Ruházati Munkás, 1973 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETIKI­­ XVI. ÉVFOLYAM 1973. JANUÁR 1 ARA 50 FILLÉR A RUHÁZATI­PARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Elismerés ,­­ az úttörő munkáért A Zalaegerszegi Ruhagyár igazgatója, Szán­tó György elvtárs központi vezetőségünk de­cember 6-án, megtartott ülésén beszámolt a munkaszervezés, közel féléves tapasztalatai­ról. Központi vezetőségünk tagjai és olvasó­ink is sokat hallottak, olvastak már arról, hogy a Zalaegerszegi Ruhagyárban — a Köny­­nyűipari Minisztérium segítségével — az IPE svájci cég szerződéses alapon új munkaszer­vezést vezet be. A beszámolót nagy érdeklő­dés előzte meg. Mindenki arra volt kiváncsi, hogy a gyakorlatiban, az eltelt több mint öt hónap alatt, milyen eredményeket értek el, és milyen problémák vetődtek fel. A hibákat felismerve intézkedtek A szervezőmunka lényegében már 1972 áp­rilisában megkezdődött. Egy váltószalagon — melyen 100 ember dolgozott — június 27-én indult meg a termelés. Az új módszerre való átállás lényegében sikeres volt. A dolgozók egy hét múlva teljesíteni tudták korábbi ter­vüket. Júliusban, augusztusban igen jó ter­melési eredmények születtek. A termelékeny­ség növekedése 20 százalék volt. Ezt az ered­ményt szeptemberben már nem sikerült elér­ni. Kis tételeket gyártottak, gyakori volt a fa­zon változás, nem volt megfelelő a szalag mű­szaki irányítása. A hibákat felismerve azonnal intézkedtek. Javították a programozást. Az egyes modelle­ket gyártásra úgy programozták, hogy lehető­ség szerint a megmunkálásig azonos vagy ah­hoz közelálló termékek kövessék egymást. Ezzel csökkenteni lehetett a változó munka­műveletek számát. Az új szervezéssel kapcso­latban javítani kellett az előkészítési, gyárt­mányfejlesztési, anyaggazdálkodási tevékeny­séget is. Az intézkedések következtében a ter­melési feladatokat ismét meg lehetett emelni, októberben 10, majd novemberben ismét 10 százalékkal. A termelőegység a 20 százalékkal felemelt feladatát a tervezett létszámmal 97,1 százalékra teljesíteni tudta. Új szalag indult Még a nyári hónapokban tovább szélesítet­ték a szervezést. Augusztus 28-án egy munka­teremben, ahol férfi és fiú zakót gyártanak, bevezették az új szervezést, mely ebben a ter­melő egységben 300 embert érintett. Termé­szetesen felhasználták a nadrágszalagon szer­zett tapasztalatokat. Itt szinte zökkenetm­entes volt az átállás, a termelékenység egyenletesen emelkedett, és a téli hónapokban már elérte a célul kitűzött 30 százalékos termelékenység­növekedést. Természetesen ez még nem lehe­tett tartós teljesítés. Legnagyobb feladatot je­lenti ma is a dolgozók betanítása a helyes munkafogásokra. Ez folyamatos munka, és hosszabb időt vesz igénybe. Addig kell a dol­gozók képzését folytatni és a helyes mun­kamódszerre oktatni, amíg az adott művelet­hez tartozó időérték alapján a 80 százalékos produktivitást elérik. Ez a helyes mozdulatok és fogások beidegződését már biztosítja. A megfelelő ritmus kialakítása már a dolgozó feladata. A dolgozókat nem érte károsodás A Zalaegerszegi Ruhagyár vezetői vigyáztak arra, hogy a dolgozókat az átállással kapcso­latosan anyagi kár ne érje. A szervezés beve­zetésétől kezdődően egy hónapig az előző egy év átlagkeresetével számolták el fizetésü­ket. Ez a bérösszeg átlagosan 6,8 százalékkal magasabb keresetet biztosított annál, mintha a dolgozókat a tényleges besorolásuk alapján számolták volna el. Az átlagkeresetben benne van a teljesítmény, a különböző jutalmak stb. A nagy csoportos teljesítménybérrendszer­ről az egyéni besoroláson alapuló minőségi prémiummal kombinált darabbérrendsz­erre tértek át. Ez a bérezési forma 6 havi kísérleti időtartamra került bevezetésre. A tapasztala­tok alapján a bérrendszer kisebb módosítá­sokkal került bevezetésre. A