Ruházati Munkás, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Munka és verseny „A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése ugyancsak kedvező közeget teremt a dolgozók alkotó tevékenységének kibontakozásában. Növekszik ugyanis az igény a kiemelkedő teljesítmények és ezek erkölcsi, valamint anyagi elismerése iránt. A vállalatirányítás nagyobb demokratizmusa lehetővé teszi, hogy a munkakezdeményezések a jövőben közvetlenebbül épüljenek be a gazdálkodásba. Erősödjön az önálló, vállalkozói jellegű magatartás, a tulajdonosi és rendelkezési jog decentralizálása. Ezen tényezők hatására csökken a mozgalom bürokratikus, formális jellege. A hatáskörök leadása lehetővé teszi, hogy az alkotni vágyó emberek, a brigádok akarata érvényesüljön a versenyszervezésben, a munkához való viszonyban, mind a fegyelmezett, mind a szervezett munka iránti kifejezésben. ” Ezeket a gondolatokat fogalmazta meg Bukta László, a SZOT titkára a legutóbbi SZOT-ülésen. S ezek a gondolatok azok, amelyek okvetlenül továbbgondolkodásra késztetnek. A szocialista munkaverseny-mozgalom, a brigádok ugyanis az elmúlt évtizedek alatt — amióta léteznek — jelentős eredményeket értek el. Az utóbbi években, ennek ellenére, többször volt vita tárgya. Mert hol vagyunk már azoktól az időktől, amikor a munkaverseny-mozgalomban elért eredmények, a brigádok kitüntetései mindenek fölött állnak, egyének és kollektívák „dicsőültek meg” társaik előtt is munkájuk révén. A változó világ, a változó körülmények, az elismerések anyagi, erkölcsi rangjának módosulása még azt is megkérdőjelezte: van-e erre szükség? Azt is megkérdeztük, mindig, mindenhol kell-e szorgalmazni a többletteljesítményt, például olyan vállalatoknál, amelyek veszteségesek voltak. De a brigádok, a mozgalom nem hagyta magát. Ha nem kell több, akkor adunk jobbat, minőségben, időalapban, anyagban, energiában kevesebbet használunk el. S most, amikor ismét arról van szó, hogy a gazdasági életben jelentős változásokat kell végrehajtani, másként kell dolgoznunk, másként kell gondolkodnunk, a brigádok ismét bebizonyítják, nem várnak felsőbb utasításra, ötletekre, saját maguk változtatnak. Igaz, erre a legutóbbi országos tanácskozásuk is felhatalmazta őket. Mi mindent is változtattak a brigádok? Mindenekelőtt érvényesítik a munkaversenyszabályzatokban a verseny munkahelyi jellegét, s ennek megfelelően új ösztönzési és kitüntetési formákkal találkozhatunk. Csak egyetlen példa: a Zalaegerszegi Ruhagyár bevezette az „Élműhely és Szocialista szalag” nevű versenyt. További kezdeményezéseket, az alkotói és vállalkozói készségnek tág teret nyitó módszereket számosat sorolhatunk. Jóllehet ezek, mivel új formák, új lehetőségek, még a kísérlet és a kibontakozás stádiumában vannak, de már így is figyelemre méltók. Az egyének, a brigádok és a vállalatok együttműködési szerződései, amelyek különösen ha írásban kötöttek, nagy szellemi és fizikai tartalékokat szabadíthatnak fel. Egyre több helyen ismerték fel az értékelemzés alkalmazásában rejlő lehetőséget. Itt is csak egyetlen konkrét példa. A Páva Ruhagyárban az értékelemzéses gyártástechnológia sikeres alkalmazásával tipizált alkatrészparkot alakítottak ki, melynek eredményeként három és fél millió forint értékű anyagmegtakarítást értek el. Aztán sorolhatnánk tovább, az alkotói pályázatok és az alkotói díjak alapítása, a nemzetközi munkaverseny formái, a minőségi körök. E jelenségekről, kezdeményezésekről már többször adtunk számot, e módszereknek többször adtunk nyilvánosságot. Mostanában