Magyar Sakkélet, 1958 (8. évfolyam 1-12. szám)

1958. szeptember / 9. szám

SCHWARZ ADOLF Szén, Löwenthal és Kolisch után idő­rendben negyedik világhírű sakkozónk Schwarz Adolf. Gálszécsen (Zemplén me­gyében, a mai Csehszlovákia területén) született 1836. október 31-én.­­ A szak­­irodalom általában osztráknak tartja, bé­csinek nevezi és kivételes az a hely, amely magyar származását és a pesti sakkiskolához tartozását említi. — Éle­téről keveset tudunk. Középiskolába Ara­don járt, a reálba, ott is érettségizett, majd ugyanott kereskedői pályára lépett. Budapestre 1866-ban költözött és innen 1872 tavaszán távozott Bécsbe. Mindvégig ott élt, 1911. október 27-én hunyt el. Több sakk-könyv és cikkhely szerint Schwarz már 20 éves korában Pestre ke­rült. Ez tévedés. A „Pesti Sakk-kör“ egy­korú irományai csak 1868-tól említik a nevét, sakkrovatát pedig a „Magyaror­szág és a nagy világ“ c. fővárosi heti­lapban 1866. dec. 16-án indította meg. Altstock Frigyes és Jacobi Sámuel sze­rint 1866-ban jött fel Aradról, s nem előbb. A magyar sakkélet akkor nem állt jól. Szén 1857-ben meghalt, majd Récsi Emil is 1864-ben. Erkel Ferenc már csak elnö­költ, a gyakorlati játéktól jó pár éve visszavonult. A legtehetségesebb fiatal, Cseresnyés István 1866 őszén távozott az élők sorából. A legjobb játékos, Kolisen Ignác pedig állandóan külföldön élt és semmi remény sem volt hazatérésére. — Pest, egyben Magyarország legjobb sak­kozója címéért Zaáry Zsigmond, Engel Imre, Strausz Henrik, Ginter Károly és Taraba Károly vetélkedtek, s az Arad bajnokaként Pestre jött Schwarz Adolf számára nem volt túl nehéz, hogy ezek­kel szemben érvényesülhessen. Helyzetét azonban hamarosan megnehezítette két fiatal tehetség jelentkezése 1868-ban, ill. 1870-ben: Jacobié és Fähndrich Hugóé.­­ Az 1869 januárjában lefolyt versenyen Jacobi lett első, Schwarz második, 1870 tavaszán Schwarz nyert egy versenyt, Ja­cobi egy másikat. A Baden Baden-i nagy versenyre Kolisch először Erkelt hívta meg a pesti sakkozók képviseletére (ak­kor még a városok, vagy a körök képvi­selőit hívták meg, nem a nemzetekét), majd Jacobit. Kettőjük lemondása után más már nem kapott meghívót. Schwarz Adolf volt hazánk első és je­lentékeny vidéki játékosa, aki teljesen vidéken fejlődve, egyenlő ellenfele lehe­tett a legjobb pesti sakkozóknak. Vidéki sakk-kör Pécsett alakult először, majd Nagykőrösön 1867-ben, Kecskeméten 1874- ben. A legnagyobb sakkélet azonban Ara­don folyt az ún. kávéházi szabadforga­lomban. Aradnak volt a legnagyobb kávé­házi élete vidéki városaink közül. Arad volt akkor Kelet-Magyarország legélén­kebb városa, s csak később hódította el tőle a vezető szerepet Temesvár, majd Nagyvárad, amikor már Aradnak az lett a neve, hogy „Arad — marad“. Az aradi kávéházakban sok idegen sak­kozó is megfordult, kiktől még jobban lehetett tanulni, mint a helybeliektől. Nem véletlen, hogy Schwarz Adolf után következő nagy sakkozónk is aradi: Ma­­kovetz Gyula. Közöttük életkorban kb. 25 év van. Makovetzet Schwarz generációja nevelte, Makovetz utódai, a harmadik generáció idejében. 1910 körül szintén meg­volt a kétoldali áramlás: Aradról Bécs felé és Bécsből Arad felé. — Ne felejtsük el, hogy dr. Lasker világbajnok­nak évekig volt sakkrovata az aradi „Ro­­manul“-ban (1914-ig), s dr. Janny Géza, Walderer Károly és Tabakovics Géza évenként rendszeresen tanulmányozták a bécsi sakkéletet azzal, hogy „nekünk kell odamenni, ha már onnan nem jönnek hozzánk, mint apáink idejében“. Schwarz Bécsben a „Wiener Schach­gesellschaft“ tagja lett. Első szereplése a császárvárosban nem jól sikerült. Utolsó­­előtti lett az 1873. évi világkiállítás alkal­mával rendezett 12 résztvevős nemzetközi versenyen. Kudarcot mégsem vallott, hi­szen csak fél egységgel maradt el a 7. helyezett mögött. (I. Steinitz, II. Black­­burne, III. Anderssen lett, tehát a világ legjobbjai.) Schwarz a kereskedelmi élet­ben helyezkedett el, majd a tőzsdét is tanulmányozta, s közben tőzsdejátékkal is foglalkozott. Sakkbeli tudását Englisch elleni gyakorló játszmáival fejlesztette.