Ruházati Munkás, 1995 (2-5. szám)
1995-02-01 / 2. szám
2 Ruházatipari üzemi lapok Csak hírmondó maradt Beszélgetés Nagy Pállal, a SZEGEDI IMI RUHAGYÁR szerkesztőjével A Szegedi Ruhagyár nemcsak azzal tűnt ki, hogy a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének XXIX. kongresszusán négyen szólaltak fel közülük, hanem azzal dicsekedhet, amivel nagyon kevesen, hogy a ruházatipar területén megjelenő egyetlen üzemi lap a Szegedi Ruhagyáré. Nagy Pállal, az újság szerkesztőjével beszélgettünk, és arra kértük, hogy mondjon néhány mondatot a lap múltjáról, és beszéljen a jelenéről. — Huszonhét esztendővel ezelőtt létesítette a Szegedi Ruhagyár ezt az újságot, a vállalat dolgozóinak lapját. Annak idején, amikor indult, sokkal nagyobb létszámú vállalat volt, sok telephellyel és gyáregységgel. Ezek dolgozóit kellett összefogni, kölcsönösen tájékoztatni a vállalat időszerű feladatairól, problémáiról, gondjairól. — Az elmúlt évtizedekben a lap folyamatosan megjelent. — Egyetlen hónapban ki nem maradt. Gyakorlatilag a vállalat minden dolgozója olvasója ennek a havilapnak. Amikor belép valaki, felvételét kéri bármelyik üzembe, akkor közlik vele, hogy itt a munkások előfizetik az üzemi újságot. — A lap megjelenését a vállalat, a cég vezetése finanszírozza? — így van. — Nem lehet azt mondani, hogy egyúttal a szócsöve is. Tehát bizonyos értelemben az emberek manipulálásának eszköze? — A szerkesztőség külső emberekből áll, nem a vállalatnál dolgoznak. Korábban a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat, ma a Dél-Magyarország Kiadóvállalat gondozásában megjelenő lapról van szó. — A szakszervezet belefér a lapba? — Állandó helyet kap az újságban. Nem jelenik meg olyan szám, amelyikben a szakszervezetről szó ne esne. Hiszen a Szegedi Ruhagyárban a szervezettség 90 százalékos, lényegében a lapnak az olvasói szakszervezeti tagok. Az ő életükhöz nemcsak a termelés, hanem a mozgalmi munka, az ezzel kapcsolatos érdekképviseleti, érdekvédelmi tevékenység is hozzátartozik. A lapban természetesen rendszeresen helyet kap a szb ülése, a bizalmi tanácskozások, azonkívül a bizalmi csoportok munkája, egy-egy szakszervezeti tisztségviselő bemutatása. Ha például valaki a szakszervezet országos testületének újonnan választott tagja, akkor ezt méltatjuk. Tájékoztatjuk az olvasókat, hogy milyen elismerésben részesültek az aktívák. — Helyet kaphatnak-e a lapban a részvénytársaság vezetését vagy a szakszervezetet bíráló munkások megjegyzései? — Érdekes a kérdés és jogos. Ugyanis, amióta a részvénytársaságé a lap, változott a profilja, a tartalma. — Ez azt jelenti, hogy a bíráló megjegyzéseket törölték? — Nem! A bíráló megjegyzéseket nem töröltük. A véleményeket leírjuk, de nem minden esetben közöljük a nevet, hogy ki mondta. Nem mindig tudnánk megvédeni őket. Mindjárt hozzáteszem, hogy a vállalat vezetősége jól fogadja, megköveteli, hogy a középszintű és egyéb vezetők a kritikákra reagáljanak. Ez is közrejátszik abban, hogy a megjelenéskor rögtön el akarják olvasni a lapot. — Hogyan reagál a szőkébb vállalatvezetés a kritikára, illetve hajlandók-e információkat adni olyan felmerült ügyekről, amelyek a dolgozók nagyobb részét érintik? — Én, mint üzemi lapszerkesztő, személyesen ott vagyok minden vezetői ülésen. Végighallgatom a vitát, odafigyelek minden egység vezetőjének véleményére. Lényegében témát is gyűjtök, ezekről tudósítok. Segítünk a vezetésnek azzal, hogy már az előzetes elgondolásokat, az ezzel kapcsolatos problémákat közeljük. — Kanyarodjunk vissza egy kicsit az üzemi újságíráshoz Valamikor az üzemi újságírók egy külön kategóriát képeztek az újságíró-társadalmon belül, és az üzemi újságírás szinte külön műfaj volt Ez megszűnt Úgy látszik, a tőkés nem tart rá igényt Vajon miért? — A tőkés