Ruházati Munkás, 1979 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Ifjúsági parlament a Salgótarjáni Ruhagyárban A Salgótarjáni Ruhagyár vállalati ifjúsági parlamentjének megrendezésére decemberben került sor, melyen részt vett Tóth Tiborné, a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Az ifjúsági parlament résztvevői írásban kapták meg az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló beszámolót, az ifjúságpolitikai intézkedési tervet, valamint az ifjúságpollitikai pénzeszközök felhasználásának tervezetét. Vitaindítóként Kaszás Józsefné dr., a vállalat igazgatója ismertette a célkitűzéseket, vázolta a megoldásra váró gazdasági feladatokat és a vállalatvezetés elvárásait. Elmondta, hogy a vállalat vezetősége különös figyelemmel foglalkozik a fiatalok munkahelyi beilleszkedésével. Ezért is történt kezdeményezés a patronálási rendszer kiépítésére. Kedvező fogadtatásban részesült a fiatalok vezető fóruma, melyen az igazgató válaszait a kérdésekre. Az ilyen fórumok továbbfejlesztésében fontos szerepet kell vállalnia a KISZ-nek. A feszített tempójú exportteljesítés érdekében nagyon fontosnak tartotta a munkafegyelem fokozását, a munkaidő minél jobb kihasználását. A felszólalások egy része csatlakozott a beszámolóhoz a munkafegyelem kérdésében. Szóltak a Ne add tovább hibásan! mozgalom fontosságáról és megvalósításáról. Véleményt hallhattunk a kommunista műszakokon való részvételről. Nagy jelentősége van itt a mozgósítómunka hatékonyságának, az összehangoltságnak és „nem árt, ha a fiatalok látják, miért is dolgoznak tulajdonképpen”. Több hozzászóló jogos igénye volt a fiatalság nevében a kulturális, szórakozási és sportolási feltételek megteremtése, illetve jobb kihasználása. Nagy fejlődést jelentett ebben egy szép, új KISZ-klub létrehozása, melynek avatása meg is történt azóta, egy jól sikerült klubdélutánon. A sportfeltételek is javulnak, befejezéshez közeledik a sportpálya építése. Pongó Erik tudósító Jancsó Ibolya, a szakmunkástanulók egyik küldötte Az információs jelentésekben olvastuk A Debreceni Ruhagyárban huszonkét szocialista brigád vett részt a „Korunk valósága” irodalmi vetélkedőn. A versenyzők üzemtörtéseti, irodalmi, szakmai, nyelvtani és politikai témakörökben mérték össze tudásukat. Valamennyi brigádra az alapos felkészülés volt a jellemző. A FEKON dunaújvárosi üzemében a munkavédelmi hónap keretében vetélkedőt rendeztek. A két szocialista brigád huszonnyolc tagjából az első három helyezett pénzjutalomban részesült. A Debreceni Ruhagyárban a novemberi teljesítmény 106,3 százalék volt. Összesen tizenhárom egység nyert versenyt, akiknek 161 ezer 854 forintot fizettek ki. Különösen jó hangulatot váltott ki a versenykiírásnak az a feltétele, hogy a fél hónapot ledolgozók is részesültek a versenypénzből — természetesen időarányosan. ★ 2 Ruházati Munkás A SZABÓK MÁR VÁRTÁK Egyetértés a minőségi bérezésben Nagy érdeklődést keltett az iparágban a FÉKON Ruházati Vállalat kísérlete: bevezette a minőségi bérezés rendszerét. 1978 januárjában úgynevezett első lépcsőként még csak a varrodai csoportok érdekeltségét teremtették meg ezzel a bérezési formával, júniusban pedig már a csoportosról áttértek az egyéni minőségi bérezésre. A vállalati szakszervezeti bizottság legutóbbi ülésén egyetértéssel fogadta a hírt, hogy a varrodák után a szabászatokon is alkalmazzák ezt a bérezési formát. Katz Ervin, a vállalat vezérigazgatója előterjesztésében elmondta: a gazdasági vezetés nagy optimizmussal tekint ezekre az intézkedésekre, véleménye szerint nyomukban nagy tartalékok tárulnak fel. A vezérigazgató fontosnak tartotta, hogy — mivel január 1-én történt meg a minőségi bérezési rendszer kiterjesztése — az érintett dolgozókkal ezt decemberben rendkívüli termelési tanácskozásokon