Ruházati Munkás, 1967 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-01 / 1. szám

--------------------------------------------------­Polgári Védelem 1959 ELEJÉN új lappal gazdagodott a ma­gyar sajtó: egyelőre még csak kéthavi meg­jelenéssel kikerült a nyomdából az első Ma­gyar Légoltalom. Mi tette szükségessé a folyóirat beindítását? Az, hogy a támadóeszközök fejlődése és a nem­zetközi helyzet kötelezővé tette minden or­szág számára — így hazánk számára is — a hadseregen kívüli védelmi erők létrehozását. Ez az erő pedig a lakosság széles rétegeiből tevődik össze. Szükséges és indokolt volt te­hát egy önálló, akkor még a légoltalom ügyé­vel foglalkozó új sajtóorgánum létrehozása. Az évek során a légoltalom átalakult polgá­ri védelemmé; követte ezt a fejlődést a lap is: 1961-ben már havonta került az olvasók­hoz. Három év múlva címe is megváltozott: „Polgári Védelem” fejléccel jelent meg. HATALMAS FELADATOT jelentett és je­lent mind a polgári védelem egész szervezete, mind pedig lapja számára az új elvek megis­mertetése és gyakorlatba való átültetése. Hi­szen nem kisebb feladatokról volt és van szex, mint az ország felnőtt lakosságának felkészí­téséről egy korszerű háborúban a nemzet vé­delmére. A polgári védelem ma már a hon­védelem szerves, elidegeníthetetlen része, amely nélkül nem képzelhető el a helytállás egy korszerű háborúban. Hátország és had­színtér már nem különböztethető meg egy­mástól. Természetes tehát, hogy a maga terü­letén mindenkinek felkészülten kell állnia bármilyen esetleges támadás elhárítására. A döntő: az atomfétisizmus leküzdése, a „lehet-e védekezni?” kérdésre adandó „igen” bizonyí­tása. EZEK AZ OBJEKTÍV törvényszerűségek természetesen kötelezően írták elő a Polgári Védelem továbbfejlesztését 1967 januárjától havonta kétszer 16 oldalon ,havi egy alka­lommal pedig 8 oldalas szakmai melléklettel bővülve jelenik meg a lap. Igen nagy jelen­tőségű változás az is, hogy a folyóiratot ezen­túl hírlapárusoknál is megvásárolhatják az olvasók. A Polgári Védelem az új körülmények kö­zött még magasabb szinten, még izgalmasab­ban és érdekesebben kívánja elemezni a fel­készülés elveit és módjait, valamint gyakor­lati kérdéseit. Az egész néphez kíván szólni, ezért minden olyan kérdés szerepel hasáb­jain, amely összefügg a haza védelmének gon­dolatával, életünk legégetőbb problémáival, a szocialista tábor erejével és tekintélyével, a világpolitikai jelenségekkel. A­z idén kerül sor a szakszervezeti szer­vek választására, és annak első szaka­sza a bizalmi választás, mely a na­pokban kezdődött meg az üzemekben. A szakszervezeti munka alapját a bizalmiak al­kotják, ők azok, akik a munkatermekben, szalagokon „első kézből” észlelik a problémá­kat akik munkatársaik bizalmából javasla­tokat tesznek a gazdasági és szakszervezeti vezetőknek, s ezek megvalósítását szorgal­mazzák. Nehéz, de szép a szakszervezeti bi­zalmi munkája. Nehéz, mert — ha valóban bizalmi — a munkaidő végeztével nem hagy­ja a munkateremben kis közösségük gondjait­­bajait, hanem tárgyal, vitatkozik, előadást hallgat tanul és sok egyéb más tevékenysé­get fejt ki, mielőtt hazamenne, hogy otthon a második műszakban is megfeleljen a családi követelményeknek. Három budapesti ruha­gyárban jártunk, ahol több bizalmival