Ruházati Munkás, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Munka és verseny „A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése ugyancsak kedvező közeget teremt a dolgozók alkotó tevé­kenységének kibontakozásá­ban. Növekszik ugyanis az igény a kiemelkedő teljesít­mények és ezek erkölcsi, vala­mint anyagi elismerése iránt. A vállalatirányítás nagyobb demokratizmusa lehetővé te­szi, hogy a munkakezdemé­nyezések a jövőben közvetle­nebbül épüljenek be a gazdál­kodásba. Erősödjön az önálló, vállalkozói jellegű magatar­tás, a tulajdonosi és rendelke­zési jog decentralizálása. Ezen tényezők hatására csökken a mozgalom bürokratikus, for­mális jellege. A hatáskörök le­adása lehetővé teszi, hogy az alkotni vágyó emberek, a bri­gádok akarata érvényesüljön a versenyszervezésben, a munkához való viszonyban, mind a fegyelmezett, mind a szervezett munka iránti kife­jezésben. ” Ezeket a gondolatokat fo­galmazta meg Bukta László, a SZOT titkára a legutóbbi SZOT-ülésen. S ezek a gondo­latok azok, amelyek okvetle­nül továbbgondolkodásra késztetnek. A szocialista munkaver­­seny-mozgalom, a brigádok ugyanis az elmúlt évtizedek alatt — amióta léteznek — je­lentős eredményeket értek el. Az utóbbi években, ennek el­lenére, többször volt vita tár­gya. Mert hol vagyunk már azoktól az időktől, amikor a munkaverseny-mozgalomban elért eredmények, a brigádok kitüntetései mindenek fölött állnak, egyének és kollektí­vák „dicsőültek meg” társaik előtt is munkájuk révén. A változó világ, a változó kö­rülmények, az elismerések anyagi, erkölcsi rangjának módosulása még azt is meg­kérdőjelezte: van-e erre szük­ség? Azt is megkérdeztük, mindig, mindenhol kell-e szorgalmazni a többletteljesít­ményt, például olyan vállala­toknál, amelyek vesztesége­sek voltak. De a brigádok, a mozgalom nem hagyta magát. Ha nem kell több, akkor adunk job­bat, minőségben, időalapban, anyagban, energiában keve­sebbet használunk el. S most, amikor ismét arról van szó, hogy a gazdasági életben je­lentős változásokat kell végre­hajtani, másként kell dolgoz­nunk, másként kell gondol­kodnunk, a brigádok ismét bebizonyítják, nem várnak felsőbb utasításra, ötletekre, saját maguk változtatnak. Igaz, erre a legutóbbi orszá­gos tanácskozásuk is felhatal­mazta őket. Mi mindent is változtattak a brigádok? Mindenekelőtt ér­vényesítik a munkaverseny­szabályzatokban a verseny munkahelyi jellegét, s ennek megfelelően új ösztönzési és kitüntetési formákkal talál­kozhatunk. Csak egyetlen példa: a Zalaegerszegi Ruha­gyár bevezette az „Élműhely és Szocialista szalag” nevű versenyt. További kezdeményezése­ket, az alkotói és vállalkozói készségnek tág teret nyitó módszereket számosat sorol­hatunk. Jóllehet ezek, mivel új formák, új lehetőségek, még a kísérlet és a kibontako­zás stádiumában vannak, de már így is figyelemre méltók. Az egyének, a brigádok és a vállalatok együttműködési szerződései, amelyek különö­sen ha írásban kötöttek, nagy szellemi és fizikai tartalékokat szabadíthatnak fel. Egyre több helyen ismerték fel az értékelemzés alkalmazásában rejlő lehetőséget. Itt is csak egyetlen konkrét példa. A Pá­va Ruhagyárban az érték­elemzéses gyártástechnológia sikeres alkalmazásával tipi­zált alkatrészparkot alakítot­tak ki, melynek eredménye­ként három és fél millió forint értékű anyagmegtakarítást értek el. Aztán sorolhatnánk tovább, az alkotói pályázatok és az al­kotói díjak alapítása, a nem­zetközi munkaverseny for­mái, a minőségi körök. E je­lenségekről, kezdeményezé­sekről már többször adtunk számot, e módszereknek többször adtunk nyilvánossá­got. Mostanában