ismertessék, hogy rögtön január első napjaiban meglegyen a cselekvési egység. A vszb tagjai javasolták, hogy — mivel a gyárak egységeinek felépítése mindenütt másmás — a gazdasági vezetők már előre küszöböljék ki a bérelszámolók esetleges tévedéseit. Az ilyen jellegű aggálytól eltekintve, mindannyiuk egyetértésével találkozott a minőségi bérezés kiterjesztése. Jandrók Endréné, a központi gyár szakszervezeti bizottságának titkára például elmondta, hogy már várták a dolgozók az előkészítésben is ennek bevezetését. Valastyán Mihályné, a békéscsabai gyár szbtitkára úgy vélekedett, hogy a szabászati minőségi bérezésnek elsősorban a varrónők örülnek: arra számítanak, hogy a jövőben ritkábban kell nekik javítaniuk az előkészítés hibáit. Ezt erősítette meg Radi Róbertné, a vállalati szakszervezeti tanács titkára is: a minőségi bérezés kiterjesztését elsősorban azok a munkások szorgalmazták, akik már korábban is így dolgoztak, és ők érezték annak hátrányát, hogy a többiek nem részesülnek minőségi bérezésben. A testület kedvező véleményét termelési adatok is alátámasztják. Az új bérezési rendszerrel a legszebb eredményt Dunaújvárosban érték el, ahol a varrodai belső visszavetés húsz százalékkal csökkent . I. „Hogy nálam különb legyen..." A Magyar Televízió közművelődési főosztálya tizenhárom részes sorozatot készített a Nemzetközi Gyermekév alkalmából, amelyet az ENSZ 1979-re hirdetett meg. A sorozat a gyermek személyiségének az újszülött kortól a késő kamaszkorig tartó fejlődését mutatja be, s december közepétől már szombat délutánonként sugározza. Január 13-án — az ötödik adásban — a beszéddel és a metakommunikáció kérdéseivel foglalkozik. A hatodik adás a játéktípusok fejlődését mutatja be. A hetedik és nyolcadik adás a szülőknek és nevelőknek legtöbb problémát okozó félelemmel és agresszióval foglalkozik. A kilencedik adás azt a rejtett, ám lényeges tényt kutatja, hogy miért „ragad” át a gyermekre a felnőtt viselkedése, mitől válik a szülői példa összehasonlíthatatlanul fontosabbá, mint a közvetlen nevelői módszerek. A tizedik adás a kortárs kapcsolatok alakulását mutatja be. Kilenc-, tízéves korban ezek a kapcsolatok a gyermekek számára rendkívül jelentőssé válnak, és veszélyeztethetik a családban kialakított értékrendet. A tizenegyedik adás a testvérek, az ikrek és az egykék nevelésével foglalkozik. A tizenkettedik adásban a fiúk és a lányok eltérő nevelésének okait elemzi az előadó. A tizenharmadik adás a különböző nevelői magatartások összefoglalása. Bemutatja, hogy egyes módszerek milyen gyermeki személyiség kialakulásához vezetnek. A típusbeli különbségek miatt még a testvéreket sem szabad „egyformán” nevelni, hiszen a nevelés csak a gyermek valamennyi egyéni tulajdonságának figyelembevételével lehet eredményes. Előadók: dr. Ranschburg Jenő és dr. Popper Péter pszichológus. ■SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSAWSSSSSSSAn JÓVÁHAGYOTT SZABVÁNYOK A szakszervezetünk közgazdasági osztálya mellett működő munkavédelmi bizottság megvitatta a ruhaipari gépekre vonatkozó szabványokat A bizottsági ülésen részt vett a szabványkészítő is. Az Ipari varrógépek, a Kard- és körkéses szabászgép, a Szalagkéses szabászgép, a Vasalógépek című szabványokat kisebb módosításokkal a bizottság jóváhagyta. Az Előkészítő gépek című szabvány sem tartalmilag, sem szerkezetileg, nem felel meg a követelményeknek, ezért átdolgozását javasolta. Megvitatták a minisztertanácsi határozatból adódó könnyűipari végrehajtási utasítás-tervezetet, amely a vállalatok munkavédelmi tevékenységét szabályozza. Viszontlátás júniusban Minden évben kétszer — június és december első szerdáján — nyugdíjas-találkozóra hívják meg a Szegedi Ruhagyárba a gyár 375 nyugdíjasát. A találkozóra mindig sokan eljönnek, de ennyien