Ruházati Munkás, 1972 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1972-01-01 / 1. szám

(Folytatás az 1. oldalról) aránt, akár vezető, akár dolgozó. Az anyagi kárt érezze meg az a vezető is, akinek a hibá­jából a baj megtörtént. Emberek vagyunk, mindenki követhet el hibát, de a munka érté­kelése, elbírálása, objektív, igazságos legyen. A GAZDASÁGI VEZETŐK ÉS A SZOCIALISTA BRIGÁDOK KAPCSOLATA Mindig visszatérő probléma a gazdasági ve­zetők és a szocialista brigádok kapcsolata. Az a tapasztalatunk — és erről megerősítettek bennünket a vállalati szocialista brigádta­­nácskozáson elhangzottak is —, hogy a mű­szaki vezetők egy része a szocialista brigá­dokban még mindig csak a termelési feladatok teljesítőit látják. Sokszor szóvá tettük, és most ismételten kihangsúlyozzuk, hogy a gazdasági vezetők nem szívességet tesznek a szocialista brigádokkal való foglalkozáskor. Ez nemcsak a szakszervezet feladata. A gazdasági vezetés­nek és a szakszervezetnek kötelessége, a szo­cialista brigádokat segíteni, hármas célkitűzé­seik eléréséhez. Abból az elvből kiindulva, hogy szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a termelés és a munkaverseny között, logikusan következik, hogy a verseny irányítása és szervezése is el­választhatatlan a gazdaságirányító és gazda­ságszervező munkától. A verseny irányítása, az adott terület gazdasági vezetőinek munka­körébe tartozik. E területeken jelentkező hiá­nyosságokat a szocialista brigádok is bátrab­ban tegyék szóvá. Legyenek kezdeményezőb­bek, és javaslataikkal segítsék elő a műszaki vezetők és szocialista brigádok együttműkö­dését. A szocialista brigádok hatékonyabb mun­kája érdekében minden üzemünkben meg kell oldani azt a régi elképzelést, hogy a társ­munkaterületek vállaljanak közös feladato­kat. Dolgozzanak össze a tervező, előkészítő, termelő egységek szocialista brigádjai. Ez több ütemben már kezd kibontakozni, és je­lentős eredményeket hoz. Ezzel is lehetne enyhíteni a termelésben meglevő problémá­kat. A szakszervezet, a KISZ-szervezetek és az aktivisták sokat tehetnek a szocialista brigád­mozgalom fejlesztéséért. Határozottabban kell fellépniük a termelésben jelentkező prob­lémák megoldásáért. A szakszervezeti bizott­ságok egyik alapvető feladata, hogy politi­kai, felvilágosító és mozgósító munkájukkal segítsék a vállalati gazdasági célkitűzések megvalósítását. Alapvető feladat, hogy a dol­gozókkal megértessék személyes részvételük fontosságát és munkájuk hasznosságát a vál­lalati érdek megvalósításában, ami egyben sa­ját érdekük is. Természetes, hogy nemcsak az a feladata a szakszervezeteknek, hogy ezeket a dolgozók­kal megértessék, hanem az is fontos, hogy tá­maszkodjanak a dolgozók véleményére, és­­biztosítsák, hogy a dolgozók részeseivé válja­nak a vállalati célkitűzések kialakításának is. Nagyon lényeges feltétele az aktivitásnak, a dolgozók rendszeres tájékoztatása. Azt tapasz­taltuk, hogy sajnos az utóbbi időben a veze­tők egy része arra szorítkozik, hogy csak tá­jékoztassa a dolgozókat. Ezzel nem lehet egyetérteni. Az információ és a tájékoztatás nem azonos a véleménykikéréssel. A sorren­diséget meg kell fordítani. Nem győzzük elég­szer ismételni, hogy a munkás nemcsak mint termelőerő, hanem mint politikai tényező, mint tulajdonos is joggal tart igényt, hogy az üzem sorsát meghatározó döntések előtt ki­kérjék a véleményét. nak szakmai, politikai és általános műveltsé­gük fejlesztésére. A tanulás, művelődés, és a szocialista emberré válás érdekében általá­ban 4 fő célkitűzést határoznak meg a brigá­dok. Az általános és politikai műveltség nö­velését, a szakmai tudás növelését, a