Ruházati Munkás, 1980 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

Válasz a válaszra A bizalmi véleménye Lapunk júniusi számában Egy gyárban két véglet címmel a Vörös Október Férfiruha­gyár kispesti gyárának két bizalmi csoport­járól írtunk. A cikk egy kevésbé jól és egy jól működő csoport munkáját mutatta be. Meglepetésünkre egy levél — melyet az érin­tett bizalmi csoport volt tagja írt — éppen a jól működőket dicsérő mondatainkat cá­folta. A levél nyomán ismét ellátogattunk a gyárba, felkerestük a bizalmi csoportot. Azt tapasztaltuk, hogy a csoport élete valóban nem olyan előírásszerű, mint ahogy azt mi — a bizalmi tájékoztatása alapján — koráb­ban megírtuk. Észrevételeinket októberi szá­munkban meg is jelentettük, Hány véglet a két véglet? címmel. Most ismét két levelet kaptunk, mindkettőt Rónai Kálmánná bizalmitól. Az egyiket a szerkesztőségnek, a másikat a cikkek szerző­jének címezte. Azzal, hogy októberben meg­jelentetett állításainkat fenntartjuk, most kö­zöljük a bizalmi válaszát, ami­t válasz cik­künkre. „A Ruházati Munkás júniusi számában megjelent egy cikk Egy gyárban két véglet címmel. Ebben az újságírónő nem úgy fogal­mazott, ahogy én a csoport munkájáról be­széltem. Pontosan emlékszem szavaimra, amit idézek: Én előnyösebb helyzetben vagyok a szalaghoz viszonyítva, mert kis létszámú a csoport és a raktárban együtt dolgozunk, így állandóan lehetőségünk van megbeszélni a csoportban felmerülő problémákat, ha kell, naponta is. Kimondottan csoportértekezletről nem beszéltem­, nem tulajdonítottam jelentő­séget annak, hogy az előírásokhoz szó szerint alkalmazkodjam. Minden bizalmi a környe­zetéhez igazodva alakítsa ki munkamódsze­rét, amelyet a legcélravezetőbbnek tart. De volt a csoportomban egy dolgozó, aki kifo­gásolta a cikk állításait, és a szakszervezeti bizottság javasolta meghallgatását. A meg­jegyzése nem volt alaptalan, de meg kell je­gyeznem, hogy tizennyolc éve vagyok bizal­mi — gondolom, ez sem mellékes — ez idő alatt nagyon sok tenni­valóm volt és számos ügyes-bajos dolgot intéztem a csoportomba tartozóknak. A tizennyolc év önmagában is bizonyít. Valószínű a választáskor ismétel­ten azért bíztak bennem a szakszervezeti ta­gok, mert megfelelően­ láttam el a rám bízott feladatokat. Az írásból úgy tűnik, hogy be­számoló jelentéseimet használta fel cikkének megírásakor az újságíró és ebből az jött ki, hogy tulajdonképpen a személyeskedést ex­ponálta. Minden jegyzőkönyvet, emlékeztetőt összefüggésében kell nézni és egy-egy kira­gadott példa ahhoz vezethet, hogy egy-egy témában a cikket megfogalmazó újságíró el­veti a sulykot.” „Ön írásaiban elmondja, hogy pár órát töltött a Vörös Október Férfiruhagyárban és úgy gondolja, hogy ez elegendő ahhoz, hogy elbírálja a tizennyolc éves becsületes mun­kámat. Írásban vádiratot szerkesztett, bizal­mi­ beszámolómat túlzottan derűlátónak ítél­te meg, azzal vádol, hogy én elkendőztem azokban a kifejezésre juttatott konfliktusokat. A gyárban töltött rövid idő, nem hinném, hogy biztosíték az alapos megismerésre, és olyan véleményére adott, ki gazdasági mun­kája mellett semmit nem tett a közösségért.” ww///////////////////////////////////y///////////////>///// Nem jött ki a lépés Az igényeknek megfelelően, ha más néven is, de folytatódott a Zámbó László sakk-em­­lékverseny. A bőripari és a ruhaipari dolgo­zók részvételével a Duna Cipőgyár újpesti művelődési házában december 9-én első al­kalommal került sor a