Ruházati Munkás, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Gondok és örömök között IGAZ, EZEKBEN A NAPOKBAN másik fajta gondok és örömök foglalkoztatják a Férfi Fehérneműgyár dolgozóit is, mint néhány héttel ezelőtt, a december 16-i taggyűlésükön, de szólni róluk akkor is érdemes, ha azóta az élet más eseményei hátrább szorították őket. Hiszen a tények, számok bizonyítottak ott. Ezerötszáz asszony, lány egész évi munkájának fokmérőjéül. Becsülni illő adatok, az emberi törekvés, szorgalom, leleményesség szószólóiként. Majd később a titkári beszámolóban tiszteletreméltóan sorakoztak a társadalmi munkavállalások tettei. Aktivisták áldozatkészségéről, amelyre szerény viszonzás volt csupán a szakszervezeti bizottság ajándéka. Amit hallottunk, biztató volt Már december 11-én teljesítették kétmillió kilencszázezer darabos exporttervüket férfiingből, és december végére az újabb százezres vállalásukkal túlhaladták a három milliót. Segítette az üzem dolgozóit az az exportbizottság, amely szocialista szerződést kötött a MODEX párt- és szakszervezet szerveivel és operatív intézkedéseik minden akadályt időben elhárítottak. Emellé kívánkozik — a dolgok logikája szerint — a kevésbé örvendetes belkereskedelmi és közületi termelés, amely a hajrá előtt 96,3, illetve 92,6 százalékban lett csupán teljesítve. Célprémium serkentette a Halom utcaiakat és ahogy hozzászólásában az igazgató főkönyvelő, Hegyi Ernő elmondotta: ennek is eleget tesznek, ha mindenki csak egy kicsikét jobban dolgozik. SZÓ ESETT A TAGGYŰLÉSEN központi vezetőségünk szeptember 10-i üléséről, a gazdasági-politikai munka egybehangolásáról, az 1964. december 10-i párthatározat gyári hatásáról, az ideológiai irányelvekről. Sokrétű, magvas krónikája volt a titkári referátum az üzemi közösség éves tevékenységéről. Címszavakban is nehéz lenne kitérni valamennyire. Ami megragadta belőle a figyelmemet, a 92 százalékos női munkaerő-arány, amely a legmagasabb a ruházati iparban és vele a sajátos női gondok. A csoportos bérezés, a lépcsős norma körüli nézet különbözőségek. S egyáltalán: az 1965. év normakarbantartás visszhangja, amely okozott ugyan súrlódásokat, de nagyjában-egészében megértésre talált. Akad hely — Kanegeser vasalóknál —, ahol még 1959-es normaidővel dolgoztak. Gyakori átállások, anyagellátási problémák adódtak, s az a következtetés maradt a vezetők számára — célprémium nélkül nemigen boldogulnak a feladatokkal. 460 ezer forint volt a jutalom, s a hatás a kezdeményezőket igazolta. Persze, öntevékeny kezdeményezés is akadt: a KISZ-esek az önellenőrzés bevezetését javasolták: ne adjon senki hibás árut tovább. A szocialista brigádok mellettük álltak. 37 közösség 729 taggal közülük 10 brigád már az oklevelet, jelvényt is magáénak vallja. Helyet kapott a beszámolóban az erkölcsi nevelés, a kulturális munka is. Követendő számokról hallottam: 1588-an cseréltek az első félévben könyvet az üzemi könyvtárban, sikeres volt a becsületkönyvtár, 400 üzemi dolgozónak otthon saját könyvtára van. 6000 jegy kelt el a színházi évadban, 144 a bérlettulajdonosok száma. A társadalmi aktivisták részére 2000 forint értékben színház- és hangverseny-belépőket ajándékoztak. A 21-es szalag kérésére február 3-án Bárány Tamást hívták meg író-olvasó találkozójukra, írásait szünetekben a szocialista brigádok olvasták. Aztán zuhognak az újabb számok: 628-an a VI. általánost, 803-an a Vili. általánost végezték el. 175 az érettségizettek, 15 az egyetemi és főiskolai végzettségűek száma. Más természetű dolog: 96,6 százalék a szervezettség s ez 6,3 százalékkal jobb a tavalyinál. 