tapasztalatok alapján a bérrendszer kisebb módosításokkal alkalmas arra, hogy a dolgozók képességük, szorgalmuk, elért munkateljesítményük alap­ján kapják keresetüket. Ismeretes, hogy a vál­lalat az illetékes szervektől engedélyt kapott arra, hogy a 35 százalék körüli termelékeny­ségnövekedéssel párhuzamosan, annak két­harmad részével, 20—22 százalékkal növelheti a bérszínvonalat, anélkül, hogy az­ egy főre eső nettó részesedési alap sem csökken jelen­tős mértékben. A bérezési rendszer kialakítá­sánál gondoskodtak arról, hogy az állásidő esetén a dolgozó a besorolási bérét megkap­ja. Megoldották a nyugdíj előtt álló dolgozók megfelelő keresetének biztosítását is. Az elmúlt időszak alatt a dolgozók részéről több jogos kifogás hangzott el. A kezdeti idő­szakban féltek a tömeges elbocsátástól. Több esetben a műveleti időket nem megfelelően alakították ki, és a feszített normával a dol­gozó nem tudott keresni. Egyes cikkeknél aránytalan volt a dolgozók leterhelése. Az egyéni teljesítmény bérre történő átállás után nem tudták a napi keresetüket kiszámítani a munkások. A nyugdíj előtt álló dolgozók fél­tek, hogy nem tudják a kívánt teljesítményt elérni, és így keresetük csökkenni fog. Kér­ték a dolgozók, hogy a szállítókocsik magas­ságát csökkentsék és a gépasztalokat alakítsák át. A műveleti időket felülvizsgálták és ahol indokolt volt, ott módosították. A dolgozókat visszamenőleg a felemelt idővel, illetve perc­bérrel számolták el. A munkahelyek százalé­kos leterhelésének arányát vizsgálták és meg­állapították, hogy a teljesítményhez kötött órabéres rendszerhez viszonyítva lényegesen kedvezőbb a helyzet, mert 85—105 százalék között ingadozik most a leterhelés. A műve­letek munkaigényességi arányának kialakítása az időelemzéssel teljesen megbízható. A mű­szaki vezetők tudják, hogy a dolgozók leter­helésének alakulásával állandóan foglalkoz­niuk kell. A szalagvezetők az új szervezésben jobban élnek azzal a lehetőséggel, hogy a sza­lagbeosztás szerint 100 százalék alatt leterhelt dolgozókkal más munkaműveleteket is elvé­geztessenek, hogy a kereseti szint itt is bizto­sítva legyen. Az idős dolgozók a vállalatnál el­töltött munkaviszonyuk alapján hűségpótlék­­ban részesülnek. A napi kereset kiszámításá­hoz segítséget adott az üzemi lap is. Közölték a számítás módját. Az elbocsátástól nem fél­nek a dolgozók. Ez a munkaszervezés óta nem jelentett problémát, hiszen ezzel kapcsolatban elbocsátások nem voltak. A gépasztalok és a szállítókocsik átalakítása megtörtént. A tapasztalatok segítik a munkaszervezést A Zalaegerszegi Ruhagyár az állami ruha­iparban úttörőszerepet vállalt az­ üzem- és munkaszervezésben. Eredményei bátorítást adnak az üzemeknek a munkaszervezéshez. Tapasztalataikat felhasználva már kevesebb zökkenővel lehet az üzemekben megvalósíta­ni a munkaszervezést. A központi vezetőség tagjai és a meghívott igazgató elvtársak és műszaki vezetők elsősorban az elismerésüket fejezték ki azért a szép munkáért,­ melyet a zalai elvtársak végeztek. A beszámoló után sok kérdést tettek fel az elvtársak Szántó elvtársnak, melyre megfelelő választ kaptak. Szó volt a kérdésekben a szabványokról, a táppénz alakulásáról, a hibák megállapításá­ról, a műszaki vezetők szakmai felkészültsé­géről. Szántó elvtárs válasza bővítette ismeretein­ket az új munkaszervezés jelenlegi helyzeté­ről. Elmondotta, hogy arra törekednek, hogy normális félkészáru-mennyiség legyen a sza­lagokon. 2,8 százalékig terjedően minőségi bért fizetnek szúrópróbaszerű minőségi ellen­őrzés alapján. Áttekinthető munkahelyek van­nak, így könnyű megállapítani, hogy ki követ­te el a hibát. Arra törekedtek, hogy elsősor­ban a váltóműszak vezetői értsék meg egy­mást , mivel az új szervezéssel egyidőben bevezették a melegváltást. 