A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1941 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1941 / 4. szám - Kossuth Lajos hirlapirói pályája

Kossuth Lajos l­trl£kpiróí pályája Írta: VÉRTES ISTVÁN. IV. Kossuth lángesze és az abszolutizmus embertelensége Ma­gyarország függetlenségének és szabadságának ügyét európai, sőt világproblémává emelte. így történt, hogy az Amerikai Egye­sült Államok 1851 őszén hadihajót küldött Kossut­hért és a többi magyar fogolyért Törökországba. A „Missisipi“ Gibraltárba vitte Kossuthot, aki onnan Southamptonba utazott. Itt tartotta első angol beszédeit. És nemcsak az, amit mondott, de klasszikus an­golsága is elragadta minden hallgatóját. A londoni Guilde Hall­ban, ahol a Lord­ Mayor üdvözölte, azután Birminghamban és Manchesterben is messze hangzó sikere volt. A nagy angol lapok szó szerint vagy bő kivonatban közölték beszédeit és így már Amerikába utazása közben elérte azt, amit rajta kívül külföldi soha el nem ért: meghódította a britt közvéleményt. New­ Yorkba december 6-án érkezett meg Kossuth Lajos. A kikötőben 101 ágyúlövés üdvözölte. Lafayette óta ő volt az első, akit meghívtak a kongresszus ülésére. Magyarország hontalan kormányzójának megadatott a bevezetés diadala és az ülés tisz­tessége az új Capitóliumon s „ott, ahol királyok és császárok so­hasem fognak felköszöntetni hatalmuk s kincseikért, ott egy le­­igázott nemzet üldözött vezérének Istenhozottat mondanak, mint a nagy köztársaság vendégének, éppen azért, mert üldözött, mert szegény. . .“ — mondotta ekkor (1852 január 7.) abban a beszé­dében, mely a világtörténelem legnagyobb szónokainak sorába emelte Kossuth Lajost. Egy fél év alatt 5—600 beszédet tartott az Egyesült Államokban. Szónoklatait százezrek hallgatták, mil­liók olvasták Amerika szerte. Hatása akkora volt, hogy még 30 évvel utóbb is felkeresték a Turinba érkező amerikaiak, mert — amint írja — „jogot tartanak hozzám, úgy mondják közéjük tar­tozom, az övéik egyike vagyok. És van is közöttünk az összetar­tozásnak egy erős köteléke, a jogot és szabadságot semmi földi hatalomnak alkura nem bocsájtó hajthatatlanság.“ (1884 már­cius 18.) Az amerikai sajtó, mint Magyarország Washingtonját ünne­pelte Kossuth Lajost és ő büszkén hangoztatta azon a vacsorán, melyet a lapok rendeztek tiszteletére (1851 december 15.), hogy nyilvános pályáját egyszerű újságíróként kezdte. Ebben a beszé­dében, mely a sajtószabadság egekig szárnyaló himnusza volt, megrajzolta Kossuth hírlapírói múltjának kálváriáját: milyen kín leülni az íróasztal mellé, mikor az ember keblét a perc szük­séglete dagasztja, szíve tele van igaz érzelmekkel, elméje meggyő­ződéssel és elvekkel s mindezt hevíti a hazaszeretet tüze, de még­

Next