művé­szeti élmények, ismertetik gazdagítását és a kollektív összejövetelek rendezését. E válla­lásokat minden brigádban másképpen fogal­mazzák meg, a brigádtagok képzettségének, egyéni érdeklődésének és lehetőségeiknek megfelelően. Mind többen vannak a szocialista brigádok­ban dolgozók között olyanok, akik az álta­lános iskola 7., 8. osztályát végzik, vagy tech­nikumban, gimnáziumban, főiskolán folytat­ják tanulmányaikat. Iparágunk dolgozóinak általános műveltsége fokozatosan növekedett szakszervezetünk XXIII. kongresszusa óta. Több mint 3100 dolgozó szerezte meg az ál­talános, középiskolai, egyetemi végzettséget. Az eredmények ellenére a dolgozók általános műveltségének fejlesztésében további felada­taink vannak. Annak­ ellenére, hogy a vállalatok gazdasá­gi vezetői a társadalmi szervekkel együtt je­lentős intézkedéseket tettek a dolgozók álta­lános és szakmai műveltségének növelésére, a szakmunkások aránya a ruhaiparon belül saj­nos csökkenő tendenciát mutat. Az 1965. évi 57%-ról 35,9%-ra csökkent. A csökkenés első­sorban a nagyarányú munkaerő-vándorlásra vezethető vissza. A kilépők aránya évek óta 30°/6 körül van, és a kilépők között mind több a szakmunkás. Nagy gondot kell fordítani a szakkáderek politikai, gazdasági képzésére, a dolgozók, kü­lönösen a betanított dolgozók szakmai tovább­képzésére. Példaként említeném meg a Férfi Fehérneműgyár helyes kezdeményezését. A KISZ-kongresszus tiszteletére, és egyben az 1014-es kormányrendelet végrehajtása érde­kében telephelyi és gyáregységi, valamint vál­lalati szintű vetélkedőt rendeztek a betaní­tott­ dolgozók részvételével, melynek keretén belül a dolgozók szakmai, elméleti és politi­kai képzését segítették elő. A vetélkedőn 250 fiatal vett részt, akik eredményesen elsajátí­tották a verseny feltételeivel járó ismereteket. Üdvözölni lehet a szocialista brigádokon belül azokat a kezdeményezéseket, amikor a szocialista brigádokban tevékenykedő műsza­ki és adminisztratív dolgozók arra vállalkoz­nak, hogy a fizikai munka területén dolgozó munkásokat felkészítik a vizsgákra, szakmai és elméleti vetélkedőkre. Az iparág szakem­ber-ellátottságában bekövetkezett minőségi változást nem tulajdonítjuk kizárólag a szo­cialista brigádmozgalomnak, de azt elmond­hatjuk, hogy szerepük ebben az átalakulás­ban is jelentős. A szocialista brigádok gyakran látogatják a múzeumok, képtárak tárlatait, és még sok kezdeményezésről számolhatnánk be, amelyek bizonyítják, hogy szocialista brigádjaink fogé­konyak a művelődés iránt. Úgy látjuk, meg­van a lehetőség arra, hogy a művelődés előtt tovább szélesítsük az utat, a művelődési vál­lalásokban még meglevő sematizmus felszá­molásával. Olyan vállalásokat alakítsanak ki, amelyek az egyes emberek ízlésére, igényére és lehetőségére épülnek. Ebben a munkában nagyobb szerepet kell vállalni a szakszervezeti bizottságoknak és a központi vezetőség mellett működő kulturá­lis bizottságoknak. Adjanak ajánlásokat a szocialista brigádoknak, hogy mit tanuljanak, mit olvassanak, milyen filmet tekintsenek meg. Legyen tudatosabban irányítva ez a munka is. Pártunk és kormányunk elvágja a munkásosztálytól, hogy befolyásolja a maga igényei szerint, a társadalmi követelmények­nek megfelelően a művészeteket. Ennek csak úgy tud eleget tenni, ha tájékozott lesz ezen a területen, ha bírálni, értékelni, vagy válo­gatni tud az értékes és értéktelen között. AZ ERKÖLCSI ÉS ANYAGI ELISMERÉSRŐL A szocialista munkaverseny vonatkozásában is érvényes a szocialista elosztás elve, mely szerint magasabb elismerést, jutalmat érde­mel az, aki nagyobb mértékben járul hozzá a termelési, gazdasági eredményhez. Az