1973-ban a Len­tiben levő telephelyükön egy teljesen új üze­met építenek — 40 millió forintból — a helyi tanáccsal együtt. Itt nadrágot, zakót fognak gyártani. Jó kapcsolat alakult ki a svájci és a magyar műszaki vezető között. Minden kér­désben szocialista rendünknek megfelelően intézkednek. Az anyag folyamatos biztosítása a textilüzemektől függ. Jelenleg egy hónapi szabvánnyal rendelkeznek, de félő, hogy ezt a jövőben az ismert okok miatt­­ nem tud­ják tartani. A műszaki vezetők felkészítése folyamato­san történik. Az anyagot már lefordították és az oktatást januárban megkezdik. Az előké­szítő munka során is nagy gondot fordítottak az oktatásra. A tanfolyamot elvégzők bizo­nyítványt kaptak. A műszaki vezetők is több megértést és törődést igényelnek a nem ép­pen könnyű munkájukhoz. A saját lehetőségeink figyelembevételével A dicséret és ellismerés mellett az­ aggoda­lom is kicsendül a felszólalók szavaiból. Ke­lemen Endréné, a Debreceni Ruhagyár VSZT- titkára fogalmazta meg elsősorban ezt a féltő aggodalmat. Azt hittük eddig, hogy jól szer­vezett a munka az állami ruhaiparban, most úgy tűnik, hogy mégsem ez a helyzet. Eddig is magas volt az intenzitás. Egyik dolgozó el­mondotta, hogy mikor néhány órai munka után felállt a gép mellől, szinte remegett a lába. Nem kérünk túl sokat a dolgozóktól? — tette fel a kérdést. Mit értünk azalatt, hogy megközelítjük a világszínvonalat? A mi lehe­tőségeink figyelembe vételével igyekezzünk elérni a­­világszínvonalat. Türelmet kér a gaz­dasági vezetőktől a dolgozókkal szemben, és kérte, hogy vigyázzanak jobban a termelő, alkotó, a gépeik mellett ülő emberekre. Friedl József elvtárs arra hívta fel a figyel­met, hogy ne engedje a ruhaipar túllicitálni magát a munkaszervezésben. Éppen a decem­ber 6-án megjelent Népszavában három mi­niszter nyilatkozatából kiderült, hogy míg a többi szakmában csak az elképzelések, tervek alakultak ki, addig a ruhaiparban már több száz ember az új munkaszervezésben dolgo­zik. A ruhaiparban mindig magas volt a mun­kaszervezés. Inkább lassabban hajtsuk végre a munkaszervezést, hogy kevesebb hibával és zökkenővel járjon. Adjunk több időt a dol­gozóknak a begyakorlásra. Legyen idejük megszokni, megszerezni az új munkamódsze­reket. Igaz Sándor elvtárs is arra kérte Szántó elvtársat, hogy a technikai fejlesztés és az em­berséges magatartás mindig szinkronban le­gyen. A világszínvonal elérése ne legyen frá­zis, hanem valóban reálisan kitűzött cél. En­nek érdekében lépnünk kell előbbre, de csak a realitások alapján. Reflektorfényben Pálfi Menyhárt elvtárs, elnökségünk tagja, a Férfi Fehérneműgyár vezérigazgatója a munkaszervezés nehézségeiről szólt. A mun­kaszervezésnél nem lehet a teljesség igényé­vel fellépni, viszont mindenkinek állampol­gári kötelessége, hogy számot adjon arról, mi­képpen bánik a reábízott értékekkel. Aki nem csinál semmit, annak a legkönnyebb, azt nem bírálják, nem kerül­ reflektorfénybe, mint az, aki vállalja az úttörőmunkát, és az ezzel járó felelősséget. A munka- és üzemszervezésben késik a kormány utasítása. Több ösztönzés kellene a minisztérium részéről a munkaszer­vezéshez. Feltétlenül fontos — minden üzem­ben —, a munkaszervezések bevezetésénél a dolgozókat anyagilag is érdekeltté tenni. Fon­tos feladatnak tartja meggyorsítani a szervező szakemberek képzését. Az üzemekben bízza­nak meg pszichológusokat annak vizsgálatá­val, hogy az új munkaszervezés milyen hatás­sal van az emberekre. Gonda Pál elvtárs, a Május 1 Ruhagyár főkönyvelője tiszteletét és elismerését fejezte ki a zalai elvtársaknak az eddig végzett munkáért. Tapasztalataik az iparág hasznára válnak. Kifogásolta, hogy a felsőbb szervek engedélye kell ahhoz, hogy a termelékenységgel arányosan nőjön a dolgo­zók keresete. Mika József­né, a Vörös Október Férfiruha­gyár dunaújvárosi üzemének