Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1922. január-június (3. évfolyam, 1-145. szám)
1922-05-14 / 110. szám
2. Oldal dédelgetőéről híres Pesek referens is elismerte, hogy a templomot a pravoszlávok elrabolták. Az ítélet. D. u. 1 órakor hirdette ki dr. Drbál az ítéletet, melyben elrendeli, hogy a templomot a gör katholikusok azonnal birtokba vegyék. Egyúttal az ítélet végrehajtása elleni minden agitációt a legszigorúbban eltilt és ha az mégis előfordulna, annak a legszigorúbb megtorlását helyezi kilátásba. „Meg fogja mutatni, hogy a köztársaságnak van ereje arra, hogy ítéleteinek érvényt szerezzen“. A környéken is hite terjedt a tárgyalásnak, így a közbe eső falvak lakossága az utcán várta a tárgyalásról hazatérőket. A gör. katholikusok örömujjongások közepette vették tudomásul az ítéletet. Nyéresháza előtt az országúton dolgozott. Mutkaparó, ki a sizmatikusok kántora volt. Megállította a gör. kath.-ok szekerét és mikor megtudta az eredményt, engedélyt kért, hogy ő is felszállhasson a szekérre, mert jelen akar lenni a templom átadásánál. Bevallotta, hogy eddig csak a terrornak engedve volt pravoszláv kántor. Nagy az öröme, hogy visszatérhet ősi vallásához. A templom átadása a helyszínen. A faluban egyszerre elterjedt az délet hire. A gör. katholikusok mind az utcára, a papiak elé gyülekeztek. Örömük felrhatatlan volt. Az emberek örömükben csókolták egymást. A pravoszlávok ellenben nem mutatkoztak. D. u. fél 3 órakor érkeztek meg autón Hajek min. tanácsos, dr. Orbál, dr. Komarinszky és Pesek. A papiak előtt Chira lelkész üdvözölte őket, majd az egybegyült hívek tömegétől kisérve a templomhoz mentek, hol Drbál dr. rövid beszéd kíséretében átadta a kulcsot a gör. kath. kurátornak és utasította, nyissa ki a templomot. Ennek megtörténte után a bizottság a tömeggel együtt bement a templomba, hogy megállapítsa az esetleges károkat. A templomi ruhákat összegyűrve a legnagyobb rendetlenségben találták és meggyőződtek arról, hogy a pravoszlávok egy év alatt csupán egy schizmatikus keresztet szereztek be, melynek rudja piros-fehér-zöldre van festve. (Úgy látszik régi kortes zászló nyelét használták fel.) A templom újjászentelése. A bizottság eltávozása után a lelkész felszentelte a templomot és hálaadó istentiszteletet végzett, mialatt a hívek örömkönnyek között csókolták végig a templomot. Mikor a lelkész a szószékre lépett, felejthetetlen jelenet következett. Nem tudott szóhoz jutni, mert torkát elszorította a sírás. Erre a hívek is hangos zokogásban törtek ki. Szentbeszéd tehát nem volt, de az előtört örömkönnyek a legékesebb szónoklatnál is érthetőbben beszéltek. Vissza a régi egyházba. Mire a templomból kijöttek, a csendőrlaktanya előtt nagy tömeg pravoszlávot találtak, kik ott arra kérték Orbált, tegye lehetővé, hogy a gör. katholikusok őket, megtévelyedetteket visszafogadják templomukba. Az ekkor épen odaérkező gör. katholikusok békejobbot nyújtottak ellenfeleiknek és biztosították őket arról, hogy mindég örömmel látják őket viszont körükben. Hogy tudósításunk teljes legyen, nem mellőzhetjük el annak megemlítését, hogy a történtek hatása alatt Bárán pápa, miután ingóságait Herskovics iholci lakosnak eladta, elhagyta a falut. Állítólag Ungvárra költözött át. Csend és nyugalom. A faluban