pedig mindezek kiegészülnek a pártkongresszus és hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója tiszteletére tett konkrét „leleményes” vállalásokkal és azok időarányos teljesítésével. Van tehát miről számot adni, s van miben hinnünk, mert a vállalati kollektívák, brigádok, egyének felismerték, hogy a gazdálkodás feltételeinek változásai, a hatékonyság növelése, a minőség javítása szükségessé teszi, hogy a munkaverseny-mozgalom céljaiban és tartalmában is igazodjon a gazdaságfejlesztési és társadalompolitikai követelményekhez. De azt is felismerték, hogy nem úgy egyáltalán a mozgalomról van szó ilyenkor, hanem konkrétan a vállalatról, a brigádról, s annak egyes tagjairól. S tudják azt is, csak a cselekvés biztosíthatja mindazoknak a korszerű elemeknek, kezdeményezéseknek, módszereknek a megvalósulását, amelyek a gazdálkodás „új” követelményeihez igazodva a termelés, a termelő munka minőségének megváltoztatásához, az alkotó és vállalkozói készségek kibontakozásához vezetnek. De ahhoz, hogy mindezek a kezdeményezések, módszerek eredményesek legyenek — valamennyiünk számára — tovább kell gondolkodnunk azon — mindannyiunknak — hogyan teremthetjük meg a munka és a verseny jobb egységét, különös tekintettel az anyagi ösztönzésre. S. I. Egykori partizánok kitüntetése Jugoszlávia felszabadításában részt vett magyar partizánokat tüntettek ki Budapesten, a közelmúltban a baráti szocialista ország nagykövetségén. Milovan Zidar nagykövet üdvözlő szavai után Rudolf Jantovics nyugalmazott vezérőrnagy, a Petőfi Sándor Rohambrigád egykori politikai biztosa mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen 52 egykori partizánt tüntettek ki a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének érdemérmével és köszöntő oklevelével. Megemlékeztek Klein Rónáról is, aki 20 évesen, 1944 januárjában életét áldozta a Jugoszlávia felszabadításáért vívott harcokban. A volt partizánlány kitüntetését a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete képviselői: Czerván Mártonna főtitkár, Tóth Tiborné elnök és Túri István alelnök vették át. A szakszervezet több alapszervezetében ápolják a fiatalon elesett harcos emlékét. Az egykori partizánok nevében Fekete József köszönte meg az elismerést. A kitüntetések átadásánál jelen volt Kótai Géza, az MSZMP KB osztályvezetőhelyettese, Padányi Mihály, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének elnöke. PHKDSEDNISTVO «KX-jiaI i “TTtTK Fi3DKJ?ATfVNE RkF’l/BIJKE ...............jf ’COSUAVRE mm artKIRCE 1 ’ OHUiKO PILACKOj BORBI NApADA ! VIt’OJJ AO.tTFi f 1T.AM ]K ZA mvmXiX- ZAJOXNtCKPt pobedj nad FA»JZMOM ! /A ZBUZAANE I PRIJATELJSTVO A. um' NARODJM.A DODELftffE PORODtei RATNOG DRUQA. i fiffy/, jZ/'cw* SPOMEN PO VE Lil ■ ; _ U ZNAK. POZNANJA X ZAHVALNOSTI Hpk 2 RM Új vállalatvezetési formák Az irányítás jogát a dolgozó kollektíva kapja A vállalatirányítás jelenlegi gyakorlata a gazdasági mechanizmus 1968-tól bevezetett reformja során alakult ki, amely általánosan nézve, hosszabb időn át hatékonyan segítette társadalmi és gazdaságpolitikai céljaink elérését. Az elmúlt évek tapasztalatai viszont már azt is jelezték, hogy a fejlődésnek a jelenlegi eszközökkel és módszerekkel kihasználható forrásai messze nem elégségesek társadalmigazdasági rendszerünk további fejlődése tartós megalapozásához. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1984. április 17-i ülésén állást foglalt a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének feladatairól. Az állásfoglalás alapján módosul a gazdaságirányító szervek és a vállalatvezetés közötti kapcsolat. Kiteljesedik, kibővül a vállalatvezetés rendszere, a kollektív és egyszemélyi vezetés kombinált alkalmazására kerül sor. Az állam a tulajdonosi jogok gyakorlásának egy részét, a tulajdon folyamatos működtetésének jogát - amely eddig az alapító szervre tartozott - átadja a vállalatoknak. Ezek a jelentős változások természetesen nem érintik a szocialista állami tulajdon jellegét, lényegét - de oldják a tulajdon formáinak merevségét, szélesítik e formák mozgásterét. Azzal, hogy növelik a vállalati gazdálkodás önállóságát, a dolgozók részvételét a vállalatvezetésben. Ugyanakkor világosabbá teszik az állami igazgatás és a központi gazdaságirányítás feladatait. A továbbfejlesztést szolgáló elgondolások életbe léptetésére nem egyik napról a másikra kerül sor. Ez sok irányú, komplex feladat, amely kiterjedt a vállalati, a pénzügyi és a banktörvény módosítására, a vállalati jövedelem- és keresetszabályozás, az árrendszer és árszabályozás korszerűsítésére, a tisztességtelen gazdálkodás és ár fogalmának meghatározására is. A Minisztertanács — széles körű előkészítő munka után, október végén, illetve novemberben - meghatározta a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése egységes végrehajtásához szükséges elveket, rendeleteket. A Szakszervezetek Országos Tanácsa -- mint ahogy azt az októberi ülésének határozata is hangsúlyozta — a párt Központi Bizottsága áprilisi állásfoglalásával egyetért, annak valóra váltását a szakszervezeti mozgalom munkájával támogatja. Azért, mert a célok egybeesnek a szakszervezetek kettős feladatának teljesítésével, hiszen a gazdaságirányítás alapvető célja a gazdasági teljesítmény növelése, a hatékonyság javítása, újabb energiák felszabadítása, a jobb feltételek megteremtése a kollektívák, az egyének munkájához. E célok kapcsolódnak a gazdaságpolitika legfontosabb követelményéhez, a gazdálkodás minőségi tényezőinek javításához, a gazdasági egyensúly megszilárdításához, az életszínvonal védelméhez, emelésének megalapozásához. IRÁNYÍTÁSI FORMÁK 1. Államigazgatási irányítású vállalatok. Ebbe a formába tartoznak a kommunális (művelődésügyi, egészségügyi, szociális) és a közszolgáltató vállalatok, valamint a Minisztertanács által állami érdekből ide sorolt vállalatok, trösztök. A közüzemi vállalatok főként az energiaellátás, közlekedés, hírközlés, vízgazdálkodás, személyi és gazdasági szolgáltatás terén működnek. Az ide sorolt trösztök, vállalatok vezetőit az alapító szerv nevezi ki és menti fel. Ebben az irányítási formában fog működni a vállalatok mintegy 10-20 százaléka. 2. Vállalati tanács által irányított vállalatok (valószínű, az eddig minisztériumi felügyelet alá tartozó ruhaipari vállalatok nagyobb része ebben az irányítási formában működik majd. Ezen irányítási formának lényege, hogy a tulajdonosi jogok egy része az államigazgatási szervektől a gazdálkodó szervezetekhez, vállalatokhoz tevődik át. Ezt megkívánja a vállalatok vállalkozásszerű tevékenysége is. Ennek folytán lényegesen megnő a vállalat vezetésének szabadsága és felelőssége a köztulajdon hatékonyabb működtetésében, a vállalatfejlesztésben és -gazdálkodásban. A vállalatnál a tulajdon működtetésének alapvető döntéseit testületi jelleggel hozzák, így közvetlenebbül érvényesül a vállalaton belüli érdekegyeztetés és érdekeltség. A vállalati tanács döntési jogköre a működés és gazdálkodás stratégiai kérdéseire terjed ki, nem veszi át a folyamatos vezetés operatív teendőit, ez — a