STUD - Statisztikai Tudósító, 1936. május (4. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
8.oldal. STUD/1936. május 1. Péntek . Száz hektár területre Lengyelországban 40 mezőgazdasági kereső jut, 12-vel /43 fő/ több, mint hazánkban, holott termelési adottságaink sokkal jobbak, termelési rendszereink sokkal magasabb fokúak a lengyelekéinél. Száz hektár kiterjedésű terület a mi klimatikus viszonyaink és mai termelési rendszerünk mellett nem is adhat 40 keresőnek elegendő kenyeret. Ezzel szemben Galíciában 68,3 agrárkereső jut minden száz hektár területre, ami önmagában véve is azt jelenti, hogy itt minden harmadik, sőt második ember állandóan, vagy időszakosan munkanélküli. De a mezőgazdasági lakosság nyomorát ezek a számok még közel sem fejezik ki teljesen. Mert nálunk egy parasztudvar jelentős összegű élő és holt tőkéjével többet tud termelni, magasabb termésátlagokat érhet és ér is el, mint a rendkívül tőkeszegény lengyel paraszt, akinek sem állatállománya, sem gépi berendezése, sem megfelelő értékesítési lehetőségei nincsenek. Ez ez oka azután annak, hogy a mezőgazdaság intenzívebbé tétele nem halad előre. • Lengyelországnak különösen alacsony az állatállománya, a kis gazdaságok igen sok esetben teljesen nélkülözik a háziállatokat. Illatok hiányában a földmegmunkálás is sokkal extenzívebb, de nagyobb a téli nyomor, a murvanélküliség is. A kisgazdaságok a tőkehiány miatt nem tudnak állatokat beszerezni és tartani.Lengyelországban a gazdaságok 43-8 %-ában nem volt ló, 14.2 fi-ában nem volt szarvasmarha és ЗО.7 %-ában nem volt sertés. Száz hektár mezőgazdasági területre 1931* közepén csak 16 ló, 35 szarvasmarha, 22 sertés és 10.2 juh esett. A mezőgazdaság siralms helyzetét a közlekedés tökéletlensége is okozza. A lengyel kisgazdaságok nagy része utak és vasutak hiányában nem jut piachoz és naturálgazdálkodásra van utalva. Az ország területének 34*1 $-a 10 kilométernél távolabb fekszik a vasútvonalaktól és a termelvényeknek a vasúthoz való felfuvarozása igen gyakran napokat venne igénybe. A volt orosz részeken a vasutaktól 10 kilométernél távolabb van a terület 58 %-a.. Az utak sem felelnek meg azoknak a követelményeknek , melyeket egy intenzív mezőgazdaság feltétlenül megkíván. A mezőgazdaságban elhelyezkedni nem tudó tömegeket az ipar sem tudja átvenni. Lengyelországnak ugyanis nincs olyan ipara, amely külföldi piacokra számíthatna. A belső fogyasztás pedig olyan elenyésző, hogy alig jöhet számításba s a növekedés nem is lehet elég nagyarányú, mert a kis naturálgazdaságok nem tudnak iparcikkeket felvenni, hatalmas kitejedésű területeken még gyújtószerszámokra sem telik. De ha valamit el is tudnak adni, nem sokat kapnak érte és a mezőgazdasági termények, áraévről-évre rohamosan csökken, . A lengyel mezőgazdaság olyannyira csak önmagának dolgozhat, bár közel háromszor akkora mezőgazdasági terület van határai között, mint csonka hazánk, 1933-ban mégis csak 420.000 q búzát, 3,660.000 q rozsot, 1,450 000 q árpát és 150.000 q zabot exportált."* Ezzel szemben Magyarország ebben az évben 4,5 millió q búza, 1,4 millió q rozs, 0,8 millió g árpa és 0,46 millió grab kivitelről számolhatott be. A négy főbb gabonaféléből közel másfélannyi volt kivitelünk, mint a lengyeleknél. Lengyelországban az u.n. "agrárolló" sokkal szélesebben nyitott, mint nálunk. Sertéshúsban számolva egy kilogramm cukorért 24,7 kilogramm, 1 liter kőolajért 11,7 kg, 1 g szénért 12,4 kg, 1 kg szappanért 26,8 kg sertéshús értékét kellett 1932. februárjában adni. Ezzel szemben 1913-ban még 7-8, 2,7, 3*9, illetőleg 8,7 kg sertéshús áráért lehetett ugyanezeket az iparcikkeket beszerezni. Magyarországon egy kg cukor ára sertéshúsban kifejezve 1,6 kg, 1 g hazai szén ára 6,7 kg és 1 kg szappan ára 1,7 kg sertéshús, pedig a mezőgazdasági cikkek ára nálunk is nagy mértékben csökkent. A lengyel agrár túlnépesedésen csak azzal lehetne segíteni, ha a kisbirtokokat jelentős tőkével látnák el és növelnék a mezőgazdasági szakoktatásra fordított összegeket.. Kivándorlás nem segít a lengyel mezőgazdasági munkásságon, mert most az Egyesült Államok és Németország, melyek a múltban átvették a lengyel emberfelesleget, ez elől egyformán teljesen elzárkóznak. Amíg 1912-ben még 55.000 ember vándorolt ki Amerikába az akkori lengyel területről, addig 1931-ben összesen csak II.770 személy jutott tengerentúlra a mai Lengyelországból, holott a mostani terület a ruginek háromszorosa. A világháborút megelőző esztendőkben az idénymunkásoknak igen nagy tömege ment át Németországba, évenként közel félmillió földműves