ta­lálkoztunk, és beszélgettünk. A Május 1 Ruhagyárban ■ílcször Ruff Sándornéval az Április 4 gép­terem 4-es szalagjának bizalmijával beszél­gettünk. Tizenhetedik éve dolgozik a gyár­ban, gépész, két éve bizalmi. Munkatársai gyakran fordulnak hozzá, s a jogos kéréseket legtöbbször el is tudja intézni. Kivételt ké­peznek az üdüléssel kapcsolatos kérések — az igényeknél kevesebb a beutaló. Legutóbb egy kismamájuk kapott szülési segélyt, s az egyik — egyedülálló — beteg szaktársnőjük rossz tűzhelyét is megjavíttatták. A Vörös Október gépterem 34-es szalagjá­nak bizalmija Fricska István gépész. Tizen­hatodik évét tölti a gyárban, s ugyanannyi idő óta bizalmi. Szaktársai főként segély, szénutalvány és üdülési ügyekben keresik meg. Az üdülési beutalásoknál az is nehézség Képeink (balról jobbra): Bánkúti Péterné, Bartha Sándorné, Kerepeszki Istvánná (Vörös Október Férfiruhagyár); Judák Jánosné, Pa­­róczai Károlyné, Olasz Mihályné (Férfi Fe­­hérneműgyár); Földvári Margit, Ruff Sándor­né, Fricska István (Május 1 Ruhagyár) get okoz, hogy kötve vannak a szalag közös szabadságolásának idejéhez. Ez tavaly július­ban volt, az idén is akkor lesz, s erre az idő­re a legnehezebb üdülési beutalót szerezni. Ősz végén és télen olykor kaphatnának be­utalást, de ilyenkor a dolgozók nem élnek vele, már azért sem, mert már kivették a sza­badságidejüket. Az irodaépületben dolgozóik egyik bizalmi­ja Földvári Margit munkaerőgazdálkodási előadó. A gyárban eddig eltöltött tizenhét esz­tendőt, s tizennégy éve szakszervezeti bizal­mi. Segélyezéseknél nem várja meg beteg munkatársad kérését, és ha úgy látja, hogy jogos, öntevékenyen intézkedik. Az üdülési beutalás náluk is probléma. A múlt évben ke­vés volt a tüzelőutalvány, az idén azonban minden ilyen kérést teljesíteni tudtak. A Vörös Október Férfiruhagyárban a III. emeleti 6-os szalag bizalmija Bartha­ Sándorné gépész. Már nem is lepődünk meg, amikor megtudjuk, hogy tíz éve bizalmi, és tizenhetedik éve a gyár dolgozója, őt is se­gély, előleg és üdülési kérésekkel keresik fel leggyakrabban szaktársai. Üdülési beutalást a szociális körülmények figyelembevételével javasol, az stb. legtöbbször el is fogadja a ja­vaslatát. A beteglátogatást úgy oldják meg, hogy a legközelebb lakó munkatársa keresi fel a beteget, természetesen nem üres kéz­zel: édességet vagy gyümölcsöt visznek a betegnek. Amíg munkahelyére ér, fél Budapestet megkerüli Kerepeszki Istvánná, a II. emeleti 4-es szalag bizalmija. Albertfalváról villa­moso­zik a gyárba már tizenkét éve. Négy éve bizalmi. Legutóbb az átszervezéssel kapcso­latban voltak problémák, de közös megelége­désre megoldódtak, a dolgozók sem jártak rosszul anyagilag. Többgyermekes anyák helyzetét igyekeznek megkönnyíteni, például állandó reszortot biztosítanak részükre, se­gélyt kapnak. De egy rövidesen nyugdíjba menő munkatársnőjük részére is segélyt ja­vasolt, hogy addig se legyenek anyagi gond­jai, amíg az első nyugdíja megérkezik. A bérosztály szakszervezeti bizalmija Bán­kúti Péterné könyvelő. Egy évtizede dolgozik a gyárban, s megszakításokkal ötödik éve bi­zalmi. Neki is leggyakrabban segély, előleg és üdülési kérésekkel kell foglalkoznia. Emellett a „csúsztatások” is megoldásra várnak. Leg­több gondja az üdülési kérelmekkel