ösztön­zés akkor lesz eredményes, ha az érdekelt dolgozók előtt világosabbak a célkitűzések, hogy mit kell teljesíteniük. Ismerniük kell a feladatok megoldási módját. Az ösztönzés fontos feltétele, hogy a dolgozók tudják, mi lesz munkájuk eredménye, a vállalat és saját szempontjából is. A helyes ösztönzés érvénye­sítése érdekében biztosítani kell a munka sze­rinti differenciált elosztást, hogy a munkában élenjárók mindenkor megkapják a tevékeny­ségükkel arányban álló erkölcsi, anyagi elis­merést. A differenciálás azonban nem ered­ményezheti a versenyben becsületesen részt vevő dolgozók jutalmazásból való kizárását. A jutalom differenciáltan való felhasználásá­nál a dolgozók tudomására kell hozni, és a munka ilyen irányú értékelését is fel kell használni a dolgozók nevelésére, a jó ered­ményt elérők népszerűsítésére. Meg kell szün­tetni azt a helytelen gyakorlatot — mely több vállalatnál tapasztalható —, hogy nem in­dokolják a differenciálás okát. Ez nézeteltéré­seket, rossz hangulatot vált ki a dolgozók kö-Helyesnek tartjuk azt a kialakult mód­szert, amelyet több vállalatunknál kezdenek gyakorolni, hogy a szocialista brigádok részé­re járó anyagi összeget a brigádok saját ha­táskörükön belül differenciáltan osztják fel, figyelembe véve az egyes brigádtagok egyéni teljesítését. A munka kapjon nagyobb rangot, megbecsülést, fogalmazták meg a­­ szocialista brigádvezetők. A vezetők éljenek jobban az erkölcsi elismeréssel. Egy jó szó, a brigádok munkájának figyelemmel kísérése, elismeré­se sokszor többet jelent a pénzbeni elisme­résnél. A dolgozók elégedetten nyilatkoztak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1971. december 1-i ülésének ha­tározatáról, mely lehetővé teszi, hogy a­­ ki­magasló eredményeket elérő dolgozók, brigá­dok megkapják a legmagasabb állami kitün­tetéseket is. Ezt a munka társadalmi elisme­résének megnyilvánulásaként tekintik. Külön kell szólnunk a szocialista brigádok kulturális vállalásairól. A szocialista brigádok tagjai általában nagy jelentőséget tulajdonít a­ TANULNI, TANULNI, TANULNI A szocialista brigádok tagjai mind nagyobb figyelmet fordítanak a politikai és társadal­mi ismereteik bővítésére. A társadalmunk időszerű kérdései tanfolyam, a munkásakadé­mia, a párt- és KISZ-szemináriumok, a mar­xista-leninista középiskola és az esti egye­tem résztvevői között jelentős számmal van­nak szocialista brigádtagok. Több esetben a brigádok teljes létszámban vesznek részt va­lamilyen politikai oktatási formában. Ezek a tanfolyamok a szocialista brigádtagok mar­xista világnézetét, szocialista tudatának fej­lesztését, a szocialista erkölcs terjesztését se­gítik elő. Helyesnek tartjuk, hogy a brigádvállalások­ban szerepelnek olyan pontok is, hogy külön­böző politikai oktatási formákban vesznek részt. Nem tartjuk azonban helyesnek az olyan vállalásokat, melyek nem veszik figye­lembe a brigádtagok felkészültségének szín­vonalát, a szakmai és politikai vonatkozás­ban. Az ilyen vállalások sokszor formálisak, mi­vel egyes brigádtagokat megoldhatatlan fel­adatok elé állítanak, így nem tudják teljesí­teni a vállalást, ugyanakkor a felkészített brigádtagok továbbképzését nem biztosítja. A vállalások kidolgozásánál törekedni kell a reális vállalások megtételére, figyelembe véve a brigádtagok felkészültségét és leterheltsé­gét. Örvendetes, hogy iparágunkban egyre több­ször találkozunk a szocialista brigádok által kezdeményezett vetélkedőkkel. Mi is részt vettünk ilyen vetélkedőkön. Jó érzéssel álla­pítottuk meg, hogy a brigádok milyen felké­szültek, tapasztaltak. E széles körű tájéko­zottságukat annak tulajdonítjuk, hogy egyre több