Ruházati Munkás, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Kismamatalálkozó a Szegedi Ruhagyárban Vállalatunk központjában csaknem négyszáz fiatal dolgozó nő van gyermekgondozási segélyen. A GYES három éve alatt eddig keveset tudtunk életükről, gondjaikról és ők is tájékozatlanok voltak a vállalatnál zajló eseményekről. Ez a tény indította szakszervezeti bizottságunkat, hogy a gazdasági vezetéssel karöltve ■— nálunk első ízben — megrendezze a kismamák találkozóját. A levélben értesített kismamák közül csaknem kétszázan jöttek el — sokan gyermekeikkel együtt — a találkozóra. A szakszervezeti bizottság titkárának üdvözlő szavai után a központi gyár igazgatója tájékoztatta a kismamákat a vállalat előtt álló feladatokról, termelési eredményeinkről, a gondokról, ezek között is a nagyarányú létszámhiányról. Ismertette a jelenlegi gyármányösszetételt, a kereseti lehetőségeket, és kérte a kismamákat, hogy mielőbb térjenek vissza a termelőmunkába, ahol a sok dolgos kéz bizony nagyon hiányzik. A továbbiakban a személyzeti és oktatási osztály vezetője ismertette azokat a képzési lehetőségeket, amelyeket kismamáink a vállalat teljes támogatása mellett a három évi otthonlét ideje alatt is igénybe vehetnek. Nagyon szeretnénk, ha a távollét idejéből jutna a továbbtanulásra, szakmai továbbképzésre is. Konkrétan tanulmányi segéllyel, a kollektív szerződésben rögzített eredményes befejezés után járó egyszeri jutalommal, szükség esetén utazási hozzájárulással és korrepetálási lehetőség biztosításával támogatnánk a felnőtt szakmunkásképzésben, a ruhaipari szakközépiskola levelező tagozatán, a mérlegképes könyvelői tanfolyamon és a gyors gépíró tanfolyamon továbbtanulni kívánó kismamákat. A tájékoztatók után kötetlen beszélgetés formájában tették fel kérdéseiket kismamáink, melyek az egyéni problémáktól kezdve a vállalati élet széles skáláját is átfogták. Többször elhangzott, hogy a GYES-ről való visszatérés után nem szívesen, vagy egyáltalán nem is jönnének vissza két műszakba dolgozni és így a vállalat létszámgondja előreláthatólag megoldást nem nyer. Míg az anyukák beszélgettek, természetesen a gyermekek sem maradtak tétlenek. Önfeledten futkároztak, játszadoztak és maszatos képpel fogyasztották a süteményeket. Elmondhatjuk, hogy sikeres kezdeményezés volt, nagy érdeklődés kísérte, ezért minden évben rendszeressé tesszük a kismamák találkozóját a jövőben. iitimmitttviiiiimiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiimiifiiimiiimmiiiiiiiimtiHiHiifiimiitiiii iiiiiiiiiiiiiitu? Ámultak a Napsugáron A Békéscsabai Férfi Fehérneműgyár egy kis kedveskedéssel lepte meg a gyár dolgozóinak gyermekeit. Télapó-ünnepséget rendeztek december 18-án az Építők Kultúrotthonában. A kisgyermekeket általában a nagyobb testvérek hozták el, de jöttek szülők, sőt nagyszülők is. A kultúrterem bejáratánál a Télapó várta és fogadta a gyermekeket, cukorkával, csokoládéval kínálta a kis vendégeket. Nagyon nagy volt az érdeklődés a műsor iránt, több mint kétszáz gyermek élvezhette itt az országszerte, sőt külföldön is híres békéscsabai Napsugár bábegyüttes vidám előadását. Öröm volt a rendezőknek látni ezeket a kipirult, derűs gyermekarcokat. Megérte a fáradozást , jól sikerült ünnepség volt. Pusztaszeri Éva tudósító iHiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiimiimiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiii niiiHiminiiiiiiiiHiimiimiiimmiiiiiiiiiiimiimiiiMHttimmmmimummtiiimmiiimmiii Lehet Ön is a legjobb gépjárművezető! Vegyen részt az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács Titkársága, a KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa, a SZOT Munkavédelmi Propaganda Központ, a Magyar Vöröskereszt, az Autóközlekedési Tanintézet és az Autó- Motor szerkesztősége országos, többlépcsős közlekedési vetélkedőjén. A vetélkedőre bárki beküldheti megfejtéseit és részt vesz a jutalomsorsoláson. 