Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1922. január-június (3. évfolyam, 1-145. szám)
1922-01-14 / 11. szám
2. oldal RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP 1922. január 14. BERLIN, járt. 13. Briand visszalépése a legnagyobb szenzációt keltette. A lapok szerint ezért Európa újjáépítése késedelmet szenved, imét visszavetették a világ békéjét a bizonytalanságba s a meghasonlásba azzal, hogy Pointaréval a túlzó soviniszták kerekedtek felül Franciaországban, akik Lloyd George elveiről hallani sem akarnak. BUDAPEST, jan. ІЗ. A lapok legnagyobb része csak regisztrálja Briand lemondásának késő éjjel érkezett hírét. Az „Az Újság“ a diplomácia történelmében páratlannak mondja, hogy a kormány és a parlament dezavuája a miniszterelnököt, amikor az fontos külpolitikai megbeszéléseket folytat. A „Pesti Hírlap” szerint első pllanatra világosan látszik, hogy Briandot az új erőre kapó sovinizmus és aggressív türelmetlenség buktatta meg A cannesi konferencia eredményessége és egyben talán egész Európa jövendőbeli sorsa függ attól, hogy Franciaországban hogyan intéződik el a váság Bethlen és Schober tárgyalásai A tanácskozások elé optimizmussal néznek. A R. M. H. búd. tud táviratozza. BÉCS, jatt. 13 Schober felkereste Bethlent. Negyven percig tanácskoztak, azután a delegációk folytatták a délelőtt megkezdet tanácskozásokat. A bizottságok tanácskozása közben a két miniszterelnök politikai megbeszéléseket folytatott, a tanácskozáson többször megjelent Oppenheimer osztrák külügyi osztályfőnök. Este a magyar delegáció tiszteletére Schober estebédet adott. Osztrák hivatalos helyen megcáfolják azon hírt, hogy Bethlen és Schober titkos szerződés megkötését tervezik, bár tagadhatatlan, hogy a tárgyalásoknak politikai jellegük is van. A határozatokat a nyilvánossággal közlni fogják BÉCS, jan. 13. Bethlen miniszterelnök környezetéből kiszivárgott hírek szerint a bécsi tárgyalásokon Magyarországnak az utódállamokhoz való viszonya és ezzel kapcsolatban Auszria és Magyarország politikai közeledésének kérdése került szóba. A tanácskozások elé mindenütt a legnagyobb optimizmussal néznek Olvassuk és terjesszük a Ruszinszkói Magyar Hírlapot! Somgörzs Esvány közpogár tulkúrát keres Egy betsületes magyar paraszti ember tapasztalati azuj világba. — Mutatvány az iy72-ik évi Magyarjazdanapjaiba! Bütykösökörfalva a zur Isten üszen’frisige háta megett vagyon két mérfeddel, ott lakok én, Somgörts Esvány közpógár a zanysynkkal, meg az tselénkéimmel, meg a tinó binó jószágokkal egybe magamszörü, velem egyivásu közpógárokkal egyvelgest, oszt igen fajinul esett, hogy a tecé szerkesztőség megérdekelt, vajjontén miképpen áll itt a magyar tulkura, vagyis miveltsig dögs, nát erre nizvist csak ammondó vagyok, hogy háláistennek most má meglehetősen. Továbbá nem mndetig vót igy a dolog, mer vet üdő, hogy a tulkura dógába gyűlést hajtattunk a Vastag Nyakas János biró és prezsmiter komával mondván: — Egy kis tapasztalimánytal tán még okosabbak is leszünk. Agyvésen Tokás Pederkó Kati Jani, mer úgy értsék a szobát, hogy két Pederkő Kati Janink van, egy a Tokás, a másik meg a Sovány. hat mondom a Tokás Pederkő Kati Jani asszonya: — El vagyunk maradva a tulburátul, oszt ott van a bikarét, akkirül még eladó széna is van, hát el kell belőlle adni, oszt mink hárman vagyunk a legokosabb emberek a faluba, ma mint Somgörts Esvány, Vastag Nyakas János, meg