könyvet olvasnak, irodalmi előadásokon vesznek részt. Ezek kifejezésre jutottak a ve­télkedőkön adott válaszaikban is. A vetélke­dőket helyeseljük, mivel az általános művelt­séghez hozzájárulnak. Arra ösztönözzük a szocialista brigádokat, hogy a vetélkedők ki­­szélesítését szorgalmazzák, nemcsak Vállala­ti, hanem iparági szocialista brigádvetélkedő szervezését is. Ennek megvalósításához kér­jük a gazdasági vezetők erkölcsi és anyagi tá­mogatását is. Eredményesnek tartjuk a szocialista brigá­dok vállalásait, amelyek a könyvolvasás irán­ti igényüket mutatja. Évek óta helyes kezde­ményezés például a Férfi Fehérneműgyár Halom utcai gyáregységében, hogy a szocia­lista brigádok szocialista szerződést kötnek a könyvtárral, és a közvetlen termelés terüle­tén, az alkalmazotti dolgozók munkahelyén „becsület könyvtárat” létesítenek. Emellett vannak vállalataink, ahol nagyon aktívan működik az üzemi könyvterjesztő, és a dol­gozók egy része már kisebb könyvtárral ren­delkezik. Úgy látjuk, hogy ezeknek a könyv­tári munkáknak létjogosultsága van a dolgo­zók körében való széles körű olvasás meg­­szervezésében és szorgalmazásában. Helyenként író-olvasó találkozókat, vala­mint különböző művészeti ágak művelőivel való találkozókat szerveznek. Ennek igen jó példájával találkoztunk a Debreceni Ruha­gyárban és másutt is, ahol évente megrende­zik az említett találkozókat. Ezzel jó szolgá­latot tesznek a művészet megismertetésének, a dolgozók művészeti ízlésének fejlesztésében. SZOCIALISTA MÓDON ÉLNI A mozgalom jelentős vállalása a szocialista módon való élés. A szocialista brigádokban mind erőteljesebben érvényesül az egymás iránti, és szélesebben a közösségért érzett fe­lelősségtudat, segíteni akarás, természetes kö­telességérzete. Erősödött a brigádokban az egyéni sorsokért, az egész ország sorsáért ér­zett felelősségérzet és segítő szándék. Ezt bi­zonyítja az is, hogy az 1970. évi nagy árvíz hírére a szocialista kollektívák elsők között se­gítették a károsultakat pénzzel, ruhanemű­vel, és részt vállaltak a védelemben, az újjá­építésben. Iparágunk szocialista brigádjainak vállalá­saiban jellemzővé vált, hogy állami gondozott gyermekeket patronálnak. Részükre hasznos ruházati cikkeket készítenek, szombatra, va­sárnapra családi körbe meghívják őket, idős embereket, elfekvő betegeket lakásukon tá­mogatnak, anyagilag is segítik őket. Bekap­csolódnak a „Televíziót a tanyasi iskoláknak” mozgalomba, valamint a tanyasi iskolák vil­lamosításába. (Ezekre az esetekre is számtalan példát említett Orosz elvtárs.) A szocialista brigádokban erősödött a pro­letár internacionalizmus szelleme. Szinte alig található olyan szocialista brigád, amely rokonszenv érzelmi megnyilvánulásain túl többletmunkával, például a KISZ-fiatalok kommunista szombatokon, anyagi támogatás­sal ne segítették volna a vietnami nép igaz­ságos harcát. Részt vettek a vietnami taka­rók készítésében. Üzemeink dolgozói 714 ta­karót készítettek és 16 558 forinttal járultak hozzá az akció sikeréhez. Ezen túl 45 kilo­gramm fonalat gyűjtöttek, amit szintén a vietnami nép segítésére ajánlottak fel. Több vállalatunk a mozgalomban kifejtett tevé­kenységéért elismerő oklevelet kapott. Ezeken a tevékenységeken keresztül is láthatjuk, hogy a szocialista humánumon alapuló emberi kap­csolatok fejlesztésében is jelentős eredménye­ket értek el a szocialista brigádok. ISMERJÜK MEG A SZOCIALISTA BRIGÁDOKAT A továbbiakban néhány szót kívánunk szól­ni a szocialista brigádok népszerűsítéséről, il­letve a propagandamunkáról. A szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom eredményeinek értékelése, a vállalatok több­ségénél