Magyar Sakkélet, 1958 (8. évfolyam 1-12. szám)
1958. szeptember / 9. szám
SCHWARZ ADOLF Szén, Löwenthal és Kolisch után időrendben negyedik világhírű sakkozónk Schwarz Adolf. Gálszécsen (Zemplén megyében, a mai Csehszlovákia területén) született 1836. október 31-én. A szakirodalom általában osztráknak tartja, bécsinek nevezi és kivételes az a hely, amely magyar származását és a pesti sakkiskolához tartozását említi. — Életéről keveset tudunk. Középiskolába Aradon járt, a reálba, ott is érettségizett, majd ugyanott kereskedői pályára lépett. Budapestre 1866-ban költözött és innen 1872 tavaszán távozott Bécsbe. Mindvégig ott élt, 1911. október 27-én hunyt el. Több sakk-könyv és cikkhely szerint Schwarz már 20 éves korában Pestre került. Ez tévedés. A „Pesti Sakk-kör“ egykorú irományai csak 1868-tól említik a nevét, sakkrovatát pedig a „Magyarország és a nagy világ“ c. fővárosi hetilapban 1866. dec. 16-án indította meg. Altstock Frigyes és Jacobi Sámuel szerint 1866-ban jött fel Aradról, s nem előbb. A magyar sakkélet akkor nem állt jól. Szén 1857-ben meghalt, majd Récsi Emil is 1864-ben. Erkel Ferenc már csak elnökölt, a gyakorlati játéktól jó pár éve visszavonult. A legtehetségesebb fiatal, Cseresnyés István 1866 őszén távozott az élők sorából. A legjobb játékos, Kolisen Ignác pedig állandóan külföldön élt és semmi remény sem volt hazatérésére. — Pest, egyben Magyarország legjobb sakkozója címéért Zaáry Zsigmond, Engel Imre, Strausz Henrik, Ginter Károly és Taraba Károly vetélkedtek, s az Arad bajnokaként Pestre jött Schwarz Adolf számára nem volt túl nehéz, hogy ezekkel szemben érvényesülhessen. Helyzetét azonban hamarosan megnehezítette két fiatal tehetség jelentkezése 1868-ban, ill. 1870-ben: Jacobié és Fähndrich Hugóé. Az 1869 januárjában lefolyt versenyen Jacobi lett első, Schwarz második, 1870 tavaszán Schwarz nyert egy versenyt, Jacobi egy másikat. A Baden Baden-i nagy versenyre Kolisch először Erkelt hívta meg a pesti sakkozók képviseletére (akkor még a városok, vagy a körök képviselőit hívták meg, nem a nemzetekét), majd Jacobit. Kettőjük lemondása után más már nem kapott meghívót. Schwarz Adolf volt hazánk első és jelentékeny vidéki játékosa, aki teljesen vidéken fejlődve, egyenlő ellenfele lehetett a legjobb pesti sakkozóknak. Vidéki sakk-kör Pécsett alakult először, majd Nagykőrösön 1867-ben, Kecskeméten 1874- ben. A legnagyobb sakkélet azonban Aradon folyt az ún. kávéházi szabadforgalomban. Aradnak volt a legnagyobb kávéházi élete vidéki városaink közül. Arad volt akkor Kelet-Magyarország legélénkebb városa, s csak később hódította el tőle a vezető szerepet Temesvár, majd Nagyvárad, amikor már Aradnak az lett a neve, hogy „Arad — marad“. Az aradi kávéházakban sok idegen sakkozó is megfordult, kiktől még jobban lehetett tanulni, mint a helybeliektől. Nem véletlen, hogy Schwarz Adolf után következő nagy sakkozónk is aradi: Makovetz Gyula. Közöttük életkorban kb. 25 év van. Makovetzet Schwarz generációja nevelte, Makovetz utódai, a harmadik generáció idejében. 1910 körül szintén megvolt a kétoldali áramlás: Aradról Bécs felé és Bécsből Arad felé. — Ne felejtsük el, hogy dr. Lasker világbajnoknak évekig volt sakkrovata az aradi „Romanul“-ban (1914-ig), s dr. Janny Géza, Walderer Károly és Tabakovics Géza évenként rendszeresen tanulmányozták a bécsi sakkéletet azzal, hogy „nekünk kell odamenni, ha már onnan nem jönnek hozzánk, mint apáink idejében“. Schwarz Bécsben a „Wiener Schachgesellschaft“ tagja lett. Első szereplése a császárvárosban nem jól sikerült. Utolsóelőtti lett az 1873. évi világkiállítás alkalmával rendezett 12 résztvevős nemzetközi versenyen. Kudarcot mégsem vallott, hiszen