcsolatos zökkenőket a déli gazok érzik a legsúlyosab- ] bará —d —an az állandóan fenyegető leállás veszélye. Klubest Dunaújvárosban Felvetődött az elmúlt hetekben, hogy milyen jó lenne egyszer scollektívan televíziót nézni a mi klubunkban. A gondolatot tervek, majd tettek követték. Katona Ernőné brigádtag terveket szőtt, majd javasolta, hogy csináljunk brigádon, belül teaestet. Jó kezdeményezésnek nálunk nem lehet akadálya. A szakszervezet anyagi segítséget nyújtott, a KISZ műsorral szolgált. Meghívtunk két brigádot, az egyik üzemünk legjobb brigádja. Este 7-kor gyülekeztünk a klubban. A rövid, tréfás műsor után felkértem Mika Józsefnét, a „Vörös Csillag” brigádvezetőjét, hogy számoljon be brigádjuk munkájáról. Szeretnénk megismerni egy másik szocialista brigád életét és tanulni tőlük. Ő készséggel elget tett kérésünknek, röviden ismertette életüket, munkájukat, és felajánlotta segítségüket, melyet ezúton is megköszönünk. Utána elfogyasztottuk a teát, beszélgettünk, majd a televízióban megnéztük a „Fehér éjszakák” című filmet. . jól sikerült, színvonalas és hangulatos estet köszönjük az KISZ-vezetőségnek. Köszönet illeti a szakszervezetet, ki anyagi segítséget nyújtott ugyan, de Gácsiné elvtársnő, a szakszervezeti bizottság titkára nem jött közénk, pedig megígérte. Mi vártuk őt, és vártuk műszaki vezetőinket, Vász Lajos műszaki vezetőt és Kovács Sándor teremmestert, akik nem ígérték meg, de mi mégis vártunk ennyi megtisztelést. Úgy látszik, a pártnak is mostohagyermekei vagyunk, mert képviselői ígéretük ellenére sem jöttek el közénk. Mi KISZ-brigád vagyunk, minden erőnkkel harcolunk a szocialista brigád címért. Szeretnénk, ha többet törődnének velünk, nem akarunk mostohagyermekei maradni üzemünkben a pártnak és a szakszervezetnek sem. Ezúton is megköszönöm a „József Attila”-brigád nevében Tarnai Csaba és Gálné szalagvezetőknek, hogy megjelenésükkel megtiszteltek minket, hogy érdeklődéssel fordultak brigádjaik felé. Köszönet illeti azokat a gyermekes — két-három családos anyákat, akik megjelentek körünkben és ismételten bebizonyították, hogy számukra nem közömbös a kis kollektíva, melyben élnek. Cseh Erzsébet, a József Attila brigád vezetője, Vörös Október Férfiruhagyár dunaújvárosi üzeme A szabadságok kiadásáról, az üzemi étkeztetésről ségemünkben az utóbbi időben sokat zúgolódtak a dolgozók a szabadságok kiadása miatt. Nem tartották helyesnek, hogy nem akkor vehetik ki, mikor szükségük van rá, hanem, előre be van ütemezve, hogy melyik szalag, mikor megy szabadságra. Pontosabban mondva akkor mehetnek el, amikor ezt a vállalati érdek megkívánja. Véleményük szerint jó lenne, ha egyik hetet legalább a dolgozó kérelmére adnák meg. . A termelési értekezleten szinte majdnem minden felszólaló az ebéd kérdését vetette fel. Az a panasz, hogy eddig haza lehetett vinni az üzemben dolgozó ebédjét is, most csak a családtagonként. A bent dolgozóknak az üzemben kell elfogyasztaniuk az ebédjüket. Ez sokaknak nagyon kellemetlen, mert van, aki egy-két kilométerre lakik a vállalattól és annak már fél 12-kor el kell indulnia hazulról, hogy visszavigye az ebédet, utána ő is időben érjen be megebédelni, hogy háromnegyed kettőre munkába tudjon állni. Ez az újabb rendelet a vállalatunknál azért történt, mert sokan visszaéltek az előző rendelkezéssel. Aki bent dolgozott, vagy dolgozik üzemünkben és nem étkezik az üzemi konyhán, az idegeneknek váltott ebédjegyeket, a saját nevére. Ezeknek a helytelen magatartását azok is megsínylik, akik igazságosan jártak el. Bocsa Magdolna, a Bajai Ruhaüzem dolgozója Irányadó a Munka Törvénykönyve Bocsa elvtársnő által felvetett kérdésekre a következőket válaszoljuk: A Munka Törvénykönyv 55. paragrafusa, a szabadságok kiadásáról a következőket mondja: „A rendes szabadságot az egész évre előre elkészített szabadságolási terv szerint kell kiadni. A dolgozó kérelmére a vállalat igazgatója engedélyezheti a rendes szabadságnak a tervtől eltérő időben való kiadását.” Üzemeinkben szalagszerű termelés folyik, melyben a sok hiányzó akadályozza a folyamatos munkát. Ezért helyes és jól bevált módszer az, amit üzemeink az utóbbi évek-ben alkalmaznak, hogy a szalagok egyszerre, egyidőben állnak , le és az ott dologzók azonos időben veszik ki szabadságukat. Nem volna helyes a kétheti szabadságot kettéválasztani. Üzemeink a szabadságolási terv elkészítésénél figyelembe veszik,hogy a szalagok dolgozói egyik évben a főszezonban, másikévben az őszi-téli hónapokban mehessenek szabadságra. T Az üzemi étkezéssel kapcsolatban, az ezt szabályozó rendelet egyértelműen leszögezi, hogy aki az üzemben dolgozik, az üzemi étkezdében kell, hogy elfogyassza az ebédet is, mely- hez a vállalat hozzájárulási térítést fizet Ezen túl is kivihető az üzemből —, tehát a Bajai Ruhaüzemből is — az önköltségesebéd, melyhez a vállalat hozzájárulást nem fizet. Bors Lászlóné, a szociális csoport vezetője Köszönjük a kellemes órákat Fáratlan meglepetésben volt része az utóbbi napokban a Női Fehérneműgyár nyugdíjasainak. Levelet hozott a posta, melyben arról értesítettek minket, hogy meghívnak az üzembe, egy baráti beszélgetésre. Jöjjünk össze, emlékezünk a gyárban eltöltött évekre, mondjuk el, hogyan telnek az itthoni békés, nyugodt napok. Erre a kedves meghívásra szinte mindannyian megjelentünk. Az a 23 nyugdíjas, aki nem, tudott eljönni, levélben tudatta elmaradásának okát. A nyugdíjasokat Hegedűs elvtárs, az üzem műszaki igazgatója üdvözölte, majd Takács elvtárs, a béketitkár kívánt jó erőt és egészséget, hogy jövőre is együtt legyen ez a kis társaság. A bensőséges ünnep után finom, forró rumosteát ittunk és szendvicset ettünk, mely még kellemesebbé tette a hangulatot. A kedves versek és dalocskák, a szívhez szóló muzsika. Ságvári elvtárs szerető gondoskodásáról tanúskodott. Csomagot is kaptunk, bő tartalommal, mely a szakszervezeti bizottság ajándéka volt. Tartalma: sok édesség, kakaó és tea, amit ezúttal is hálásan köszönünk. Úgy érzem, hogy a fentieket papírra kellett, hogy vessem, és ismét megköszönjem nyugdíjas társaim nevében is, a sok jót és figyelmességet, a Női Fehérneműgyár szakszervezeti bizottságának és a vállalat vezetőségének. Krámer Júlia nyugdíjas