Ruházati Munkás, 1995 (2-5. szám)

1995-02-01 / 2. szám

2 Ruházatipari üzemi lapok Csak hírmondó maradt Beszélgetés Nagy Pállal, a SZEGEDI IMI RUHAGYÁR szerkesztőjével A Szegedi Ruhagyár nemcsak azzal tűnt ki, hogy a Ruházat­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének XXIX. kongresszusán négyen szólaltak fel közülük, hanem azzal dicsekedhet, ami­vel nagyon kevesen, hogy a ru­házatipar területén megjelenő egyetlen üzemi lap a Szegedi Ruhagyáré. Nagy Pállal, az újság szerkesztőjével beszélget­tünk, és arra kértük, hogy mondjon néhány mondatot a lap múltjáról, és beszéljen a jelenéről. — Huszonhét esztendővel ez­előtt létesítette a Szegedi Ruha­gyár ezt az újságot, a vállalat dolgozóinak lapját. Annak ide­jén, amikor indult, sokkal na­gyobb létszámú vállalat volt, sok telephellyel és gyáregységgel. Ezek dolgozóit kellett összefog­ni, kölcsönösen tájékoztatni a vállalat időszerű feladatairól, problémáiról, gondjairól. — Az elmúlt évtizedekben a lap folyamatosan megjelent. — Egyetlen hónapban ki nem maradt. Gyakorlatilag a vállalat minden dolgozója olvasója en­nek a havilapnak. Amikor belép valaki, felvételét kéri bármelyik üzembe, akkor közlik vele, hogy itt a munkások előfizetik az üzemi újságot. — A lap megjelenését a vál­lalat, a cég vezetése finanszí­rozza? — így van. — Nem lehet azt mondani, hogy egyúttal a szócsöve is. Tehát bizonyos értelemben az emberek manipulálásának esz­köze? — A szerkesztőség külső emberekből áll, nem a vállalat­nál dolgoznak. Korábban a Csongrád Megyei Lapkiadó Vál­lalat, ma a Dél-Magyarország Kiadóvállalat gondozásában megjelenő lapról van szó. — A szakszervezet belefér a lapba? — Állandó helyet kap az új­ságban. Nem jelenik meg olyan szám, amelyikben a szakszerve­zetről szó ne esne. Hiszen a Szegedi Ruhagyárban a szerve­zettség 90 százalékos, lényegé­ben a lapnak az olvasói szak­­szervezeti tagok. Az ő életük­höz nemcsak a termelés, hanem a mozgalmi munka, az ezzel kapcsolatos érdekképviseleti, érdekvédelmi tevékenység is hozzátartozik. A lapban termé­szetesen rendszeresen helyet kap a szb ülése, a bizalmi tanácsko­zások, azonkívül a bizalmi cso­portok munkája, egy-egy szak­­szervezeti tisztségviselő bemu­tatása. Ha például valaki a szak­­szervezet országos testületének újonnan választott tagja, akkor ezt méltatjuk. Tájékoztatjuk az olvasókat, hogy milyen elisme­résben részesültek az aktívák. — Helyet kaphatnak-e a lap­ban a részvénytársaság vezeté­sét vagy a szakszervezetet bírá­ló munkások megjegyzései? — Érdekes a kérdés és jogos. Ugyanis, amióta a részvénytár­saságé a lap, változott a profil­ja, a tartalma. — Ez azt jelenti, hogy a bí­ráló megjegyzéseket törölték? — Nem! A bíráló megjegyzé­seket nem töröltük. A vélemé­nyeket leírjuk, de nem minden esetben közöljük a nevet, hogy ki mondta. Nem mindig tudnánk megvédeni őket. Mindjárt hoz­záteszem, hogy a vállalat veze­tősége jól fogadja, megköveteli, hogy a középszintű és egyéb vezetők a kritikákra reagáljanak. Ez is közrejátszik abban, hogy a megjelenéskor rögtön el akarják olvasni a lapot. — Hogyan reagál a szőkébb vállalatvezetés a kritikára, il­letve hajlandók-e információkat adni olyan felmerült ügyekről, amelyek a dolgozók nagyobb részét érintik? — Én, mint üzemi lapszer­kesztő, személyesen ott vagyok minden vezetői ülésen. Végig­hallgatom a vitát, odafigyelek minden egység vezetőjének vé­leményére. Lényegében témát is gyűjtök, ezekről tudósítok. Se­gítünk a vezetésnek azzal, hogy már az előzetes elgondolásokat, az ezzel kapcsolatos problémá­kat közeljük. — Kanyarodjunk vissza egy kicsit az üzemi újságíráshoz Valamikor az üzemi újságírók egy­ külön kategóriát képeztek az újságíró-társadalmon belül, és az üzemi újságírás szinte külön műfaj volt Ez megszűnt Úgy látszik, a tőkés nem tart rá igényt Vajon