csak fél egységgel maradt el a 7. helyezett mögött. (I. Steinitz, II. Blackburne, III. Anderssen lett, tehát a világ legjobbjai.) Schwarz a kereskedelmi életben helyezkedett el, majd a tőzsdét is tanulmányozta, s közben tőzsdejátékkal is foglalkozott. Sakkbeli tudását Englisch elleni gyakorló játszmáival fejlesztette.Englisch 15 évvel volt fiatalabb nála. Morvaországi származású, de Pesten és Grácban is élt rövid ideig, mint kereskedelmi alkalmazott. Magyarul nem tudott, a Pesti Sakk-kör egy versenyén részt vett, de ennek eredményét az egykori sakknaplók nem jegyezték fel.) Most 80 éve, hogy Schwarz feltűnt a nemzetközi sakkéletben. A majnafrankfurti versenyen egyedüli külföldiként indult, s Ludwig Paulsen mögött II. lett, megelőzte az öreg Anderssent, Minkwitzet, W. Paulsent, Metgert stb. — E sikere után meghívást kapott az első német sakkszövetség (1877-ben alakult) első nagy nemzetközi versenyére, az 1879. évi lipcsei tornára. A győztes Englisch lett 9.5 ponttal, II. Paulsen 9, III. Schwarz 7 ponttal, Bier, Riemann, Schallopp, Schottländer és mások előtt. — Az 1880. évi braunschweigi versenyen szintén III. díjas. (I. L. Paulsen, N. Riemann. Mögötte végeztek: W. Paulsen, Bier, Schallopp, Fritz és több ismert német versenyző.) Ugyanebben az évben a gráci osztrák— magyar—német versenyen első lett 7 egységgel, Minkwitz és a későbbi nagymester M. Weiss előtt. Játszott J. Berger is, az utolsó pedig dr. Noa, a legerősebb aktív, hazájában élő magyar sakkozó lett. Schwarz az 1880. évi wiesbadeni tornán érte el legjobb eredményét. Az I.Hl. díjat osztotta Blackburne és Englisch társaságában. A mezőny hírességei közül Bird, Winawer, Mason, L. Paulsen, Minkwitz és Schallopp említendők meg. 1882 elején Bécsben egy előkészületi versenyen Hruby és Fleissig Bernát mögött harmadik lett. A mezőny igen erős és tömör volt. Mögötte végzett Englisch és M. Weiss, az utolsó lett Porges, Prága bajnoka. Pár hónappal később a bécsi nagy nemzetközi verseny a következő befutót eredményezte: I—II. Steinitz és Winawer 24, III. Mason 23, IV—V. Mackenzie és Zukertort 22.5, VI. Blackburne 21.5, VH. Englisch 19.5, VIH. L. Paulsen 18.5, IX. Witten (gráci építész) 18 ponttal. A nemdíjasok listája: M. Weiss 16.5, Hruby (bécsi, később trieszti tanár) 16, Csigorin és Schwarz A. 14, dr. Meitner 13, Bird 12, Ware (az USA akkori egyik legjobb sakkozója) 11, dr. Noa 9.5 és Fleissig B. 6.5 ponttal. (Fleissig is magyar volt. Csengeren született. Korán költözött Bécsbe a bátyjával, dr. Fleissig Miksa orvossal együtt. Mindketten élénk szerepet vittek a bécsi sakkéletben sok éven át. Rokonai voltak Fleissig Sándornak, a Magyar Sakkszövetség későbbi elnökének. Ez a verseny valóban az óriások harca volt, persze a természetes sakktalentumok harca inkább, nem az elméletileg agyonképzett routiniereké. (Gondoljunk arra, hogy Pillsbury, az 1895. évi hastingsi korszakalkotó verseny győztese nem tudta páros mérkőzésen legyőzni Englischt, dr. Meitner pedig évekig voltgyakorló partnere Schlechternek és Spielmannak.) Schwarz utolsó nagy versenye az 1883. évi nürnbergi torna volt. Még bekerült, a díjasok közé, a IX. helyre. A díjasok sorrendje: Winawer 14.5, Blackburne 13.5, Mason 12, Berger J. 11.5, Bardeleben 11, Bird, Riemann 10.5, Schallopp 10, Schwarz A. 9.5 ponttal. A vert mezőnyben végzett M. Weiss, Gunsberg, Max Lange és az öreg L. Paulsen. Az üzleti élet és a tőzsde nem engedi, további versenyzését. Mégis 7 év múlva — gyakorlatlansága ellenére — elindult a Kolisch emlékversenyen, de 3.5 ponttal az utolsók közt végzett. (I. M. Weiss 11, II— III. Bauer és Fleissig B. 10, IV. Englisch 6.5 ponttal. A magyar Csank 7 pontot ért el.) E tapasztalatain