Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)

1960. január / 1. szám

lUagtfor A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA X. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1960. JANUÁR WWVWVWVWW V" "'VVVVVVVVWVVVV'WVVl VWVl\WVVVWV\VWWlWOVVW\WVVVVVVVVVVVVVVV1 VVWV va^VVV^VWV^VVVVVVWVVaWVV^^TVVV^VV»AWVaVWVVV^VV^^WVlaWV^^VVVV^^VVVVVVVVVVVV,VVVVVVVVVVVVVV vvvvv Tervek és gondolatok az új esztendőre Az évforduló mindenkor a szám­vetés időszaka. Természetes, hogy mi is mérleget vonunk és a tartozik rovatba vetítjük terveinket. Bár fontosságában nem kevésbé jelentős a tömegsakkozás kérdése, legyen az élsakkozásé az első szó. Kezdjük rövid visszapillantással az elmúlt két évre. A magyar élsakkozás 1958-ban nem tudta megtartani korábbi jó eredményességét. Az 1956. évi moszk­vai sakkolimpián még a jugoszlá­­vokkal együtt elért II—III. helye­zés fémjelezte élsakkozóink kitűnő képességét és jó felkészültségét. Ezt azonban visszaesés követte, két évvel később, a müncheni olimpián már kiesett a döntőből csapatunk, s mérsékelt sikert jeleztek az egyéni versenyeken elért eredmények is. Ugyanekkor hanyatlás volt­­tapasz­talható a tömegszervezés területén, s a szövetség munkájában is. A hibák okait megvizsgáltuk és meg­vitattuk, kiküszöbölésük azonban az elmúlt év során csak részben sike­rült. A javulás jele a tömegszerve­­zeteikkel való kapcsolataink erősö­dése. Szövetségünk a téli Falusi Sparta kiad megrendezésében sike­resen együttműködött a Falusi Sport­központtal, a verseny országszerte majdnem 14 ezer sakk­kedvelőt moz­gósított. Sikeres együttműködés ala­kult ki az Egyetemi és Főiskolai Sporttanáccsal is a VI. Főiskolai Világbajnok­ság lebonyolítása során. Felvehettük az érintkezés fonalát a SZOT Testnevelési és Sportosztályá­val, s ennek eredményeként a SZOT alapfokú országos sakkbajnokságá­nak versenykiírása magába foglalja a Sakkszövetség szempontjait is. Sakkéletünk néhány fontos kérdé­sét széleskörű értekezleten vitattuk meg. Az értekezlet hasznos volt: jó tanácsokat kaptunk és új aktívahá­lózatra bukkantunk. Az utóbbi a bizottsági munkák megindítása szem­pontjából volt nagyjelentőségű. Ha­sonló értekezletekre a jövőben is sor kerül. Ezek jobb előkészítésével a vitákat behatóbbá kell tennünk. A Sakkszövetség vezetősége ehhez nagy­mestereink, mestereink, kiváló és lelkes szakembereink segítségére és támogatására számít. Sok szó esik a vidéki sakkélet visszaesett állapotáról. A vidéki sakk­élet fejlődése egyáltalában nem ki­elégítő, még csak kibontakozóban van. Ezen a téren az utóbbi időben elért eredmények részben a Szövet­ség életébe belépett főtitkár munká­jának köszönhetők. A Sakkszövetség munkájának meg­javítása attól függ, mennyire vet­hetünk véget az eddigi nagyjában „egyszemélyi” vezetésnek. Ha­ a kol­lektív irányítást meg tudjuk oldani, jelentős utat tettünk meg a javulás során. A lehetőség erre megvan! Az újjáalakított bizottságok gondoskod­nak erről. Segíti a tervszerű fejlő­dést a szövetségi edző munkája is, amely az új év kezdetétől a Szövet­ség egyik legfontosabb munkakörét tölti be. Az újonnan szervezett edző­­bizottság oktatói tanfolyamokat ren­dez. Az agitációs és propaganda bi­zottság munkája is sok korábbi hiányt pótol. De a legfontosabb az az átszervezés, amely a