Ruházati Munkás, 1982 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Laptudósítók és szervezők köszöntése December 4-én sajtónapi ün­nepséget rendeztünk szakszerve­zeti székházunkban. A vendégeket Veres Gábor tit­kár köszöntötte. Kifejtette, hogy nehezebb gazdasági és politikai viszonyok között még fokozot­tabb az agitáció szerepe, jelen­tősége, melynek fontos eszköze a sajtó. A magyar sajtó napja jelen­tőségét Vezér Mihályné, közpon­ti Vezetőségünk tagja, szerkesz­tő bizottságunk elnöke méltatta. Mint mondotta, a sajtó fontos tudatformáló eszköz és a lap ak­kor jó, ha az olvasók maguké­nak érzik és részeseivé is válnak munkájának. A Ruházati Mun­kás csaknem 13 ezer emberhez szól, ami arra kötelezi a szer­kesztő bizottságot és a szerkesz­tőségi munkában részt vevőket, hogy továbbra is törekedjenek a lap tartalmi munkájának javítá­sára. Hangsúlyozta, hogy jó mun­kát végeznek a szervezők, ter­jesztők is, nekik köszönhető, h­ogy sokakhoz eljut lapunk. A lap célkitűzéseiről szólva el­mondotta, hogy munkájának homlokterében a XXVI. kong­resszus határozatainak megvaló­sítása áll, e legfontosabb felada­tának teljesítéséhez kérte az üzemi lapszerkesztők és tudósí­tók hatékony támogatását. Az ünnepségen megjutalmaz­ták azokat az aktivistákat, akik 1981-ben a legeredményesebben működtek közre a Ruházati Mun­kás olvasótáborának növelésében. Jutalmat kaptak: Czigány József és Balla István, a Május 1. Ru­hagyár, Kerti Péter és Ambrus Pál a Vörös Október Férfiruha­gyár, Balku Béláné a Páva Ru­hagyár, Lantos Andrásné és Demján Jánosné a FÉKON Ru­házati Vállalat, Zsebők Istvánné a Zalaegerszegi Ruhagyár, Tóth Péterné a Debreceni Ruhagyár, Horváth Katalin a Szegedi Ru­hagyár, Gyöngyösi Mihályné a Soproni Ruhagyár, Antal István­ná a Kaposvári Ruhagyár, Csuka Zsuzsa a STYL Ruházati Válla­lat, Szépligeti Zsuzsa az 51. sz. Mező Imre Szakmunkásképző In­tézet és Völcsei Gyöngyi a sze­gedi 624. sz. Szakmunkásképző Intézet lapterjesztői. rmmttTi­mm'wa n iwi m %■ i MmmmstsEsm:: Részvéttel búcsúzunk Életének 89. évében, 1981. december 12-én el­hunyt özvegy Czelfl János­né nyugdíjas szaktársunk, a Szocialista Hazáért Ér­demrend kitüntetettje. Czelfl Jánosné 1907 óta volt tagja a pártnak és a szakszervezetnek. Áldoza­tos, harcos életútja volt. Egészen fiatalon kapcsoló­dott a munkásmozgalom­ba és a szervezett munká­sok harcába. Részt vállalt a textilipari és a szabó­munkások­ küzdelmeiből, forradalmi megmozdulá­saiból, amiért sok üldözte­tés és megpróbáltatás ju­tott osztályrészül. A felsza­badulás után sok kitünte­téssel ismerték el tevé­kenységét. Megkapta a Partizán Emlékérmet, a Magyar Népköztársasági Érdemérmet, a Szakszerve­zeti Munkáért kitüntetés arany fokozatát és a Fel­­szabadulási Emlékérmet. 1959-ben a Május 1. Ruha­gyárból ment nyugdíjba. ★ 1981. december 3-án, 77 éves korában meghalt Tóth Etelka nyugdíjasunk, aki 1943-tól volt szakszervezeti tag és a Páva Ruhagyár Tűzoltó utcai üzeméből ke­rült nyugdíjba. Emléküket "kegyelettel megőrizzük. 2 RM Politikai és cselekvési egységben (Folytatás az 1. oldalról) fordítani a bizalmi csoporttag­gyűlésekre, és ahol szükséges, az összevont taggyűlésekre. A bizalmiak élni tudtak megnövelt hatáskörükkel A kialakult új szervezeti rend­szer szükségessé teszi, hogy megkülönböztetett figyelemmel foglalkozzunk a bizalmiakkal. A szakszervezeti bizalmiak az elmúlt időszakban élni tudtak megnövekedett jog- és hatáskö­rükkel. E jelentős fejlődésre ala­pozva el kell érni, hogy kellő po­litikai bátorsággal a jogok és ha­táskörök széles körű ismertetésé­vel, még következetesebben kép­viseljék az iparág szervezett dol­gozóit.