itt, Magyarországon nem tart rá igényt. Külföldön a nagyvállalatoknak saját újságaik vannak. A tőkések ugyanis az információt értéknek tekintik. A Szegedi Ruhagyárban hasonló módon, a vállalaton belüli információt adó, és információt felszínre hozó lappá vált. Gyakran közlünk külföldi tapasztalatokat is. Sajnos, Magyarországon a ruházatiparban a szűk látókörű szakmai vezetés elsőként az újságok felszámolásával takarékoskodott. Nem érzik, nem ismerik fel az információ értékét. Korábban sok információs csatorna működött a vállalatoknál. Ezeket az elmúlt esztendőkben „eltemették”. Volt ifjúsági szervezet, pártszervezet, szocialista brigádmozgalom, törzsgárda-mozgalom, fiatal műszakiak tanácsa. Sorolhatnám azokat a fórumokat, amelyek alkalmilag működtek. Tévedés azt hinni, hogy ezeken kizárólag politikai-ideológiai kérdésekről tanácskoztak. A dolgozó embert mindig a saját munkája, a vállalat élete foglalkoztatta. A fórumokon elmondhatta véleményét. Lehet, hogy nagyon megszűrve került fel a vezetéshez, viszont nagyon sok csatorna volt. Ma már nincs. — A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének XXIX. kongresszusáról is tudósítanak a lapban? — Az írásos beszámolónak főleg a dolgozókat érintő kérdéseiről, a mozgalom helyzetéről szóló részét ismertetjük. Szinte szó szerint közöljük a programot, azt, hogy mihez kéri az RDSZ vezetése a tagság segítségét. Nos, ha ezt nem tennénk, akkor lényegében figyelmen kívül hagynánk az olvasóink igényeit. — Köszönöm a beszélgetést —Fe— Egy gyár, ahol szakszervezetet akarnak Nagy Jenő Kiskunhalason dolgozik, a Levi’s gyár rajzolója. Nem szakszervezeti tag, a munkahelyén nem is lehetne, mert ott nem működik alapszervezet. Mit keresett akkor mégis a kongresszuson? Mint elmondta, a gyárban a dolgozók egyharmada írásban is kérte, hogy működjön érdekvédelmi szervezet a munkahelyükön. Támogatást várnak, segítséget gondjaik megoldásához. Nincsen konkrét elképzelésük, még csak érdeklődnek. — Több irányban tájékozódnak, vagy kizárólag a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetére gondolnak? — A ruhás szakszervezet elsőként keresett meg bennünket. Pontosabban idáig még egyetlenként. És mivel ez volt az első lehetőség, engem delegáltak a kongresszusra, hogy hallgassam meg az elmondottakat, vigyem haza az információkat, és otthon tájékoztassam a dolgozókat. — Tulajdonképpen erre ki kérte fel? — A gyár vezetése, és azok az emberek, akik szeretnének valamelyik érdekvédelmi szervezethez tartozni. — Mivel magyarázza, hogy a dolgozók ilyen aktívan igénylik az érdekvédelmi szervezet létrehozását? — A gyár teljesen külföldi tulajdonban van. Nem működik semmiféle olyan szervezet, amely meghallgatná a dolgozókat, mindennapos gondjaikat, problémáikat. — Mit szól mindehhez a munkáltató? Hiszen egy megalakuló érdekvédelmi szervezet egyúttal ellenfele is lehet, ha mást akar. — A véleményükről nem vagyok tájékozódva. Mindenesetre kemény ellenfél kell ahhoz, hogy hatására az eddig elképzeléseiken változtassanak. — Egyáltalán, szükséges rajtuk változtatni? — A gyárban mások a gondok, mint amiket a kongresszuson szóvá tettek. Köztudott, mi nem minimálbérért dolgozunk. — Hanem. — Nálunk az átlagbér negyvenezer forint körül van. De ehhez óriási teljesítmény és nagyon nagy precizitás tartozik. A kiskunhalasi gyár Európában egyedülálló a termelékenységben, a szervezettségben. Ezenkívül a világban is az elsők közé tartozunk például a varrodai átfutási időben, tehát a munka gyorsaságát tekintve. Továbbá rendkívül rugalmasan alkalmazkodunk a piaci igényekhez. — Akkor miért kell a szakszervezet, miért akarnak harcolni? — Említettem, más természetű gondjaink vannak, mint sok egyéb ruházatipari cégnek. A munkáltató intézkedéseiről nálunk is tájékoztatást kellene