500 000 forint értékű jutalom vár a vetélkedőben eredményesen szereplőkre. A válaszok beküldésére szolgáló megfejtőlapot az Autó-Motor 1977. január 6-i és 21-i száma közli. A megfejtőlapon lehet jelentkezni a vetélkedő további szakaszaira a következő kategóriákban: motorkerékpár-vezető, személygépkocsi-vezető — magán és hivatásos —, tehergépkocsi-vezető — 3,5 t alatti és feletti kocsin —, autóbuszvezető. A „legjobb gépjárművezető” cím jelöltjei ezután selejtezőkön, megyei versenyeken, területi elődöntőkön vesznek részt, hogy bekerülhessenek az országos döntőbe, amelynek befejezésekor kiadásra kerül kategóriánként a megtisztelő cím, a velejáró jutalommal. A selejtezőkbe megyénként háromszáz versenyző kerül be. Az alap tesztkérdéseket az Autó-Motor 1976. december 21-i száma közölte. A kérdések között olyan is található, amelyre több válasz is helyes! Az értékelésnél csak azok a válaszok kerülnek pontozásra, amelyre valamennyi lehetséges jó válasz jelölésre került. A megfejtőlapokat 1977. február 14-ig — nyílt levelezőlapra felragasztva — kell az Autó-Motor Közönségszolgálatának címére küldeni. (1428 Budapest, Pf. 100. Telefon: 342-192). 2 Ruházati munkás (Folytatás az 1. oldalról) Ezeken a nagyon lényeges szervezési kérdéseken túl jelentős szerepük van a termelékenység növekedésében a nagy teljesítményű speciálgépeknek is, amelyekkel a korábban kézzel, vagy csak több géppel elvégezhető munkafolyamatokat sikerült leegyszerűsíteni. — A termelékenység növekedésén túl milyen haszna van még ennek a termelési módnak? — A legfontosabb az, hogy így négy-öt modellt is gyárthatunk egyszerre, ami azon túl, hogy viszonylag fris szériás tételek gyártását is lehetővé teszi, jelentős mértékben csökkenti az átállással járó tervvelésvisszaesését. Ismerve a divat jelenlegi irányzatát és meglehetősen gyors változásait, továbbá a nőik mindenkori igényét a minél egyedibb öltözködésbre, nyugodtan mondhatjuk, hogy ezt a szervezést nemcsak a termelékenység növekedésének, hanem a divat rugalmasabb követésének az igénye hozta létre, s tartja életben bizonyára még jó ideig. A termelésben közvetlenül részt vevők közül is beszélgettünk, néhány emberrel. Elsőként Keresztes Mihály főművezetőnek tettük fel a kérdést: — ön szerint mi tette szükségessé ezt az újfajta termelési rendet? A VOR dunaújvárosi gyára három kitüntetettjéről szólok tudósításomban. Megható érzés volt tanúja lenni annak a pillanatnak, amikor Varga Jánosné gondnok átvette a meghívót a SZOT-ban tartandó ünnepségre. Kiderült, hogy a SZOT javaslatára a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetésben részesíti. A boldogság könnyekben jutott kifejezésre, örültünk, örült a gyári kollektíva is, mikor a nagygyűlésen az igazgató elvtárs ezt bejelentette. Marika néni a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. Az érem „súlyát” növeli, hogy üzemünk dolgozói közül eddig csak négyen érdemeltek ki ilyen kitüntetést. A múltat idéző beszélgetésünkkor mondta: — Már 1951-ben a Nagykátai Járási Tanács közalkalmazottak területi bizottságának szakszervezeti titkára voltam. A mozgalmi munka akkor más jellegű volt. Bizonyos területen nehezebb, más területen könnyebb. Az egyik legnehezebb dolog az üdülőjegyek kiadása volt. Térítés nélkül, szabadság biztosítása mellett is ritkán sikerült. A taggyűlésen a megjelenés viszont 98—99%os volt. A távolmaradás okát a tagok előre bejelentették. Igen, akkor még a munkahelyi véleményeknek komoly szerepe volt, az egyén munkalehetősége is függhetett tőle. Komoly gondot jelentett a rossz körülmények között élő családok segítése, a velük való foglalkozás. A tagságtól elismerést ritkán kaptunk a szakszervezeti munkáért, mint ahogy most is, de annál több