Sakkszö­vetség vezetésében történik. Igen fontos erősödést nyertünk jelentős aktívák közreműködésében. A kollektív munka megvalósítása mellett döntő az a tervszerűség, amely a jövőbeni feladataink alap­tétele. Rövidesen elkészül a kétéves fejlesztési terv, ezt még az év első negyedében a MTST elnöksége elé terjesztjük. A terv szellemi sportágunk egész területére kiter­jed, rendszeressé teszi a felkészü­lést, kikapcsolja az ötletszerűséget és mind élsakkozásunk, mind tömeg­bázisunk szilárd alapjává válik. Fon­tos kötelességünk, hogy élsportoló­inkkal törődjünk, s megoldjuk közö­sen azokat a nehézségeket, amelyek eddig képességeik teljes kifejtését akadályozták. Meg kell teremtenünk a Szövetség és versenyzőink között az összhan­got, ez a versenysikerek egyik elő­feltétele. Versenyzőinket meg kell győznünk arról, hogy Szövetségünk segíti fejlődésüket, viszont nekik át kell érezniük azt a felelősséget és kötelességtudatot, amely a jövőbeni feladatok eredményes megoldásához feltétlenül szükséges. Sokkal többet kell törődnünk fiatal versenyzőink­kel, a jövő sikere az ő fejlődésükön áll, vagy bukik. Az 1959. esztendő nemzetközi ered­ményeire visszatekintve ki kell emelni még Portisch Lajos kitűnő szerepléseit, a Vasutas Európa-­baj­­nokságon elért első, a Főiskolai Világbajnokságon kivívott harmadik helyezésünket, valamint a bolgárok elleni csapatgyőzelmünk biztató si­kerét. Ez utóbbi azzal a reménnyel biztat, hogy az Európa-bajnokság döntőjébe juthatunk. A két évvel ezelőtti olimpiai bal­sikerünket az idén Lipcsében el kell feledtetnünk. De a megelőző verse­nyek is fontosak a nemzetközi meg­ítélés szempontjából. Külön jelentő­sége lesz élversenyzőink legnagyobb erőpróbájának, a Leningrad—Buda­pest csapatversenynek. De jó fel­készültségünket segítik elő az őszi sakkolimpiára a Jugoszlávia, Ro­mánia és Ausztria elleni csapatmér­kőzések is. Ezenkívül számos egyéni nemzetközi verseny, az Asztalos em­lékverseny, Budapesten világbajnoki zónaverseny, négy zónahelyünk a három európai zónában fokozhatja élversenyzőink küzdőképességét. Az a­­tapasztalatunk, hogy erre nagy szükség van. Fejleszteni kívánjuk női sakko­zóink tudását és tapasztalatait is. Több verseny, köztük budapesti női nemzetközi egyéni verseny, s csa­patküzdelmek fogják növelni a ta­nulás lehetőségét. Tervünk ezt a kérdést is felöleli. Mindez csak egy része feladataink­nak. Végrehajtjuk szocialista sport­­elveink szellemében sportprogramun­kat, s napirendre tűzzük az eddig elhanyagolt nevelési kérdéseket is. Alapelvünk, hogy kiküszöbölünk min­den kivételezést, de ugyanakkor be­hatóan megjavítjuk élsportolóink helyzetét és tanulási lehetőségét. Nagy munka vár ránk a „Magyar Sakkélet” széleskörű terjesztése és példányszámának emelése vonalán. Tömegmunkánkat különböző házi­versenyek, számos vegyesmesterver­­seny, az alapfoki SZOT-bajnokság és más szervezési célok viszik előbbre. Terveink tehát sokoldalúak. El kell feledtetnünk a régi hibákat, új erővel és nagy bizalommal kell hozzáfognunk a jövő megalapozásá­hoz. A Szövetség minden szervét ez a gondolat és akarat vezeti. Verseny­zőinkre tartozik az, hogy a bennük meglévő tudást és képességet érvé­nyesítsék, s a magyar sakkozás sok hívének örömet szerezzenek. Dr. Bojta Béla a M­agyar Sakkszövetség elnöke.

Next