Ruházati Munkás, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
Válasz a válaszra A bizalmi véleménye Lapunk júniusi számában Egy gyárban két véglet címmel a Vörös Október Férfiruhagyár kispesti gyárának két bizalmi csoportjáról írtunk. A cikk egy kevésbé jól és egy jól működő csoport munkáját mutatta be. Meglepetésünkre egy levél — melyet az érintett bizalmi csoport volt tagja írt — éppen a jól működőket dicsérő mondatainkat cáfolta. A levél nyomán ismét ellátogattunk a gyárba, felkerestük a bizalmi csoportot. Azt tapasztaltuk, hogy a csoport élete valóban nem olyan előírásszerű, mint ahogy azt mi — a bizalmi tájékoztatása alapján — korábban megírtuk. Észrevételeinket októberi számunkban meg is jelentettük, Hány véglet a két véglet? címmel. Most ismét két levelet kaptunk, mindkettőt Rónai Kálmánná bizalmitól. Az egyiket a szerkesztőségnek, a másikat a cikkek szerzőjének címezte. Azzal, hogy októberben megjelentetett állításainkat fenntartjuk, most közöljük a bizalmi válaszát, amit válasz cikkünkre. „A Ruházati Munkás júniusi számában megjelent egy cikk Egy gyárban két véglet címmel. Ebben az újságírónő nem úgy fogalmazott, ahogy én a csoport munkájáról beszéltem. Pontosan emlékszem szavaimra, amit idézek: Én előnyösebb helyzetben vagyok a szalaghoz viszonyítva, mert kis létszámú a csoport és a raktárban együtt dolgozunk, így állandóan lehetőségünk van megbeszélni a csoportban felmerülő problémákat, ha kell, naponta is. Kimondottan csoportértekezletről nem beszéltem, nem tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy az előírásokhoz szó szerint alkalmazkodjam. Minden bizalmi a környezetéhez igazodva alakítsa ki munkamódszerét, amelyet a legcélravezetőbbnek tart. De volt a csoportomban egy dolgozó, aki kifogásolta a cikk állításait, és a szakszervezeti bizottság javasolta meghallgatását. A megjegyzése nem volt alaptalan, de meg kell jegyeznem, hogy tizennyolc éve vagyok bizalmi — gondolom, ez sem mellékes — ez idő alatt nagyon sok tennivalóm volt és számos ügyes-bajos dolgot intéztem a csoportomba tartozóknak. A tizennyolc év önmagában is bizonyít. Valószínű a választáskor ismételten azért bíztak bennem a szakszervezeti tagok, mert megfelelően láttam el a rám bízott feladatokat. Az írásból úgy tűnik, hogy beszámoló jelentéseimet használta fel cikkének megírásakor az újságíró és ebből az jött ki, hogy tulajdonképpen a személyeskedést exponálta. Minden jegyzőkönyvet, emlékeztetőt összefüggésében kell nézni és egy-egy kiragadott példa ahhoz vezethet, hogy egy-egy témában a cikket megfogalmazó újságíró elveti a sulykot.” „Ön írásaiban elmondja, hogy pár órát töltött a Vörös Október Férfiruhagyárban és úgy gondolja, hogy ez elegendő ahhoz, hogy elbírálja a tizennyolc éves becsületes munkámat. Írásban vádiratot szerkesztett, bizalmi beszámolómat túlzottan derűlátónak ítélte meg, azzal vádol, hogy én elkendőztem azokban a kifejezésre juttatott konfliktusokat. A gyárban töltött rövid idő, nem hinném, hogy biztosíték az alapos megismerésre, és olyan véleményére adott, ki gazdasági munkája mellett semmit nem tett a közösségért.” ww///////////////////////////////////y///////////////>///// Nem jött ki a lépés Az igényeknek megfelelően, ha más néven is, de folytatódott a Zámbó László sakk-emlékverseny. A bőripari és a ruhaipari dolgozók részvételével a Duna Cipőgyár újpesti művelődési házában december 9-én első alkalommal került