megfelelően történik. Az utóbbi idő­ben azonban, mintha szégyenlenék a szocia­lista brigádok eredményeik népszerűsítését. Mind kevesebb a vállalatoknál az olyan hír­adó, amely ezekkel foglalkozna. Igazuk van azoknak a brigádvezetőknek, akik a vállalati tanácskozásokon szóvá tették, hogy keveset tudnak vállalaton belül a brigádok tevékeny­ségéről, eredményeiről. Sokszor még az adott gyáregységek dolgozói sem ismerik a többszö­rösen kitüntetett brigádvezetőket, a brigádok kezdeményezéseit. Gyakori, hogy csak a munkaversenyben való sorrendet közlik, nem fordítanak gondot a jó módszerek elterjesztésére, a kiváló ered­ményt elérő dolgozók népszerűsítésére. Szük­ség lenne arra, hogy a vállalatok vezetői gyakrabban hívják össze vállalati szinten a brigádvezetőket. Ez vállalati érdek, és ezt a brigádvezetők is megérdemlik. Orosz elvtárs a továbbiakban az ifjúság és a nők részvételéről beszélt, a brigádokban, majd az üzemi demokráciával foglalko­zott. Hivatkozott pártunk X. kongresszusá­nak határozatára, amely aláhúzta a közéleti demokrácia és az üzemi demokrácia fejleszté­sének jelentőségét. Végezetül azokról a fel­adatokról beszélt, melyek iparágunk előtt állanak. Pártunk Központi Bizottságának 1971. de­cemberi határozata kimondja, hogy a szocia­lista öntudat és anyagi érdekeltség kettős pil­lérére építve tovább fejlődjön, újabb lendüle­tet kapjon a szocialista munkaverseny-moz­­galom, feladatait a társadalompolitikai és gazdaságpolitikai céljainkkal fokozottabb összhangban határozzák meg. A munkaver­seny továbbfejlesztéséhez kedvezőbb feltétele­ket teremtsenek, az eddigi eredmények, va­lamint a dolgozók segítő szándéka, áldozat­­vállalása érdekében. A munkaverseny alap­vető formája továbbra is a szocialista brigád­mozgalom. A szocialista brigád címek elnye­résének feltételét azonban szigorítani kell. A szocialista brigádok, mint a dolgozó tömegek öntudatos kolektívái, továbbra is töltsenek be úttörő, mozgósító és példamutató szerepet a munkában, magatartásban, a művelődésben, a közösségi életben, érvényesítsék a kölcsönös segítség elvét. Változatlanul arra kell töreked­ni, hogy a szocialista brigádmozgalomba mi­nél nagyobb számban vegyettek részt a ter­meléssel összefüggő területen dolgozók. A munkaverseny értékelését, a kitüntetésekre, jutalmazásokra vonatkozó javaslatok megvi­tatását a versenyben részt vevő dolgozók be­vonásával, demokratikus keretek között kell lebonyolítani. Lehetővé kell tenni, hogy a kollektívák az elnyert jutalmat saját körük­ben, differenciáltan osszák fel. A dolgozók igénylik és elvárják, hogy a ve­zetők tájékoztassák őket a vállalat, a gyár­egység előtt álló feladatokról, a megoldások lehetőségeiről, a döntések előtt hallgassák meg véleményüket, javaslatukat. A műszaki vezetők aktívan vegyenek részt a brigádok életében. Segítsék kialakítani a helyes vállalásokat, teremtsék meg a lehető­ségét a teljesítésnek. Rendszeresen értékeljék, bírálják a brigádok munkáját. Alakuljon ki a termelő és előkészítő részlegek szocialista brigádjai között az alkotó munka, a kapcso­lat. A szocialista munkaverseny szervezésé­ben kapjon jelentős szerepet a minőséget ron­tó hibák forrásainak feltárása és megszünte­tése. Mindezekhez az eddigieknél rendszere­sebben igényeljék a szakszervezetek az újí­tók kezdeményezését. A műszakiak, az admi­nisztratív dolgozók és a karbantartók szocia­lista brigádjai vállalásaikkal segítsék a jobb munkaszervezés megteremtését. A szakszervezeti bizottságok nagyobb gond­dal foglalkozzanak a szocialista brigádokkal, segítsenek a vállalások kialakításában. Őr­ködjenek azon, hogy a munka szervezése so­rán ne