­­ Ami az apparátus munkáját illeti, itt is továbbfejlesztésre és korszerűsítésre van szükség. irányítási rendszerünk, munkastí­lusunk megváltoztatásának egy­ leglényegesebb kérdése a gyors, pontos, hiteles, kölcsönös infor­máció rendszerének kiépítése. Azonban már most óva intünk mindenkit attól, hogy az informá­ció megjavításán, fejlesztésén az írásos jelentési kötelezettségek számának növelését értse! Az in­formációval kapcsolatban köz­ponti vezetőségünk részletesen meghatározta feladatainkat. Ezek egy-egy szóban összesűrítve: in­formálódni, tájékoztatni, intéz­kedni és továbbképezni. E fel­adatok sikeres teljesítése érde­kében pedig a végrehajtást egy­ségesen segíteni! Növekvő várakozással figyelik a szakszervezetek munkáját Czerván Mártonné dr. főtitkár szóbeli kiegészítője Ehhez a napirendhez szakszer­vezetünk főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést. Bevezetőben arról szólt, hogy társadalmunk, ágaza­tunk növekvő várakozással figye­li a szakszervezetek munkáját. Ezért is esik oly sok szó a vezető, irányító munka stílusának fo­lyamatos javításáról, továbbfej­lesztéséről. Irányító-vezető munkánk áttekintésének időszerűsége időszerűvé tette irányító-veze­tő munkánk áttekintését, hogy a mozgalomban több vonatkozás­ban új helyzet alakult ki. Főtitká­runk utalt a bizalmi rendszer ál­talánossá válására, az üzemi de­mokrácia intézményrendszerének kialakítására, az alapszervezeteik új szervezeti rendszerének meg­teremtésére, a vállalati önállóság növekedésére és az ipar új irá­nyítási rendszerének kialakulá­sára. — Megállapíthatjuk —, mon­dotta —, hogy a választások so­rán megerősödtek az alapszerve­zetek, a középszervek, és meg­erősödött központi vezetőségünk is. Sok hasznos tapasztalat gyűlt össze és került felszínre. Ebben a helyzetben nem csupán azért van szükség az irányító munka színvonalának emelésére, mun­kastílusunk korszerűsítésére, hogy folyamatosabb, gördülékenyebb legyen a munka, és tájékozottab­bak legyünk, hanem azért is, mert ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy eredményesebben, hatéko­nyabban segíthessük azoknak a feladatoknak a megoldását, ame­lyeket a XXVI. kongresszus hatá­rozatainak végrehajtása megkö­vetel.­­ Megfogalmazott célunk: erő­síteni a szakszervezeti mozgalom politikai és cselekvési­­ egységét, fokozni a mozgalomnak az ese­ményekre gyakorolt hatását, en­nek érdekében pontosítani a szer­vezeten belüli munkamegosztást. Jobban elhatároljuk egymástól a feladatokat, a funkciókat, kikü­szöböljük az átfedéseket és mun­kánk egészét a mai igényekhez, az előttünk álló feladatokhoz igazítjuk. Czerván Mártonná hangsúlyoz­ta, hogy a politikai és cselekvési egység nem séma. Egységesnek kell lennünk a XXVI. kongresz­­szus határozatainak értelmezésé­ben és végrehajtásában, ám a végrehajtás módjában már nem lehet eltérés. Mindenekelőtt ab­ban legyen egység, hogy minden cselekedetünkkel, munkánk egé­szével az alapszervezetek erősíté­sét, munkájuk további javítását szolgáljuk. Ezt a célt szolgálják azok a javaslatok is, amelyek szakszervezetünk feladattervében szerepelnek. Gazdasági életünk fejlődésének