sor a Sinon Ferenc sakkemlékversenyre. Mint már ismeretes, ez év áprilisában a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége az 1944-ben mártírhalált halt Simon Ferenc cipészmunkás emlékére vándordíjat létesített. A Bőripari és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének képviselői megállapodtak abban, hogy minden évben egy alkalommal megrendezik a Simon Ferenc sakk-emlékversenyt. A verseny rendezője ez évben a Bőripari Dolgozók Szakszervezete volt. A munkásmozgalom szép hagyományait őrizzük és ápoljuk azzal, hogy a ruhaipari és bőripari dolgozók már 1970 óta minden évben összemérik erejüket e baráti találkozókon a sakktáblánál. A ruhásoknak nem jött ki a lépés, egymás után gyors bőrös győzelmek születtek, ami újabb lendületet, önbizalmat adott a bőrösök csapatának. Majd ezután az előzetes vélemények, tippelések és az adott állások alapján a bőrösök győzelmi szériája következett be, amivel eldőlt a mérkőzés eredménye, 22:8 arányban a bőripari dolgozók javára. A 30 tagú ruhás csapatból csak öten (Bonczi, Krasznai, Fábián, Szabó és Domsitz tudtak győzelmet elérni. Hatan (Fehér Gyula, Osváth, Metál, Marék, Groska és Fehér Sándor) döntetlenül végeztek. Szakszervezetünk csapatából a legjobb eredményt a Zalaegerszegi, a Kaposvári és a Debreceni Ruhagyár, valamint a Május 1. Ruhagyár sakkozói érték el. Mindezekből az a tanulság, hogy jövőre még alaposabban kell készülnünk, hogy jobban jöjjön ki a lépés. Csorba István politikai munkatárs 2 Ruházati Munkás A SZOT MUNKAVÉDELMI OSZTÁLYÁNAK AJÁNLÁSAI A „Rendet, tisztaságot a munkahelyeken május 1-re" AKCIÓ SZERVEZÉSÉHEZ A Hazafias Népfront Országos titkársága és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal által meghirdetett „Országos környezetvédelmi társadalmi akciósorozat” programjához a magyar szakszervezetek a SZOT elnökség 1978. április 24-i irányelvei alapján csatlakoznak. A munkahelyek kulturáltabbá tétele érdekében ismételten meghirdetjük a „Rendet, tisztaságot a munkahelyeken május 1-re” akciót. Az „Ajánlások” célja, hogy — közel sem a teljesség igényével segítse az akció minél szélesebb körű megszervezését. Az akció megszervezése Az ágazati-iparági szakszervezeteik — sajátosságaiknak megfelelően — hirdessenek tisztasági versenyt a vállalatok, szövetkezetek és intézmények között. E társadalmi akciókat elsősorban a hulladékanyagok összegyűjtésére, a haszonanyagok újra felhasználására, a munkahelyek és környékek rendezésére, szépítésére, fásítására, parkosítására szervezzék. Az szmt (SZBT)-k segítsék, koordinálják és ellenőrizzék területükön a tisztasági versenyt. Az akciót a gazdálkodó szervezetek és intézmények szakszervezeti bizottságai kezdeményezzék és szervezzék, a munkahelyi vezetés pedig biztosítsa a tisztasági verseny feltételeit. Célszerű a teendőket a munkahelyi vezetés, az szb és a KISZ-szervezet által öszszeállított közös feladattervben rögzíteni. A szakszervezeti bizottságok e munkában a szocialista brigádokra, a munkavédelmi aktivistákra (társadalmi felügyelők, munkavédelmi őrök, KISZ-aktivisták stb.) az üzemegészségügyi szolgálatra, a Vöröskereszt segítségére támaszkodjanak. Az akció sikerének kulcsa a dolgozók aktivitása. Ennek érdekében célszerű ötletnapokat kezdeményezni a legjobb szervezési, műszaki stb. megoldások feltárása érdekében. Bár az akció május 1-re összpontosítja a munkát, nem tekinthetjük azt kampányfeladatnak. Az