Sin­on Ferenc sakk­emlékversenyre. Mint már ismeretes, ez év áprilisában a Bőripari Dolgozók Szakszervezetének elnök­sége az 1944-ben mártírhalált halt Simon Fe­renc cipészmunkás emlékére vándordíjat lé­tesített. A Bőripari és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének képviselői megállapodtak abban, hogy minden évben egy alkalommal megrendezik a Simon Ferenc sakk-emlékver­senyt. A verseny rendezője ez évben a Bőr­ipari Dolgozók Szakszervezete volt. A munkásmozgalom szép hagyományait őrizzük és ápoljuk azzal, hogy a ruhaipari és bőripari dolgozók már 1970 óta minden évben összemérik erejüket e baráti találkozókon a sakktáblánál. A ruhásoknak nem jött ki a lépés, egymás után gyors bőrös győzelmek születtek, ami újabb lendületet, önbizalmat adott a bőrösök csapatának. Majd ezután az előzetes vélemé­nyek, tippelések és az adott állások alapján a bőrösök győzelmi szériája következett be, amivel eldőlt a mérkőzés eredménye, 22:8 arányban a bőripari dolgozók javára. A 30 tagú ruhás csapatból csak öten (Bonczi, Krasznai, Fábián, Szabó és Domsitz tudtak győzelmet elérni. Hatan (Fehér Gyula, Os­­váth, Metál, Marék, Groska és Fehér Sándor) döntetlenül végeztek. Szakszervezetünk csapatából a legjobb eredményt a Zalaegerszegi, a Kaposvári és a Debreceni Ruhagyár, valamint a Május 1. Ruhagyár sakkozói érték el. Mindezekből az a tanulság, hogy jövőre még alaposabban kell készülnünk, hogy jobban jöjjön ki a lépés. Csorba István politikai munkatárs 2 Ruházati Munkás A SZOT MUNKAVÉDELMI OSZTÁLYÁNAK AJÁNLÁSAI A „Rendet, tisztaságot a munkahelyeken május 1-re" AKCIÓ SZERVEZÉSÉHEZ A Hazafias Népfront Országos titkársága és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal által meghirdetett „Országos környe­zetvédelmi társadalmi akciósorozat” program­jához a magyar szakszervezetek a SZOT el­nökség 1978. április 24-i irányelvei alapján csatlakoznak. A munkahelyek kulturáltabbá tétele érdekében ismételten meghirdetjük a „Rendet, tisztaságot a munkahelyeken május 1-re” akciót. Az „Ajánlások” célja, hogy — közel sem a teljesség igényével segítse az akció minél szé­lesebb körű megszervezését. Az akció megszervezése Az ágazati-iparági szakszervezeteik — sajá­tosságaiknak megfelelően — hirdessenek tisz­tasági versenyt a vállalatok, szövetkezetek és intézmények között. E társadalmi akció­kat elsősorban a hulladékanyagok összegyűj­tésére, a haszonanyagok újra felhasználására, a munkahelyek és környékek rendezésére, szépítésére, fásítására, parkosítására szervez­zék. Az szmt (SZBT)-k segítsék, koordinálják és ellenőrizzék területükön a tisztasági versenyt. Az akciót a gazdálkodó szervezetek és in­tézmények szakszervezeti bizottságai kezde­ményezzék és szervezzék, a munkahelyi ve­zetés pedig biztosítsa a tisztasági verseny fel­tételeit. Célszerű a teendőket a munkahelyi vezetés, az szb és a KISZ-szervezet által ösz­­szeállított közös feladattervben rögzíteni. A szakszervezeti bizottságok e munkában a szo­cialista brigádokra, a munkavédelmi aktivis­tákra (társadalmi felügyelők, munkavédelmi őrök, KISZ-aktivisták stb.) az üzemegészség­ügyi szolgálatra, a Vöröskereszt segítségére támaszkodjanak. Az akció sikerének kulcsa a dolgozók aktivitása. Ennek érdekében célsze­rű ötletnapokat kezdeményezni a legjobb szervezési, műszaki stb. megoldások feltárása érdekében. Bár az akció május 1-re összpontosítja a munkát, nem tekinthetjük azt kampányfel­adatnak. Az alapvető cél a folyamatos