miért? — A tőkés itt, Magyarorszá­gon nem tart rá igényt. Külföl­dön a nagyvállalatoknak saját újságaik vannak. A tőkések ugyanis az információt értéknek tekintik. A Szegedi Ruhagyár­ban hasonló módon, a vállala­ton belüli információt adó, és információt felszínre hozó lap­pá vált. Gyakran közlünk kül­földi tapasztalatokat is. Sajnos, Magyarországon a ruházatipar­ban a szűk látókörű szakmai vezetés elsőként az újságok fel­számolásával takarékoskodott. Nem érzik, nem ismerik fel az információ értékét. Korábban sok információs csatorna műkö­dött a vállalatoknál. Ezeket az elmúlt esztendőkben „eltemet­ték”. Volt ifjúsági szervezet, pártszervezet, szocialista brigád­mozgalom, törzsgárda-mozga­­lom, fiatal műszakiak tanácsa. Sorolhatnám azokat a fórumo­kat, amelyek alkalmilag működ­tek. Tévedés azt hinni, hogy ezeken kizárólag politikai-ideo­lógiai kérdésekről tanácskoztak. A dolgozó embert mindig a sa­ját munkája, a vállalat élete foglalkoztatta. A fórumokon elmondhatta véleményét. Lehet, hogy nagyon megszűrve került fel a vezetéshez, viszont nagyon sok csatorna volt. Ma már nincs. — A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének XXIX. kong­resszusáról is tudósítanak a lapban? — Az írásos beszámolónak főleg a dolgozókat érintő kér­déseiről, a mozgalom helyzeté­ről szóló részét ismertetjük. Szinte szó szerint közöljük a programot, azt, hogy mihez kéri az RDSZ vezetése a tagság se­gítségét. Nos, ha ezt nem ten­nénk, akkor lényegében figyel­men kívül hagynánk az olvasó­ink igényeit. — Köszönöm a beszélgetést —Fe— Egy gyár, ahol szakszervezetet akarnak Nagy Jenő Kiskunhalason dolgozik, a Levi’s gyár raj­zolója. Nem szakszervezeti tag, a munkahelyén nem is lehetne, mert ott nem mű­ködik alapszervezet. Mit keresett akkor mégis a kongresszuson? Mint el­mondta, a gyárban a dol­gozók egyharmada írásban is kérte, hogy működjön ér­dekvédelmi szervezet a munkahelyükön. Támoga­tást várnak, segítséget gondjaik megoldásához. Nincsen konkrét elképzelé­sük, még csak érdeklődnek. — Több irányban tájékozódnak, vagy kizárólag a Ruházatipa­ri Dolgozók Szakszervezetére gondolnak? — A ruhás szakszervezet elsőként keresett meg bennünket. Pontosabban idáig még egyetlenként. És mivel ez volt az első lehetőség, engem delegáltak a kongresszusra, hogy hallgassam meg az elmondottakat, vigyem haza az információkat, és otthon tájé­koztassam a dolgozókat. — Tulajdonképpen erre ki kérte fel? — A gyár vezetése, és azok az emberek, akik szeretnének valamelyik érdekvédelmi szervezethez tartozni. — Mivel magyarázza, hogy a dolgozók ilyen aktívan igénylik az érdekvédelmi szervezet létrehozását? — A gyár teljesen külföldi tulajdonban van. Nem működik semmiféle olyan szervezet, amely meghallgatná a dolgozókat, mindennapos gondjaikat, problémáikat. — Mit szól mindehhez a munkáltató? Hiszen egy megalakuló érdekvédelmi szervezet egyúttal ellenfele is lehet, ha mást akar. — A véleményükről nem vagyok tájékozódva. Mindenesetre kemény ellenfél kell ahhoz, hogy hatására az eddig elképzelései­ken változtassanak. — Egyáltalán, szükséges rajtuk változtatni? — A gyárban mások a gondok, mint amiket a kongresszuson szóvá tettek. Köztudott, mi nem minimálbérért dolgozunk. — Hanem. — Nálunk az átlagbér negyvenezer forint körül van. De ehhez óriási teljesítmény és nagyon nagy precizitás tartozik. A kiskun­­halasi gyár Európában egyedülálló a termelékenységben, a szer­vezettségben. Ezenkívül a világban is az elsők közé tartozunk például a varrodai átfutási időben, tehát a munka gyorsaságát tekintve. Továbbá rendkívül rugalmasan alkalmazkodunk a piaci igényekhez. — Akkor miért kell a szakszervezet, miért akarnak harcolni? — Említettem, más természetű gondjaink vannak, mint sok egyéb ruházatipari cégnek. A munkáltató intézkedéseiről nálunk is tájékoztatást