114 + 11 üdülési és 9 külföldi beutalót kaptak. PERGETT A SZÓ Gerencsérné szájából, a hozzászólás már kevésbé a hallgatóságból. Már ami a kezdetet illette. Mert aztán belemelegedett mindenki. Az igazgató-főkönyvelő az új gazdasági mechanizmusról elmondotta, hogy az magában nem fog csodákat művelni, az ember szerepe lesz benne a leghatékonyabb, több lehetőséggel, önállósággal. Becsülni kell a régit, de az újtól nem szabad félni, hiszen a követelmények nőnek és a régi módszerek nem képesek az új követésére. Egyesek a technikusokat okolták, hogy 350 helyett csak 200 gyermekinget tudnak készíteni, mások a disztűzés körüli bonyodalmakra utaltak, amit az emberhiány okozott. Németh Józsefné kétszeres szocialista brigádvezető a ruházati dolgozók szocialista brigádvezetőinek harmadik országos konferenciájáról számolt be gyári társainak. Kele Jánosné termelési osztályvezető újabb gondokat idézett: sok export tételnél késedelmes volt a szállítás, kötbéreztek érte. Elkerülhették volna, ha a termék azonnal folytatja útját a vasalóterembe, majd a raktárba. A munkaidő rossz kihasználása, gépek elégtelen karbantartása, hátráltatja a termelékenységet, gyakori minőségi hibákkal tetézve a bajt. A nyugdíjasok is sorra kerültek, 215-en vannak, s az 1965-ös évben 5400 Ft segélyt utaltak ki a számukra, újabb 10 ezret pedig a rászoruló dolgozók kaptak. Majd a zárszó, az elhangzottakra legközelebb visszatérnek, írásban kap mindenki érdemi választ hozzászólására. S azután a jutalmak adta öröm csalt meghatottságot néhányak szemébe. Taps köszönti a mindennapok szakszervezeti napszámosait, a bizalmiakat, övék az utolsó néhány perc, dicsérő szó, kézfogás, szép tárgyjutalom. Az 1965-ös év utolsó taggyűlése véget ért. A viszontlátásra az új esztendő új feladatainál! GREGOR PAL ORSZÁGOS TALÁLKOZÓ Az elmúlt év végéin — november 30-án — tartották meg szakszervezetünk székházában a szocialista brigádvezetők III. iparági tanácskozását. A szocialista brigádvezetőkön kívül részt vett néhány üzem igazgatója és főmérnöke. Székely Józsefné, a Női Fehérneműgyár igazgatója, Kauba Miklós, a Soproni Ruhagyár igazgatója, Kovács József, a Május 1. Ruhagyár vezérigazgatója, Szabó Sándor, a Szegedi Ruhagyár főmérnöke. Varga József, a szakszervezet főtitkára beszámolójában értékelte a szocialista brigádmozgalom elmúlt évi eredményeit és beszélt a feladatokról. A beszámolóból kitűnt, hogy üzemeinkben a szocialista brigádmozgalom számszerűleg és tartalmilag is lényeges javulást mutat. Az elmúlt év alatt 452-ről 501-re emelkedett a brigádok száma. Míg az elmúlt tanácskozáson arról számolhattunk be, hogy üzemeinkben 7017 dolgozó vesz részt a brigádokban, addig ezen a tanácskozáson már arról szólhatunk, hogy 8533 dolgozó vesz részt a brigádok munkájában — mondotta Varga elvtárs. — A szocialista brigád címet elnyert brigádok száma 175-ről 215-re emelkedett. Jelentős eredménynek tudható be, hogy a címet elnyert brigádok között 30 brigád három, 32 brigád kettő, és 2 brigád öt, 3 brigád pedig hat alkalommal nyerte el a szocialista brigád megtisztelő címet. Az elmúlt évben a termelő egységeken kívül egyéb területeken is pl. raktár, karbantartás, műszaki dolgozók körében is újabb brigádok alakultak. Az 1964. évhez viszonyítva iparági szinten a dolgozók jelentős része, 32,9 százaléka szocialista brigádban