van, eze­ken kívül a jogos kérések 90 százalékát el tudják intézni. A Férfi Fehérneműgyárban is tapasztalt bizalmiakat találunk. Paróczai Károlyné a 2-es terem 24 szalagjának bizal­mija. Tizenöt éve látja a gyár nagyobbodá­sát, fejlődését, ebből egy évtizedet bizalmi­ként töltött el. Főként segély, üdülés és bér­­problémákkal fordulnak hozzá szaktársai. A harmadik negyedévben a sok átállás miatt csökkent a kereset, s ezért — akárcsak más esetekben is — a szakszervezeti bizottsághoz fordult. Bérkiegészítést kaptak. Náluk az üdü­lési gondok kisebbek, mint sok más helyen, mert van vállalati üdülőjük is Balatonszép­­lakán. A szabászatot képviseli Judák Jánosné bi­zalmi. ő is részese a gyár fejlődésének: 1951- ben került ide, és 8 éve bizalmi. Úgy látja, jó az együttműködés a bizalmiak és a műsza­ki vezetők között. Legutóbb is egy beteg szak­­társnőjüket csökkentett munkakörbe akarták helyezni, de elintézték, hogy a régi helyén maradhasson. Beszélgetésünk során kiderült, hogy ez a régi bizalmi, aki évek óta törődik 32 munkatársa ügyes-bajos dolgaival, még egyetlenegyszer sem kapott üdülési beuta­lót! Pedig neki és 12 éves kislányának is jól­esne kéthetes balatoni lubickolás — erre gon­dolok beszélgetésünk közben, mert ő csak annyit mondott, hogy még nem kapott beuta­lót. A könyvvitel, számvitel és pénzügyi osztály bizalmija Olasz Mihályné könyvvelő. Még­hozzá azóta, amióta a gyárba került, pedig ez — akárcsak Judákné esetében — még 1951- ben történt. Náluk a legnagyobb gond az üdü­lési beutalások elintézése. Megértik, hogy a fizikai dolgozók lehetőleg akkor kapják meg a beutalót, amikor szalaguk szabadságra megy, viszont náluk is vannak ilyen nehéz­ségek. Télen, amikor könnyebben juthatnának üdülési beutaláshoz, az évi zárással, mérleg­gel kapcsolatos és egyéb sürgős, határidős munkájuk miatt március közepéig nem is gondolhatnak üdülésre. A szakszervezeti bi­zalmi választás nekik éppen a legrosszabbkor jön, a túlórázások idején. Máskülönben ő a bölcsődei szülői munkaközösség elnöke, s elmondta, hogy a bölcsőde túlzsúfolt, de szé­pen berendezett, karácsonyra 3000 forintért vettek játékot. Az élelmezésük is megjavult, amióta máshonnan kapják. Három ruhagyár kilenc szakszervezeti bi­zalmijával beszélgettünk, s jóleső érzés volt megtudni, hogy a bizalmiak általában a törzs­gárdák tapasztalt, a gyár gondjait, bajait ma­gukénak érző dolgozók közül kerülnek ki. S az is kellemes emlékeket hagyott bennünk, hogy a bizalmiak zöme hosszú évek óta bír­ja munkatársaik bizalmát. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy feladatukat szaktársaik meg­elégedésére végzik. S ez a jó érzés ad erőt a bizalmiaknak ahhoz a szép munkához, melyet szabadidejük egy részének föláldozá­sával a közösség, dolgozó társaik javára vé­geznek. Lukács Imre 3 GYÁR 9 BIZALMIJA ★ A SZOCIALIZMUS teljes felépítése időszakában a társadalom fejlődésé­ben bekövetkezett változások nyomán tovább növekszik a szakszervezetek társadalmi szerepe, jogköre és felelőssége. Tevékenységük két irányú,­­ szervezik és nevelik a dolgo­zókat társadalmunk politikai, gazdasági erejének növelésére,­­ biztosítják a bérből és fize­tésből élő dolgozók anyagi, kulturális, szociális igényeinek kielégítését, védelmezik a tör­vényekben rendeletekben