Ruházati Munkás, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

A munka- és üzemszervezésről Folytatjuk a szakszervezetünk kongresszusán írásban beadott vélemények közlését. Zima Rozália a VOR Vár­palotai Üzem dolgozója. A VOR vállalatvezetői 1972 elején első ízben a várpalotai gyáregységben kísérletképpen két nadrágszalagot indítottak az MTM-módszerrel. Az üzem gazdasági vezetője a társadal­mi szervekkel, párt-, szakszer­vezettel és KISZ-szervezettel közösen megbeszéléseket tar­tottak, amelyekben először az aktivistákat, a bizalmiakat, a brigádvezetőket vonták be a szervezés előkészületeibe, majd a két szalag dolgozóival tar­tottak megbeszélést, ahol tájé­koztatták őket az új szerve­zésről, és arról, hogy hogyan fog alakulni a munka. Az új technológiai módszer bevált, a várt eredményt hozta. Az üzem dolgozóinak az volt a véleménye, hogy sokkal köny­­nyebb, mint a régi módszer, és adott esetben szívesen mentek át dolgozni a kísérleti szalagra, amikor létszámhiány volt. 1973-ban az egész gyáregy­ség átszervezésre került. De ekkor már nehézségek jelent­keztek, ami elsősorban a lét­szám biztosításából eredt, és nagyobb mértékben a vezetési problémákból adódtak. Kap­kodás, idegesség uralkodott, főleg akkor, ha a napi tervet nem tudtuk teljesíteni. A han­gulat romlott, a dolgozók és a vezetők közötti kapcsolat és együttműködés megszakadt. Ennek következtében a koráb­bi jó eredményeket már az egész átszervezett gyáregység nem tudta elérni. A termelés csökkent, amivel együtt járt a bérek csökkenése is. A válla­latvezetés, látva a csökkenő eredményeket, intézkedést tett, azért, hogy a termelési ered­mények és a hangulat meg­változzon. Munkásgyűléseket szervezett, ahol a dolgozók elmondták problémájukat, vé­leményüket és főleg a vezetők hangnemét kifogásolták. A vállalatvezetés ezek után ve­zetőcserével, leváltásokkal ol­dotta meg a problémákat. Az eredmény nem maradt el. 1974 második felében már gyáregységünk tervteljesítő, illetve tervtúlteljesítő lett, és elérte a várt eredményt. Bé­reink nagymértékben emel­kedtek, a hangulat javult. Mi dolgozók nyugodtan elmond­hatjuk, hogy a kezdeti ne­hézségek után az új szervezési módszert jónak tartjuk. Mun­kánk könnyebb lett, és a meg­növekedett mennyiséget nem plusz munkával, hanem az IvTTM-módszer ésszerű alkal­mazásával értük el. Elmond­hatom, hogy gyáregységünk­ben a hangulat jó, a dolgozók elégedettek, hiszen a bérek is azóta sokat emelkedtek. A mi szalagunk 1975. I. félévi ered­ménye alapján a kiváló szalag címet kapta. Az ifjúságpolitikai határozat megvalósításáról Tóth Zsuzsanna a Férfi Fe­hérneműgyár Dunaújvárosi Üzemének dolgozója, szak­­szervezeti bizalmi. Nagyon jó érzés úgy dolgoz­ni a termelőmunkában ne­künk fiataloknak, akik azt érzik, hogy a munkahelyi kol­lektíva és a szocialista bri­gádok szakmai tudásukkal se­gítik és nem hagyják egyedül az új belépő fiatalt. Üze­münkben az a fiatal, aki be­csületesen dolgozik, szorgal­mas és fegyelmezett, gazdasági vezetője számíthat a munká­jára bérek vonatkozásában, bérfejlesztésiben, vagy jutalom­elosztásnál nincs hátrányos helyzetben, évek óta nem érez­tük a megkülönböztetést. A keresetek alakulása a végzett munka alapján történik, és ennek értékmérője a szorga­lom, amit ma már mind több fiatal felismert. Munkahelyünk életében a naponta ismétlődő munkával nem közömbös az, hogy milyen légkör alakul ki körülöttünk. A jó munkahelyi légkör kialakításában érezt­ük, hogy sokat tehetünk mi dolgo­zók, de a vezetőktől is nagyon sok függ. Úgy érzem, ha a dol­gozó azt érzi, hogy a munka­helyének nemcsak a munkájá­ra van szüksége, hanem az egyéni véleményére is támasz­kodnak, javaslatait figyelem­be veszik, akkor sokkal jobban sajátjának érzi