dolgozik. A résztvevőknek több mint a fele fiatal. A beszámoló a továbbiakban részletesen szól a brigádok tartalmi munkájáról. Az üzemekben a munka minden területén érződik a szocialista brigádok tagjainak tevékenysége. A brigádok általában a korszerűbb termelés segítését, a magasabb műszaki színvonal elérését és a legfontosabb gazdasági feladatok megoldását vállalták. Jelentős segítséget adtak a tervek teljesítéséhez, a minőség javításához, a munkafegyelem megszilárdításához, a takarékossághoz. Az elmúlt év eredményeinek tudható be az is, hogy a műszaki vezetők nagyobb gonddal segítik a szocialista brigádok munkáját. Mindinkább gyakorlattá válik az a módszer, hogy a műszaki vezetők is tagjai legyenek a területükön dolgozó szocialista brigádnak. Jellemzője az elmúlt év eredményeinek, hogy a szocialista brigádok igen eredményesen működnek közre az újítások kivitelezésében és bevezetésében. Jelentős hozzájárulást adnak a feladatok teljesítéséhez azzal, hogy több reszort elvégzését sajátítják el, illetve szakmunkás tanfolyamokon vesznek részt, így több száz betanított munkásból lett szakmunkás az elmúlt évben a szocialista brigádok tagjai közül. Nőtt a szocialista brigádtagok körében az irodalom, művészetek iránti érdeklődés. A brigádtagok túlnyomó többsége megismerte az olvasás örömét és rendszeres könyvolvasóvá lett. Állandó látogatói az üzemi könyvtáraknak és közülük soknak már kis házi könyvtára van. Javasolta elnökségünk, hogy a szocialista brigádok ezirányú törekvéséhez az üzemi könyvtárosok adjanak több segítséget. Könyvjavaslatokkal, író, Olvasó-találkozó szervezésével. Egyes brigádoknál szinte gyakorivá vált, hogy kiállításokat, múzeumokat látogatnak meg, ezt a jövőben tovább kell folytatni. A brigádok üzemi tevékenységeik mellett sem feledkeztek meg az idős emberek és árva gyermekek segítéséről. Ilyen irányú vállalások az elmúlt évben is jelentősek voltak. A beszámoló megállapította, hogy lassú fejlődést mutat a szocialista munka műhelye címért való mozgalom. Ehhez a jövőben a műszaki és társadalmi vezetőknek több segítséget kell adni. Végezetül Varga elvtárs hangsúlyozta, hogy az üzemekben meg kell tanulni a vezetőknek szocialista módon vezetni. Javítani a munka szervezettségét, kiküszöbölni a termelés folyamatában jelentkező zökkenőket és megteremteni azt az emberi kapcsolatot vezető és dolgozó között, mely szükséges az eredményes munkához. A hozzászólók megerősítették és kiegészítették a beszámolóban elhangzott megállapításokat. Kauba Miklós, a Soproni Ruhagyár igazgatója méltatta az üzem szocialista brigádjainak tevékenységét. Hangsúlyozta, hogy az üzem előtt álló feladatok teljesítése elképzelhetetlen lett volna a szocialista brigádok segítése nélkül. Javasolta, hogy a brigádok vállalásaikat ne egy egész évre tegyék meg, hiszen a feladatok negyedévenként, vagy még ennél rövidebb időszakokban jelentkeznek. Vállalatuknál egy új mozgalom van kialakulóban. A vezetőség felkérésére a dolgozók részt vesznek a modellezésben. Eddig 30 modellrajzot adtak le, melyekből a legjobbakat az a szalag fogja gyártani, ahonnét a javaslat érkezett Üzemükben bevált az önkifizetés módszere és eredményes a becsület könyvtár is. Szabó Károlyné, a Férfi Fehérneműgyár egyik brigádvezetője többek között arról szólt, hogy brigádjának tagjai vállalták a több munkaművelet elsajátítását. A közelmúltban álltak át a ragasztásos technológiára, melynek megtanulása jelentős gondot okozott az