alapvető cél a folyamatos rend és tisztaság. Minden évben május 1-e alkalmával értékeljék az akciót. Az értékelés önálló formában, vagy a szocialista munkaverseny értékelésének keretében történhet. A lényeg, hogy megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljenek azok, akik többet tettek a rendért, a tisztaságért. Szükséges az akció eseményeit, a verseny eredményeit a helyi sajtóban, a raliújságokon, hangoshíradóban nyilvánosságra hozni. Az akció megvalósításának főbb formái Az akció lebonyolításához — a többi között— az alábbi formák figyelembe vételét ajánljuk: Alapvető feladat, hogy tökéletesebb rend és tisztaság legyen a vállalatok, a szövetkezetek és az intézmények területén, továbbá környékén növekedjék a munka kulturáltsága, esztétikusabbá váljék a munkahelyi környezet Tartsuk tiszta és jó állapotban a gépeket, berendezéseket, járműveket, szerszámokat, egyéni védőeszközöket. Ellenőrizzük a gazdálkodó szervezetek járműveinek állapotát, hogy azok műszakilag rendben és esztétikailag megfelelő állapotban legyenek. Folyamatos karbantartásra szorul a munkahelyek útburkolata, felújításra minden KRESZ-tábla. Szervezzük a fáradtolaj összegyűjtését és hasznosítását. Intézkedjünk a nem üzemelő, de még használható gépek, eszközök átadásáról más gazdálkodó egységeknek. Az energiatakarékosságot is figyelembe véve szükséges jó állapotban tartani a nyílászáró szerkezeteket, a fűtőfelületeket, a természetes világításérdekében tisztán tartani az ablakokat. Legyen követelmény a gépek, berendezések körül keletkezett hulladékok rendszeres gyűjtése, válogatása, elszállítása és a hasznosítható hulladékok ismételt felhasználása. Fordítsunk nagy figyelmet a raktárak, pincék, padlások stb. általános rendjére, takarítására, illetve lomtalanítására. Úgyszintén a munkahelyeken a munkadarabok, termékek stb. biztonságos és esztétikus tárolására, mozgatására. Az udvar, az utak, a folyosók, az átjárók, a lépcsőlejáratok stb. rendje és tisztasága környezeti tényező, de egyben munka- és tűzvédelmi kérdés is. Az öltözők, a mosdók, a wc-k, a munkásszállások, a munkásszállító eszközök tisztasága a dolgozók közérzetét befolyásoló tényezők. A rendcsinálás terjedjen ki a munkahelyen kívülre is, azaz az udvarra és kapun kívülre. Gondoskodjunk a feleslegessé vált göngyöleg-halmazok eltüntetéséről, a vízlevezető árkok tisztításáról, üdítő zöldterületek kialakításáról, fásításról, virágok ültetéséről és azok folyamatos gondozásáról, ápolásáról. A SZOT munkavédelmi osztályának meggyőződése, hogy a vállalatok vezetői, dolgozói társadalmi összefogással sokat tehetnek és tesznek a munkahely és a környezet rendjének és tisztaságának megteremtéséért, megóvásáért, maguk és utódaik egészsége érdekében. (tű)szúrások Mottó: „Ha minden kitűnő volna itt a földön, semmi sem volna kitűnő.” (Diderot) Hát igen, a gazdasági világpiac árrobbanása kigyűrűzött, kicsinyke hullámai már itt csobognak a Kárpát-medencében. Beszélünk a dráguló árakról, s közben vásárolgatunk. Beszélünk az energiaköltségek emelkedéséről, miközben... Valóban tudnánk takarékoskodni? Bizonyára, bár ez az egyszerűnek tűnő megoldás is gyakran viharos viták központja. Miután vagy mielőtt felkapjuk — vagy fel sem kapjuk — fejünket, a fölöslegesen vakító lámpákra, a kukákba dobott kilónyi kenyerekre. Bevalloim, én a közelmúltban egy ötdarabos pohárkészletet mentettem meg az egyik kuka tetejéről, ahová gondosan