jogszabályok és a vállalati tanács döntései által meghatározott keretek között — az igazgató feladata. A testület — az alapító szerv egyetértésével — titkosan választja az igazgatót. A testület él a vállalati tulajdon működtetésének jogosítványaival és gyakorolja az alapító szerv egyetértésével megválasztott igazgató feletti munkáltatói jogokat. A vállalati tanács tagjainak számát — mely 50-nél több nem lehet — a szervezeti és a működési szabályzat állapítja meg. Tagjai az igazgató, a vállalatvezetés képviselői és a dolgozók választott küldöttei. A vállalatvezetés képviselőinek egy részét az igazgató jelöli ki és menti fel, de számarányuk a vállalatvezetés képviselőinek egyharmadánál több nem lehet. Az igazgatót a vállalatvezetés képviselőjeként kell számításba venni. A dolgozók küldötteit a dolgozók gyűlése vagy a szervezeti egységek dolgozói kollektívája választja a vállalati tanácsba öt évre. A dolgozók választott küldötteinek száma a vállalati tanács létszáma felénél kevesebb nem lehet. A vállalat párt-, szakszervezeti és KISZ-titkára tanácskozási joggal vesznek részt a vállalati tanács ülésén, ezért őket a tanácsba választani nem célszerű. Más szakszervezeti tisztségviselő megválasztása nem összeférhetetlen. Nagyon fontos, hogy a vállalati tanácsba olyan rátermett munkások, szakemberek, a vállalatvezetés részéről a vállalati tanács képviselői körébe nem tartozó vezetők kerüljenek, akik munkájukkal, szakmai tudásukkal, emberi magatartásukkal, társadalmi tevékenységükkel kivívták társaik megbecsülését, bizalmát és képesek dolgozótársaik véleményének, valamint a vállalati tanács döntéseinek képviseletére. A vállalati tanács alakuló ülését — a dolgozók küldötteinek megválasztását követően 30 napon belül — az igazgató hívja össze. Az alakuló ülés első két napirendi pontja a szervezeti és működési szabályzat meghatározása, és a vállalati tanács elnökének, továbbá elnökhelyettesének megválasztása. A vállalati tanács alakuló ülése, az előkészítő bizottságnak — az alapító szervvel, valamint az illetékes pártszervezettel és a szakszervezet vállalati szervével előzetesen egyeztetett — javaslatára dönt arról, hogy a vállalat jelenlegi igazgatóját megerősíti-e funkciójában. A döntés titkos szavazással történik. Ha a vállalati tanács az igazgatót funkciójában megerősíti, akkor az igazgató munkaviszonya, a tanács által meghatározott időre — általában 5 évre — módosul. Az igazgató részére — a megerősítés esetén is — meg kell határozni a vállalat gazdálkodásával kapcsolatos, hosszabb időre szóló követelményeket. Ha a vállalati tanács alakuló ülése az igazgatót funkciójában nem erősíti meg, az igazgatói munkakör betöltésére pályázatot ír ki. Az új igazgató megválasztásáig a kinevezett igazgató vezeti a vállalatot. A vállalati tanács nem gyakran, évenként kétszerháromszor ülésezik, dönt a vállalat gazdálkodási, üzlet-, ár-, fejlesztési politikájáról, stratégiai terveiről, a tevékenységi kör módosításáról, az adózott jövedelem felhasználási céljairól és azok arányairól, a jelentősebb fejlesztésekről, a társulásban való részvételről, leányvállalat alapításáról, más vállalattal való egyesülésről és szétválasztásról, javaslatot tesz az alapító szervnek a vállalat megszüntetésére. A vállalati tanács által irányított formában működnek a közepes és egyéb nagy állami vállalatok. Előzetes elgondolások szerint e formába tartozna a vállalatoknak és a foglalkoztatottaknak mintegy 55-60 százaléka. 