azóta teljes a nyugalom. Az ott hagyott 20 tagból álló csendőrkülönítménynek eddig semmi dolga sem akadt. Tehát megvan törve a jég. Megjött a vallási anarchia megszüntetésének első fecskéje. Nem akarjuk magunkat előtérbe tolni, de felemelt fővel állapítjuk meg, hogy ebben az eredményben a mi nyílt és bátor állásfoglalásunknak is van valami érdeme. Mindig hangoztattuk, hogy lehet itt rendet teremteni, csak akarni kell ! Dr. Drbál zsupán és Ploskál cserédőrkapitány hivatásuk magaslatán álló tisztviselőknek bizonyultak, kik a legnagyobb elismerést érdemlik meg. Ne tartsanak ankéteket, hanem ruházzák fel teljhatalommal e kérdés elintézésére dr. Drbált és Ploskált, ők röviden közmegelégedésre fogják a rendet helyreállítani. Így nem kell majd Peseknek panaszkodnia, hogy a pravoszlávoknak a peres eljárások milliós költségeket okoznak. gt. * „Hitetlenek testvérisége“ Ez a сіте Simon Menyhért most megjelent verses kötetének, melyet igen ízléses kiállításban a kassai „Pallas“ könyvkiadó vállalat készített el. Megrendelhető a szerzőnél Munkácson, a „Kárpáti Futár“ szerkesztőségében. Ára 20 korona. Ha e verskötetet a kritikus végigolvassa, bizonyos tekintetben nem tud álláspontra vergődni afölött, hogy a költő tulajdonképpen miyen lelki átélések és átérzések után jutott odáig, hogy ezeket a sorokat egymás alá rakta. Az úttörők és útkeresők divatját éljük. Azzal a különbséggel azonban, hogy az útkeresők mindig azt gondolják magukról, hogy az előbbi kategóriához tartoznak és mindig ellenséget látnak abban, aki felvilágosítja őket tévekedésükről. E verskötetnél tehát, ha mindenáron álláspontra akarunk vergődni, odajutunk, hogy Simon Menyhértet útkeresőnek minősítjük, kinek minden erényét és fogyatékosságát fiatalos nagyotakarásában magyarázunk meg. Erre a fitalaos hevületre igen sokan szoktak a legnagyobb jóhiszeműséggel építeni, hiszen tulajdonképpen ez szolgálja az evolúciót. A mai merész előretörtetésben azonban két szempontotnem szoktak már figyelembe venni. Az egyik föltétlenül a művészi szempont, mely minden reális vonatkozástól menten magáért a művészetért van, a másik a tudományos szempont, mely a művészetben azonnal túlnyomó helyet kiván, mihelyt ott a hangulaton és érzésen kívül a reális életbe való kapcsolódás tendenciája uralkodik. E két szempontot hagyta figyelmen kivül Simon Menyhért is, mikor verses könyvét összeállította. A Hitetlenek testvériségének írója ugyanis széles, merész gesztussal dobott ki magából minden művészi szempontot, csupán azért, mert „ember“ akart lenni, aki többre becsül egy kézművest, munkást, iparost bármely költőnél, vagy egyéb művésznél. Szerinte azok emberibbek. Pedig itt nagyon tévedett Simon Menyhért, mert hiszen a művészet végoka nagyon is az emberi természetben rejlik. Nem különálló kitalálás az, ha nem szükségszerű követelménye az életnek. Simon Menyhért merész gesztusát azonban nemcsak ebben látjuk. Ott van az vers technikájában, amely megtagad minden közösséget a múlttal, a tradíciókkal és áthidalhatatlan űrtás a maga módszere és a múlt kifejező művészete között. Nagyon figyelemreméltó megállapítása van ezekre az ifjú lelkű merészekre Rítoók Emmának, aki Jakobsenről írott tanulmányában a következő mondattal jellemzi az „ifjúságot“: „A ifjúság, (olyan) mely mindig