intenzív szakasza dialektikus kapcsolatban van társadalmi, po­litikai életünkkel, “­állami irányí­tási rendszerünk fejlődése az ön­állóság, a felelősség növelését igényli, és a szakszervezeti moz­galomban is ez a fejlődés iránya. A kv és vállalati, üzemi, helyi szervezeteinek megnövekedett önállósága hasonlóképpen meg­kívánja a felelősség növelését, szoros egységben a szocialista demokrácia fejlesztésével. Az ön­állóság ugyanis csak akkor való­ságos, ha ezt a tagság egyetértő támogatása is segíti, ha az adott testület valóban képviseli válasz­tóit, ismeri véleményüket, aka­ratukat. A kv munkájával szemben támasztott követelmények Arra a kérdésre, hogy milyen igények támaszthatók a központi vezetőség irányító munkájával szemben, főtitkárunk így fogal­mazta meg a választ: — Először is, a mozgalmi, tár­sadalmi, gazdasági, kulturális és nemzetközi kérdések időszerű tennivalóival kapcsolatban min­dig legyen önálló véleménye, ál­láspontja, melynek alapján a szakszervezet különböző szintű vezető szervei, testületei dolgoz­hatnak és eljárhatnak. Másod­szor, biztosítanunk kell, hogy a tagságot érintő legfőbb kérdé­sekben a koncepciók és állásfog­lalások időben megszülessenek, hogy az eseményeket érdemben befolyásolni lehessen. Szükséges, hogy a változó körülményekhez rugalmasabban igazítsuk az állás­­foglalásokat, például, ha kell újra­fésüljük VI. ötéves tervünket. Har­madszor, hangsúlyozzuk, hogy el­vi irányításról van szó. A kon­cepciók, állásfoglalások és hatá­rozatok kötelező érvényűek a ru­házati ipari szakszervezet egészé­nek tevékenységére. A beterjesztett írásos javaslat több elgondolást, ajánlást tartal­mazott a kv-tagok munkájának, szerepének növelésére is.­­ Tény, hogy kongresszusunk óta minden alapvető kérdést a központi vezetőség elé tártunk, és határozatainak szellemében vé­geztük munkánkat. Ebbe a mun­kába azonban nem vontuk be eléggé a testület valamennyi tag­ját. Úgy véljük, hogy a kv tag­jainak nem csupán a központi vezetőség ülésein kell betölteniük hivatásukat, mert többre alkal­masak annál, hogy csupán a dön­tésekben vegyenek részt. Ez a testület tagjainak véleménye, igé­nye, és kívánsága is. A kv tagjai­tól f­zt kérjük és várjuk hogy se­gítsék az alapszervezetek tevé­kenységét, és ezzel az egész szak­­szervezeti munka továbbfejlődé­sét. Tájékozódni, tájékoztatni, intézkedni A szóbeli kegészítés hangsú­lyozta, hogy minél jobban növeli egy-egy szakszervezet a saját ön­állóságát, annál inkább erősíti az egészet, és hozzájárul az össz­­szakszervezeti mozgalom szilárd­ságának megőrzéséhez, eredmé­nyeinek gyarapításához. A válla­lati, munkahelyi önállóság növe­kedése a kv munkájában is az arányok megváltoztatását követe­li. Az eddigi minisztériumi, főha­tósági kapcsolatokat megtartva és az új követelményekhez igazítva, munkájának nagyobb részét az alapszervezetekre kell fordítania, azaz ebben szükséges erősíteni tevékenységét, javítani munka­stílusát. , — Ez azt is jelenti, hogy to­vább kell javulniuk az élő, eleven személyes kapcsolatoknak a ■ kv és az alapszervezetek tagjai, tes­tületei között. Ennek következ­tében kialakul az a kedvező helyzet amikor a vezetők és a tagság még közelebb kerülnek egymáshoz. — Központi vezetőségünknek meg kell javítania információs tevékenységét is, mert vezetési. Tevékenységünk értékmérője az alapszervezetek munkája Munkánk alapvető értékmérő­je a