Sas. Vegyes tárgyu iratok az olvasni és tudni méltó minden ágaiból 14. (Pest, 1833)

Horváth Elelk: A' magyar hon. A' halhatlan Tolnai gróf Festetics György árnyékának

A magyar hon. PC halhatlan Tolnai gróf Festetics György árnyékának. Nem maradoz lelkem báj Tempók rózsavirányin Szertecsapongni szokott lepkék módjára ; — nem andalg Halványan tündér ligetek zöld rejteki közt, mint A’ kit Amor szomorú békája kötözve sanyargat. Nem keres ő enyhet hiúság buja po miagain, sem Nem hever a’ pór nép alacsony kalibája szemetjén : Fel! — fel — az égbe siet, hol nagyra, dicsőre törekszik, ’S a’ hatatlanságnak szentelt küszöbére borulván, Mennyei lángra hévül, tömjényt hint a’ haza szentelt Oltárára örömkönnyekre fakadva, vagy annak Mostoha sorsától okozott fájdalminak enged, Érzékeny panaszát szomorú lantjába lehellvén. Most, a’ mint kezdém, honnom szent lelke hevíti Mellemet, a’ nemzet boldogságára törekszem ; a’ vajha tüzes vágyam ne legyen foganatlan azoknál, kik tehetősb sorstól áldatva segíteni tudnak.. Már az enyészet morcz keze nyolez is több századokat föd, Móra dicső ősink, kiket Árpád, a’ nemes, a’ nagy .És bölcs hős vezetett, odahagyván Volga határit, Pannon szép kiesét megnyerték­ fegyverük által. Hány zivatar, hány bus felleg nem lepte egünket! Hány dühös ellenség mezeinket dúlta, tapodta , ’S ősi szabadságunk hány fondor nemzet irigylé! — Mert kígyót mindig táplált kebelében ez a’ jó Nemzet, ’s mindig volt, ki midőn a’ hősi dicsőség Kőszirtes tetején koszorút izzadva aratna, Ádáz lélekkel gátolni akarta menését. XIV. kötet. _ 1

Next