még sose voltak, mint legutóbb, decemberben. Háromszázötven idős nő és férfi ült a terített asztaloknál, üdvözölte a kedves, régi ismerősöket. Szóval, a betegeken kívül szinte mindenki eljött! A vendégeknek uzsonnával és egy kis mikuláscsomaggal kedveskedtek. Tetszett a rövid műsor, érdeklődéssel hallgatták meg, mi történt a vállalatnál 1978-ban, és mit várnak a következő évtől A fényképezőgép gyakran kattant: rengeteg felvétel készült, mert személy szerint mindenkit meg akartak örökíteni, és aki kér, kap is egyet-egyet a felvételekből. Jó volt egy kicsit együtt lenni! S azzal búcsúztak el végezetül a gyár volt dolgozói , akik azonban most is ide tartoznak. Viszontlátásra, június első szerdáján. 'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSA Megsimogatták a gépet Ismét megrendeztük a Debreceni Ruhagyár berettyóújfalui telephelyén a nyugdíjas-találkozót Volt munkatársaink szép számmal eljöttek. A résztvevőket — a szakszervezet képviseletében — Veres Gyuláné szb-titkár üdvözölte, ezt követően Hajdú Ferenc telepvezető üdvözölte őket, majd rövid tájékoztatást adott az ez évben elért eredményekről, s a jövőben ránk váró feladatokról. Egy nagyon örvendetes hírt is bejelentett: december 9-ével bezárólag teljesítettük az éves tervünket. Ezután búcsúztattuk az ez évben nyugdíjba vonulókat, sokéves helytállásukért köszönetünket fejeztük ki, emlékül ajándékokkal kedveskedtünk volt munkatársainknak. Nyugdíjasaink nevében köszönetet mondott Nagy Imréné, volt raktári dolgozó, majd Nagy Lajosné, a mi „Piri mamánk” köszönte meg az ajándékokat, s a jókívánságokat és gratulált a sikeres tervteljesítéshez. Uzsonna után ellátogattak a varrodákba, ahol boldogan üdvözölték volt munkatársaikat, akikkel a sokéves közös örömök, gondok kovácsolták össze barátságukat. Ismerkedtek az új, korszerű munkagépekkel, automatákkal, félautomatákkal, a fotócellás ultramodern gépcsodákkal. Volt, aki megülletődöttan sármpanogatta meg régi gépét A varrodákból visszatérve ismét fehérasztal mellett folytatódott a beszélgetés. Mindenki elmesélte, hogy telnek otthon napjaik, majd a beszélgetés anekdotázásba váltott, s a hangulat fokozásához lemezjátszó szolgáltatott zenét, melyre a résztvevők közül többen táncoltak is. Nagyon kedves, szép délutánt töltöttünk együtt volt munkatársainkkal, s kívánjuk, hogy még nagyon sok alkalommal találkozzunk. F. Raskay Jánosné tudósító NYUGDÍJASOKNAK! Mint arról már a sajtó hírt adott, 1979. január 1-től a rendszeres évenkénti nyugdíjkiegészítésen túl, emelkedtek az 1971. előtt megállapított alacsony nyugdíjak, valamint a később megállapított minimum-nyugdíjak és járadékok. Mivel ez a rendelkezés több nyugdíjasunkat, és számos dolgozónk hozzátartozóját érinti, felhívjuk a figyelmet: az emelésekre vonatkozó tájékoztatás megjelent a Szakszervezeti Értesítő januári számában, amely minden szakszervezeti bizottságon megtalálható. Az üzemi lapokban olvastuk Sok kicsit sokra megy! A budapesti gyár gondnokságához pillanatnyilag nyolc segédmunkás tartozik, valamennyien régi, megbízható emberek. Csoportvezetőjük, Molnár József például tizenötéves korától itt dolgozik. Két éve idehozta az öcscsét, Mártont is. Zsohár Jánosné gondnokhelyettes elégedett a segédmunkásokkal. „Néha csibészkednek ugyan — mondja, de láttam én már felelős emberektől nagyobb betyárságot. Inkább az a jellemző, hogy sokat dolgoznak. Nem kímélik az erejüket. Naponta kell széket, szekrényt cipelniük, a szabászatról lehordani a „dudákat”, vagyis azokat a papírhengereket, amelyekre a végek vannak feltekerve. Ezeket hosszúság szerint szortírozzák, összekötözik, hogy továbbre használásra átadható legyen Törökbálintra. Ők hordják a rendezvényekre a tolás- és egyéb üvegeket, függönyt csipeszeinek. Amit tesznek, korántsem veszélytelen.. A ,,vámolás”, cipelés, emelés sok baleseti veszélyt rejt. Egyikük, Májlati János, hosszú ideig betegállományban volt, mert a súlyos hálával rosszul fordult, megemelte magát. A köztudatban úgy él, a segédmunkások nagyon jó fizetést kapnak manapság. Ez általában igaz is, ám vállalatunkra nem érvényes. Nálunk 2100—2500 forint a havi fizetésük. (Elegant, a Május 1. Ruhagyár dolgozóinak lapja) Mindig lehet rá számítani Mindjárt két óra van. Böröcz Attilát keresem, mutatják, hogy hátul megtalálom, most jön éppen. A gép előtt ülnek még néhányan a délelőtti műszakból, az utolsó, gyors mozdulatokat végzik, aztán adják át a helyüket. Mára ők már végeztek itt. — Várj egy kicsit, el kell intéznem valamit — mondja Attila, s egy papírt vesz elő. — Honnan el kell mennem és a főnököm, szegény még nem tudja. Egy-két perc, s már jön is vissza mosolyogva. — Elengedett. Tudod, az RDSZ központi vezetőségének vagyok a tagja és most éppen az ifjúsági parlamenteket ellenőrizzük. Jó néhányszor el kell mennem, ezért féltem egy kicsit, mit szól hozzá Szarvasné, Aranka. Igaz persze, hogy ő ajánlott be engem a szakszervezetbe, ő szerettette meg velem a mozgalmi munkát. Csak az a baj, ha nem vagyok itt, neki okozok gondot, mert nem nagyon van, aki helyettesíthetne. — Miért csinálod? — Hát, hogy is mondjam? Nem vagyok valami kiváló szónok, nem tudom falrengetően, hatásosan kifejezni magam... Egyszerűen azért, mert szeretem az embereket, szeretem a dolgaikat intézni, segíteni abban, amit egyedül nehezebben tudnának elérni. Amikor elvégeztem az öthónapos SZOT-iskolát, rájöttem, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában a határozatokkal, nem tudják, mihez van jegük, mit kérhetnek. Nagyon jó érzés, ha tehetünk másokért valamit Ezért csinálom. (VOR Hírlap, a Vörös Október Férfiruhagyár dolgozóinak lapja) A vasalóterem gondjai Sümegen Az ajtón belépve megcsap a gőz, pedig így télvíz idején nincs is olyan meleg itt mint a nyári hónapokban. Szabályos gőzfürdő a helyiség, az emberek félmeztelenül, verejtékes felsőtesttel végzik munkájukat — Szellőztetés? Felmutatnak a mennyezet irányába, ahol mint egy vízió — nagy keresztmetszetű rugalmas cső lebeg szüntelen mozgással. Nem mintha ez valamit is segítene. — Ennek kellene elszívni a gőzt — mondják a vasalók. Kilenc férfi dolgozik Itt délelőtt és kilenc délután, a vázolt körülmények között Az ablakokat nem lehet kinyitni, mert a benti és a kinti hőmérséklet közötti különbség olyan nagy, hogy — mint meg is mutatják — éktelen huzat keletkezik. A tervek szerint a jövő év utolsó negyedében működésbe lép Sümegen az új üzemrész is, s akkor a jelenleg fennálló problémák nagy része megoldódik. Addig viszont nincs más választás, mint a körülményekhez képest a lehető legtöbbet adni. egymás munkahelyi gondjait megértve együtt dolgozni! (Zalai iKonfekció) fiél önként cipekedés Egy köszönetnyilvánítással kezdődött az egész. Kiss Nándorné, a gyár nyugdíjas dolgozója mesélte el: új lakásba költözésekor egy teljes délutánját áldozta fel az Ezüstgőz brigád, hogy segítsék, mint valamikori munkatársukat. — Pedig nem is egy területen dolgoztunk — mondja Györfi József, a brigádvezető. — Ismertük, ahogy más is ismerte, „anyának” szólítottuk, ahogy más is szólította. Gyakran sóhajtozott: „Jaj, gyerekek, csak megkapnám már az új lakást” — ugyanis egy szanálásra ítélt öreg házban lakott. Aztán egyszer jött, újságolta a nagy hírt, hogy költözik, de hát segítség az nincs. Mondtuk neki, hogy ezen aztán ne múljon, és esy délután teljes létszámban odaállítottunk hurcolkodni. Cipekedtünk is egész estig, nem volt mindegy, az emeletre kellett felvinni a régi nehéz bútorokat. De hát ez természetes volt, segítség nélkül még egy fiatal házaspár sem tudja megoldani a költözködést... (Szegedi Ruhagyár)