magam ia, hát hüggyön el bennünket a falu a bikaréti pénzen egy kis tulkura szerzés irányába. Meg is határozta a közönséges gyűlés, hogy a Vastag Nyakas János komával együtt én Somgörts Esvány közpogár menynyek tulkurát szerzem, Tokás Pederkő Kati Jini uram pedig maragygyék otthon, mert a jobbik szeme könynyer, katsintasa áll, oszt a felesige komaasszonyunk sárkányi nyelve, meg filikeny mája a családi boldogságot tönkre silányitaná Eleget soppánkottunk biz, mer ükelme jó társ lőtt van, de ha ezztzel a felsiges nip kimondta a nemet, hát akkor Isten álgya meg kedves Tokás Pederné Kati Jmi koma, má mik megyünk Somgörtsék a szagszervezetben. Ahogy bemegyünk a városba, tízezerre csak mellénk szegődik egy görbeorru, borzos hajú, ingbe járó fitsur. — Hová iparkhoggyák? — kérdi tüllünk. — Tulkurát keresünk. — Akkor gyüjtenek velem. Feltűnt nekem, hogy a kö betű mellé mindég hö betűt teszen, oszt a lábai is meglehetősen tsámpás. — Tán bizony sidó-izraelitának tetzik lenni? — mondok néki. — Az mostan nem számít. Ma van egy liberál világ. Ugrottt a világ és az akkos ember is ugorja előre. El is érünk egy házbo, befordulunk, hát egy ajtóra ki van pingáva, hogy asszondi, SZAGSZERVEZET juk szed ... — Ne lafatyoljon vadparaszt, nem látja, hogy mi szellemi dolgozók vagyunk!? — De ma a fenének költ a zijen bolondért«, nem nekünk — mondok. — Ki vele, lámpavasra vele , ordítozik a borzosok, oszt mingyá ki is tenorizáltak bennünket. — Szépen vagyunk koma — szólok a komába — úgy becsapott aza kölök, akár a zajlót Mennyünk máshová tulkurát keresni. (Folytatjuk.) *■ Bécs. jan. 13. Azok a jelentések, amelyeket a magyar miniszterelnök bécsi tárgya ágairól kiadtak, még a szokottabbaknál is szükebb szavunk. Azoknak a gazdasági megállapodásoknak, amelyeket Ausztria és Magyarország a tárgyalások folyományaként ratifikálni fognak horderejét még nem lehet felbecsülni és épen azért igen helytelen az a felfogás, hogy Schober és Bethlen bécsi találkozása sikeres kontrakarírozásra volt Schober és Benes Janai találkozójának. A mostani bécsi beszélgetéseknek egyáltalában nem volt politikai jelentőségük. Schober kancellár Ausztria nehéz helyzetére hivatkozva kitérő feleleteket adott Bethlen azon kérdéseire, amelyek Ausztria kötendő politikájára vonatkoztak. Miként Schober, sőt elődei annyiszor kijelentették a nyilvánosság előtt, hogy Ausztria ,kötött helyzeténél fogva nem folytathat önálló külpolitikát, úgy most az osztrák kancellár a magyar miniszterelnökkel szemben is ezen kényelmes álláspontra helyezkedett, Bethlen gróf a gazdasági tárgyalásokat, hiteles értesüléseink szerint, ugyanis politikai téren is gyümölcsöztetni akarta. Mindenekelőtt bizonyos élelmicikeknek a rekonpenzációs guantumon felül való átengedéséért azt követelte, hogy Ausztria mutassa be Magyarországnak az összes külföldi államokkal kötött és kötendő szerződéseit, ezzel szemben Magyarország is eseti éleseire értesíteni fogja Ausztriát minden külpolitikai lépéséről. Ez bizonyos szövetségi megkötöttséget jelentett volna mindkét ország részére, Schober azonban a fenti kifogással Bethlen indítványát elhárította. Természetesen ezek után a gazdasági tárgyalások is a szokott mederben folytak. A magyar gazdasági delegátusok és szakértők szigorúan ragaszkodtak a reciprocitás elvéhez és mindenben a lehető legnagyobb rekompenzációt követelték Bethlen grófnak azonban még egy politikai kívánsága