munkahelyét, és tulajdonosi érzéssel sokkal többet képes tenni a közösség érdekében. A szakszervezeti bizalmi szerepéről Fodor Péterné, a VOR szak­­szervezeti bizalmija. A szakszervezeti mozgalom feladataiban, módszereiben az elmúlt tíz évben jelentős volt a fejlődés, és ugyancsak ko­moly változás mutatkozik a szakszervezeti bizalmiak mun­kájában is. Régen és ma is a bizalmi állt legközvetlenebbül kapcsolatban a munkatársai­val,­ a szervezett dolgozókkal, és ezáltal a közvetlen munka­­területekkel is. Mi tudjuk leg­inkább azt követni, hogy mun­katársaink hogyan reagálnak az őket körülvevő körülmé­nyekre, hogyan tudnak eleget tenni a gazdasági munkájuk­nak, milyen problémák jelent­keznek a munkavégzéshez szükséges feltételek esetleges hiányából, milyen hangulati tényezők befolyásolják a dol­gozók jó vagy rossz közérzetét. Ebből következik, hogy ma már lényegesen több dologgal kell foglalkoznia egy bizalmi­nak, mint tíz évvel ezelőtt, amikor a munkánk többsége a tagdíjbeszedésből, a segélyek, előlegek, tüzelőutalványok in­tézéséből állt. A megváltozott körülmények és az időközben kapott hatáskörök növelték fe­lelősségünket, de egyre több olyan helyzetet is jelentettek számunkra, amelyben nőtt a száma a vitás kérdéseknek, több súrlódás keletkezett a gazdasági vezetők és a bizal­miak együttműködésében. Ez abból is következik, hogy ese­tenként véleményünk, észre­vételünk, nem egyezik a gaz­dasági vezetőével, például a kiváló dolgozók javaslatánál vagy a­­ jutalmak elosztásánál. De előfordulnak a viták akkor is, amikor a termelési munkában lemaradások vannak, minőségi problémák jelentkeznek, me­lyeket másképp lát a bizalmi és másképp a művezető. Sokat számít az is, hogy a képviselet jó ellátása és az együttműködés alapvető felté­tele, hogy mi magunk mennyi­re vagyunk felkészültek és mennyire vagyunk bátrak egy­­egy téma felvetésében. Bár én úgy érzem, hogy a reális és jogos problémák megoldásában kellően érvényt tudtam sze­rezni csoportom tagjai érdek­­védelmében, mégis csak alá­húzni tudom a beszámolónak azt a megállapítását, hogy a problémák egyik oka a tiszt­ségviselők gazdasági függősé­ge a műszaki vezetőtől. Mun­kánk irányításához az utóbbi időben tervszerűbb és szerve­zettebb segítséget nyújtott a szakszervezeti bizttság. Bár ná­lunk, a Vörös Október Férfi­ruhagyárban a bizalmiak köz­vetlenül a műhelybizottságok­kal dolgoznak együtt, mégis úgy gondoljuk, hogy a velünk való foglalkozás, továbbképzé­sünk, felkészítésünk felada­taink elvégzésére a korábbi­nál színvonalasabb és gyakor­latiasabb volt a beszámolási időszakban, mint azt megelő­zően. A mindennapi feladatok végzésében elsősorban a mű­helybizottság irányít bennün­ket és ezt mi jó módszernek tartjuk, de szükségesnek tart­juk és igényeljük, hogy időn­ként nagyobb jelentőségű kér­désekben­ a szakszervezeti bi­zottság tájékoztassa a bizal­miakat. Ebben a kérdésben nagyobb rendszerességre és tervszerűségre van szükség, mert a bizalmiak többsége sok jó ötlettel, hasznos információ­val tudja segíteni a szakszer­vezeti bizottság munkáját. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításáról Rakli Lajosné a Zalaeger­szegi Ruhagyár tszt-titkára. Arról számolhatok be a kongresszusnak, hogy az elmúlt négy év jelentős változásokat hozott dolgozóink élet- és mun­kakörülményeinek javulásá­ban. A vállalat dinamikus munkája évről évre növekvő termelékenységet, növekvő nyereséget biztosított. Ez tette lehetővé elsősorban az éves vállalati négy-öt százalékos bérfejlesztést. A központi bér­­intézkedésekkel együtt —mely a munkások és a termelés köz­vetlen irányítói részéről igen nagy megelégedést váltott ki — bérszínvonalunk 37,8 száza­lékkal nőtt. Az évről évre nö­vekedő munkabérek mellett a személyi