szb-titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagyszervezések mellett nem szabad megfeledkezni a belső tartalékokról sem. Apróbb hibák, hiányossá­gok bosszantják a dolgozókat, akadályozzák a termelést. Sós Sándor, a Vörös Október Férfi­ruhagyár vezérigazgatója a vállalat várpalotai üzemében bevezetett munkaszervezésről szá­molt be. Jó kapcsolatuk van a Zalaegerszegi Ruhagyárral, felhasználják tapasztalataikat. Székesfehérvári üzemükben is a közeljövő­ben megindul a munkaszervezés. Sós elvtárs hangsúlyozta, hogy nagyon fontos az előké­szítő munkában a dolgozók felkészítése. Hitet kell adni az embereknek ahhoz, hogy képesek legyenek a feladatokat megoldani. A munká­soknak legyen önbizalmuk, higgyenek abban, hogy el tudják végezni a rájuk bízott munká­kat. Le kell győzni az ellenállásokat, a hitet­lenséget, a bizonytalanságot. Rujavec Ernő, a Szegedi Ruhagyár főmérnöke is elismeréssel szólt a zalai munkaszervezésről. Nagy dolog — mondotta —, hogy a meglevő gépparkkal 30 százalék termelékenységet is el tudnak ér­ni. Szegeden is készülnek az új M. T. M. módszer bevezetésére. Azzal, hogy kimondták a zalai elvtársak, hogy a szocialista törvények betartásával kívánják megvalósítani az új szervezést, már sokat kimondták. A műszaki vezetők valóban nem az intenzitás növelésé­vel, hanem a jobb, észszerűbb munkaszerve­zéssel kívánnak magasabb termelékenységet elérni. Zalában a munkakörülmények, az üze­mi légkör is javult az új munkaszervezéssel. A többieknek már könnyebb lesz a dolguk, mert a zalaiak kitaposták az utat — mondot­ta Rujavec elvtárs. A központi vezetőségi ülésen Orosz János titkár kiegészítő beszámolót tartott. Értékelte a Zalaegerszegi Ruhagyárban folyó szervezést és néhány hiányosságra hívta fel a figyelmet. Boldog új esztendőt! Véget értek az ünnepek, elhangzottak a jókívánságok. Megkezdtük az új, 1973- as esztendőt. Az állami ruhaipar dolgo­zói eredményes évet hagytak maguk után. Dolgozóink erőfeszítéseinek ered­ményeképpen teljesítettük terveinket, nőtt a termelékenység, a vállalatok nye­resége s ez, valamint a párt novemberi határozata lehetővé teszi, hogy az 1972. évinél nagyobb béremelésre kerüljön sor. A ruhaipar rekonstrukciója, s a munka- és üzemszervezés kezdeti ered­ményei a szociális körülmények javulá­sát is maguk után hozták. Mindebben jelentős szerepe volt a megerősödött szakszervezeti alapszerveknek és a vá­lasztott testületeknek, amelyek eredmé­nyesen képviselték a dolgozók érdekeit. Az új esztendő is sok szép feladatot tartogat számunkra. Végrehajtani pár­tunk novemberi határozatát, megvaló­sítani azokat a célokat, melyeket XXIV. kongresszusunkon m­agunk elé tűztünk. Érezni és látni, hogy erőfeszítéseink nem hiábavalóak, és eredményeink nyomán egyre javul az életünk, gya­rapszik és szépül az ország. Központi vezetőségünk nevében meg­köszönöm a ruhaipar minden dolgozó­jának, ■ munkásoknak, vezetőknek és tisztségviselőknek az elmúlt évben vég­zett eredményes munkát, és kívánok erőt, egészséget és sok sikert az új év­ben. Tóth Tiborné főtitkár Köszöntjük a 100 éves Népszavát központi vezetőségünk távirata a Népszava szerkesztőségének. Kedves Siklós elvtárs! Központi lapunk, a Népszava 100. évfor­dulója alkalmából köszöntjük önt és a szer­kesztőség minden munkatársát, dolgozóját. Ez alkalomból is elismerésünket és kös­zönetün­­ket fejezzük ki a lap történetének azokért a fejezeteiért, amikor az elnyomás éveiben is síkraszálltak a mi szakszervezetünk dolgozói­nak ügyéért, jogos politikai és gazdasági kö­veteléséért. Kívánunk a dolgozók érdekvédelme, eszmei­politikai nevelése és a problémák megoldásá­nak segítése érdekében végzendő munkájuk­hoz, jó egészséget és további sikereket. A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete nevében Tóth Tiborné főtitkár

Next