Ruházati Munkás, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete központi vezetőségének beszámolója a XXVI. kongresszus óta végzett munkáról (Kivonat) (Folytatás az 1. oldalról) Mást értünk el az igényesebb, magasabb értékű termékek, elsősorban a felsőruházati termékek arányának növelésében, bár a tervezett célt egészében nem értük el. Bővült a választék, sikerült a divathoz jobban alkalmazkodni, ennek következtében csökkentek a szérianagyságok. Összességében a tervidőszak alatt a három piac együttes igénye meghaladta a rendelkezésre álló kapacitást, tehát piaci oldalról a feltételek kedvezőek voltak, amit az ipar kapacitáskorlátai miatt nem volt képes a maga számára kellően hasznosítani. A vállalatok bővítik közvetlen kereskedelmi tevékenységüket, több új üzletet nyitottak, egyes vállalatok a méretes tevékenység bevezetésével is hozzá kívánnak járulni a lakosság jobb ellátásához. A jövedelmezőség javítására vállalataink többirányú intézkedéseket tettek. Csökkent a rezsiköltség, takarékosabb az anyag- és energiafelhasználás, csökkent az improduktív létszám. Ezek az intézkedések azonban az áremelkedéseket és az adóterhek növekedését nem tudják ellensúlyozni, így az elszámolás alapjául szolgáló eredmény mutatója 96 százalék a bázishoz képest. Szakszervezetünk központi vezetősége rendszeresen értékelte a ruhaipari vállalatok termelési, gazdálkodási tevékenységét. Egyrészt az Ipari Minisztérium könnyűipari miniszterhelyettese, másrészt a vállalatok vezetői számoltak be a testület előtt a gazdálkodás aktuális kérdéseiről. A központi vezetőség a gazdasági vezetőkre vonatkozó ajánlásokat fogadott el, a vállalati szakszervezeti szervekre határozatot hozott. A központi vezetőség megkülönböztetett figyelmet fordított — a nehéz gazdasági körülmények miatt — az átlagosnál több problémával küszködő vállalatok segítésére, az ott dolgozó kollektívák védelmére. 2. Műszaki-technikai színvonal Az elmúlt négy év beruházási lehetőségei korlátozottak voltak, így a korábbiaknál kisebb mértékű fejlesztésre volt lehetőség. Kedvező, hogy ennek ellenére közel 4500 dolgozónak javultak a munkakörülményei, mivel néhány vállalat új üzemcsarnokot épített, illetve a régieket korszerűsítette. A raktártechnikai berendezések fejlesztése, néhány korszerű szabászati berendezés beszervezése, a munkahelyekhez kapcsolódó szállítópálya felszerelése hasznosan segítették a termelést, és jobb munkafeltételeket teremtettek az ott dolgozók számára. Ezek a fejlesztések előremutatók, de széles körű elterjesztésükre nem volt lehetőség. Néhány vállalat kivételével nem történt lényeges fejlődés a gyártáselőkészítési tevékenységben. A termelékenység-növekedés jórészt a törzsfolyamatok munkaintenzitásának emeléséből származott, ezáltal fokozódott a dolgozók pszichikai leterhelése. A vállalatoknál folytatódott a korszerű munka- és üzemszervezés, amelyet a magyar iparban elsők között a ruhaipar kezdett el. Új vonás, hogy a szervezés kiterjedt az anyag-megtakarításra, a minőségre, a gyártás-előkészítésre is. Pozitív, hogy felgyorsult a külföldi szervezések vállalatok közötti átadása. Kedvezőtlen, hogy gyengült az együttműködés a szervezést irányítók és a szervezésben részt vevők között, így előfordult, hogy az érintettek nem érezték magukénak a szervezést, esetenként kevés időt kaptak a begyakorlásra is. 3. A foglalkoztatottak létszámának, összetételének alakulása A ruhaipari vállalatoknál a létszámcsökkenés üteme fokozódott. A korábbinál nagyobb mértékben, több mint 4600-zal, közel 16 százalékkal csökkent a dolgozók száma az elmúlt