STUD - Statisztikai Tudósító, 1944. december (12. évfolyam, 217. szám)

1944-12-15 / 217. szám

Péntek, KISEBBSÉGI STÍD/L98.dec 15 . 3. oldal. ellen. Mindezek orvoslása esetén mozgalmuk, mely "feltétlenül lojális" az állammal szemben, önmagától összeomlana . Az e­ddigi történelmi gyakor­lat alapján valóban az állam legtöbbször rálép a gazdasági és kulturális elnyomás útjára s az uralkodó soviniszta közvélemény csodálkozik,hogy a nemzetiségi agi­tációt a legerélyesebb eszközök sem törik le. Ritka eset az állam részéről az a magas erkölcsi beállítottság, amely a kisebbség gazdasági fejlődését, kulturális igényeinek a kielégítését célozza. Az alanyi szempontú kapcsolatokat ill­etően kell szólnunk a nép­nevelői szervezetről /pap, tanár, tanító/, amelynek feltétlenül anya­nyelvűnek kell lenni . Akik ezt a szervezetet képviselni tudják­, inkább szellemi,mint társadalmi tekintélyük legyen kifejező /párdányi az utóbbit is fontosnak tartja­, ez a szellemi fölény ne kiemelkedő zárkózottságban merevedjék meg, hanem a kezükre­ bízottak irányában szociális érzéssel párosuljon. A szerző nem domborította ki küllőkép, hogy feltétlenül szük­séges a nevelői vezetőrétegnek a nép, különösen a dolgozó osztályok tala­jából való kiemelkedése, ahol a fejlődés egy egészségtelen társadalmi szelekció alapján következett be, más szóval, ahol az állam és a nép között hiányzik a természetes etnográfiai adottságok egysége, ott egy esetleg magasabb nívójú papság és oktatói kar sokkal kisebb befolyást gyakorol a népre, mint egy alacsonyabb, de közülük való. Viszont ebben­ az esetben, ha a nevelt tömeg alacsony színvonalon áll, ez a kisebb befolyás is döntő, és végzetes hatású lehet az egész nemzet életére,­és jósorsára nézve., A második, alanyi szempontú kapcsolata­ a közigazgatási szervezet. A fentiek itt is érvényesek, különösen ott, ahol az nem technikai jellegű közleke­­dés,pénzügy/, hanem­ közvetlen személyi ügyeket érint /egészségügy/ rendészet szociálpolitika/, Mercator alapján helyesen jegyzi meg.Párdányi, hogy a kormányzott nép, vagy néprásos nyelvének tudása minden politikai megfonto­lástól független követelmény a közigazgatással szemben és még asszimilá­cióra törekvő politika mellett is nélkülözhetetlen, ha a kitűzöt­t cél még nem következett be. Mindig aktuális példamutatásként idézi a nagy magyarok közül Fáy Andrást /Próbatétel 1816, 90 s 1,­ aki szerint művelt magyarnak négy nyelvet kellene ismernie, anyanyelvén kívül a deákot,­­ németet és mivel az ország lakosainak jelentékeny része beszéli­ a szlovákok. "A részközösség mint államszerv" viasz" alatt a lSP/utolsó/ -­­ban csak sajnálatosan röviden, mindössze két oldalon foglalkozik a nemzet­közi kisebbségvédelemmel. A rendelkezésre álló gazdag irodalom és a kérdés rendkívüli f­ontossága /általános és különösen magyar szempontból­/ nagyobb terjedelmet és több figyelmet tett volna szükségessé, Párdányi könyvének III .részében államszervezettannal i­s­gialko­zik. Címszavai: általános állameszme­tan, részletes államé színe tan, állameszme­­fejlődés, az állam személyisége és az állameszme, állameszmeválság, államegység és állameszme,­­ Párdányi beszél passzív és aktív, objektív és szubjektív állameszméről. Ennek során megemlíti az állameszme szerepét az összetett államokban. Három tipikus esetet sorol fel. Az egyik, amikor egy nagy nép alkot szövetséges államot, amelynek tagállamai a nép tömegei­nek felelnek meg, mint a Németbirodalom 1939 előtt volt. De lehet el­­­térés is a szövetség és a tagállamok állameszméje között. -

Next