rend és tisztaság. Minden évben május 1-e alkalmával érté­keljék az akciót. Az értékelés önálló formá­ban, vagy a szocialista munkaverseny érté­kelésének keretében történhet. A lényeg, hogy megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben ré­szesüljenek azok, akik többet tettek a rendért, a tisztaságért. Szükséges az akció eseményeit, a verseny eredményeit a helyi sajtóban, a ra­liújságokon, hangoshíradóban nyilvánosságra hozni. Az akció megvalósításának főbb formái Az akció lebonyolításához — a többi között­­— az alábbi formák figyelembe vételét ajánl­juk: Alapvető feladat, hogy tökéletesebb rend és tisztaság legyen a vállalatok, a szövetkeze­tek és az intézmények területén, továbbá környékén­ növekedjék a munka kulturáltsá­ga, esztétikusabbá váljék a munkahelyi kör­nyezet Tartsuk tiszta és jó állapotban a gépeket, berendezéseket, járműveket, szerszámokat, egyéni védőeszközöket. Ellenőrizzük a gazdálkodó szervezetek jár­műveinek állapotát, hogy azok műszakilag rendben és esztétikailag megfelelő állapotban legyenek. Folyamatos karbantartásra szorul a munkahelyek útburkolata, felújításra min­den KRESZ-tábla. Szervezzük a fáradtolaj összegyűjtését és hasznosítását. Intézkedjünk a nem üzemelő, de még hasz­nálható gépek, eszközök átadásáról más gaz­dálkodó egységeknek. Az energiatakarékosságot is figyelembe vé­­ve szükséges jó állapotban tartani a nyílás­záró szerkezeteket, a fűtőfelületeket, a termé­szetes világítás­­érdekében tisztán tartani az ablakokat. Legyen követelmény a gépek, berendezé­sek körül keletkezett hulladékok rendszeres gyűjtése, válogatása, elszállítása és a haszno­sítható hulladékok ismételt felhasználása. Fordítsunk nagy figyelmet a raktárak, pin­cék, padlások stb. általános rendjére, takarí­tására, illetve lomtalanítására. Úgyszintén a munkahelyeken a munkadarabok, termékek stb. biztonságos és esztétikus tárolására, moz­gatására. Az udvar, az utak, a folyosók, az átjárók, a lépcsőlejáratok stb. rendje és tisztasága kör­nyezeti tényező, de egyben munka- és tűz­védelmi kérdés is. Az öltözők, a mosdók, a wc-k, a munkás­­szállások, a munkásszállító eszközök tisztasá­ga a dolgozók közérzetét befolyásoló ténye­zők. A rendcsinálás terjedjen ki a munkahelyen kívülre is, azaz az udvarra és kapun kívülre. Gondoskodjunk a feleslegessé vált göngyö­leg-halmazok eltüntetéséről, a vízlevezető ár­kok tisztításáról, üdítő zöldterületek kialakí­tásáról, fásításról, virágok ültetéséről és azok folyamatos gondozásáról, ápolásáról. A SZOT munkavédelmi osztályának meg­győződése, hogy a vállalatok vezetői, dolgozói társadalmi összefogással sokat tehetnek és tesznek a munkahely és a környezet rendjé­nek és tisztaságának megteremtéséért, meg­óvásáért, maguk és utódaik egészsége érde­kében. (tű)szúrások Mottó: „Ha minden kitűnő volna itt a földön, semmi sem volna kitűnő.” (Diderot) Hát igen, a gazdasági világpiac árrobbanása kigyűrűzött, kicsinyke hullámai már itt cso­bognak a Kárpát-medencében. Beszélünk a dráguló árakról, s közben vásárolgatunk. Be­szélünk az energiaköltségek emelkedéséről, miközben... Valóban tudnánk takarékoskodni? Bizo­nyára, bár ez az egyszerűnek tűnő megoldás is gyakran viharos viták központja. Miután vagy mielőtt felkapjuk — vagy fel sem kap­juk — fejünket, a fölöslegesen vakító lám­pákra, a kukákba dobott kilónyi kenyerekre. Bevalloim, én a közelmúltban egy ötdarabos pohárkészletet mentettem meg az egyik kuka tetejéről, ahová gondosan