volt. Ez azonban már nem külpolitikai, hanem belpolitikai természetű volt. A magyar miniszterelnök tárgyalásai során felemlítette azt a kibékülést, amely a magyar kormány és a magyarországi szociáldemokrata párt között amúlt hónapban történt és erre hivatkozva igen méltatlankodott bizonyos bécsi sajtótermékeit Magyarország eleni hadjáratával szemben. — Meglehetősen példa nélkül való — mondotta érvelései során Bethlen miniszterelnök — az a hang, amelyet néhány bécsi lap Magyarországgal szemben használ. Mi megtiltottuk a budapesti lapoknak, hogy durva hangot használjanak bármelyik külfödi állam ellen, még azokkal szemben sem engedjük ezt meg, amelyekkel még nem vagyunk a legjobb viszonyban. Bécsben azonban több lap, főként a magyar emigránsok magyar nyelvű orgánumai a lehető a legszemenszedettebb rágalmakkal illetik Magyarországot. És ez az ami példa nélkül való. Demokratikus állam törvényei természetesen biztosítják a legteljesebb sajtószabadságot és nem engedik meg, hogy az államhatalom beavatkozzon bizonyos közlemények megjelenésébe vagy fogalmazásába Mindamellett azonban minden államnak ügyelni kell arra, hogy területén és így az ő védelme alatt megjelenő sajtóorgánumok ne mérgesítik el a viszonyt más államokkal és ok nélkül ne avatkozzanak be más állam belpolitikájába és így ne sértsék annak érzékenységét. A magyar kormánynak semmiféle titkolni valója nincsen, ami Magyarország közállapotait illeti, arról mindenki szabadon tudomást szerezhet és épen ezért módot kellene találni, hogy hiú Coriolanusok ne rágalmazzák tovább hazájukat. Az osztrák delegátusok erre azt jelentették ki, hogy az osztrák álamhatalom a múltban mindent megtett és a jövőben is megtesz arra vonatkozólag, hogy osztrák sajtóorgánumok ne uszítsanak idegen államok ellen. Ausztriában azonban az államhatalom csak a felvilágosítás és kérelem eszközeivel élhet. Rendszabályokat nem alkalmazhat. Az osztrák kormány a jövőben is mindent meg fog tenni, hogy kellő objektivitásra és higgadtságra bírja a lapokat. Az osztrák lapok javarésze, — állapították meg és szögezték le az osztrák delegátusok, — azonban tudatában van hivatásának és tudja jól, hogy saját országának is árt, ha idegen államok ügyeit nem a legnagyobb higgadtsággal kezeli. A harmadik poltikai vonatkozású tárgy, amelyben Bethlen Ahogy belépünk, hát bizony csak mögütte a zorzómat valami rossz szag. — Ahán — gondolom — ezir szag szervezete. Fene borzos fiuk vótak odabe, oszt majmind ojan vöt, akár amék bévezetett bennünket. Egy - úgy láttam - föborzos szavakért éppeg. — Nem fogjuk tűrni a burzsujok kizsákolását ! (Magambatan a tipelőgiphek akarnak zsákolóknak gyürni, igen vikonypizü legények vattok ti ahhoz A proletár diktatúra áldásait ki fogjuk terjeszteni a parasztok buta tömegére is. (Hahó, bököm ódalba a Vastag Nyakas komát, em megadta nékünk.) A dologtalan heréktől elvesszük a földet és mi, dolgozók fogjuk azt mivelni. — Szót kirek — kijátok közbe. — No, mit akhar! — Ma hónap gyán azöszi szántás-vetés, hát nékem is kén ezek közzül a dógozók közzülvagy egy néhány, meg a kompért is most fog Bethlen és Schober tárgyalásainak részleteiből Bethlen István gróf politikai térre akarta vinni Bécsben az Ausztriával való gazdasági tárgyalásokat. — Bethlen erősen kikelt a „Béci Magyar Újság" és a többi lapott rágalmazó cinkéi ellen. — Védekezési ajánlat Károly ellen. A B. M. H bécsi szerkesztőségétől.