biz­tosított jogaikat. A szakszerve­zeti szerveknek kétirányú, de összefüggő, egységes feladatot, magasabb színvonalon a tag­ság között végzett hatéko­nyabb munkával a meggyőző, nevelő munka új elemeinek kibontakoztatásával az irányí­tó, szervező munka továbbfej­lesztésével valósítsák meg. Az új gazdasági, irányítási rendszer bevezetésének előké­szítésében és megvalósításában a szakszervezetek kezdemé­­nyezően vegyenek részt, segít­sék annak eredményes kibon­takozását, ösztönözzenek a jobb, eredményesebb munká­ra. A vállalati önállóság, fe­lelősség kockázat növelésével a gazdasági vezetők döntései nagymértékben hatnak a vál­lalati és egyéni jövedelmek alakulására. Ezért a szakszer­vezeti vezető szervek a dolgo­zók képviseletében önállóan, bátran mondjanak véleményt, foglaljanak állást, segítsék elő a gazdasági vezetők helyes döntéseit. Gondoskodjanak az üzemi demokrácia fejleszté­séről, a szakszervezeti tagság felelősségének érvényesítésé­ről, a dolgozók vezetésbe való bevonásáról. Ne felejtsék el, hogy a szakszervezeti tisztség­­viselők elsősorban választóik­nak tartoznak felelősséggel, szakszervezeti mozgalmi mun­kájukért. SZAKSZERVEZETEK gazdasági erőforrások, IAj célkitűzések figyelembe vételével a szervezett dolgozók szükségletei, igényei, problé­mái ismeretében fordítsanak nagy figyelmet a dolgozók re­áljövedelmének alakulására, az anyagi ösztönzők hatéko­nyabb felhasználására, a munkaerőgazdálkodás követ­kezetes kialakítására. Az eddi­ginél határozottabban képvi­seljék a dolgozók érdekeit, küzdjenek a reális, anyagi, szociális, kulturális 58éneeik­ kielégítéséért, védelmezzá al SNSI­ törvényekben biztosított póg.U s.. kát. Segítsék és ellenőrizzék­ az élet- és munkakörülmé­nyek rendszeres fejlesztését, intézzék a dolgozók ügyeit, sa­ját hatáskörükben oldják meg problémáikat. Követeljék meg, és alkalmazzák a szocialista erkölcsöt, emberiességet kife­jező bánásmódot, harcoljanak a bürokratikus, lélektelen, az embereket sértő bánásmód el­len. A politikai, mozgalmi köz­­gazdasági ismeretek bővítésé­vel a vezető szervek újravá­lasztásával alkalmassá kell tenni a szakszervezeti szerve­ket, tisztségviselőket, — a szé­lesedő üzemi demokrácia gya­korlásából adódó feladatok el­látására, — a vállalatok tevé­kenységének, jogkörének ki­alakításában val­ó közremű­­ködésre,­­ a gazdasági re­formmal kapcsolatos ágazati feladatok végrehajtásának se­gítésére, az üzemek, vállalatok igazgatói és szakszervezeti szervek együttműködésére. A FENTIEKBŐL is látha­tó, hogy az elkövetke­zendő időkben jelentő­sen megnő a szakszervezetek feladata. A jelenlegi választá­soknál szervezetileg is alkal­massá kell tenni a szakszerve­zeti szerveket arra, hogy eze­ket a feladatokat elvégezzék. A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1966. augusztus 5-i ülésén megállapította, hogy a szakszervezeti mozgalom előtt álló megnövekedett feladatok a szakszervezeti munka tar­talmának megjavítása, a mun­kamódszerek továbbfejlesztése, és az iparirányítás fejlődésé­ben bekövetkezett változások igénylik, hogy bizonyos szer­vezeti változást eszközöljünk. Alapvető szervezeti változá­sokra nincs szükség, de az újonnan belépő szervezeti ke­reteknek az iparban történő változáshoz kell igazodni. A szakszervezeti szervek szerve­zeti felépítésében, és működé­­­­sében olyan alapelvet kell ér­­neteljesíteni, mely az eddiginél jobban biztosítja a tagság jo­gainak, kötelességeinek a munkahelyén való gyakorlá­sát, a szakszervezeti és üzemi demokrácia érvényesítését, a dolgozók ügyeinek intézését. A gazdasági irányítás fejlődésé­vel párhuzamosan szervezeti­leg biztosítani kell a feltétele­ket, a feladatok önállóbb, ha­tékonyabb megvalósításához. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége 1966. november 12-i ülésén az aláb­bi szervezeti keretek létreho­zása mellett foglalt állást. 1. Szakszervezeti csoport. 2. Szakszervezeti műhely, osz­tály, munkahelyi bizottság, 3. Szakszervezeti bizottság, 4. Vállalati szakszervezeti tanács és annak szakszervezeti bi­zottsága, 5. Üzemi szakszerve­zeti tanács és annak szakszer­vezeti bizottsága. D­olgozóink előtt ismeretesek a szakszer­vezeti csoportok, szak­­szervezeti műhelybizottságok, és szakszervezeti bizottságok feladatai. Ez alkalommal csak azokról a szervezeti formákról szeretnénk szólni, melyek új kereteket adnak a szakszerve­zeti m­unkának. A vállalati, intézményi, gyáregységi, üze­mi szakszervezeti tanács, és annak szakszervezeti bizottsága az első olyan szerv­, melyről részletesen szó­lunk. Vállalati intézményi, gyáregységi, üzemi szakszer­vezeti tanácsot kell létrehozni mindenütt, ahol üzemrészek, gyáregységek, szakszervezeti tagok száma, vagy a több mű­szak nem teszi lehetővé az összevont taggyűlés megtartá­sát. A szakszervezeti tanácsot küldöttközgyűlésen titkos sza­vazással kell megválasztani. Ugyan­itt választják meg tit­kosan 1. a számvizsgáló bizott­ságot, 2. szükség szerint a fel­sőbb szerv küldötteit, 3. az or­szágos vállalati, szakszervezeti tanács tagjait (ott, ahol az üzem, vállalat, országos válla­lat keretében tartozik.) Nyílt szavazással választják meg: 1. A társadalombiztosítási taná­csot, 2. A társadalmi bírósá­got, 3. A szakszervezeti társa­dalmi, kereskedelmi ellenőrö­ket. Tagjainak létszámát a szakszervezetek központi veze­tőségei határozzák meg, a ta­nács tagjainak döntő többsége választott szakszervezeti tiszt­ségviselőkből tevődik ki. A szakszervezeti tanács saját so­raiból megválasztja titkosan a szakszervezeti bizottságot, an­nak elnökét és titkárát. A szakszervezeti bizottságon be­lül reszortfelosztás nincs. A szakszervezeti bizottság elnö­kének, titkárának és tagjainak szavazó­lapra való felvételére a felsőbb szerv képviselője tesz javaslatot. A­IEMEINK TÖBBSÉGÉ­BEN már megalakultak a jelölő bizottságok, és megkezdődtek a bizalmi vá­lasztások. Minden vezető szerv választásánál biztosítani kell a legszélesebb körű demokráciát, a választások tisztaságát. A többi szakszervezeti szervek választása, illetve jóváhagyá­suk a több éves gyakorlat alapján történik. Jelentős fel­adata van a választások során a jelölő bizottságoknak. Az ő feladatuk felmérni az üzem dolgozóinak véleményét, a szakszervezeti bizottságok ed­dig végzett munkájáról, össze­gyűjteni az új szervekbe java­solt elvtársak neveit Rajtuk is múlik, hogy a szervezett dol­gozók legjobbjai kerüljenek a bizottságokba, olyan képessé­gekkel rendelkező elvtársak, akik alkalmasak a megnöveke­dett feladatok elvégzésére.­­ Szakszervezeti választások 1967. JANUÁR 1- MÁRCIUS 15

Next