jövedelem 38,9 szá­zalékkal emelkedett. Vállala­tunknál az országos szakmai bértáblázat alsó határa alatt egyetlen dolgozó sincs. Véle­ményünk szerint a gazdasági vezetés magatartása és gon­doskodása szociálpolitikai kér­désekben igen figyelemremél­tó. A munka- és üzemszerve­zéssel­ együtt több­ oldalról mértük fel szociális ellátottsá­gunkat, és a tennivalókat ope­ratív és középtávú terveinkben rögzítettük. A negyedik ötéves terv során több mint tízmillió forintot fordítottunk a munkakörülmé­nyek javítására. A beszámo­lási időszakra esik olyan je­lentős dokumentumok megje­lenése, mint a nőpolitikai ha­tározat, az ifjúsági törvény és a népesedéspolitikai határozat. Mindezek intézkedési és fel­adattervek készítését vonták maguk után, továbbá — lehe­tőségeink figyelembevételével — módosítanunk kellett a kol­lektív szerződést. A terveket szakszervezeti testületeink megtárgyalták, kiegészítették és elfogadták. Az időarányos teljesítésekről a gazdasági ve­zetés rendszeresen beszámolt a vszt-nek, valamint az ifjúsági törvény vállalati alkalmazásá­ról, a fiatalok erkölcsi és anya­gi megbecsüléséről, az ifjúsági parlamentről. Testületeink egységesen jó­nak minősítették a vállalat tö­rekvéseit, szociálpolitikai igé­nyek kielégítésében. Figyelem­mel kísérjük a dolgozók szo­ciális és munkavédelmi hely­zetének javítására, a meglevő létesítmények fenntartására vonatkozó intézkedési tervek teljesítését. E tervekben éven­ként soroltuk fel a hiányok pótlását, a MOTI előírásaiban megkívánt szinten, valamint beállítottuk a szinttartást és a minőségi fejlesztést. helyi adottságaink miatt Sümegen van 100 százalék alatt ellátott­ságunk, melyen a közeljövő­ben csak alig tudunk változtat­ni. A munka- és üzemszerve­zéssel járó változások megkö­vetelték és ezután is megkö­vetelik tőlünk a dolgozók mun­kahelyi kiszolgálását minden vonatkozásban. Ezt a célt szolgálja mindhárom gyáregy­ségben az ingyenes szódavíz­ellátás automaták útján, vala­mint az anyaüzembe beállí­tott kávé- és szörpautomaták, melyeket a közeljövőben a te­lephelyeken is szeretnénk biz­tosítani. A szociális gondosko­dás kiterjedt a munkásszálló korszerűsítésére, nagycsaládo­sok és gyermeküket egyedül nevelők ingyenes üdültetésére. Új módszerként vezettük be, hogy a kollektív szabadságok­ megkezdése előtt a gyes­en le­vő anyákat gyermekeikkel in­gyenesen üdültetjük vállalati üdülőnkben. A segélyezési összegek meg­határozásánál gondoskodtunk a nyugdíjasokról, nagycsaládo­sokról, a tanév megkezdése előtti segélyezésről. Lakásköl­­csön-támogatást nyújtunk dol­gozóinknak, a négy év során a részesedési és a fejlesztési alapból együttesen több mint kétmillió forintot ítélt oda szakszervezeti bizottságunk azoknak, akik a kollektív szer­ződésekben rögzített feltételek­nek megfeleltek. A támogatot­tak közül 50 százalék a fiatal. Dolgozóink gyermekeinek nap­közis elhelyezésére a három gyáregység szerinti tanácsnak egymillió-kétszázezer forintot utaltunk át, melynek ellenében 1974. és 1975. évben már min­den igényünket kielégítették. Szakszervezetünk XXV. kongresszusa . Szegedi öltönyök Párizsban, Londonban A Szegedi Ruhagyár modern, úgynevezett berögzíté­­ses, ragasztásos technológiával készülő férfiöltönyei viszonylag rövid idő alatt szinte világsikert arattak, mivel formatartók, emellett a hagyományosnál köny­­nyebbek. Ezt a könnyítést azáltal érik el, hogy a bélés­anyagot a szokásos varrás helyett teljes felületén me­legpréssel rögzítik a zakószövet anyagára, így a koráb­bi három helyett egy bélésréteg is jobb tartást kölcsö­nöz a ruhának. Az újfajta öltönyök már közkedveltek Párizsban, Londonban. Legújabban pedig repülőgépen Montrealba is szállítják. 