négy év alatt. A létszámcsökkenés évről évre komoly feszültséget váltott ki a termelési előirányzatok teljesítésében, amely csak a dolgozók megfeszített munkájával, a munkaverseny- és brigádvállalások túlteljesítésével volt elérhető. A termelőlétszám-csökkenés miatt néhány gyárban a délutános műszak megszüntetésére kényszerültek. További egy műszakos szalagodat is szerveztek a gyárakban a kismamák részére, így a műszakszám mérséklődött, mutatója 1,6, 4. Kapcsolat az alapanyaggyártókkal Az állami ruhaipar teljesítőképessége szorosan összefügg az alap- és kellékanyag-ellátás mennyiségi, választéki, minőségi színvonalával is. A beszámolási időszakban sajnos nem javult, 1983-tól a korábbiaknál is kedvezőtlenebb lett a ruhaipari textilalapanyag ellátása. Az anyagellátás javítása érdekében az elmúlt években a ruhaipari vállalatok nagyobb része közös érdekeltségen alapuló együttműködési megállapodást kötött több textilipari vállalattal. A közös érdekeltségű megállapodásokról a tapasztalatok vegyesek, halmi körülmények miatt vált szükségessé a Minisztertanács, a SZOT és a KISZ Központi Bizottsága 1054/1983. számú közös határozatának életrehívása, amely lehetővé teszi a munkaverseny-mozgalom rugalmasabb szervezését, irányítását és az eddigieknél jóval több lehetőséget ad a munkahelyi vezetőknek, kollektíváknak a kiemelkedő teljesítmények értékelésére, elismerésére. Az új munkaverseny-szabályzatokban a vállalatok változatos versenyformákat és több elismerési lehetőséget alakítottak ki, de általános gond, hogy a források hiánya miatt csak a meghatározott „minimumot” tudták alkalmazni a pénzjutalomösszeg meghatározásánál. 3. Az újítómozgalom fejlődése Folytattuk az 1977-től már hagyományossá vált, az Ipari Minisztériummal, valamint a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesülettel közösen meghirdetett ruhaipari újítási versenyt. A legfontosabb tapasztalatok a következők: Az újítók létszáma mérsékelten növekedett, de a női újítók száma 44,8 százalékkal, az újító briádoké kétszeresére nőtt. A benyújtott újítási javaslatok 1980-hoz viszonyítva 81 százalékra csökkentek, viszont az elfogadott újítási javaslatok száma 4,4 százalékkal, a hasznosított újítások száma 2,4 százalékkal emelkedett. A hasznosított kooperációs újítások száma 44,7 százalékkal nőtt. A minőségi fejlődésre utal az a tény, hogy az újítások utókalkulált gazdasági eredménye 1980-hoz viszonyítva 20,1 százalékkal nőtt, a kalkulált gazdasági eredmény után kifizetett újítási díjak 77,4 százalékkal emelkedtek. Vállalatainknál eredményesnek bizonyultak a jól megszervezett újítási hónapok, az újítási ankétok, ötletnapok, börzék és a jól működő újító klubok. Előrelépésről tudunk beszámolni az újítások átadása, átvétele tekintetében. Egyszerűsödött az ügyintézés. Továbbra is komoly gondot okoz az újítások kivitelezése és annak átfutási ideje. RM II. A szakszervezet termelést segítő tevékenysége. A tervezésben való részvétel A vállalatok, illetve az alapszervezetek szakszervezeti bizottságai a központi vezetőség állásfoglalásait figyelembe véve részt vettek a komplex vállalati tervek kidolgozásában, a bizalmi testületi üléseken megvitatták, véleményezték a vállalati terveket. A vélemények, viták azt tükrözték, a dolgozók megértik, hogy a nehezebb helyzetben csak a jobb munkával biztosítható a magasabb jövedelem, a szociális ellátás szinten tartása. Hozzátették: az is szükséges, hogy a népgazdaság minden területén követeljék meg a nagyobb teljesítményt, a hatékonyabb munkát. Egyre kritikusabban vetették fel azokat a hiányosságokat