jövőben csak az lehet, hogy milyen a szakszervezeti munka az alapszervezetekben. Hia az alapszervezetekben rosszul men­nek a dolgok, a felsőbb vezető szerv munkája sem ítélhető jó­nak. Ezért minden felső és közép­szintű vezető szervnek úgy kell kialakítani egész munkáját, hogy azzal az alapszervezetek tevé­kenységének eredményességét szolgálja. E munka javításához mind üzemi, mind munkahelyi szinten adottak a feltételek. Czerván Mártonná megállapí­totta, hogy új szervezeti rend­szerünk bevált. A bizalmi tes­tületek az elmúlt, igazán nem könnyű időszakban jól vizsgáz­tak, és igen hathatós támogatást adtak a feladatok végrehajtásá­hoz. A választások során meg­újult a szakszervezeti mozgalom. A testületekbe belépett új erők, a régiekkel együttesen megterem­tették a magasabb színvonalú munka feltételeit. Most az új feladatok megoldásának alapozó munkálatai folynak az alapszer­vezetekben, ezért fokozott fi­gyelmet kell fordítani a külön­böző jelenségekre.­­ Ilyen például, hogy a mun­kahelyi demokratikus fórumok között nem eléggé tisztázott a munkamegosztás. Rendezni szük­séges azt is, hogy például az éves tervek milyen fórumok elé kerül­jenek, mert azokat eddig öt-hat helyen is megtárgyalták a válla­latoknál — nagyrészt azonos résztvevőkkel. Elgondolkodtató és változtatást kíván az is, hogy egy-egy alkalommal négy-öt té­ma is napirendre kerül, aminek az érdemi munka látja kárát! Az üzemi sokszögek tevékenysége is gyakran túlhaladja a koordiná­ció határait, tudomásul kell ven­ni, hogy ezek nem törvényhozó testületek.­­ Néhány kérdésben a pontat­lan szabályozás, vagy a határoza­tok nem megfelelő alkalmazása okoz gondokat. Ilyen például, hogy helyenként rosszul értelme­zett a bizalmiak és főbizalmiak közötti munkamegosztás. Ez a bi­zalmiak hatáskörének figyelmen kívül hagyásában, a főbizalmi szerepének el­túlzásában nyilvá­nul meg. Ott, ahol nincs taggyűlés, a bi­zalmi testület az alapszervezet legfelsőbb fóruma és hatásköré­be tartozik a szakszervezeti élet minden alapvető kérdésének az eldöntése. A bizalmi testület köz­életi fórum és összekötő kapocs is, hiszen a tagság érdekeinek legjobb ismertetője és ilyen mó­don a végrehajtás legfőbb bizto­sítéka.­­ A bizalmi testületre tehát mindennél jobban vonatkozik az, amit általában szeretnénk elérni a választott testületeknél, hogy tagjai ne csupán jogokkal ren­delkező tisztségviselők legyenek, hanem a végrehajtás cselekvő résztvevői, az üzemi, munkahelyi közélet aktív szervezői is. A bizalmiak kettős feladata­ i A bizalmiakat úgy kell fel­készíteni, hogy mind jobban meg­feleljenek kettős feladatuknak, szakszervezeti csoportok vezetésé­re, ugyanakkor az alapszervezet legfelsőbb irányító testületi tag­ságukból adódó feladataik ellátá­sára is. Ma már elengedhetetlen, hogy a bizalmi úgy teljesítse fel­adatát, hogy csoportja tagjait mind jobban bevonja a döntések előkészítésébe, közösen kialakí­tott álláspontjukat megfelelően képviselje a testületi üléseken, ezt követően pedig rendszeresen tájékoztassa őket a végzett mun­káról. Biztosítanunk kell azt is, hogy a nem testületi tag bizal­miak is megismerjék a testületek munkáját, döntéseikről rendsze­res tájékoztatást kapjanak. Erre megfelelő lehetőséget ad a bizal­miak oktatásának szélesedő, új rendszere.