adni, és viszont, eljuttatni hozzájuk a dolgozók problémáit, észrevételeit. Ez mindenképpen feladata lenne a létrejövő szakszervezetnek. — Ha megkezdődik a szervezése, ön hajlandó ebben személyesen közreműködni? — Vezető szerepet nem akarok vállalni, de támogatom és tevékenyen is részt kívánok abban venni, hogy a dolgozók és a vezetők között a szakszervezet közvetítésével folyamatos párbeszéd alakuljon ki. — NC — Politika és munkavállalói érdekvédelem Friedl József egyike azoknak a nagyon régi szakszervezeti tagoknak, akiket díszvendégként meghívtak a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének XXIX. kongresszusára. 1924 óta szakszervezeti tag, húsz éve ment nyugdíjba Kispestről, a Férfi Ruhagyárból. Rendszerek, kormányok, korszakok változtak, de ő szakszervezeti tag maradt. Horthy, Bethlen, Gömbös, Imrédy, Szálasi, Rákosi, Nagy Imre, Kádár, Antall nevével jelzett évek, évtizedek múltak el, miközben gyűltek az élményei. Mint szervezett munkás, sokat tapasztalt. Ezeket is felelevenítette beszélgetésünkkor, amikor összehasonlította a múltat a jelennel. — A korom megakadályoz abban, hogy aktívan tevékenykedjek a mozgalomban — kezdi. — így nem tehetek mást, mint figyelem az eseményeket, beszélgetek a szakszervezeti tisztségviselőkkel. Elmondom a véleményemet azzal a reménnyel, hogy talán nem felesleges, hasznosítani tudják. — Mi foglalkoztatja mostanában? — Sok kormányt megéltem, ezek jöttek és mentek, de a szakszervezet mindig megőrizte a jellegét, maradt a munkavállalók érdekvédelmi szervezete. — Nem kötődött a politikához? — A Szociáldemokrata Pártnak sok szakszervezeti funkcionárius tagja volt, én is. De a két dolog — a politika és a munkavállalói érdekvédelem — nem mosódott össze. Ezért a jelenlegi helyzet számomra kicsit érthetetlen. — Miért? — A szakszervezetek képviselői ott ülnek a parlamenti padsorokban, tagjai a kormányt adó pártnak. Pedig joggal tételezhető fel, hogy a kormánypárt és a szakszervezeti érdekek szembe kerülhetnek. Hiszen egyik munkaadó, a másik fél pedig a munkavállalókat köteles képviselni. Nem tudom, hogy ezt az ellentmondást miként lehet feloldani úgy, hogy a az erkölcsi normák ne sérüljenek. — Ez mennyire jellemző? — A szervezett munkás mindig betartott bizonyos erkölcsi szabályokat, és erre büszke volt. Ezeket érvényesítette a magánéletében, és akkor, amikor társai érdekeinek képviseletét ellátta. Most mintha megváltozott volna a helyzet, felrúgják ezeket a normákat. Nem örülök neki. Tudom, mai felfogással az előbbi véleményem miatt talán maradinak tekintenek. Én azonban úgy gondolom, hogy bizonyos szabályok időtállóak, sőt örök érvényűek lehetnek. — 1 — Távozott az szb-titkár ( Széthullott az alapszervezet) A kongresszusi beszámoló szóbeli kiegészítésében elhangzott egy olyan mondat, amely szerint a Ceglédi Ruhaüzemben nincs minden rendben. Nagy Lászlónét, a ceglédi Elegant Mode dolgozóját — aki részt vett a kongresszuson — kérdeztük, hogy vajon mire utalt a napirend előadója. Igazgató úr nagyon támogatná azt a törekvést, hogy a szakszervezet újra normálisan működjön, így ebből logikusan lehet következtetni, hogy nem ellenzi a szakszervezet „feltámadását”. — Ha a folyamatot segíti az RDSZ vezetése is, sikerülni fog? — Úgy tudom, hogy valami már történt ez ügyben. Egyik kolléganőm, Rinóczi Erzsi is foglalkozik vele. — Mi történt a tagsággal? Bejelentették, hogy megszüntetik a tagsági viszonyukat? Vagy egyszerűen, szép csendben kimaradtak? Mi lett például a szakszervezet pénzeszközeivel? — Tudomásom szerint a pénzügyekkel továbbra is a gazdasági vezető foglalkozik. A tagok...!? Volt, aki bejelentette a kilépését, míg mások még ezt sem tették meg. — Nincs alapszervezet, megszűnt a szakszervezeti bizottság. Akkor ön a kongresszuson kit