3. Választott vezetőség által irányított vállalatok. Ebben a formában általában a kisebb (300-500 fős), egyszerűbb szervezettel rendelkező állami vállalatok működhetnek. Ez a forma a mechanizmusát tekintve hasonló a szövetkezetekhez, de nem azonos velük, mert az ide tartozó vállalatokat is az állam alapítja, vagyonuk oszthatatlan, és a vállalat felszámolása esetén a kötelezettségek teljesítése után maradó vagyonnal az alapító (állami szerv) rendelkezik. A dolgozók gyűlése, illetve — nagyobb létszám vagy tagolt szervezet esetén — küldöttgyűlése a közösség közvetlen vállalatirányítási részvételének legmagasabb fóruma. A közgyűlés tagja a vállalattal munkaviszonyban álló minden dolgozó. A közgyűlés vagy küldöttgyűlés első ülésén vezetőséget választ 5 évre. A vezetőség létszámát, döntési jogkörét és működésének szabályait a vállalat szervezeti és működési szabályzatában kell meghatározni. Az irányítás jogát a dolgozói kollektíva kapja meg, s a vezetőség kizárólag a kollektíva által ráruházott jogokat gyakorolja. A szervezeti és működési szabályzatnak két feltételt kell biztosítania. Egyrészt, hogy a legfontosabb döntési jogköröket a közgyűlés kizárólagosan saját hatáskörében gyakorolja. Másrészt, kifejezésre jusson az is, hogy a vezetőség a vállalat operatív irányításában való részvétellel segítse az igazgató vezetői munkáját, ne gyengítse a személyes felelősségét. Az igazgatót a dolgozók, illetve küldöttek választják — az alapítószerv véleményének figyelembevételével. A dolgozók gyűlése, küldöttgyűlése dönt a vállalat életét alapvetően meghatározó kérdésekben. Például a vállalat középtávú tervének meghatározása, a vállalat mérlegének és eredménykimutatásának jóváhagyása, a vállalat által felhasználható jövedelemelosztás elveinek meghatározása, a munkaerő foglalkoztatására vonatkozó jelentős döntések stb. Választott vezetőség által irányított formában működik — az előzetes tévék szerint — az állami vállalatok 25-30 százaléka. Az új típusú irányítás alatt működő vállalatoknál a tanács és a választott vezetőség, illetve a helyi szakszervezet közötti együttműködés rendező elve, hogy a vállalati vezetőségek a gazdálkodás kérdéseiben hoznak döntéseket, a szakszervezeti szervek véleményt mondanak. A munkavállalók érdekeit érintő kérdésekben gyakorolják jogaikat. A bizalmiak testületei, illetve a szakszervezeti bizottságok hatás- és jogkörére, a munkamegosztásra vonatkozó 1049/1982 MT-SZOT határozat továbbra is érvényben van. A szakszervezetek az új vállalatvezetési formákra való áttérésben kezdeményező és szervező szerepet töltenek be. Az ágazati-iparági és területi szakszervezeti szervek az áttérés előkészítésének fázisában az alapító szervek partnereként vesznek részt a vállalatok átsorolására vonatkozó előzetes állásfoglalás kialakításánál. A vállalati szakszervezetek előkészítő bizottságot hoznak létre, amely a jelöléstől az új vezető szervek első üléséig irányítja, szervezi és összefogja az átalakulás egész folyamatát. Ez nagyon komoly, felelősségteljes, alapos felkészültséget igénylő feladat. „A vállalatirányítás új formáinál alapvetően azt kell kiemelni, hogy a szakszervezetek történelmük során mindig a dolgozók irányításban való aktív részvételéért küzdöttek. A munkahelyi demokrácia fejlesztésében a szakszervezetek ma is kiemelkedő szerepet töltenek be. Most az a feladat, hogy elősegítsük az új irányítási formák létrehozását, elérjük, hogy a dolgozók a döntéshozatal meghatározói legyenek” — hangsúlyozta Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese az októberi plénumon. Gergelyfi Sándor politikai munkatárs