kész megtagadni a tradíciókat, mert csak gátakat érez benne s nem gyökereket is, mely a talajhoz köti“. Az „ifjúság“ elnevezéssel itt nem a husztól harmincig lévő embereket illetjük, hanem azokat az újítókat, akik a Ritoók Emma definíciója alá tartoznak. Mert el lehet dobni a múltat, de akkor a fejlődés törvénye megköveteli, hogy az eldobottnál tökéletesebbet adjon az újító. Ámon Menyhértben megvan a dicséretes buzgalom, hogy tökéletesebbet adjon, ám minden kicsi fellobbanás után erőtlenül hullik vissza a sekélyes prózába és írásainak vers voltát csak a rövidebben, hosszabban megszakított sorok jelképezik. Előbb az a benyomásunk, hogy öntudatlanul, az útkeresés zavarában cselekszi ezt csupán, később azonban meggyőz bennünket arról, hogy tudja, ismeri ezt a gyöngéjét is. Azért több versében ekszkurálja magát. Egy helyütt például imigyen: „De én felelőtlen csacska gyermekjátéknak Érzem a színes, hangulatos verselgetést“ Ez az egyéni felfogása és a saját igazolására hozza elő. Az általános kialakult nézet azonban egészen más. És éppen azért, ha Simon Menyhért verssorait becsületes polgári mondatokká rakjuk össze, e két verssorból a következő mondat áll elénk: „Ó testvérek, im, korunk mindnyájunknak élénkbe adta a Tudomány-Ag- RUSZINSZKOJ MAGYAR HÍRLAP * A Munkások Rokkantsegélyző és Nyugdijegyletének ungvári fiókja f. hó 14-én, vasárnap délelőtt fél tizenegykor az ungvári ipartestület Varga-utcai székházának kistermében választmányi ülést tart. _____________1922 május 14 Hadifogoly postánk Figyelem ! Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy a hadifoglyok iránti érdeklődéseikkel ne Ungvárra, hanem bécsi szerkesztőségünkhöz: Szemere Fái szerkesztő Wien, VI., Köstlergasse 4. forduljanak. Aki eddig hozzánk fordult, az kérdését ismételje meg Bécsbe, mert azt csak akkor intézhetik el eredményesen. (Bécsiszerkesztőségünk olvasóink kérdezősködéseit díjtalanul közvetíti a kicserélő akció vezetőségéhez. Minden beérkező választ ebben a rovatban közlünk, azért kérjük az érdeklődőket, hogy kísérjék ezt figyelemmel, mivel magánlevélben bécsi szerkesztőségünk nem válaszolhat. Bécsi szerkesztőségünk címe( Wien, VI., Köstlergasse 4.) ÜZENETEK: Keibel József (Alsóschönborn, Munkács mellett)Mindent megteszünk, hogy az eltűnteket felkutassuk. Fia után is megindítottuk a nyomozást. Sajnos nem rajtunk múlik, hogy a nyomozás mikor jár eredménnyel. Nem áll módunkban ezt siettetni, de levelét eljuttattuk a kicserélő bizottság vezetőjéhez és megkértük, tegyen meg minden lehetőt a nyomozás eredményessé tétele érdekében. Az adótárgyalások і Hétfőn, május hó 15 én a következők kerülnek : sorra: özv. Traxler Lajosné szőllőbirt. Taronszki Pál birtokos Takács István birtokos özv. Timkó Jánosné házbirt. Tirpák József házbirt. Tebkovszky Jánosné házbirt. Tomajkó Vilma házbirt. Tupica György örökösei Tóth Ferenc házbirt. Tóth János csizmadia házbirt. Tóth András házbirt. Torna János fazekas és házbirt. Takács András házbirt. Tirkanics Pál házbirt. Trojmovics Henrikné házbirt. Tuszai Jánosné Kovács Tamaskó József csizmadia Timarnovszky Ferenc cipész Tulipán Márkusz fodrász Tirkanics János fuvaros Tóth János hentes Termila Ilona falatozó özv. Telegdi Sándorné vendéglős Tamás Tivadarné szülésznő Taury N. Sándor virágker.