bírálatot. Ez az, ami nem változott. Dunaújvárosba a férje után jött. Egy ideig munkanélküli volt, mint akkor még sok más nő a városban. Az első könynyűipari üzem, a VOR gyára 1975-ben kezdte meg a termelést. Alapvető célja a női munkaerő foglalkoztatottságának biztosítása. — A ruhagyárba pártbizottsági ajánlással vettek fel. Az íróasztal és a gyári munka közül az utóbbit választottam. Hiába volt gyakorlatom a pénzügyi munkában, nem mertem vállalni. Kezdettől fogva fogékony munkatársai problémái iránt. Utána járt, intézte. Csakhamar választott képviselőjük lett. Szb-tag, szb-titkár, pártvezetőségi tag, városi pb-tag volt. Jelenleg a szakszervezeti bizottság elnöke. A nagy mozgalmi tapasztalata alapján bárki kérhet tőle tanácsot. Sokszor hallottuk anyai intésként: „csak nyugodtan, lányok!” Erről kérdezem: mindig ilyen megfontolt és nyugodt? — Én is olyan vagyok, mint a többi ember, csak uralkodok magamon és indulataimon. Nem biztos, hogy ez a legjobb természet. Belül sokáig hordozom, amitől más talán percek alatt megszabadul. Szeretné, ha egy erős, ütőképes gyári kollektíva lenne újra, mire ő nyugdíjba megy. ★ Ádám Pálné, a 10-es zakószalag varrómunkása, miniszteri kitüntetésben részesült. Egyszerű oka van annak, hogy gazdasági téren eredményesen dolgozik. Szeret varrni. A Munkásművelődési Otthon szervezésében elvégezte a szabás-varrás tanfolyamot. Ruháit most már maga varrja. A Vállalati Munkaverseny Szabályzatunk értelmében a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetésnek már követelménye a társadalmi munka végzése is. Ádámné sokáig volt bizalmi, most a páros műszak műhelybizottsági titkára. Erről beszélgettünk. — Féltem ettől a megbizatástól, de elvállaltam. Most sem tartom könnyűnek. A bizalmi csoport gondja helyett, a műszak problémái futnak be hozzám. Nemcsak a bizalmiak jönnek, hanem több esetben közvetlenül a munkatársaim is. Bizony sokszor a nemet is ki kell mondani, ezért haragszanak rám vagy a szakszervezetre. Az igazságot viszont csak így szolgálhatjuk. Nem mindig a panaszosnak van igaza. Hasznosítani tudom a Munkaügyi Döntőbizottsági tagok tanfolyamán szerzett ismereteimet. Különösen munkaügyi kérdésekben. A férjem is segít. Ő a Vasműben volt sokáig szakszervezeti aktíva, van tapasztalata. Szeretném, ha a műhelybizottságunk még eredményesebben tudna dolgozni. Ehhez segítség lenne, ha vezetők nyíltan és többször tárnák fel előttünk a problémát, a megoldásban kérnék a dolgozók véleményét. Kérnénk a szakszervezeti bizottságtól is, hogy törekedjen a panaszok gyorsabb kivizsgálására, válaszadására. Az irányításban legyen emberközpontúbb szemlélet. Azt hiszem, e kérés előbbre vinné a mozgalmi munkák ★ Varga Ferencné üzemi nővér is miniszteri kitüntetést kapott. Ezt azonban nem Keserű Jánosné miniszterasszony írta alá. Az üzemegészségügy 25 éves jubileuma alkalmából a mindenki által ismert Esztike az Egészségügy Kiváló Dolgozója lett. Negyedszázad az egészségügy szolgálatában, nem kis idő. Ennyi idő alatt épült fel városunk. 1959 júliusában került Dunapentelére, az építkezéshez. A Mélyépítő Vállalatnál az első üzemorvos, dr. Kolbenheier Zoltán mellett dolgozott. Nehéz körülmények között, Dunaújváros úgynevezett „hőskorában”. A divat a vattakabát, és a gumicsizma volt. Az ország minden tájáról csoportosan érkeztek a toborzott munkások. Sok hárult az egészségügyiekre. Munkalkalmassági vizsgálatok, elsősegélynyújtás, ellenőrzés, felvilágosító munka, stb. Sokszor napi 12— 14 órát vett igénybe. A rendet, a higiénia alapvető követelményét ekkor tanulta meg. A Vöröskereszt és szakszervezet szervezésében részt vett. Tagja volt a területi szakszervezet szociálpolitikai bizottságának. Hogy bírta mindezt? — tettem fel a kérdést — Fiatal voltam. Emellett ha kellett kultúrműsort adtunk, ha kellett társadalmiztunk. Nem