2 Havi 400 forint jutalom A Debreceni Ruhagyárban a vállalat a munkaver­senyben résztvevőknek, és ott kiemelkedő teljesítményt elérőknek jutalmat ad. Az a brigád, vagy szalag, amely 106 százalékos teljesítményt ért el az exportterv tel­jesítésében, a minőség megtartása mellett, egyenként havi 400 forint jutalomban részesült. Ez a módszer lé­nyegesen emelte a teljesítést, a brigádok általában 110—115 százalékra teljesítették a tervet. Az anyagi ösztönzés jó hatással volt a munkafegyelemre is. Csök­kentek a hiányzások, amely nagymértékben segítette a létszámhiány pótlását is. Bővül a Zalaegerszegi Ruhagyár Három emeletes üzem épülettel bővítik a Zalaegerszegi Ruhagyárat. A 11 milliós beruházás lehetővé teszi, hogy a technológiailag egymáshoz kapcsolódó műhe­lyek, munkacsarnokok a valóságban is közel kerülje­nek. Az új üzemépület 1976 közepére készül el. KÖSZÖNJÜK Ezúton mondunk köszönetet a Május 1 Ruhagyár bőrszabászatán dolgozó Dózsa György brigád tagjainak azért a kedves törődésért, melyet irántunk tanúsíta­nak. Köszönjük a karácsonyra kapott hócsizmát, az 5 kiló cukrot, a két kiló narancsot, a cigarettát. Ezen túl köszönjük, hogy meglátogatnak, törődnek velünk. Hoss­­szú évek óta már nem dolgozunk a Május­­ Ruha­gyárban, mert eljárt az idő felettünk, idős, beteg em­berek vagyunk. Ezért is nagyon jól esik, hogy nem fe­ledkeznek meg rólunk, és törődnek velünk. Köszönjük baráti támogatásukat. Boros László és Boros Lászlóné Ruházati munkás Tájékoztató az iparág helyzetéről A Május 1. Ruhagyárban kétnapos tanfolyamot tartott szakszervezetünk a közgazda­­sági bizottságok vezetői szá­mára, melyek a szakszervezeti bizottságok mellett működnek. A legutóbb megtartott alap­szervi választásokon alakul­tak meg a bizottságok, melyek magukba foglalják a termelé­si felelős, a bérfelelős és az újítási felelős munkáját. A közgazdasági bizottságok ve­zetői, tagjai a szakszervezeti bizottságoknak. Szerepük ta­nácsadó, véleményező. Dönté­si joga nincs a közgazdasági bizottságnak. Általában 5—7 tagból állnak. Vezetőjüket a szakszervezeti bizottsági ülé­sen nyílt szavazással válasz­tották meg. A tanfolyamnak az volt a célja, hogy felkészítse a bi­zottságokat munkájuk végzé­sére, hogy tájékoztatót adjon szakszervezetünk az iparági és népgazdasági témákról. A megjelent elvtársakat Bakos József elvtárs, szakszer­vezetünk titkára köszöntötte. Sütheő Sándor ,,Az V. ötéves terv konkrét vállalati felada­tairól” tartott előadást. Dr. Terbócs László előadása a vállalati ötéves tervkészítés­ben való közreműködés és a dolgozók bevonása címen hangzott el. Az újítási rende­let és a vállalati újítási sza­bászatok hatékony alkalma­zásának elősegítése a ruhaipa­ri újítómozgalom továbbfej­lesztéséért címmel Rónay Miklós tartott előadást. A köz­­gazdasági szabályozó rendsze­ren belül az „R” alap-, szociá­lis alap­képzés, bérszabályo­zás témájáról Hámori Antal beszélt. Az 1976—1980. évekre szóló kollektív szerződés ké­szítés és ellenőrzés szakszerve­zeti feladatait Gergelyfi Sán­dor ismertette, ő szólt a szo­cialista munkaversennyel és brigádmozgalommal kapcso­latos szakszervezeti tevékeny­ségről is. A­­„Dolgozz Hibát­lanul” munkarendszer beveze­tésével kapcsolatos tapaszta­latokról és lehetőségekről Ró­nay Miklós elvtárs tartott elő­adást. Végezetül Veres Gábor elvtárs, a munka- és üzem­­szervezés módszereinek kiter­jesztésével kapcsolatos szak­­szervezeti feladatokról tartott előadást. Az előadásokat vita, konzul­táció, tapasztalatcsere követ­te. A kétnapos tanácskozás­nak a felkészítésen túl az volt a célja, hogy megismerjék egymást a bizottságok vezetői, hogy tájékozódjanak egymás munkájáról, az üzemek hely­zetéről. Az a tény, hogy szin­te minden szakszervezeti bi­zottság mellett működő köz­­gazdasági bizottság vezetője