is, amelyek a vállalatokon belül megoldhatók. A központi vezetőség, az elnökség gyakrabban kérte fel a gazdasági vezetőket, valamint a szakszervezeti szervek vezetőit az ajánlások, határozatok végrehajtásáról való beszámolásra. saját döntésen alapuló fejlesztésekhez csak minimális forrás áll majd rendelkezésre, amelyből a vállalatok többségénél csak szinttartó beruházásra látszik lehetőség. További gond az új szabályozók kapcsán, hogy a vállalatok többsége nem lesz képes felzárkózni az átlagos — 7-7,5 százalékos — kereseti ütemhez, mert ehhez nincs meg az adóviselő képessége. Ezeket a problémákat jeleztük az illetékes állami és társadalmi szerveknek. 1. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos szakszervezeti tevékenység Szakszervezetünk — a SZOT koordinálása mellett — kezdettől fogva részt vett ebben a munkában. A központi vezetőség — a SZOT 1984. októberi ülése után — meghatározta a gazdaságirányítás továbbfejlesztésével összefüggő szakszervezeti feladatokat. Egyetértettünk a vállalkozóbb jellegű vállalati magatartás kibontakoztatásával, a szabályozott piac szerepének és hatáskörének bővülésével, a piacokat jobban szolgáló intézmény- és eszközrendszer kialakításával. Javasoltuk, hogy az új vállalatirányítási formák bevezetése előtt tisztázzák a szakszervezeti jog- és hatáskörök további érvényesítését. Az új típusú irányítás alatt működő vállalatoknál a vállalati tanács és a választott vezetőség, illetve a helyi szakszervezet közötti együttműködés alapja az, hogy a bizalmiak testületei, illetve a szakszervezeti bizottságok jog- és hatásköre nem változott. Szakszervezetünk folyamatosan vizsgálja az 1985. január 1-jétől bevezetett gazdasági szabályozórendszernek a textilruházati iparra gyakorolt hatását. A kedvezőtlen hatások alapvető oka: a ruhaipar technológiai sajátosságából származó magas élőmunka-igényesség, a növekvő adóelvonások, a korábbi kötelezettségek teljesítése. Ezek miatt 2. A szocialista munkaverseny A munkaverseny-mozgalom és a szocialista brigádmozgalom a VI. ötéves terv teljesítése érdekében kezdeményezője volt a jól szervezett munkának. A céltudatos megvalósítás érdekében a vezetők és a kollektívák törekedtek a munkaverseny és a gazdasági terv szorosabb egységének megvalósítására. A ruhaiparban 872 szocialista brigád működik, 12 668 fővel. A munkakövetelményeket meghaladó mértékű felajánlásaik kifejezik a vállalati feladatok megoldásában való részvételt, tenni akarást. A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete megalakulásának 90. évfordulója tiszteletére a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyárának szocialista brigádjai, dolgozó kollektívája felhívásához csatlakoztak a ruhaipari kollektívák, szocialista brigádok. A hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére kibontakozott szocialista munkaverseny 1984 II. félévétől az MSZMP XIII. kongresszusa tiszteletére alakult át kongresszusi és felszabadulási munkaversennyé. Ágazatunkban a Szegedi Ruhagyár „Béke” szocialista brigádja felhívásával kezdődtek meg a felajánlások, pótvállalások. A másfél éves versenyidőszakon belül hatékonynak bizonyultak a rövidebb időtartamra meghirdetett versenyszakaszok, mert ezek konkrét feladat megoldására irányultak és a versenyszakasz lezárása után azonnal értékelhetők. A beszámolási időszakban a brigád- és egyéni kitüntetések száma az alábbiak szerint alakult: bronzjelvénnyel rendelkezik 123 brigád, ezüstjelvénnyel 154, arany fokozattal 261, Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetéssel 128 brigád, 3 brigád munkáját