essenek szét a szocialista brigádok. Hozzáértőbben foglalkozzanak a brigádok kulturális fejlődésével, segítsék kialakítani az oktatásra, a művelődésre tett vállalásaikat. Irányítsák a dolgozók érdeklődését, szocialis­ta társadalmunk politikai, kulturális esemé­nyei felé. Segítsék a szocialista brigádokat, hogy érdeklődjenek a nemzetközi események iránt. Foglalkoznak a magánélet és csa­ládi problémák megoldásában is, ha ilyen igénnyel a szakszervezeti bizottságok segítsé­gét kérik a szocialista brigádok. A szocialista brigádok legyenek élenjárói, kezdeményezői a jobb üzem- és munkaszer­vezésnek. Állandóan és bátran vessék fel a problémákat, és ha tudnak, tegyenek javas­latot megoldásukra. Fejlesszék önmagukban és társaikban az igazság iránti fogékonyságot, az egymás iránti törődést, segítőkészséget lépjenek fel minden olyan intézkedés, bánás­mód ellen, amely ellentétes szocialista társa­dalmunkkal. Hogy mindezt megtehessék, ah­hoz azonban magasabbra kell helyezni a mér­cét a szocialista brigádokban is. A szocialista brigádok legyenek befolyással az üzem politikai hangulatára. Rendszeresen vegyenek részt taggyűléseken, termelési ta­nácskozásokon, és mondják el véleményüket a vezetők, és munkatársaik munkájával kap­csolatban is. A szocialista brigádok fogadják szívesen az új gépeket, az új technológiát, az új munkaszervezést. Segítsék a rekonstrukció sikeres megvalósulását. Továbbra is vállalják a szocialista jellegű segítő tevékenységet, a gyermekeik, az idős dolgozók segítését. Vegyék észre a mellettük, környezetükben dolgozó munkatársaik problémáit, siessenek segítsé­gükre. Vegyenek részt az országos és nemzet­közi akciókban. Végezetül Orosz elvtárs hangsúlyozta, hogy nagy és szép feladatok állnak előttünk. Meg­győződésünk, hogy pártunk vezetésével, kikü­szöbölve a társadalmi és a gazdasági életünk­ben meglevő hiányosságokat, a dolgozók rész­vételével, aktivitásával, eredményesen tovább­haladunk a megkezdett úton. NAGY FELADATOK VÁRNAK A RUHÁZATI IPARRA A vállalatoknak a IV. ötéves terv időszaka alatt a termelést 31%-kal, ezen belül az ex­portra való termelést 59%-kal kell növelniük. A beruházás jelentősen gépi jellegű beruházás lesz. Ennek következtében a géppark jelen­tős része kicserélődik. A speciálgépek aránya az 1970. évi 34%-ról 45%-ra, a gyorsvarrógé­pek aránya 41%-ról 72%-ra változik. Jelentős intézkedés történik a dolgozók szociális hely­zetének javítására is. A ruházati iparban is a legfontosabb cél a termelékenység és a gazdaságosság javítása. A tervek szerint a ruhaiparban 1972. évben, 1971. évhez viszonyítva a termelést 9,5%-kal kell növelni. A belkereskedelemnek 3%-kal több árut kell rendelkezésére bocsátani, a szocialista exportot 7—8%-kal, a tőkés expor­tot 10%-kal, a bérmunkát pedig mintegy 35—37%-kal kell emelni. A vállalatok közül 5 vállalat hitelkérelmét már elfogadták, és ennek alapján számottevő beruházás folyik. Ülést tartott központi vezetőségünk és elnökségünk Központi vezetőségünk január 6-án ülést tartott, melyen több napirend sze­repelt: — az 1972-es év népgazdasági, valamint iparági terve és az ezzel kap­csolatos szakszervezeti feladatok — je­lentés az elnökség 1970. november 13-i, az ifjúság helyzetére vonatkozó határo­zatának végrehajtásáról — szakszerve­zetünk I. féléves munkaterve — javas­lat szakszervezetünk 1972. évi költség­­vetésére. Elnökségünk január 21-én tar­tott ülésén a nőpolitikai határozat vég­rehajtásával kapcsolatos tapasztalatok — szakmai szövetségünk munkájáról szóló jelentés —, továbbá szervezeti kér­dések szerepeltek. A két ülésen tárgyalt napirendekre a márciusi számunkban visszatérünk.

Next