kellene adni, és viszont, eljuttatni hozzájuk a dolgozók problémáit, észrevételeit. Ez mindenképpen feladata lenne a létrejövő szakszervezetnek. — Ha megkezdődik a szervezése, ön hajlandó ebben szemé­lyesen közreműködni? — Vezető szerepet nem akarok vállalni, de támogatom és te­vékenyen is részt kívánok abban venni, hogy a dolgozók és a vezetők között a szakszervezet közvetítésével folyamatos párbe­széd alakuljon ki. — NC — Politika és munkavállalói érdekvédelem Friedl József egyike azoknak a nagyon régi szakszervezeti tagoknak, akiket díszvendég­ként meghívtak a Ruházatipa­ri Dolgozók Szakszervezetének XXIX. kongresszusára. 1924 óta szakszervezeti tag, húsz éve ment nyugdíjba Kispest­ről, a Férfi Ruhagyárból. Rendszerek, kormányok, kor­szakok változtak, de ő szak­­szervezeti tag maradt. Horthy, Bethlen, Gömbös, Imrédy, Szálasi, Rákosi, Nagy Imre, Kádár, Antall nevével jelzett évek, évtizedek múltak el, mi­közben gyűltek az élményei. Mint szervezett munkás, sokat tapasztalt. Ezeket is feleleve­nítette beszélgetésünkkor, amikor összehasonlította a múltat a jelennel. — A korom megakadályoz abban, hogy aktívan tevékeny­kedjek a mozgalomban — kez­di. — így nem tehetek mást, mint figyelem az eseményeket, beszélgetek a szakszervezeti tisztségviselőkkel. Elmondom a véleményemet azzal a remén­­nyel, hogy talán nem felesleges, hasznosítani tudják. — Mi foglalkoztatja mosta­nában? — Sok kormányt megéltem, ezek jöttek és mentek, de a szak­­szervezet mindig megőrizte a jellegét, maradt a munkavállalók érdekvédelmi szervezete. — Nem kötődött a politiká­hoz? — A Szociáldemokrata Párt­nak sok szakszervezeti funkcio­nárius tagja volt, én is. De a két dolog — a politika és a munka­­vállalói érdekvédelem — nem mosódott össze. Ezért a jelenle­gi helyzet számomra kicsit ért­hetetlen. — Miért? — A szakszervezetek képvi­selői ott ülnek a parlamenti pad­sorokban, tagjai a kormányt adó pártnak. Pedig joggal tételezhe­tő fel, hogy a kormánypárt és a szakszervezeti érdekek szembe kerülhetnek. Hiszen egyik mun­kaadó, a másik fél pedig a mun­kavállalókat köteles képviselni. Nem tudom, hogy ezt az ellent­mondást miként lehet feloldani úgy, hogy a az erkölcsi normák ne sérüljenek. — Ez mennyire jellemző? — A szervezett munkás min­dig betartott bizonyos erkölcsi szabályokat, és erre büszke volt. Ezeket érvényesítette a magán­életében, és akkor, amikor tár­sai érdekeinek képviseletét el­látta. Most mintha megváltozott volna a helyzet, felrúgják eze­ket a normákat. Nem örülök neki. Tudom, mai felfogással az előbbi véleményem miatt talán maradinak tekintenek. Én azon­ban úgy gondolom, hogy bizo­nyos szabályok időtállóak, sőt örök érvényűek lehetnek. — 1 — Távozott az szb-titkár ( Széthullott az alapszervezet) A kongresszusi beszámoló szóbeli kiegészítésében elhangzott egy olyan mondat, amely szerint a Ceglédi Ruhaüzemben nincs minden rendben. Nagy Lászlónét, a ceglédi Elegant Mode dol­gozóját — aki részt vett a kongresszuson — kérdeztük, hogy vajon mire utalt a napirend előadója. Igazgató úr nagyon támogatná azt a törekvést, hogy a szakszer­vezet újra normálisan működjön, így ebből logikusan lehet követ­keztetni, hogy nem ellenzi a szakszervezet „feltámadását”. — Ha a folyamatot segíti az RDSZ vezetése is, sikerülni fog? — Úgy tudom, hogy valami már történt ez ügyben. Egyik kolléganőm, Rinóczi Erzsi is foglalkozik vele. — Mi történt a tagsággal? Bejelentették, hogy megszünte­tik a tagsági viszonyukat? Vagy egyszerűen, szép csendben ki­maradtak? Mi lett például a szakszervezet pénzeszközeivel? — Tudomásom szerint a pénz­ügyekkel továbbra is a gazdasá­gi vezető foglalkozik. A ta­gok...!? Volt, aki bejelentette a kilépését, míg mások még ezt sem tették meg. — Nincs alapszervezet, meg­szűnt a szakszervezeti bizottság. Akkor ön a