­­Englisch 15 évvel volt fiatalabb nála. Morvaországi származású, de Pesten és Grácban is élt rövid ideig, mint keres­kedelmi alkalmazott. Magyarul nem tu­dott, a Pesti Sakk-kör egy versenyén részt vett, de ennek eredményét az egy­kori sakknaplók nem jegyezték fel.) Most 80 éve, hogy Schwarz feltűnt a nemzetközi sakkéletben. A majnafrank­­furti versenyen egyedüli külföldiként in­dult, s Ludwig Paulsen mögött II. lett, megelőzte az öreg Anderssent, Mink­­witzet, W. Paulsent, Metgert stb. — E si­kere után meghívást kapott az első né­met sakkszövetség (1877-ben alakult) első nagy nemzetközi versenyére, az 1879. évi lipcsei tornára. A győztes Englisch lett 9.5 ponttal, II. Paulsen 9, III. Schwarz 7 ponttal, Bier, Riemann, Schallopp, Schott­länder és mások előtt. — Az 1880. évi braunschweigi versenyen szintén III. dí­jas. (I. L. Paulsen, N­. Riemann. Mögötte végeztek: W. Paulsen, Bier, Schallopp, Fritz és több ismert német versenyző.) Ugyanebben az évben a gráci osztrák— magyar—német versenyen első lett 7 egy­séggel, Minkwitz és a későbbi nagymes­ter M. Weiss előtt. Játszott J. Berger is, az utolsó pedig dr. Noa, a legerősebb aktív, hazájában élő magyar sakkozó lett. Schwarz az 1880. évi wiesbadeni tornán érte el legjobb eredményét. Az I.Hl. dí­jat osztotta Blackburne és Englisch tár­saságában. A mezőny hírességei közül Bird, Winawer, Mason, L. Paulsen, Mink­witz és Schallopp említendők meg.­­ 1882 elején Bécsben egy előkészületi ver­senyen Hruby és Fleissig Bernát mögött harmadik lett. A mezőny igen erős és tömör volt. Mögötte végzett Englisch és M. Weiss, az utolsó lett Porges, Prága bajnoka. Pár hónappal később a bécsi nagy nem­zetközi verseny a következő befutót ered­ményezte: I—II. Steinitz és Winawer 24, III. Mason 23, IV—V. Mackenzie és Zu­­kertort 22.5, VI. Blackburne 21.5, VH. Eng­lisch 19.5, VIH. L. Paulsen 18.5, IX. Witten (gráci építész) 18 ponttal. A nemdíjasok listája: M. Weiss 16.5, Hruby (bécsi, ké­sőbb trieszti tanár) 16, Csigorin és Schwarz A. 14, dr. Meitner 13, Bird 12, Ware (az USA akkori egyik legjobb sak­kozója) 11, dr. Noa 9.5 és Fleissig B. 6.5 ponttal. (Fleissig is magyar volt. Csenge­­ren született. Korán költözött Bécsbe a bátyjával, dr. Fleissig Miksa orvossal együtt. Mindketten élénk szerepet vittek a bécsi sakkéletben sok éven át. Roko­nai voltak Fleissig Sándornak, a Magyar Sakkszövetség későbbi elnökének.­ Ez a verseny valóban az óriások harca volt, persze a természetes sakktalentu­mok harca inkább, nem az elméletileg agyonképzett routiniereké. (Gondoljunk arra, hogy Pillsbury, az 1895. évi has­­tingsi korszakalkotó verseny győztese nem tudta páros mérkőzésen legyőzni Englischt, dr. Meitner pedig évekig volt­­gyakorló partnere Schlechternek és Spiel­­mannak.) Schwarz utolsó nagy versenye az 1883­. évi nürnbergi torna volt. Még bekerült, a díjasok közé, a IX. helyre. A díjasok sorrendje: Winawer 14.5, Blackburne 13.5, Mason 12, Berger J. 11.5, Bardeleben 11, Bird, Riemann 10.5, Schallopp 10, Schwarz A. 9.5 ponttal. A vert mezőnyben végzett M. Weiss, Gunsberg, Max Lange és az öreg L. Paulsen. Az üzleti élet és a tőzsde nem engedi, további versenyzését. Mégis 7 év múlva — gyakorlatlansága ellenére — elindult a­ Kolisch emlékversenyen, de 3.5 ponttal az utolsók közt végzett. (I. M. Weiss 11, II— III. Bauer és Fleissig B. 10, IV. Englisch­ 6.5 ponttal. A magyar Csank 7 pontot ért el.) E tapasztalatain