üzemnek. A brigád tagjai néhány nap alatt elsajátították a munkaműveletet és a tervet három nap múlva már teljesítették. Náluk is van becsület -könyvtár és a tízórai és a vacsoraszünetekben különböző novellákat olvasnak fel a brigádtagok. Tervbe vették egy író-olvasó-találkozó megszervezését is. Papp József, a Vörös Október Férfiruhagyár székesfehérvári üzemének brigádvezetője felszólalásában rendkívül színesen és érdekesen azt fejtegette, hogy a brigád munkájában milyen nagy szerepe van a vezetőnek. Véleménye szerint hosszantartó nevelőmunka szükséges ahhoz, hogy a „miénk” szónak is olyan súlya és értelme legyen, mint az „enyém”-nek. Nagy érdeklődéssel hallgatták a résztvevők Pataki Bélának, a Férfi Fehérneműgyár brigádvezetőjének hozzászólását. Elmondotta, hogy brigádja hét évvel ezelőtt alakult meg, igen kis képzettségű dolgozókból. Azóta igen jelentős eredményeket értek el. Ma már arról számolhat be, hogy a brigád minden tagja érettségizett öt társuk magasabb beosztásba került. A brigád tagjai szeminári úrnők vezetését vállalják és különböző oktatási munkákban vesznek részt. Brigádjának vállalásai között szerepel, hogy különböző kutatási munkákban vesznek részt. Többszörös újítók, figyelemmel kísérik a külföldi szaklapokban közölt gépészeti újdonságokat és igyekeznek azokból tanulni. Nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy üzemükben a gépesít és az új technológiai eljárások megvalósuljanak. Tanulmányozzák az üzemük következő évi tervfeladatait és arra alapozzák vállalásaikat. Nyolc órán túl, sok esetben éjfélig bent vannak munkahelyükön és törik a fejüket újabb megoldásokon. A hiányzók munkájának pótlása mellett állandóan vállalják az új dolgozók tanítását A brigád több oklevél tulajdonosa. A vitában még felszólalt a Női Fehérneműgyárból Székely Józsefné igazgató, From Lajosné brigádvezető, a Május 1 Ruhagyárból Gálosi Károly, sz. b. termelési felelős, Vészitő Arzén, Fehér Irma brigádvezetők, a Férfi Fehérneműgyárból Németh Józsefné brigádvezető, az F. F. bajai üzeméből Bacsics Katalin brigádvezető, a Szegedi Ruhagyárból Szabó Sándor főmérnök, Eperjesi Erzsébet sz. b. termelési felelős, Keszi Zoltánné KISZ-titkár; a Szegedi Ruhagyár bácsalmási telepéről Hajdú Istvánná; a Vörös Október Férfiruhagyárból Gerényi Lóránt brigádvezető; a Zalaegerszegi Ruhagyárból Kosztancsek Józsefné brigádvezető, valamint Tóth Tibor, a SZOT munkatársa. Brigádvezetők tanulmányozzák a kiállított brigádnaplókat Elviselhetőbbé tenni az emberek munkáját Az elmúlt év utolsó hónapjában december 10-én egy rendkívül fontos tanácskozásra került sor szakszervezetünk székházában. Elnökségünk megbeszélésre hívta az üzemek igazgatóit, orvosait, azért, hogy meghallgassák dr. Hamar Norbert és dr. Bálint István — az Országos Munkaegészségügyi Intézet tudományos munkatársainak — előadásait. A tanácskozáson részt vett dr. Bugár János, a Vörös Október Pértruhagyár vezérigazgatója, Kovács József, a Május 1. Ruhagyár vezérigazgatója, Ábrahám István, a Szegedi Ruhagyár igazgatója, Perjész Ervin, a Férfi Fehérneműgyár munkaügyi osztályának vezetője, Téglás Dezső, a Könnyűipari Minisztérium munkaügyi osztályáról, valamint dr. Diera Pál, a Vörös Október Férfiruhagyár termelési főosztályának vezetője, néhány üzem szakszervezeti bizottságának titkára, illetve tt-elnöke. Az első előadást dr. Hamar Norbert, az Országos Munkaegészségügyi Intézet tudományos főrvunkatársa tartotta, a munkaritmus, munka és