becsomagolva helyezte el hűtlen gazdája. Biztosan vannak családok, akik havi költségvetésüket átgondolva, már tudják, hol lehet vagy hol kell a takarékoskodást kezdeni. Ám nem ritka az sem, amikor valaki éppen most látja lehetőségét annak, hogy bebizonyítsa: neki jól megy”, tehát mégsem akárki. Az egyik vállalat büféjében kávéra vártam. A pultok választékát szemlélve megállapítottam, az olcsó pogácsától a salátákon, felvágottakon át a drágább grill-csirkéig, rántott halig, kaviárig minden kapható. S lám-lám a néma kínálatra máris megjött a vevő, hallom is, amint sóhajtja: — Kérek tíz deka téliszalámit egy kiflit, három süteményt abból a habosból és egy tonikot. A hölgyet a szomszéd asztalnál kolléganői már kávéval, hozzá természetesen tejszínhabbal várják. Ők is reggelihez készülődnek, de furcsa módon ott csak iskolatej, kefir és pogácsa díszeleg az asztalon. Udvariasan helyet csinálnak a most érkező lakomájának, mindent elsöprő kalóriák sokaságának. Várakozva tekintenek a startra,de várniuk kell. Kolléganőjüknek ugyanis pillanatnyilag fontosabb dolga akadt: kezét lágyan felemelve int a büfé felé. — Editkém délre hagyjon nekem meg egy grillcombot, tudja, az az üzemi koszt, szóval nem kell mondanom? A tanács egészségügyi osztályán csupán egy igazolást kellett kérnem, hogy gyermekem az utóbbi három hétben, fertőző betegségben nem szenvedett. A szőke, kontyos előadó szólt, hogy a karton előkereséséig a folyosón várakozzam. Bár ez bosszantott, a nyitott ajtón át mégis láttam, máris a szekrény felé fordul — lám-lám van gyors ügyintézés is. Arról pedig ő sem tehetett, hogy megcsördült a telefon. — Jaj, te vagy, az? Hetek óta nem jelentkeztél. Mi van veletek? — hosszú bólogatás, hallgatás, közbeszúrt igenek. — Azt hiszed, itt jobb a helyzet? A főnök velünk is közölte, hogy a munkafegyelmet szigorítani kell, az ügyintézést gyorsítani, de fizetésemelésre ne is számítsunk. Mostanában csak ez a szöveg megy, de arról már hallgat, hogy például az én háromezres fizetésemből hogy lehet megélni. Egy-két szó még a gyerekekről, az új szoknyadivatról, majd pá. Fellélegeztem, hiszen most már jöhet az én kartonom. De nem az jött, hanem a szomszéd szobából egy „farmerszoknyás”. — Gyerekek most kaptunk telefonit, hogy a szomszédban 30-ért van Rexona-szappan. Kérem a megrendelést, a többit már összeírtam. A notesz végösszege körülbelül harminccal növekszik és már szalad is, nehogy elkapkodják. Ez nekem jó, mert a kartonom előkerül, egy kéz, benne a stemplivel lassan felemelkedik és lecsapni készül. De megáll, a szőke konyt alatt átszellemült mosoly, hát igen, a Rexona — konstatálom a helyzetet. Éles csattanás, megvan a pecsét, mehetnék is, amikor újabb ajtónyitás, újabb kolléganő. — Lányok, ötvenötért van „alma”, hozhatom? ti A kontyos keze is lendül, benne veszélyeztetett papírommal, nekem ötöt Mucikám, kiáltja. Aztán már csak nekem, mintegy megértést remélve: — Jó lenne tíz is, dehát háromezerből ...? Helyszín: Ofotért-üzlet. Időpont: karácsonyi csúcsforgalom. Filmet vennék az ünnepekre, de egy testes férfi ezt hirtelen megakadályozza, ugyanis most érkezett. — Kisasszony, ajánljon nekem egy olyan gépet, ami kezdőknek való, szóval egészen olcsót, ami a gyereknek is jó lenne. A kissé fáradt eladó három gépet tesz k pultra és máris hadarja: itt beállítja a fényerőt, itt a távolságot, ott az időt, megnyomja, kész. A testes, úgy látom, csak az 530 