kongresszuson kit képviselt? — A tanácskozásra meghívták az igazgatónkat, ő egyéb elfog­laltsága miatt nem tudott a meg­hívásnak eleget tenni, és engem bízott meg, hogy képviseletében vegyek részt az RDSZ XXIX. kongresszusán. — Tehát az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az Elegant Mode munkavállalóit senki sem képviselte, de a munkaadóját igen. — Valóban ez történt. — Mit gondol, önöknél lesz foganatja annak a biztatásnak, amelyet a kongresszuson fogal­maztak meg? A lényege, hogy újra kell szervezni azokat a dolgozókat, akik valamikor kö­tődtek a szakszervezeti mozga­lomhoz, vagyis tagok voltak. Lesz-e az üzemükben ennek visszhangja? — Szerintem lesz, de azt nem várom, hogy azonnal visszaáll a régi helyzet. Jó lenne azonban, ha a jelenlegi állapot, az, hogy nem működik a munkavállalói érdekvédelem, nem tartana túl­ságosan sokáig. — is. — — Mikor kezdődtek a gon­dok? — Az üzem privatizálásakor, ebben a kritikus időszakban tör­tént, hogy megbetegedett az szb­­titkár, majd leszázalékolták. Tá­vozásával az üzemben a szak­­szervezeti alap­szervezet szét­esett. — Nem volt aki átvegye a szakszervezeti bizottság irányí­tását? — Hiányzott az utánpótlás, nem tudtunk megbízni senkit a feladattal, így a tagság széthul­lott. Ebben látom a történtek lényegét. — Ez azt jelenti, hogy a he­lyi szakszervezet, mint egy egy­személyes „üzem” működött? Az szb-titkár kiválásával a szak­­szervezeti bizottság egyetlen tagja sem vitte tovább a moz­galmi munkát? — Sajnos, ez az igazság. Leg­alábbis nekem ez a véleményem. De úgy gondolom, másoké is. — Mit szóltak ehhez a dol­gozók, adagság? Egyáltalán be­szédtéma volt? — Hát, nem nagyon érdekel­te az embereket. Nem mondha­tom, hogy kifejezetten foglal­koztak vele. — Hogyan vélekedik mind­erről a cégvezetés? Vajon könnyebbséget jelent nekik, hogy nincsen akivel vitatkoz­niuk kell, vagy éppen ellenke­zőleg, hiányolják a partnert? — Úgy tudom, hogy a Balogh Megalakult a központi vezetőség Elfogadták a féléves munkaprogramot Január 26-án alakuló ülését tartotta a Ruházatipari Dol­gozók Szakszervezetének delegálással létrejött, 32 tagú köz­ponti vezetősége. Megválasztották a választmányt, amely­nek 11 tagja van; a rétegtanácsok vezetőit, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjait, és 10 küldöttet a Magyar Szak­­szervezet Országos Szövetségének III. kongresszusára. Ezt követően a kongresszusi teendőkből adódó első féléves feladatokról döntöttek. A gazdasági-szociális helyzet javítása érdekében a szak­­szervezet kezdeményezi a ruházatipari munkáltatóknál a bé­rekkel kapcsolatos megállapodást, továbbá azt, hogy szakér­tői munkacsoport vizsgálja felül a bér- és normarendszerek kapcsolatát, a százszázalékos normateljesítés feltételeit. Az első félévi feladatok között szerepel a Ruházatipari Szakmai Kollektív Szerződés módosítása, amennyiben azt a Munka Törvénykönyve változása indokolttá teszi. A szerve­zeti élettel összefüggésben a kiemelt feladatok között szere­pel a felkészülés az üzemi tanács választásokra, a tagszerve­zés, a központi vezetőség rétegtanácsainak megszervezése, működésük beindítása, továbbá a központi vezetőség mellett működő munkabizottságok felállítása és programjuk kialakí­tása. A választmány tagjai Andrikó Lászlóné Pusztai Károlyné Bertalan Sándorné Dr. Szabó Ferencné Botár Sándorné Juhász Péterné Bozó Józsefné Albert Mária Vay Lászlóné Ecsédi Károlyné Wittich Tamás ELIT Ruhaipari Rt. FÉKON Ruhaipari Rt. UNICON Ruházati és Szolgáltató Rt NETTI Konfekcióipari Kft. Zalaegerszegi Ruhagyár Rt. Szegedi Ruhagyár Rt. SAL­KON Rt. Styl Ruhagyár Rt. HEROKON RDSZ RDSZ A központi vezetőség rétegtanácsainak vezetői Nyugdíjasok Tanácsa: Czerván Mártonná dr. Női Tanács: Bozó Józsefné Ifjúsági Tanács: Gaál Andrea Műszaki Értelmiségi Tanács: Vay Lászlóné

Next