STUD - Statisztikai Tudósító, 1936. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-01 / 1. szám

2.oldal. 310D/1936. január 1. Szerda. A budapesti átlag szerint évente szükség lenne 2.7 millió q káposz­tára, amivel szemben egész évi termésünk csak 0.8-1.0 millió q között váltakozik. Belső fogyasztásunk tehát itt a termelésnek többszörösére való emelését kívánná meg. A b­a­b-, lencs­e-, borsószükséglet évente a budapesti átlag szerint 1,8 millió q-nak felelne meg. Egész termésünk mintegy 850.000 q, tehát nyersen sem éri el a tényleges szükségletnek a felét. De ezekből a cikkekből még ki­vitelünk is van, aminek mennyiségét 300.0O0 q-ra tehetjük. Tehát belső fogyasztásra a vetőmag leszámítása után legfeljebb egy félmillió­­ marad, ami a tényleges szükséglet­nek alig a negyedrésze. A kerti termelés ezt némileg megjavítja, de csak azokra nézve, akiknek kertjük van. A tengeritermő vidékeken a lakosság ellátásában meglehetős nagy szerepe van a tengerinek, bár ennek igazi fogyasztói elszakított területeinken vannak. De nincs lehetőség arra, hogy megbecsülhessük, vájjon népünk mennyi tengerit fordít élelmezési célokra. A marhas­zükséglet tekintetében a helyzet, általában véve nem látszik nagyon rossznak.­A budapesti átlag alapján számítva, a szükséglet mintegy 1­0 millió­­ lenne, amivel szemben a vágás mennyisége a levágott állatok számából az átlag­­súlyok alapján kiszámítva mintegy 800.OOO q-ra tehető.­ Ebből még sok faggyú, csont, fej és más élelmezési célra nem alkalmas rész számítandó­ le- és amellett kivitellel is számolnunk kell. Mégis úgy látszik, hogy a tényleges vágások mennyisége a hazai marha és borjú hússzükségletnek a felét, esetleg ennél annak valamivel nagyobb hányadát fe­dezheti . *■-■■ Sokkalta rosszabbul állunk:sertéshús és sertészsír tekintetében. Szükségle­tünk két és egynegyed millió q lenne. A sertésállományt számbavéve alig tehető többre az évi vágás mennyisége 700.000 q-nál, amiből például tavaly 140.000 q-t vittünk ki külföldre. A belső­­szükségletre tehát mintegy 550.000 g marad, azonban még le kell számítani azt a részt, amely élelmezési célokra nem alkalmas.­ Sertéshús, szalonna és zsírszükségletünk tehát legfeljebb negyedrésznyire van ellátva. Da nem jobb a tojással való ellátottság mértéke sem. A munkáscsalád átlaga szerint évente 3*6 milliárd darab tojásra lenne szükségünk, amihez évi 140 db átlaggal 26 millió db tojótyúkra lenne szükségünk. De még a régi Magyarországon is csak 32 millió db volt az egész tyúk- ás csirkeállomány. Kivitelünket is számítva kétségte­len, hogy tojással való ellátottságunk, egészen­­töredékes. Tejszükség letünk a budapesti munkásság tejátlaga alapján szá­­mítva 630 millió liter egy évre. Tejüzemeink 1934-ben százhat millió liter teljes te­jet hoztak forgalomba,amiből körülbelül négyötödrész esett a fővárosra.Ha feltesszük, hogy a tényleges tejfogyasztás az országban a tejüzemek forgalmának a kétszerese vagy épen a háromszorosa volt,akkor is kétségtelen,hogy népünk tej­szükségletének csak ki­sebb hányadához jut hozzá. A falusi agrárnépnek az a része, amelynek magának nincs te­hene,, a tejet épen olyan ritkán élvezi,mint a cukrot. Cukors­zü­k­s­ég létünk 632.000 g, gyártásunk 800.000-1.000.000 g között váltakozik. A gyártás abszolút mennyisége tehát megvan, de ennek a mennyiség­nek elosztása nem egészséges. Széles társadalmi rétegeink alig ismerik a cukrot.­­­ a­­mellett épen ezért már a munkáscsalád szükséglete is olyan alacsony számmal szerepel, amelyet egészséges viszonyok között nem lenne szabad elfogadnunk átlagnak. Fűr­ősz­én szükségl­etünk 36.0 millió q lenne. Ezzel szemben szobafűtésre,hajófűtésre,mezőgazdasági célokra együtt 26.0 millió q szenet használunk el. A tűzifa szükséglet 18.0 millió q lenne, s amíg behozatalunk 17.0 mil­lió q volt, addig a tüzifaellátás kétségtelenül jobb volt, mint most, amaikor a beho­zatal csak 1.4 millió q s a belföldi termelés nem egészen kielégítő. Petróleumszükségletünk világítási célokra 90 millió li­ter s behozatalunk erre a célra csak 60,0 millió liter. A szükségletnek egyharmada fe­dezetlen. Gyufas­zü­k­­s­é­g­let­ün­k fél millió doboz,gyártásunk 195 millió doboz.A szükséglet fele fedezetlen. A különbözetet a tapló és a parázs pótolja, amely az országnak nagy kiterjedésű vidékein és széles, néprétegeiben szerzi vissza ősi jogát. Dohány­s­­z­ü­k­s­é­g 1­0 t­ö­n­k, - ha ezt szükségletnek lehet és szabad nevezni,- 200 millió­­ lenne, de a Dohányjövedék egész évi bevétele csak 105 millió.

Next