forintos Bekettet szorongatja, de szeme az üvegtábla mögött kutat. — Megmutatná nekem azt ott, ni? Az eladó enyhe szájhúzásából sejtem gondolatát: na, most végig mutogattatja velem a drága gépeket és a végén elviszi a Szmenát 360-ért. — Uram, ez nem olyan, amilyenre ön gondol: ez japán márka négyezer forintért — de szakszerűen hozzáfűzi — vaku is van benne, meg teljesen automata. Szomszédom könyöke alatt érzem, hogy ez őt cseppet sem érdekli, nem is hallja, úgy böki ki. Akkor azt kérem! Tekintete egy pillanatig még megragad azon a nyolcezer forintoson, de már késő, a blokk elkészült. Bán-Horváth Attila A JAMUK Zichy-emlékmúzeum Zalában Néhány napja adták át a felújított Zichy Mihály Emlékmúzeumot Somogy megyében, Zala községben. A magyar festészet kiemelkedő egyénisége ebben a házban született 1827-ben. A fiatal művész 1847-ben Oroszországba utazik, mint a cár unokahugának tanára. De nemsokára I. Miklós cár udvari festője lesz Közel 50 évet tölt el az udvarban, egészen 1906-ban bekövetkezett haláláig. Az udvari események, ünnepségek, vadászatok, főúri kedvtelések világáról lenyűgöző, korhű képet hagyott az utókorra. Zichy a főúri környezet ellenére is megmaradt az elnyomottak együttérzőjének. Az 1878-as világkiállításra küldött „A rombolás géniuszának diadala” című képét azért „tanácsolták el”, mert sebesülteket, rombadőlt otthonokat és hatalmaskodókat ábrázolt. A haladó eszmék Zichy illusztrációs tevékenységében is érződnek. Byron Don Juan-jának alakja rokonszenvre talált a haladó polgárság körében a száműzött Puskin és Lermontov művei kapcsán. Rusztavelli eposzának, a Tigrisbőrös lovagnak hangulata is hasonló. 1855-től kezdte meg az Ember tragédiájának illusztrálását. Ennek időszerűségét, a korhűséget kifejező drámaiságát Gorkij is nagyra értékelte. Arany János balladaillusztrálásai munkásságának csúcspontját jelentik. 1871-ben 12 napot tölt Skóciában. Ennek emlékei is láthatók a kiállításon. Azzal az érdekes rézkarccal együtt, amit az élesszemű művész a skót fáklya és kardtánc láttán alkotott. Zichy Mihály méltán vívta ki nemcsak hazája, de Európa elismerését is. Élete utolsó éveit nagy betegségben töltötte. 1905 tavaszától tehetetlenül kísérte nyomon az 1905-ös forradalmi megmozdulásokat. 1906. február 26-án hal meg a csodálatos rajzkészségű virtuóz akvarellista, a biztoskezű olajkép-festő. Kevesen tudják, hogy Zichy kiváló műgyűjtő és néprajzismerő is volt. A bemutatott páratlan értékű kaukázusi, indus bútorok, finom mívű faragványok, berendezési tárgyak, perzsa ékszerdobozok, fajanszok, ázsiai népviseleti, színházi darabok és egyéb értékes iparművészeti emlékek is ezt bizonyítják. Csodálatos fegyvergyűjteménye felbecsülhetetlen értékű többnyelvű könyvtára, levéltára is várja a kirándulókat, múzeumbarátokat Zala községben. FELHÍVÁS A Magyar Szocialista Munkáspárt Budai Járási Bizottsága méltó és maradandó emléket kíván állítani a magyar munkásmozgalomban egykor jelentős szerepet játszó nagyszénási menedékháznak. Ezért kéri mindazokat, akik a nagyszénási menedékházzal kapcsolatos eseményekről tárgyi dokumentumokkal — fényképek, kiadványok, sajtócikkek — rendelkeznek, vagy személyes tapasztalataikkal, visszaemlékezéseikkel segíteni tudják ezt a munkát, úgy azokat juttassák el a Budai Járási Pártbizottsághoz. Cím: MSZMP Budai Járási Bizottsága, propaganda és művelődési osztály, Budapest, XII., Csörsz u. 49. 1X26. Telefon: 358—959.