STUD - Statisztikai Tudósító, 1936. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1936-01-01 / 1. szám
2.oldal. 310D/1936. január 1. Szerda. A budapesti átlag szerint évente szükség lenne 2.7 millió q káposztára, amivel szemben egész évi termésünk csak 0.8-1.0 millió q között váltakozik. Belső fogyasztásunk tehát itt a termelésnek többszörösére való emelését kívánná meg. A bab-, lencse-, borsószükséglet évente a budapesti átlag szerint 1,8 millió q-nak felelne meg. Egész termésünk mintegy 850.000 q, tehát nyersen sem éri el a tényleges szükségletnek a felét. De ezekből a cikkekből még kivitelünk is van, aminek mennyiségét 300.0O0 q-ra tehetjük. Tehát belső fogyasztásra a vetőmag leszámítása után legfeljebb egy félmillió marad, ami a tényleges szükségletnek alig a negyedrésze. A kerti termelés ezt némileg megjavítja, de csak azokra nézve, akiknek kertjük van. A tengeritermő vidékeken a lakosság ellátásában meglehetős nagy szerepe van a tengerinek, bár ennek igazi fogyasztói elszakított területeinken vannak. De nincs lehetőség arra, hogy megbecsülhessük, vájjon népünk mennyi tengerit fordít élelmezési célokra. A marhaszükséglet tekintetében a helyzet, általában véve nem látszik nagyon rossznak.A budapesti átlag alapján számítva, a szükséglet mintegy 10 millió lenne, amivel szemben a vágás mennyisége a levágott állatok számából az átlagsúlyok alapján kiszámítva mintegy 800.OOO q-ra tehető. Ebből még sok faggyú, csont, fej és más élelmezési célra nem alkalmas rész számítandó le- és amellett kivitellel is számolnunk kell. Mégis úgy látszik, hogy a tényleges vágások mennyisége a hazai marha és borjú hússzükségletnek a felét, esetleg ennél annak valamivel nagyobb hányadát fedezheti . *■-■■ Sokkalta rosszabbul állunk:sertéshús és sertészsír tekintetében. Szükségletünk két és egynegyed millió q lenne. A sertésállományt számbavéve alig tehető többre az évi vágás mennyisége 700.000 q-nál, amiből például tavaly 140.000 q-t vittünk ki külföldre. A belsőszükségletre tehát mintegy 550.000 g marad, azonban még le kell számítani azt a részt, amely élelmezési célokra nem alkalmas. Sertéshús, szalonna és zsírszükségletünk tehát legfeljebb negyedrésznyire van ellátva. Da nem jobb a tojással való ellátottság mértéke sem. A munkáscsalád átlaga szerint évente 3*6 milliárd darab tojásra lenne szükségünk, amihez évi 140 db átlaggal 26 millió db tojótyúkra lenne szükségünk. De még a régi Magyarországon is csak 32 millió db volt az egész tyúk- ás csirkeállomány. Kivitelünket is számítva kétségtelen, hogy tojással való ellátottságunk, egészentöredékes. Tejszükség letünk a budapesti munkásság tejátlaga alapján számítva 630 millió liter egy évre. Tejüzemeink 1934-ben százhat millió liter teljes tejet hoztak forgalomba,amiből körülbelül négyötödrész esett a fővárosra.Ha feltesszük, hogy a tényleges tejfogyasztás az országban a tejüzemek forgalmának a kétszerese vagy épen a háromszorosa volt,akkor is kétségtelen,hogy népünk tejszükségletének csak kisebb hányadához jut hozzá. A falusi agrárnépnek az a része, amelynek magának nincs tehene,, a tejet épen olyan ritkán élvezi,mint a cukrot. Cukorszükség létünk 632.000 g, gyártásunk 800.000-1.000.000 g között váltakozik. A gyártás abszolút mennyisége tehát megvan, de ennek a mennyiségnek elosztása nem egészséges. Széles társadalmi rétegeink alig ismerik a cukrot. amellett épen ezért már a munkáscsalád szükséglete is olyan alacsony számmal szerepel, amelyet egészséges viszonyok között nem lenne szabad elfogadnunk átlagnak. Fűrőszén szükségletünk 36.0 millió q lenne. Ezzel szemben szobafűtésre,hajófűtésre,mezőgazdasági célokra együtt 26.0 millió q szenet használunk el. A tűzifa szükséglet 18.0 millió q lenne, s amíg behozatalunk 17.0 millió q volt, addig a tüzifaellátás kétségtelenül jobb volt, mint most, amaikor a behozatal csak 1.4 millió q s a belföldi termelés nem egészen kielégítő. Petróleumszükségletünk világítási célokra 90 millió liter s behozatalunk erre a célra csak 60,0 millió liter. A szükségletnek egyharmada fedezetlen. Gyufaszükségletünk fél millió doboz,gyártásunk 195 millió doboz.A szükséglet fele fedezetlen. A különbözetet a tapló és a parázs pótolja, amely az országnak nagy kiterjedésű vidékein és széles, néprétegeiben szerzi vissza ősi jogát. Dohányszükség 10 tönk, - ha ezt szükségletnek lehet és szabad nevezni,- 200 millió lenne, de a Dohányjövedék egész évi bevétele csak 105 millió.