nem okult, s még elfogadta az 1898. évi nagy bécsi nemzet­közi versenyre a meghívást. A verseny izgalmait azonban már nem bírta, s pár­­forduló után visszalépett. E verseny cso­portképén jól látható. — 1909-ben a Wie­ner Schachclubban egy amatőrversenyt nagy fölénnyel nyert meg. Utolsó sze­replése a sakkvilágban a Laskert Schlech­ter világbajnoki páros mérkőzésen volt, 1910-ben­ több játszmát végigkibicelt. A fényképeken leginkább Lasker balján nagy karosszékben látható. Igen öreg, de­­még nem megtört ember, ismert oldal­szakállal, tekintélyes külsővel. Eredményeihez tartozik még, hogy 1880- ban, közvetlenül a wiesbadeni verseny után, páros páros mérkőzésben +2,­­u,. +2 arányban legyőzte Winawert, majd ugyanebben az évben Minckwitzet is, +3, —2, ·4 arányban. — Bécsben több éven­ át vezette a „Neue Illustrierte Zeitung“ sakkrovatát. A sakkozás történetében példátlan az új munka és az a hatás, amit az első német sakkszövetség létrehozott az 1879. évi lip­csei tornával kezdődő és az 1914. évi mannheimi versennyel befejezett nemzet­közi, rendszeres mesterversenyeivel és­ főtornáival.­­ Elismerés illeti a két nagy párizsi világverseny rendezőit, s még több érdemet szereztek az első és a má­sodik angol sakkszövetség vezetői (köz­tük az elsőben a magyar Löwenthal, a másodikban pedig a magyar Hoffer) a nagy angol nemzetközi tornákkal, de az­ igazi rendszeres küzdelmek, a sakkban előrehaladt országok minden nagy tehet­ségét kipróbáló helyei a német tornák voltak. Itt volt a nemzetközi értékelés: hitelesítő helye, az új tehetségek bemu­tatása. Elég arra utalnunk, hogy itt tűntek fel, ill. eredményeiket itt hitele­sítették Csigorin, Aljechin, Nimzovics, Rubinstein, Lasker, Tarrasch, Mackenzie, Winawer, Burn, Blackburne, M. Weiss,­ Marshall, Janowski, magyar részről pe­dig Gunsberg, Makovetz, Maróczy, Charou­­sek, Forgács, Breyer, Asztalos, Balla és­ Barász is. — Volt olyan év, amikor nyolc magyar versenyző indult el egy ilyen évi kongresszus különböző versenyein. Öröm a számunkra, hogy már az 1879­. évi első ilyen tornán indult magyar ver­senyző, Schwarz Adolf, s az 1914. évi utolsón is, Breyer és Asztalos. — Schwarz Adolf — aki az 1878/83 közti években az­ osztrák—magyar birodalom legjobb sak­kozója volt — fényesen állotta meg a he­lyét ezeken a tornákon, s még más ver­senyeken is. A sakk technikája az 1851/95 közti sza­kaszban érte el a viszonylag legnagyobb­­fejlődést, s ebben is az 1879/94 közti idő­­(a két lipcsei verseny között) jelenti a leglényegesebb részt. Ezért Schwarzot a későbbi magyar mesterekkel nem igen lehet összehasonlítani. Olyan tehetséges­ nem volt, mint Kolisch. Talán Makovetz­­hez inkább lehet mérni. Makovetz elmé­letileg képzettebb, mélyebb és erősebb sakkozó volt, Schwarz viszont jobb ide­gekkel és nagyobb vállalkozó kedvvel bírt. Sakkhistóriánkban külön lap illeti a vidéki kávéházi sakkozóból világhírűvé lett mestert. Sakkéletünk romantikus, már-már szürkülő emlékű szakasza baj­nokának pályája és híre nem merülhet feledésbe. Dr. Vajda Árpád MAGYAR SAKKÉLET — Szerkesztő bizottság: Barcza Gedeon, Bán Jenő, Tóth László. A feladvány rova­tot Páros György és Sziráki Géza, a levelezési rovatot Négyesy György vezeti. Kiadja a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Rosenberg-házaspár u. l. Telefon: 114-800, 119-080. — Szerkesztőségi fogadóórák: hétfő és csü­törtök 13—15 óra között. — Terjeszti a Posta Központi Hírlap Iroda, Budapest, V., József nádor tér 1. Telefon: 180—850. — Csekkszámla: 61.230 Előfizetési díj egész évre 36.—, fél évre 18.—, negyed évre 9.— Ft. Kézbesítési és egyéb panaszok bejelenthetők a Sport Lap- és Könyvkiadó terjesztési osztályán: Budapest, VIII., Rákóczi út 57/a, telefon: 143-468

Next