STUD - Statisztikai Tudósító, 1936. augusztus (4. évfolyam, 157-180. szám)

1936-08-01 / 157. szám

Feterárszerkesztő és felelte kiadó: Móricz Mi­klós dn. Főmunkatárs •• Lényi Pál dn. Budapest II., Kerek­ Károly-utca Telefon • 500 — 20. Minden jog fentartásával. ----- Kéziratnak tekintendő. ----- Házi sokszorosítás. Előfizetési dij postai szétküldéssel havi 20-­ IV. évfolyam. 157.szám, 1936. augusztus 1. Szombat. GABONAFÉZISI-TERMELÉSÜNK FEJLŐDÉSE A MÚLT ÉVSZÁZAD É ÉVES ÉVEITŐL NAPJAIMIG. 3 A múlt századév első 7 évtizedéből mezőgazdasági termelésünk eredményességéről nincsenek megbizható adataink. Köztudomású, hogy akkori őstermelő gazdálkodásunk minden szempontból nagyon alacsony színvonalú volt. Ez a megállapítás nem is annyira az egyes termények hozamára,­ mint inkább a gazdálkodás általános módszereire és bizonytalanságára vona­tkozik. Minden va­lószínűség szerint ebben az időben is voltak kivételesen bőtermésű esztendők és a gyengébb években is helyenként szerencsés körülmények között kitűnő ter­mésátlagok. A termények országos átlaghozamai azonban kétségtelenül lényege­sen alacsonyabbak voltak a háború előtti Nagymagyar­ország termésátlagainál és minden bizonyossággal a maiaknál is. . Az első évtizedben, melyről már többé-kevésbé megbízható sta­tisztikai adatok állanak rendelkezésünkre, tehát az 1869-ben kezdődő évek­ben, a kalászosok kat. holdankénti termésátlage­i­t még mindig legtöbbször a 4 métermázsán alul maradnak és az 5 méter mázsát csak ritka kivételkép haladják túl. Az előző évtizedek átlagos terméseredményei ennél csak gyengébbek le­hettek. A fejlődés az országos statisztika bevezetése utáni időkben az általános kulturális fejlődéssel párhuzamosan rohamléptekben indul meg. A mezőgazdasági termelés fejlődése ter­mészetszerűleg kettős irányú, mert egy­részt folytonosan újabb, eddig parlagon hevert területeket von szántóföldi művelés alá, másrészt - és itt mutatkozik a jelentősebb eredmény,- a terü­letegységre eső termésátlagokat fokozatosan, hatalmas mértékben emeli. Az előbbi tényező, bár óriási területeket ölel fel, mindeneset­re kisebb szerepet játszik a háború előtti korszak 45 esztendei fejlődésében mint a jobb művelés, a racionálisabb gazdálkodás folytán bekövetkezett, magasabb termésátlagokat produkáló többtermelés. Mert míg a szántóföldterület növeke­dése az 1869-1914 évek folyamán 10 millió hektárról 13 millióra kereken csak ЗО %-kal emeli a mindenkori terméseredményeket, a kalászosok learatott terü­letének növekedése pedig ezen idő alatt mindössze 22 %-os, addig a 4 kalá­szos főtermény terméshozamai átlagban kerek 100 százalékkal, 41 millió mé­termázsás évtizedes átlagról 82 millió­­­s átlagra emelkedtek. A háború előt­ti utolsó évtizedben a kalászosok holdankénti országos termésátlagai már kivétel nélkül 5 métermázsán felül vannak és a legjobb esztendőben megkö­zelítik a 9 méter mázsát. A KALÁSZOSOK ORSZÁGOS TERMÉSÁTLAGAINAK TÍZÉVES ÁTLAGAI. Időszak Búza Rozs Árpa Zab m­éter máz­sa 1869-1880 4.31^ 4.041 4.681 4.451 1881-1890 6.89 5.77­­ 6.21 4.84 I 1891-1900 6.75 1 67$ 5­80 172 $ 6.48 173 % 5.57­­ 98 % 1901-191O 6.96 6.53 f 7.18* 6.35 I 1911-1914 7.19­­ ^-^6.98 f 8.10 6.85 I 1915-19I8 6.Об .67 j 5• 57 J 5.36 J I* «VEtct I '

Next