pedig mind­ezek kiegészülnek a párt­­kongresszus és hazánk felsza­badulásának negyvenedik év­fordulója tiszteletére tett konkrét „leleményes” vállalá­sokkal és azok időarányos tel­jesítésével. Van tehát miről számot ad­ni, s van miben hinnünk, mert a vállalati kollektívák, brigádok, egyének felismer­ték, hogy a gazdálkodás felté­teleinek változásai, a haté­konyság növelése, a minőség javítása szükségessé teszi, hogy a munkaverseny-moz­­galom céljaiban és tartalmá­ban is igazodjon a gazdaság­­fejlesztési és társadalompoliti­kai követelményekhez. De azt is felismerték, hogy nem úgy egyáltalán a mozgalomról van szó ilyenkor, hanem konkré­tan a vállalatról, a brigádról, s annak egyes tagjairól. S tud­ják azt is, csak a cselekvés biztosíthatja mindazoknak a korszerű elemeknek, kezde­ményezéseknek, módszerek­nek a megvalósulását, ame­lyek a gazdálkodás „új” köve­telményeihez igazodva a ter­melés, a termelő munka mi­nőségének megváltoztatásá­hoz, az alkotó és vállalkozói készségek kibontakozásához vezetnek. De ahhoz, hogy mindezek a kezdeményezések, módszerek eredményesek legyenek — valamennyiünk számára — tovább kell gondolkodnunk azon — mindannyiunknak — hogyan teremthetjük meg a munka és a verseny jobb egy­ségét, különös tekintettel az anyagi ösztönzésre. S. I. Egykori partizánok kitüntetése Jugoszlávia felszabadításá­ban részt vett magyar partizá­nokat tüntettek ki Budapes­ten, a közelmúltban a baráti szocialista ország nagykövet­ségén. Milovan Zidar nagy­követ üdvözlő szavai után Ru­dolf Jantovics nyugalmazott vezérőrnagy, a Petőfi Sándor Rohambrigád egykori politi­kai biztosa mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen 52 egykori partizánt tüntettek ki a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének érdemérmével és köszöntő oklevelével. Megemlékeztek Klein Rónáról is, aki 20 éve­sen, 1944 januárjában életét áldozta a Jugoszlávia felsza­badításáért vívott harcokban. A volt partizánlány kitünteté­sét a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete képviselői: Czerván Mártonna főtitkár, Tóth Tiborné elnök és Túri István alelnök vették át. A szakszervezet több alap­szervezetében ápolják a fiata­lon elesett harcos emlékét. Az egykori partizánok nevében Fekete József köszönte meg az elismerést. A kitüntetések átadásánál jelen volt Kótai Géza, az MSZMP KB osztályvezető­helyettese, Padányi Mihály, a Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetségének elnöke. PHKDSEDNISTVO «KX-jiaI i “TTtTK Fi3DKJ?ATfVNE RkF’l/BIJKE ...............jf ’COSUAVRE mm a­­­rtKIRCE 1 ’ OHU­i­KO PILACKOj BORBI NApADA ! VIt’OJJ AO.tTFi f 1T.AM ]K ZA mv­mXiX- ZAJOXNtCKPt pobedj nad FA»JZMOM ! /A ZBUZA­AN­E I PRIJATELJSTVO A. um' NARODJM.A DODELftffE PORODtei RATNOG DRUQA. i fiffy/, jZ/'cw* SPOMEN PO V­E Lil­ ■ ; _ U ZNAK. POZNANJA X ZAHVALNOSTI Hpk 2 RM Új vállalatvezetési formák Az irányítás jogát a dolgozó kollektíva kapja A vállalatirányítás jelenlegi gyakorlata a gazdasági me­chanizmus 1968-tól bevezetett reformja során alakult ki, amely általánosan nézve, hosszabb időn át hatékonyan segítette társadalmi és gazda­ságpolitikai céljaink elérését.­­ Az elmúlt évek tapasztala­tai viszont már azt is jelezték, hogy a fejlődésnek a jelenlegi eszközökkel és módszerekkel kihasználható forrásai messze nem elégségesek társadalmi­gazdasági rendszerünk to­vábbi fejlődése tartós megala­pozásához. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1984. április 17-i ülésén állást foglalt a gazdaságirányítás to­vábbfejlesztésének feladatai­ról. Az állásfoglalás alapján módosul a gazdaságirányító szervek és a vállalatvezetés közötti kapcsolat. Kiteljese­dik, kibővül a vállalatvezetés rendszere, a kollektív és egyszemélyi vezetés kombi­nált alkalmazására kerül sor. Az állam a tulajdonosi jo­gok gyakorlásának egy ré­szét, a tulajdon folyamatos működtetésének jogát - amely eddig az alapító szerv­re tartozott - átadja a vállala­toknak. Ezek a jelentős változások természetesen nem érintik a szocialista állami tulajdon jellegét, lényegét - de oldják a tulajdon formáinak merevsé­gét, szélesítik e formák moz­gásterét. Azzal, hogy növelik a vállalati gazdálkodás önálló­ságát, a dolgozók részvételét a vállalatvezetésben. Ugyan­akkor világosabbá teszik az állami igazgatás és a központi gazdaságirányítás feladatait. A továbbfejlesztést szolgáló elgondolások életbe léptetésé­re nem egyik napról a másik­ra kerül sor. Ez sok irányú, komplex feladat, amely kiter­jedt a vállalati, a pénzügyi és a banktörvény módosítására, a vállalati jövedelem- és kere­setszabályozás, az árrendszer és árszabályozás korszerűsíté­sére, a tisztességtelen gazdál­kodás és ár fogalmának meg­határozására is. A Minisztertanács — széles körű előkészítő munka után, október végén, illetve novem­berben - meghatározta a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztése egységes vég­rehajtásához szükséges elve­ket, rendeleteket. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa -­- mint ahogy azt az októberi ülésének hatá­rozata is hangsúlyozta — a párt Központi Bizottsága ápri­lisi állásfoglalásával egyetért, annak valóra váltását a szak­­szervezeti mozgalom munká­jával támogatja. Azért, mert a célok egybeesnek a szakszer­vezetek kettős feladatának teljesítésével, hiszen a gazda­ságirányítás alapvető célja a gazdasági teljesítmény növe­lése, a hatékonyság javítása, újabb energiák felszabadítá­sa, a jobb feltételek megte­remtése a kollektívák, az egyének munkájához. E célok kapcsolódnak a gazdaságpoli­tika legfontosabb követelmé­nyéhez, a gazdálkodás minő­ségi tényezőinek javításához, a gazdasági egyensúly meg­szilárdításához, az életszínvo­nal védelméhez, emelésének megalapozásához. IRÁNYÍTÁSI FORMÁK 1. Államigazgatási irányí­tású vállalatok. Ebbe a for­mába tartoznak a kommuná­lis (művelődésügyi, egészség­­ügyi, szociális) és a közszol­gáltató vállalatok, valamint a Minisztertanács által állami érdekből ide sorolt vállalatok, trösztök. A közüzemi vállala­tok főként az energiaellátás, közlekedés, hírközlés, vízgaz­dálkodás, személyi és gazda­sági szolgáltatás terén mű­ködnek. Az­ ide sorolt trösz­tök, vállalatok vezetőit az ala­pító szerv nevezi ki és menti fel. Ebben az irányítási formá­ban fog működni a vállalatok mintegy 10-20 százaléka. 2. Vállalati tanács által irányított vállalatok (valószí­nű, az eddig minisztériumi felügyelet alá tartozó ruha­ipari vállalatok nagyobb része ebben az irányítási formában működik majd­. Ezen irányí­tási formának lényege, hogy a tulajdonosi jogok egy része az államigazgatási szervektől a gazdálkodó szervezetekhez, vállalatokhoz tevődik át. Ezt megkívánja a vállalatok vál­lalkozásszerű tevékenysége is. Ennek folytán lényegesen megnő a vállalat vezetésének szabadsága és felelőssége a köztulajdon hatékonyabb mű­ködtetésében, a vállalatfej­lesztésben és -gazdálkodás­ban. A vállalatnál a tulajdon működtetésének­ alapvető döntéseit testületi jelleggel hozzák, így közvetlenebbül érvényesül a vállalaton belüli érdekegyeztetés és érdekelt­ség. A vállalati tanács döntési jogköre a működés és gazdál­kodás­­ stratégiai kérdéseire terjed ki, nem veszi át a folya­matos vezetés operatív teen­dőit, ez — a