Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1921. július-december (2. évfolyam, 148-278. szám)

1921-07-22 / 165. szám

2- oldal._________________________________RUSZÍNSZKO­Í MAGYAR HÍRLAP 1921. július 22 Megalakult az Administrate vny Vybor A magyarság tiltakozása. — A bizottságok meg­választása. — A városi önkormányzat tragédiájának első fel­vonását tegnap játszották le és Sztripszky Mi­ron elnök tegnap kézfogással fogadalmat vett a Hát hogyan még kételyei vannak? Hisz csak olyanokat vettek be, kiknek vita tárgyát nem képezheti. De hát úgy látszik a szabad köztársaságban a leg­főbb szabadságot is csak eskü útján lehet gya­korolni, bizonyára azért, mert a reakciósnak csúfolt Magyarországon ez másként van. Az alakuló ülés szürke volt, ment minden emóciótól és ha az őslakosság képviselője nem olvasta volna fel tiltakozó iratát és Kavasch nem tette volna szó tárgyává az aszfalt­munkákat, tel­jes eseménytelenséggel folyt volna ez a nap, amely a teljes önkormányzatból a kinevezett ön­­kormányzat országába való átmenetnek a mér­föld­kövét képezi. Pontban négykor nyitotta meg Sztripszky Mi­ron a vybor ülését előbb nagy orosz nyelven majd ugyanazt magyar nyelven ismételte meg. Nem is tudták, hogy a magyar nyelv oly sza­batos. A megnyitó beszéd teljesen szürke, színtelen volt, mint maga az intézmény. Sem a múlt ese­ményeinek az ismertetését, sem a jövő program­ját nem foglalta magában. Mert arra csakugyan senki sem volt kiváncsi, hogy melyik törvény szünteti meg az önkormányzati szerveket. És ha Az elnöki enunciáció csak elhangzott. A foga­dalom letételére került a sor. Kavasch előbb az őslakosság tiltakozását szerette volna felolvasni. Az elnök ezt nem engedte meg­, Kavasch sem engedett. Végre egy enunciációval, hogy ez a fogadalom letétele előtt megtörténtnek tekintessék engedett. Vaszócsik az újonnan nagy orosz kö­vet fújó kistermetű főjegyző olvassa fel a foga­dalom mintát, mely magának az elnöknek nyi­latkozata szerint is semmire sem kötelez. Min­denki kezet nyújt az elnöknek és aláírja a foga­dalmat. Mindenki azt hiszi, hogy most már Kavasdi felolvashatja nyilatkozatát. Nem úgy Sztripszky­­ be­kezd a bizottságok megalakításába. Az ős­lakosság türelmetlenkedik, Sztripszky csak pove­­dál. Havas egy évet visz fel az elnöknek. Majd Mérő Vilmos szólal fel mire az enged a negyven­­nyolcból, illetve nagy orosz goszpodázásból és megengedi Kavaschnak, hogy ő felolvashassa tiltakozó nyilatkozatát, mit az meg is tesz és méltóságteljesen felolvasta az alábbi nyilatkoza­tot és indítványt: Nyilatkozat. Az 1919. szeptember 10-én kötött béke­­szerződés értelmében ezen területnek, amelyet a szerződés kárpátalji ruthén területnek és a cseh kormányhatalom Podkarpatska Rusnak nevez, a legszélesebb körű önkormányzat lett bizto­sítva. A közigazgatás az önkormányzat hatáskö­rébe tartozik. Ezen terület tartom­ánygyűlése pedig az önkormányzat kiegészítő és végre­hajtó része. Egyedül és kizárólag az van hi­vatva az önkormányzat hatáskörébe utalt ügyekben, tehát a közigazgatásban is törvé­nyeket hozni és azok végrehajtásáról gondos­kodni. Bár a szerződésileg biztosított tágabb körű önkormányzat megadására és végrehaj­tására a csehszlovák állam mint egyik szer­ződő fél magát lekötelezte, ezen önkormány­zatból máig semmit sem valósított meg. Nyíltan kijelentjük, hogy mi magyarok, mint ezen föld őslakosságának egyik nemzete az önkormányzat hívei vagyunk és hogy minden erőnkkel küzdeni fogunk minden központo­sítás vagy önkényuralmi törekvés ellen. Ugyanezt kijelentjük itt is abból az alka­lomból, mikor az önkormányzat újabb semmi­bevevéseként a kormányhatalom újabb ön­­kényuralmi tényét, az uzshorodi administra­­tivny vybor (közigazgatási bizottság) kineve­zését szó tárgyává tesszük. Kifejezetten tiltakozunk azon módozatok ellen­, amint az létre­jött.­­ Mert itt, a kár­pátalji ruthén föld városai és községei kép­viselőtestületeinek megalakulása mint közigaz­gatási cselekedet ezen önkormányzati terület belügye és így a most reánk kényszerített belügyi törvényeket alkotmányosoknak nem tekinthetjük. Amidőn e tényeket leszögezzük, kijelentjük, hogy a reánk kényszerített csehszlovák bel­ügyi törvények értelmében működni fogunk, a jelenleg kinevezett közigazgatási bizottság tagságát elfogadjuk, de — és ezt kifejezetten hangsúlyozzuk — csak azért mert saját váro­sunk érdeke ezt így kívánja. Majd a következő indítványt tette. Mivel a békeszerződés értelmében a nyelv­kérdés autonóm ügye a kárpátalji rulk­én te­rületnek, tehát kizárólag belső ügy, amelyet a prágai csehszlovák parlament által hozott nyelvtörvény sem­ befolyásolhat és így ez e területen semmi körülmények között tekintetbe­­ nem