képviselt? — A tanácskozásra meghívták az igazgatónkat, ő egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott a meghívásnak eleget tenni, és engem bízott meg, hogy képviseletében vegyek részt az RDSZ XXIX. kongresszusán. — Tehát az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az Elegant Mode munkavállalóit senki sem képviselte, de a munkaadóját igen. — Valóban ez történt. — Mit gondol, önöknél lesz foganatja annak a biztatásnak, amelyet a kongresszuson fogalmaztak meg? A lényege, hogy újra kell szervezni azokat a dolgozókat, akik valamikor kötődtek a szakszervezeti mozgalomhoz, vagyis tagok voltak. Lesz-e az üzemükben ennek visszhangja? — Szerintem lesz, de azt nem várom, hogy azonnal visszaáll a régi helyzet. Jó lenne azonban, ha a jelenlegi állapot, az, hogy nem működik a munkavállalói érdekvédelem, nem tartana túlságosan sokáig. — is. — — Mikor kezdődtek a gondok? — Az üzem privatizálásakor, ebben a kritikus időszakban történt, hogy megbetegedett az szbtitkár, majd leszázalékolták. Távozásával az üzemben a szakszervezeti alapszervezet szétesett. — Nem volt aki átvegye a szakszervezeti bizottság irányítását? — Hiányzott az utánpótlás, nem tudtunk megbízni senkit a feladattal, így a tagság széthullott. Ebben látom a történtek lényegét. — Ez azt jelenti, hogy a helyi szakszervezet, mint egy egyszemélyes „üzem” működött? Az szb-titkár kiválásával a szakszervezeti bizottság egyetlen tagja sem vitte tovább a mozgalmi munkát? — Sajnos, ez az igazság. Legalábbis nekem ez a véleményem. De úgy gondolom, másoké is. — Mit szóltak ehhez a dolgozók, adagság? Egyáltalán beszédtéma volt? — Hát, nem nagyon érdekelte az embereket. Nem mondhatom, hogy kifejezetten foglalkoztak vele. — Hogyan vélekedik minderről a cégvezetés? Vajon könnyebbséget jelent nekik, hogy nincsen akivel vitatkozniuk kell, vagy éppen ellenkezőleg, hiányolják a partnert? — Úgy tudom, hogy a Balogh Megalakult a központi vezetőség Elfogadták a féléves munkaprogramot Január 26-án alakuló ülését tartotta a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének delegálással létrejött, 32 tagú központi vezetősége. Megválasztották a választmányt, amelynek 11 tagja van; a rétegtanácsok vezetőit, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság tagjait, és 10 küldöttet a Magyar Szakszervezet Országos Szövetségének III. kongresszusára. Ezt követően a kongresszusi teendőkből adódó első féléves feladatokról döntöttek. A gazdasági-szociális helyzet javítása érdekében a szakszervezet kezdeményezi a ruházatipari munkáltatóknál a bérekkel kapcsolatos megállapodást, továbbá azt, hogy szakértői munkacsoport vizsgálja felül a bér- és normarendszerek kapcsolatát, a százszázalékos normateljesítés feltételeit. Az első félévi feladatok között szerepel a Ruházatipari Szakmai Kollektív Szerződés módosítása, amennyiben azt a Munka Törvénykönyve változása indokolttá teszi. A szervezeti élettel összefüggésben a kiemelt feladatok között szerepel a felkészülés az üzemi tanács választásokra, a tagszervezés, a központi vezetőség rétegtanácsainak megszervezése, működésük beindítása, továbbá a központi vezetőség mellett működő munkabizottságok felállítása és programjuk kialakítása. A választmány tagjai Andrikó Lászlóné Pusztai Károlyné Bertalan Sándorné Dr. Szabó Ferencné Botár Sándorné Juhász Péterné Bozó Józsefné Albert Mária Vay Lászlóné Ecsédi Károlyné Wittich Tamás ELIT Ruhaipari Rt. FÉKON Ruhaipari Rt. UNICON Ruházati és Szolgáltató Rt NETTI Konfekcióipari Kft. Zalaegerszegi Ruhagyár Rt. Szegedi Ruhagyár Rt. SALKON Rt. Styl Ruhagyár Rt. HEROKON RDSZ RDSZ A központi vezetőség rétegtanácsainak vezetői Nyugdíjasok Tanácsa: Czerván Mártonná dr. Női Tanács: Bozó Józsefné Ifjúsági Tanács: Gaál Andrea Műszaki Értelmiségi Tanács: Vay Lászlóné