részt vett a tanácskozáson, lehetőséget adott arra, hogy átfogó kép alakuljon ki a részvevőkben az állami üze­mek helyzetéről­. Veres elvtárs egy érdekes, újszerű módszert valósított meg a tanácskozás végén. Kér­te a résztvevőket, hogy né­hány sorban írják le, hogy mit kaptak a tanfolyamon, és mit szeretnének kapni a következő találkozón. A lapokat nem kellett aláírni, így nem köte­lezte az elvtársakat a leírt szöveg. Az egész néhány per­cet vett igénybe a tanfolyam utolsó órájában. Rendkívül ér­dekes, figyelemreméltó meg­jegyzéseket és javaslatokat ol­vashattak az elvtársak a pa­pírlapokon, melyek nagy se­gítséget adnak ahhoz, hogy a jövőben is jól sikerüljön a közgazdasági bizottságok veze­tőinek országos tanácskozása. RUHÁZATI MUNKÁS a Ruházati­pari Dolgozók Szakszervezetének Lapja Szerkeszti a szerkesztő Bizottság Főszerkesztő: Tóth Tiborné Felelős szerkesztő: Zsigmond Magda Szerkesztőség: 1077 Budapest VII., Almássy tér 2. Telefon: *29—843 Kiadja: a Népszava Lapkiadó Vállalat 1964 Budapest VII., Rákóczi út 94. Telefon: 224—819 A kiadásért felel: Gábor Márton igazgató Szikra Lapnyomda, Budapest Egy halálos üzemi balesetről A Vörös Október Férfiruhagyárban 1975. december 15-én egy halálos üzemi baleset történt. A szerencsétlenül járt dolgo­zó Szilágyi János volt, aki mint portás és rendész volt alkal­mazva. A halálos baleset okát így rögzítette a jegyzőkönyv: Ne­vezett egy másik rendésszel ellenőrzésre ment, hogy végignéz­ze a munkatermeket, a folyosókat, nincs-e valami szabályta­lanság. Észrevette, hogy a felvonóban a hősugárzó égve ma­radt, amely azt a célt szolgálta, hogy a liftes dolgozó ne fázzon meg. Kulccsal az aknaajtót kinyitotta és bemászott a két eme­let között megrekedt járószékbe, úgy, hogy az ajtóba tett szék­re ráállt. A hősugárzó elkapcsolása sikerült is. Utána vissza akart mászni a székre, de az a lába alól kicsúszott, és a­ liftak­­nába zuhant, ahol halálos balesetet szenvedett Az ügyet a ren­dőrség vizsgálja, nincs még véglegesen lezárva. Egy azonban biztos, hogy a liftek rendszeres karbantartása ugyanúgy hozzá­tartozik a vállalat munkájához, mint a termelő területen levő gépek rendbentartása, mivel rossz géppel sem tudunk termelni. B.­L-né Megváltoznak a méretek A Könnyűipari Miniszté­rium intézkedése nyomán 1976. január 1-től a textilkonfekció, a kötszövő, bőr- és szőrmekon­fekció iparban, a felsőruháza­ti cikkek — néhány kivételé­vel — új méretezésben kerül­nek forgalomba. Ennek meg­felelően megváltoznak a ruhá­zati cikkek középméretei, il­letve az átlagnagyságok, ame­lyeket a hatósági fogyasztói árformában sorolt textilkon­­fekció- és kötszövőipari ter­mékek termelői árának kiala­kításánál figyelembe kell ven­ni. Az erre vonatkozó módosí­tó rendelet kiadása folyamat­ban van. A jövő évi szerződé­sek zavartalan előkészítése ér­dekében azonban a miniszté­­­rium a rendelet megjelenése előtt közölte az érdekelt ter­melő vállalatokkal azokat a konfekcióipari középmérete­ket, amelyekre a számított termelői árakat január 1-től kezdődően ki kell majd alakí­tani. Csináld magad Mind kevesebb lesz mosta­nában a varrónők száma, és mind több a varró­nőké. Nemcsak azért, mert egyenes összefüggés van a kettő kö­zött. Más minden is közreját­szik, a drága fazonárak, de biztosam az is, hogy szívesen varrnak otthon a nők és szin­te divattá vált. Hogy milyen nagy az érdeklődés, erre a legjobb és legfrissebb példa a Férfi Fehérneműgyár Békés­csabai Gyárának szakszerveze­ti nőfelelősének a kezdemé­nyezése. Békéscsabán szabás­varrás tanfolyamot tartani a lányok, asszonyok számára. Úgy gondolta, hogy lesz­­ egy tanfolyamra elegendő jelent­kező. Meghirdette, és nem akart hinni a szemének, mert több mint kétszázan jelent­keztek.

Next