A Sajtó, Sajtóügyi tudományos folyóirat, 1943 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 1. szám - Az újságolvasó

A jogok teljes kiterjeszkedésének korszakát éljük, mikor semmiféle jog nem akar egy kiváltságos csoport szabadalmazott kiváltságai lenni. Nem az ember harcol immár a jogért, a jog har­col az emberért. Oda akarja magát adni mindenkinek, hogy — az apostollal — elmondhassa, mindenkinek mindene lettem. Az újságolvasás egyetemessé válása szüntette meg a kle­rikusok és laikusok közt való különbséget. Hogy jó-e, vagy káros a betű e kiszabadulása, azon lehet vitatkozni. A betű, mint olyan sok más kiváltság, a tömeg tulajdonába menve át, elvesztette előkelőségét. Az egyiptomiak írhattak kétféle írással, külön a tudós papok, külön a nép szá­mára. Az újság csak a demográfikus jegyeket ismeri. Az újság betűi mindenkihez szólnak. Azt mondják, az írni-olvasni tudás teremtette meg az olvasóközönséget. Ez csak technikailag­ igaz. Az újság teremtette meg az olvasókat, mikor közérthető módon közölte a világ minden titkát. Az újság az olvasó számára,­ az igazi ,,Szezám, nyílj meg“, varázs szava. Az újságnak abban a voltaképpen előkelő mozdulatában, mellyel az olvasóhoz lehajolt, lett teljessé az olvasás tudása, ezzel lett szabaddá a betű, mindenki tulajdona. Az újságírással lett nyilvánvalóvá a népszerűsítés nagy titka. Az újság a legcsodálatosabb népszerűsítés és egyben más legnemesebb ponyva. Mert nemes ponyva az, ami — anélkül, hogy erkölcsi és esztétikai elveit eldobná, — mindenkihez egyformán, megeről­tetés nélkül szól és nem válik unalmassá. Az olvasónak ezt kell kell gondolnia: — Ezt én is így gondoltam, ezt én is így mondtam volna. S azt kell hinnie, ha nincs is így, hogy az újságnak semmi más előnye nincs, csak épp hogy hamarabb kimondja és terjeszti, amit az olvasó kimondani és terjeszteni akart. Az újságnak megvan az a kellemetessége is, hogy nem untat. Nem kell elejétől végig elolvasni, egyik-másik cikkét bízvást át lehet ugorni. A művészet — mondta egy festő — kihagyás. Az újság ilyképpen művészetté tette az olvasást, meghagyván az olvasó szabadságát, aki átlapozva az újságot, esetleg elmereng a hirdetéseken, vagy elszörnyűködik a napi híreken. Az újságolvasás, noha nem akadályozza meg, nem kívánja az elvont gondolkodást. Olyan, mint egy kellemes kávéházi be­szélgetés, melyben egyenrangúak lévén jelen — senki sem beszél­het oktató célzattal, senki sem kívánhatja, hogy csak ő beszéljen. Senki sem lehet hosszadalmas. Itt mindenkire és minden tárgyra sor kerül. Az elme érdeklődik, de nem fárad el és ki nem merül s nem válik egyoldalúvá. Szabad itt beszélni politikáról, elvekről, családról, utazásról, könyvekről, még pletykázni is szabad — csak ne untassunk senkit és ne fölényeskedjünk s akkor elmond­hatjuk, hogy jól éreztük maga Ilkák Ha a beszélgetésnek vége, ez a jó érzés marad meg bennünk. Hogy miről beszéltünk, szinte

Next