becsomagolva he­lyezte el hűtlen gazdája. Biztosan vannak családok, akik havi költségvetésüket átgon­dolva, már tudják, hol lehet vagy hol kell a takarékoskodást kezdeni. Ám nem ritka az sem, amikor valaki éppen most látja lehe­tőségét annak, hogy bebizonyítsa: neki jól megy”, tehát mégsem akárki. Az egyik vállalat büféjében kávéra vártam. A pultok választékát szemlélve megállapítot­tam, az olcsó pogácsától a salátákon, felvá­gottakon át a drágább grill-csirkéig, rántott halig, kaviárig minden kapható. S lám-lám a néma kínálatra máris megjött a vevő, hal­lom is, amint sóhajtja: — Kérek tíz deka téli­szalámit egy kiflit, három süteményt abból a habosból és egy tonikot. A hölgyet a szom­széd asztalnál kolléganői már kávéval, hozzá természetesen tejszínhabbal várják. Ők is reggelihez készülődnek, de furcsa módon ott csak iskolatej, kefir és pogácsa díszeleg az asztalon. Udvariasan helyet csinálnak a most érkező lakomájának, mindent elsöprő kaló­riák sokaságának. Várakozva tekintenek a startra,­­de várniuk kell. Kolléganőjüknek ugyanis pillanatnyilag fontosabb dolga akadt: kezét lágyan felemelve int a büfé felé. — Editkém délre hagyjon nekem meg egy grill­­combot, tudja, az az üzemi koszt, szóval nem kell mondanom? A tanács egészségügyi osztályán csupán egy igazolást kellett kérnem, hogy gyermekem az utóbbi három hétben, fertőző betegségben nem szenvedett. A szőke, kontyos előadó szólt, hogy a karton előkereséséig a folyosón vára­kozzam. Bár ez bosszantott, a nyitott ajtón át mégis láttam, máris a szekrény felé for­dul — lám-lám van gyors ügyintézés is. Ar­ról pedig ő sem tehetett, hogy megcsördült a telefon. — Jaj, te vagy, az? Hetek óta nem jelent­keztél. Mi van veletek? — hosszú bólogatás, hallgatás, közbeszúrt igenek. — Azt hiszed, itt jobb a helyzet? A főnök velünk is közölte, hogy a munkafegyelmet szigorítani kell, az ügyintézést gyorsítani, de fizetésemelésre ne is számítsunk. Mostaná­ban csak ez a szöveg megy, de arról már hall­gat, hogy például az én háromezres fizeté­semből hogy lehet megélni. Egy-két szó még a gyerekekről, az új szok­nyadivatról, majd pá. Fellélegeztem, hiszen most már jöhet az én kartonom. De nem az jött, hanem a szomszéd szobából egy „far­merszoknyás”. — Gyerekek most kaptunk telefonit, hogy a szomszédban 30-ért van Rexona-szappan. Kérem a megrendelést, a többit már össze­írtam. A notesz végösszege körülbelül harminccal növekszik és már szalad is, nehogy elkap­kodják. Ez nekem jó, mert a kartonom elő­kerül, egy kéz, benne a stemplivel lassan fel­emelkedik és lecsapni készül. De­­ megáll, a szőke konyt alatt átszellemült mosoly, hát igen, a Rexona — konstatálom a helyzetet. Éles csattanás, megvan a pecsét, mehetnék is, amikor újabb ajtónyitás, újabb kolléganő. — Lányok, ötvenötért van „alma”, hozha­tom? ti A kontyos keze is lendül, benne veszélyez­tetett papírommal, nekem ötöt Mucikám, ki­áltja.­­ Aztán már csak nekem, mintegy megértést remélve: — Jó lenne tíz is, dehát három­ezerből ...? Helyszín: Ofotért-üzlet. Időpont: karácso­nyi csúcsforgalom. Filmet vennék az ünne­pekre, de egy testes férfi ezt hirtelen meg­akadályozza, ugyanis most érkezett. — Kisasszony, ajánljon nekem egy olyan gépet, ami kezdőknek való, szóval egészen olcsót, ami a gyereknek is jó lenne. A kissé fáradt eladó három gépet tesz k­ pultra és máris hadarja: itt beállítja a fény­erőt, itt a távolságot, ott az időt, megnyomja, kész. A testes, úgy látom, csak az 530 forintos