­­ Szükségesnek tartjuk, hogy megszilárduljon a bizalmiakra épülő alapszervezeti rendszer, erősödjön a tájékozódó és tájé­koztatást adó munkastílus, ennek következtében pedig az olyan munkamódszerek, amelyek azt tükrözik, hogy a szakszervezeti vezető testületek együtt élnek, együtt gondolkodnak a tagsággal. Ez megerősítheti azt a légkört, amelyben a dolgozók nem csupán elismerik, hanem magukénak is érzik a szakszervezetet.­­ Segítenünk kell abban is, hogy az üzemi demokrácia fej­lesztésére vonatkozó határozat ér­vényre jusson minden munkahe­lyen. Tapasztalataink szerint mind a munkahelyi pártszerveze­tek, mind a szakszervezeti szer­vek és tisztségviselők részéről megvan a jószándék, az igény és a törekvés a kölcsönös együttmű­ködésre. Úgy vélem, hogy a gaz­dasági vezetők többsége is mind­inkább érti szerepét és feladatát az üzemi demokrácia kiszélesíté­sében. Czerván Mártonná végezetül arról szólt, hogy az apparátus munkáján, módszerein is javítani kell, ugyanakkor szükséges, hogy a vezető szervek még jobban se­gítsék az apparátus munkáját. A központi vezetőség felelősségérzete Miután szakszervezetünk fel­adatterve a kv és szervezeteink vezető, irányító munkájára vo­natkozik, ezért a Működési Sza­bályzatban megfogalmazottakkal együtt kell kezelni és a végrehaj­tást is biztosítani, központi veze­tőségünk a­ két témát, valamint a vállalati, üzemi szakszervezeti szervek működési irányelvterve­zetét összevonva indított vitát a napirendek fele­tt. A Működési Szabályzat tervezetét a kv ülése előtti időszakban minden alap­szervezetünk áttanulmányozta és több, mint másfélszáz észrevétel­lel gazdagította, melyeknek nagy­részét belefoglalták a véglegesí­tett változatba. A vitában elhangzott hozzászó­lások központi vezetőségünk tag­jainak felelősségérzetét tükröz­ték. Többen is kifejtették, hogy az előterjesztések időszerűek, jók, az alapszervezetek már régóta várták e fontos kérdések napi­rendre tűzését. Dicsérettel szóltak a munka korszerűsítésének már eddig is tapasztalt olyan vonásai­ról, mint a kihelyezett ülések gya­korlata. A feladattervet úgy mi­nősítették, hogy az mind a gazda­sági, mind a politikai tennivaló­kat jól átfogó anyag, amit válla­lati szinten „építkezve” is tarta­lommal kell megtölteni. Végül is jóváhagyólag, egyetértőkig, támo­­gatólag és a kongresszusi határo­zatok végrehajtásának eszköze­ként fogadta el központi vezető­ségünk az előterjesztéseket. Czerván Mártonna főtitkár ösz­­szefoglalójában rámutatott annak szükségességére, hogy az alap­szervezetek öltöztessék fel saját ruháikba a feladattervet ott, aho­va a megbízásuk szól és gondos­kodjanak a működési szabályzat betartásáról. Felhívta a figyelmet a tudati tényezők erősítésének, s szubjektivizmus kiküszöbölésének fontosságára. Igen fontos teendő­nek jelölte meg a mozgalom szín­vonalának növelését, a tartalmi munka javítását. Végezetül köszö­netet mondott azoknak a mun­­kabizottságoknak, amelyek alapot elemző munkával, állásfoglalá­saikkal segítették a kihelyezet elnökségi ülések sikerét. A Ru­házatipari Dolgozók Szakszerve­zetének központi vezetősége ne­vében — a téma lezárásaként — úgy foglalt állást, hogy a­­ szakszervezetünk magáénak vall­ja pártunk politikáját és sajátos eszközeivel segíti ennek érvénye­sülését. Az alapszervezetek mind szak­­szervezetünk működési szabály­zatát, mind a vállalati, üzem szakszervezeti szervek működés elveire, feladatára, munkamód­szerére, jog- és hatáskörére vo­natkozó irányelveket megkapják

Next