jöhet, indítványozom , hogy a kinevezett uzshorodi adminisztrativny vybor hivatalos tárgyalási nyelve az itt ősla­kos két nemzet nyelve, a ruthén és magyar legyen, úgyszintén a jegyzőkönyvvezetés rut- s hén és magyar nyelven történjék. ■ A nyilatkozat elhangzott. Maga az indítvány kínos zavarba hozta az elnököt, aki történetesen nagy orosz nyelven beszélt, amit a ruszinság képviselői zokon is vettek tőle. Sztripszky for­mális okok alapján ki akart térni a válasz elől. Mérő Vilmos azonban kifogott rajta és interpel­láció formájában ismételte meg az indítványt. Ez elől már nem lehetett kitérni. Sztripszky erre a­­­hogy a tárgyalási nyelv az autochton lakosság nyelve, tehát az orosz és a magyar és ezáltal tárgyalási nyelvül tette meg a ruszin helyett az itt senki által sem értett orosz nyelvet. Egy kis napirendi vita után elintézték a bi­zottságok megalakítását. A harcias Sztárek tilta­kozott az ellen, hogy a bizottságokba két városi tisztviselő is bejött. Ezzel egyszerűen lemond­tak és így Sztárek elkönyvelhette első sikerét Kavasch Ernő az aszfaltkérdést, tette azután­­ szóvá, amit lapunk más helyén ismertetünk itt csak annyit említünk meg, hogy a kérdésnek majdnem szenzációja is akadt. Sztripszky az ott hallgatókon jelen volt Jakubek volt városi fő­mérnöktől akart felvilágosítást kérni És csak egyes tagok tiltakozása folytán állott el attól. Az aszfalt­vita befejezte után Sztripszky elnök bezárta az ülést. Sztárek azonban mindenáron szónoki babérokra vágyódott és kíváncsiságát is ki szerette volna elégíteni. Sztárek kérésének eleget nem tenni kész felségsértés lett volna, azért megbeszélés formát adva a gyermeknek tartott iskolát Sztárek Istenkének arról, hogy mik is az ő jogai. Ez a lecke nem igen elégít­hette ki ő kegyelmét, hogy ig­ne, mikor ő azt kívánta, hogy minden héten ülés legyen és hogy beszámoljanak a Vybornak, hogy minden tiszt­viselőnek mi is a hatásköre. De ha ilyen nagy az Sztrájek, miért nem seper először a maga háza előtt? Az ezidei gabonafélék irány­árai és a vetőmag biztosítása. Unvár, július 21. A folyó évi gabonatermés feleslegével a ter­melő közönség szabadon rendelkezik, természetes tehát, hogy az ekként a szabadforgalomnak át­adott életneműnek ára különbözik a folyó évi­­ gabonafeleslegek beszolgáltatására vonatkozó kor­mányrendeletben meghatározott métermázsánkénti 195 koronás búza és rozs, illetve 185 koronás árpaáraktól. Minden termelő tudja ugyanis, hogy ezen árakra rá kell fizetnie s és ezért keresni kell a módozatot, hogy a szabad forgalomba átbocsá­­tandó gabonaáraknál a gazdaközönség vesztesége arányosan magasabb árak megállapítása által kiegyenlítődjék. Az irányárak még ideje korán való megállapí­tásának kötelessége a kisgazda közönség feladata, miért is felkérem a kisgazdákat úgyszintén a nagybirtokosokat is, hogy írásban esetleg szó­belileg közöljék a magyar kisgazdapárt titkársá­gával azt a legkisebb összeget, melyet nézetük szerint métermázsánként a gabonafélékre meg kell állapítanunk. Kívánatosnak tartanám, ha ez ügyben e héten szerdán vagy csütörtökön vagy bármely nap folyamán felkeresnének a kisgazda­­párt titkári irodájában. Ugyanakkor megbeszélést folytatnánk arra nézve is, hogyan kellene egyes községek vetőmag szükségletét biztosítani eset­leg a csenevész vetőmag mennyiséget csere ut­­­ útján felfrissíteni. Jaross Gyula, kisgazdapárti központi titkár. Daróci csendélet. Saját tudósítónktól. Ungdaróc, július 19. Darócon csend van, rend van, csak este han­gos kissé a falu a legények duhajkodásától. Olyan dolgok történnek ilyenkor, mely nagyon szomorú állapotokra s nagyon gyenge közbiz­tonságra vall. Megtörtént, hogy egy úriasszony, ki Ungvárról hazafelé tartott, kocsijával együtt kifordították a legények — csupa vicből. A nő több mint egy hónapig nyomta az ágyat. Más alkalommal egy hazafelé tartó molnár legényt szurkáltak össze a legények — szintén csupa vicből. S hogy a hatóság se veszi igen komolyan, bizonyítja, hogy a tettesek még min­dig szabadon járnak. Hasonló felháborító eset történt f. hó 12-én este Torbics Endre­­vasúti áll. felvigyázóval, ki annyával s húgával éppen hazafelé tartottak, amikor egy 10 — 15 főből álló csoporttal talál­koztak. A csoportból egy alak kilépett s Torbics húgához ugrott, hogy megfogja. Torbics a le­gény elé állott s "rendreutasitva — folytatni akarta útját. De e percben­­­­ d­o­b­á­s érte fejét, nyomban pedig minden oldalról meg­támadták, földre teperték s véresre verve (húgát se kimérve) széjjel futottak a dicső legények. Ugyan ez éjszaka még egy magánosan lévő SZÁNTÓ TESTVÉREK, liszt és termény kereskedők (UZSHOROD) UNGVÁR. Búzát, rozs­o­t, bármily ár S1 mennyiségben vásárolunk. •A*

Next