jogszabályok és a vállalati tanács dön­tései által meghatározott keretek között — az igazgató feladata. A tes­tület — az alapító szerv egyet­értésével — titkosan választja az igazgatót. A testület él a vállalati tulajdon működteté­sének jogosítványaival és gyakorolja az alapító szerv egyetértésével megválasztott igazgató feletti munkáltatói jogokat. A vállalati tanács tagjainak számát — mely 50-nél több nem lehet — a szervezeti és a működési szabályzat állapítja meg. Tagjai az igazgató, a vál­lalatvezetés képviselői és a dolgozók választott küldöttei. A vállalatvezetés képviselői­nek egy részét az igazgató je­löli ki és menti fel, de szám­arányuk a vállalatvezetés képviselőinek egyharmadánál több nem lehet. Az igazgatót a vállalatvezetés képviselője­ként kell számításba venni. A dolgozók küldötteit a dol­gozók gyűlése vagy a szerve­zeti egységek dolgozói kollek­tívája választja a vállalati ta­nácsba öt évre. A dolgozók választott küldötteinek száma a vállalati tanács létszáma fe­lénél kevesebb nem lehet. A vállalat párt-, szakszerveze­ti és KISZ-titkára tanácskozá­si joggal vesznek részt a válla­lati tanács ülésén, ezért őket a tanácsba választani nem cél­szerű. Más szakszervezeti tisztségviselő megválasztása nem összeférhetetlen. Na­gyon fontos, hogy a vállalati tanácsba olyan rátermett munkások, szakemberek, a vállalatvezetés részéről a vál­lalati tanács képviselői körébe nem tartozó vezetők kerülje­nek, akik munkájukkal, szak­mai tudásukkal, emberi ma­gatartásukkal, társadalmi te­vékenységükkel kivívták tár­saik megbecsülését, bizalmát és képesek dolgozótársaik vé­leményének, valamint a válla­lati tanács döntéseinek képvi­seletére. A vállalati tanács alakuló ülését — a dolgozók küldöttei­nek megválasztását követően 30 napon belül — az igazgató hívja össze. Az alakuló ülés első két napirendi pontja a szervezeti és működési sza­bályzat meghatározása, és a vállalati tanács elnökének, to­vábbá elnökhelyettesének megválasztása. A vállalati tanács alakuló ülése, az előkészítő bizottság­nak — az alapító szervvel, va­lamint az illetékes pártszerve­zettel és a szakszervezet válla­lati szervével előzetesen egyeztetett — javaslatára dönt arról, hogy a vállalat je­lenlegi igazgatóját megerősí­ti-e funkciójában. A döntés titkos szavazással történik. Ha a vállalati tanács az igaz­gatót funkciójában megerősí­ti, akkor az igazgató munkavi­szonya, a tanács által megha­tározott időre — általában 5 évre — módosul. Az igazgató részére — a megerősítés ese­tén is — meg kell határozni a vállalat gazdálkodásával kap­csolatos, hosszabb időre szóló követelményeket. Ha a vállalati tanács alaku­ló ülése az igazgatót funkció­jában nem erősíti meg, az igazgatói munkakör betöltésé­re pályázatot ír ki. Az új igaz­gató megválasztásáig a kine­vezett igazgató vezeti a válla­latot. A vállalati tanács nem gyakran, évenként kétszer­­háromszor ülésezik, dönt a vállalat gazdálkodási, üzlet-, ár-, fejlesztési politikájáról, stratégiai terveiről, a tevé­kenységi kör módosításáról, az adózott jövedelem felhasz­nálási céljairól és azok ará­nyairól, a jelentősebb fejlesz­tésekről, a társulásban való részvételről, leányvállalat ala­pításáról, más vállalattal való egyesülésről és szétválasztás­ról, javaslatot tesz az alapító szervnek a vállalat megszün­tetésére. A vállalati tanács által irá­nyított formában működnek a közepes és egyéb nagy állami vállalatok. Előzetes elgondo­lások szerint e formába tar­tozna a vállalatoknak és a fog­lalkoztatottaknak mintegy 55-60 százaléka. 