pihenési rendszer kérdéséről Rendkívül érdekes előadásában hangsúlyozta, hogy ezzel a kérdéssel már a 20-as évek elején foglalkoztak. Azóta a különböző megállapítások bizonyos változást mutatnak a részletesebb tanulmányozás és adatgyűjtés alapján. Előadásában azt hangsúlyozta, hogy nem lehet általánosan megállapítani a munkaközi szünetek idejét és ismétlődését, mert ez minden munkahelyen másképpen alakul. Arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy ez a helyi tapasztatok alapján kell pontosan megállapítani. Előadásából kitűnt, hogy a munka ritmusa, a munka és pihenési rendszere, ennek tudományos vizsgálata és a helyes megszervezése rendkívül fontos az ember egészségének megtartása szempontjából, de ezen túl jelentősen befolyásolja a termelés eredményét is. Dr. Bálint István, a szalagszerű termelés idegártalmairól szólt. Hat ruházati üzemben folytattak kísérleteket és megállapították, hogy az idegrendszeri megbetegedések alakulásában nagy szerepet játszanak a környezet fizikai meghatározói, a munkaszervezési és üzemszervezési problémák, az emberi kapcsolatokból adódó nézeteltérések és az üzemen kívül álló terhelő tényezők. Ezen túl kiemelte a monotónia, a szalagsebesség állandósága, és a munkaközi szünetek hiánya következtében jelentkező idegrendszeri megterhelést. A két előadás igen nagy hatással volt a jelenlevőkre. Már az előadásokból is kitűnt, hogy üzemeinkben nagyobb gondot kell fordítani a dolgozó ember egészségének védelmére. A Kaposvári Ruhagyár orvosa a hetenkénti munkaváltás rossz hatását hangsúlyozta és felvetette azt a gondolatot, hogy esetleg hosszabb időn keresztül, mondjuk három-négy héten keresztül kellene ugyanabban a műszakban dolgozni, ami kedvezőbb lenne az egészségre. Hangsúlyozta, hogy az átállás, a kereseti csökkenés, sok esetben a nem kielégítő lakásviszonyok, milyen kedvezőtlenül befolyásolják a dolgozók egészségi állapotát. Perjész Ervin beszámolt azokról a vizsgálatokról, melyeket üzemükben végeznek. Állandóan figyelemmel kísérik a termelés alakulásával párhuzamosan, a szervezett és önkényes pihenők alakulását, a táppénzes betegállomány adatait és a különböző megbetegedéseket. Hangsúlyozta, hogy üzemükben zsúfoltság van, amely szintén befolyásolta a dolgozók hangulatát. Foglalkozott még azzal, hogy náluk megszüntetik a mozgó szalagot, alkalmazzák a színdinamikát, és vizsgálják az újonnan megállapított norma hatását a dolgozók egészségére. Téglás Dezső elvtárs hozzászólásában úgy értékelte a tanácskozást, hogy az előadók felvetettek egy olyan gondolatot, melynek alapján nagyobb humanitással elviselhetőbbé lehetne tenni az emberek életét, munkáját. A termelés irányítói pontosan ismerik azt a három elemet, ami a termeléshez szükséges. A munkaeszközt, a munka tárgyát és a dolgozó embert. Az első kettőt pontosan megtervezzük, vigyázunk rá, karbantartjuk, a harmadikkal kevésbé törődünk. Szükséges ezen a legrövidebb időn belül változtatni. A hozzászólók szinte kivétel nélkül elismerték, hogy ennek az ankétnak az összehívása igen fontos volt. Figyelmeztetésül szolgált mindazoknak, akik illetékesek, hogy ezen a téren sürgős tennivalókra van szükség. Az is kitűnt, hogy ha ez a kérdés nem kerüli el a vezetők figyelmét, sok minden megoldható lett volna saját erőből, üzemen belül is. Több törődéssel, nagyobb gonddal, lényegesen meg lehetne javítani a munkakörülményeket Így elérhetnénk azt is hogy kevesebb lenne az idegrendszeri megbetegedések száma.