kellett agitálni bennünket, tudtuk hol kell segíteni. Ma mindent „agyon” kell szervezni. Csekély eredménynél a dicséret sem maradhat el. Mások voltunk mi akkor, vidámak, könnyedek, de nem felelőtlenek. A ruhagyárban kezdettől dolgozik. Érdekelt, hogy nem vágyott-e egészségügyi intézménybe, gyógyító munkát végezni. — Nem. A betegségmegelőzés is fontos terület, emellett kismértékben ugyan, de mi is foglalkozunk gyógyítással. Az üzemben egészen más kapcsolatot lehet kialakítani az emberekkel. E kapcsolat lett az alapja a társadalmi tevékenységnek. Sokáig szb-tag volt, majd a pártvezetőség tagja lett. Most a Vöröskereszt titkára. Eközben az önképzésre is fordított időt és energiát. Leérettségizett, szakmailag, politikailag képezte magát. Mindezt feltűnésmentesen végezte Szerényen. Azt tette, amit elvártak tőle. Kiss Mihályné Hárman Dunaújvárosból Új szervezési eljárás a Debreceni Ruhagyárban — A termelékenység fokozásának az igénye. Mert mint a világ minden nagy üzeme, természetesen mi is erre törekszünk. A régi szalagrendszerű termeléssel ez már nem volt fokozható. S éppen az ennek a rendszernek a lényege, hogy a dolgozók további erőfeszítése nélkül biztosítja a termelékenység növekedését. — Ez nyilván a magasabb szintű szervezéssel, korszerűsítéssel magyarázható. De mit jelent mindez például egy művezető vagy egy gépész számára? — Amint már az előbb is említettem, semmiképpen nem jelent további megterhelést, munkatöbbletet. Sőt! A gépészek kényelmesebben dolgoznak, mint a szalagrendszerben, hiszen itt fel sem kell állniuk, mert helyükbe viszik a munkadarabokat Annál nehezebb viszont a termelés közvetlen irányítóinak a dolga. Hiszen most nem egy vagy két modell, hanem négy, öt készül egyszerire. Mindez nagy áttekintőképességet, figyelmet és előrelátást követel a termelés közvetlen irányítóitól. Molnár Ferencné vezető munkás. Ami annyit jelent, hogy saját munkakörén — a gépészek nyersanyaggal való ellátásán — kívül egy csoport munkájának az irányítása, ellenőrzése is hozzá tartozik. — Hány fős és milyen munkafolyamatokat végez az ön csoportja? — A fazontól függően hathét reszortot végez a mi csoportunk. A gallérozástól az oldalösszeállításig végezzük a műveleteket ezután. — Ez a munka azt hiszem merőben más, mint amit hoszszú éveken át megszokott. Nehéz volt az átállás? — Elég nehéz. Nemcsak azért, mert én gépész voltam, s így ülő munkához vagyok szokva, hanem azért is, mert ha viszonylag kis területen is, de nekünk is komoly szervező munkát kell végezni ahhoz, hogy biztosítsuk a hozzánk tartozó gépészeknek a folyamatos munkát — Hogy fogadták a dolgozók az új szervezést? — Alapjában véve jól. Bíznak benne. Csak azért ezt is meg kell szokni! Varsányi Lászlóné gépész, ugyanúgy ujjázik, mint évek óta, a szervezés előtt, de egy kicsit mégis más most ez a munka. — Ön szerint miben áll ez a változás? — A konkrét munkánk tulajdonképpen nem sokat változott. A leglényegesebb talán az, hogy most a fő profilunk, vagyis a megszokott reszortunk mellett mást is végzünk, ahogy a munka megkívánja. Persze előfordul, hogy egy-két embernek ez még problémát jelent, de megvan az a haszna, hogy kiegyenlíti a még meglevő szaktudásbeli különbségeket, és ezzel az egész kollektíva szakmai felkészültségét magasabb szintre emeli. Az egyedüli nehézség, amit ez a szervezés okozott, az évek óta beidegzett mozdulatok „elfelejtése” és az újak begyakorlása. A régi, hosszadalmas, időrabló mozdulatok mellett ugyanis az új normaidőket nem tudnánk betartani. De reméljük, hogy mire a begyakorlási idő lejár, ezekkel sem lesz problémánk. A tapasztalatok alapján tehát kezdenek kirajzolódni az új szervezési eljárás körvonalai, s a Debreceni Ruhagyár dolgozóinak és vezetőinek egyaránt jó okuk van arra, hogy optimistán nézzenek a jövőbe. Nagy Katalin Ágnes