ismerték el 1984-ben Szakma Kiváló Brigádja kitüntetéssel, és 1983-ban 1 brigád kapott Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést. A szocialista brigádtagok közül 1217 kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. Szakszervezetünk javaslatára évente 55 dolgozónk kapott miniszteri elismerést. A megváltozott gazdasági, társas ruházati iparban jelenleg működő 43 jogsegélyszolgálat biztosítja az ágazatban dolgozók részére az ingyenes jogi segítségnyújtást, megkönnyíti a dolgozók helyzetét, s ezáltal pozitív hatást gyakorol a vállalatok tevékenységére is.2 III. A szakszervezetek tevékenysége a dolgozók bérés kereseti viszonyainak javításáért A központi vezetőség a termelési gazdasági eredmények elemzésekor többször foglalkozott a ruhaipari dolgozók bér- és kereseti helyzetének alakulásával is. Megállapította, hogy a kedvező jövedelmezőségi eredmények ellenére is tovább nőtt a távolság a ruházati ipar és az ipar bére között, s olyan aránytalanságok alakultak ki, amelyek helyrehozására csak vállalati forrásból nem volt lehetőség. Az elmúlt négy év alatt a ruhaipari fizikai dolgozók bére 21,7 százalékkal, keresete 21,1 százalékkal haladta meg az 1980-as színvonalat. A keresetnövekedés vállalatok közötti szóródása — a jövedelmezőség függvényeként — jelentős, 16—29 százalék között eltérő. A fizikai dolgozók átlagkeresete az 1984. évben 4366,— Ft/fő/hó volt. Szakszervezetünk központi vezetőségének kezdeményezésére, a SZOT, az Ipari Minisztérium, az MSZMP KB támogatásával, központi bérintézkedésre került sor 1984. október 1-jével. Ez a három ruhaipari szektorban csak a gyártmányfejlesztő, gyártásfejlesztő, szakmunkás és termelésirányító munkakörben dolgozókra terjedt ki. A bérfejlesztés mértéke éves szinten összesen 60 millió forint volt, mely az érintettek bérének 3,9 százaléka. A jelzett keretből az állami ruhaipar közel 50 százalékot, 29 285 millió forintot használhatott fel. Az említett négy területen 14 265 dolgozónk részesült béremelésben. A végzett munka szerint differenciáltan átlagosan 150-250 Ft/hó körüli összeget kaptak. Az érintett dolgozók örömmel fogadták, de ugyanakkor feszültség is keletkezett azok körében, akik ebből nem részesülhettek. A központi bérintézkedéssel a ruhaipari dolgozók hátránya kis mértékben mérséklődött, de a helyzet alapvetően nem javult. Az iparágban a bér- és a keresetnövekedés több mint 10 százalékkal alacsonyabb volt ebben a ciklusban, mint ezt megelőzően. A bérlemaradások csökkentése kiemelt feladata marad továbbra is szakszervezetünknek. IV. A dolgozók érdekvédelméért, az élet- és munkakörülmények javításáért végzett szakszervezeti munka 1. Ötnapos munkahét A ruhaipari dolgozók legnagyobb része örömmel vette tudomásul, hogy 1982. január 1-jétől a vállalatok áttértek az ötnapos munkahétre, majd 1984-től általánossá vált a 40 órás munkahét. A munkaidő heti négyórás csökkentése a munkaidőalapot közel 10 százalékkal mérsékelte. Az ennek ellensúlyozására kidolgozott vállalati intézkedések (gépesítés, munkaszervezés, technológiai korszerűsítés, tertnapi és betegség miatti hiányzás csökkentés) legnagyobb részben megvalósultak. 2. Kollektív szerződések Szakszervezetünk központi vezetősége a ruhaipari vállalatok 1981 — 1985. évekre szóló kollektív szerződéseinek megkötéséhez ajánlásokat adott ki, amelyben megjelölte a dolgozók érdekeit, érdekvédelmét, anyagi-szociális biztonságát, szakmai fejlődését, jogvédelmét szolgáló legfontosabb célkitűzéseket. A kollektív szerződések évenkénti módosítása rendszeresen megtörtént. 3. Jogsegélyszolgálat