Bek­ettet szorongatja, de szeme az üvegtábla mögött kutat. — Megmutatná nekem azt ott, ni? Az eladó enyhe szájhúzásából sejtem gon­dolatát: na, most végig mutogattatja velem a drága gépeket és a végén elviszi a Szmenát 360-ért. — Uram, ez nem olyan, amilyenre ön gon­dol: ez japán márka négyezer forintért — de szakszerűen hozzáfűzi — vaku is van benne, meg teljesen automata. Szomszédom könyöke alatt érzem, hogy ez őt cseppet sem érdekli, nem is hallja, úgy böki ki. Akkor azt kérem! Tekintete egy pillanatig még megragad azon a nyolcezer forintoson, de már késő, a blokk elkészült. Bán-Horváth Attila A JAM­UK Zichy-emlékmúzeum Zalában Néhány napja adták át a felújított Zichy Mihály Emlékmúzeumot Somogy megyében, Zala községben. A magyar festészet kiemelkedő egyénisége ebben a házban született 1827-ben. A fiatal művész 1847-ben Oroszországba utazik, mint a cár unokahugának tanára. De nemsokára I. Miklós cár udvari festője lesz Közel 50 évet tölt el az udvarban, egészen 1906-ban be­következett haláláig. Az udvari események, ünnepségek, vadászatok, főúri kedvtelések vi­lágáról lenyűgöző, korhű képet hagyott az utókorra. Zichy a főúri környezet ellenére is megma­radt az elnyomottak együttérzőjének. Az 1878-as világkiállításra küldött „A rombolás géniuszának diadala” című képét azért „taná­csolták el”, mert sebesülteket, rombadőlt ott­honokat és hatalmaskodókat ábrázolt. A ha­ladó eszmék Zichy illusztrációs tevékenységé­ben is érződnek. Byron Don Juan-jának alakja rokonszenvre talált a haladó polgárság körében a száműzött Puskin és Lermontov művei kapcsán. Rusztavelli eposzának, a Tig­risbőrös lovagnak hangulata is hasonló. 1855-től kezdte meg az Ember tragédiájá­nak illusztrálását. Ennek időszerűségét, a kor­hűséget kifejező drámaiságát Gorkij is nagyra értékelte. Arany János balladaillusztrálásai munkásságának csúcspontját jelentik. 1871-ben 12 napot tölt Skóciában. Ennek emlékei is láthatók a kiállításon. Azzal az ér­dekes rézkarccal együtt, amit az élesszemű művész a skót fáklya és kardtánc láttán al­kotott. Zichy Mihály méltán vívta ki nemcsak ha­zája, de Európa elismerését is. Élete utolsó éveit nagy betegségben töltötte. 1905 tavaszá­tól tehetetlenül kísérte nyomon az 1905-ös forradalmi megmozdulásokat. 1906. február 26-án hal meg a csodálatos rajzkészségű vir­tuóz akvarellista, a biztoskezű olajkép-festő. Kevesen tudják, hogy Zichy kiváló mű­gyűjtő és néprajzismerő is volt. A bemuta­tott páratlan értékű kaukázusi, indus búto­rok, finom mívű faragványok, berendezési tárgyak, perzsa ékszerdobozok, fajanszok, ázsiai népviseleti, színházi darabok és egyéb értékes iparművészeti emlékek is ezt bizonyít­ják. Csodálatos fegyvergyűjteménye felbecsül­hetetlen értékű több­­nyelvű könyvtára, levél­tára is várja a kirándulókat, múzeumbaráto­kat Zala községben. FELHÍVÁS A Magyar Szocialista Munkáspárt Budai Járási Bizottsága méltó és ma­radandó emléket kíván állítani a ma­gyar munkásmozgalomban egykor je­lentős szerepet játszó nagyszénási me­nedékháznak. Ezért kéri mindazokat, akik a nagyszénási menedékházzal kap­csolatos eseményekről tárgyi dokumen­tumokkal — fényképek, kiadványok, sajtócikkek — rendelkeznek, vagy sze­mélyes tapasztalataikkal, visszaemléke­zéseikkel segíteni tudják ezt a munkát, úgy azokat juttassák el a Budai Járási Pártbizottsághoz. Cím: MSZMP Budai Járási Bizottsá­ga, propaganda és művelődési osztály, Budapest, XII., Csörsz u. 49. 1X26. Te­lefon: 358—959.

Next