3. Választott vezetőség ál­tal irányított vállalatok. Eb­ben a formában általában a kisebb (300-50­0 fős), egysze­rűbb szervezettel rendelkező állami vállalatok működhet­nek. Ez a forma a mechaniz­musát tekintve hasonló a szö­vetkezetekhez, de nem azonos velük, mert az ide tartozó vál­lalatokat is az állam alapítja, vagyonuk oszthatatlan, és a vállalat felszámolása esetén a kötelezettségek teljesítése után maradó vagyonnal az alapító (állami szerv) rendel­kezik. A dolgozók gyűlése, illetve — nagyobb létszám vagy ta­golt szervezet esetén — kül­döttgyűlése a közösség köz­vetlen vállalatirányítási rész­vételének legmagasabb fóru­ma. A közgyűlés tagja a válla­lattal munkaviszonyban álló minden dolgozó. A köz­gyűlés vagy küldöttgyűlés el­ső ülésén vezetőséget választ 5 évre. A vezetőség létszámát, döntési jogkörét és működé­sének szabályait a vállalat szervezeti és működési sza­­­­bályzatában kell meghatároz­ni. Az irányítás jogát a dolgo­zói kollektíva kapja meg, s a vezetőség kizárólag a kollektí­va által ráruházott jogokat gyakorolja. A szervezeti és működési szabályzatnak két feltételt kell biztosítania. Egy­részt, hogy a legfontosabb döntési jogköröket a közgyű­lés kizárólagosan saját hatás­körében gyakorolja. Más­részt, kifejezésre jusson az is, hogy a vezetőség a vállalat operatív irányításában való részvétellel segítse az igazga­tó vezetői munkáját, ne gyen­gítse a személyes felelősségét. Az igazgatót a dolgozók, il­letve küldöttek választják — az alapítószerv véleményének figyelembevételével. A dolgo­zók gyűlése, küldöttgyűlése dönt a vállalat életét alapve­tően meghatározó kérdések­ben. Például a vállalat közép­távú tervének meghatározása, a vállalat mérlegének és ered­ménykimutatásának jóváha­gyása, a vállalat által felhasz­nálható jövedelemelosztás el­veinek meghatározása, a munkaerő foglalkoztatására vonatkozó jelentős döntések stb. Választott vezetőség által irányított formában működik — az előzetes tévék szerint — az állami­ vállalatok 25-30 százaléka. Az új típusú irányítás alatt működő vállalatoknál a ta­nács és a választott vezetőség, illetve a helyi szakszervezet közötti együttműködés rende­ző elve, hogy a vállalati veze­tőségek a gazdálkodás kérdé­seiben hoznak döntéseket, a szakszervezeti szervek véle­ményt mondanak. A munka­­vállalók érdekeit érintő kér­désekben gyakorolják jogai­kat. A bizalmiak testületei, il­letve a szakszervezeti bizott­ságok hatás- és jogkörére, a munkamegosztásra vonatko­zó 1049/1982 MT-SZOT ha­tározat továbbra is érvényben van. A szakszervezetek az új vállalatvezetési formákra való áttérésben kezdeményező és szervező szerepet töltenek be. Az ágazati-iparági és területi szakszervezeti szervek az át­térés előkészítésének fázisá­ban az alapító szervek partne­reként vesznek részt a vállala­tok átsorolására vonatkozó előzetes állásfoglalás kialakí­tásánál. A vállalati szakszervezetek előkészítő bizottságot hoznak létre, amely a jelöléstől az új vezető szervek első üléséig irányítja, szervezi és összefog­ja az átalakulás egész folya­matát. Ez nagyon komoly, fe­lelősségteljes, alapos felké­szültséget igénylő feladat. „A vállalatirányítás új for­máinál alapvetően azt kell ki­emelni, hogy a szakszerveze­tek történelmük során mindig a dolgozók irányításban való aktív részvételéért küzdöttek. A munkahelyi demokrácia fejlesztésében a szakszerveze­tek ma is kiemelkedő szerepet töltenek be. Most az a feladat, hogy elősegítsük az új irányí­tási formák létrehozását, elér­jük, hogy a dolgozók a dön­téshozatal meghatározói le­gyenek” — hangsúlyozta Gál László, a SZOT főtitkárhe­lyettese az októberi plénu­­mon. Gergelyfi Sándor politikai munkatárs

Next