nem okult, s még elfogadta az 1898. évi nagy bécsi nemzetközi versenyre a meghívást. A verseny izgalmait azonban már nem bírta, s párforduló után visszalépett. E verseny csoportképén jól látható. — 1909-ben a Wiener Schachclubban egy amatőrversenyt nagy fölénnyel nyert meg. Utolsó szereplése a sakkvilágban a Laskert Schlechter világbajnoki páros mérkőzésen volt, 1910-ben több játszmát végigkibicelt. A fényképeken leginkább Lasker balján nagy karosszékben látható. Igen öreg, demég nem megtört ember, ismert oldalszakállal, tekintélyes külsővel. Eredményeihez tartozik még, hogy 1880- ban, közvetlenül a wiesbadeni verseny után, páros páros mérkőzésben +2,u,. +2 arányban legyőzte Winawert, majd ugyanebben az évben Minckwitzet is, +3, —2, ·4 arányban. — Bécsben több éven át vezette a „Neue Illustrierte Zeitung“ sakkrovatát. A sakkozás történetében példátlan az új munka és az a hatás, amit az első német sakkszövetség létrehozott az 1879. évi lipcsei tornával kezdődő és az 1914. évi mannheimi versennyel befejezett nemzetközi, rendszeres mesterversenyeivel és főtornáival. Elismerés illeti a két nagy párizsi világverseny rendezőit, s még több érdemet szereztek az első és a második angol sakkszövetség vezetői (köztük az elsőben a magyar Löwenthal, a másodikban pedig a magyar Hoffer) a nagy angol nemzetközi tornákkal, de az igazi rendszeres küzdelmek, a sakkban előrehaladt országok minden nagy tehetségét kipróbáló helyei a német tornák voltak. Itt volt a nemzetközi értékelés: hitelesítő helye, az új tehetségek bemutatása. Elég arra utalnunk, hogy itt tűntek fel, ill. eredményeiket itt hitelesítették Csigorin, Aljechin, Nimzovics, Rubinstein, Lasker, Tarrasch, Mackenzie, Winawer, Burn, Blackburne, M. Weiss, Marshall, Janowski, magyar részről pedig Gunsberg, Makovetz, Maróczy, Charousek, Forgács, Breyer, Asztalos, Balla és Barász is. — Volt olyan év, amikor nyolc magyar versenyző indult el egy ilyen évi kongresszus különböző versenyein. Öröm a számunkra, hogy már az 1879. évi első ilyen tornán indult magyar versenyző, Schwarz Adolf, s az 1914. évi utolsón is, Breyer és Asztalos. — Schwarz Adolf — aki az 1878/83 közti években az osztrák—magyar birodalom legjobb sakkozója volt — fényesen állotta meg a helyét ezeken a tornákon, s még más versenyeken is. A sakk technikája az 1851/95 közti szakaszban érte el a viszonylag legnagyobbfejlődést, s ebben is az 1879/94 közti idő(a két lipcsei verseny között) jelenti a leglényegesebb részt. Ezért Schwarzot a későbbi magyar mesterekkel nem igen lehet összehasonlítani. Olyan tehetséges nem volt, mint Kolisch. Talán Makovetzhez inkább lehet mérni. Makovetz elméletileg képzettebb, mélyebb és erősebb sakkozó volt, Schwarz viszont jobb idegekkel és nagyobb vállalkozó kedvvel bírt. Sakkhistóriánkban külön lap illeti a vidéki kávéházi sakkozóból világhírűvé lett mestert. Sakkéletünk romantikus, már-már szürkülő emlékű szakasza bajnokának pályája és híre nem merülhet feledésbe. Dr. Vajda Árpád MAGYAR SAKKÉLET — Szerkesztő bizottság: Barcza Gedeon, Bán Jenő, Tóth László. A feladvány rovatot Páros György és Sziráki Géza, a levelezési rovatot Négyesy György vezeti. Kiadja a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Rosenberg-házaspár u. l. Telefon: 114-800, 119-080. — Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő és csütörtök 13—15 óra között. — Terjeszti a Posta Központi Hírlap Iroda, Budapest, V., József nádor tér 1. Telefon: 180—850. — Csekkszámla: 61.230 Előfizetési díj egész évre 36.—, fél évre 18.—, negyed évre 9.— Ft. Kézbesítési és egyéb panaszok bejelenthetők a Sport Lap- és Könyvkiadó terjesztési osztályán: Budapest, VIII., Rákóczi út 57/a, telefon: 143-468