Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)
1960. február / 2. szám
fiagyarSAKKELET _________________A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA__________________ X. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1960. FEBRUÁR VW^tyV\^^^VvlA^V**'VVVWWW\AVW\ftVV\ V^^VWWVV\WVW1,VW\WVWVWWVV^^VWVV\VWVWWVWIW1W1'VW\VV\VW\\VVVV\WWVIV\VW'VWI\'VWV Szabó László nyerte a bajnokságot A XV. magyar sakkbajnokság három holtversenyben végzett győztese — miként a múlt esztendőben — ezúttal is négymenetes körversenyben döntötte el egymás közt a helyezési sorrendet. A pótdöntőre a Nemzeti Bank kultúrtermében január 18—február 12 között került sor, nagy érdeklődés mellett. Különösen örvendetes, hogy a küzdelem alakulását a napi sajtó is a megszokottnál jóval élénkebb figyelemmel kísérte. Portisch Lajos kétszeres bajnokunk — meglepetésre — kettős vereséggel rajtolt. Ezzel akaratlanul is alátámasztotta azt a tavalyi megállapításunkat, hogy „a Szabó— Barcza korszak még korántsem ért véget”. A hármas verseny ezúttal a második menettől kezdve valóban „kétesélyessé” vált, de ez nem csökkentette érdekességét. Két nemzetközi nagymesterünk közül Barcza esélye látszott valamivel kedvezőbbnek. Nemcsak azért, mert a negyedik játszma után — Szabónak Portisch ellen „elkövetett” vesztése folytán — fél pont előnyhöz jutott, hanem azért is, mert újabb holtverseny esetén a pontértékelés az ő javára döntött volna. Mivel Barcza előnye a harmadik menet végén változatlanul megmaradt, sokan már biztosra vették elsőségét, hiszen annak biztosításához „csak” két döntetlen kellett. A mérkőzés utolsó fordulója azonban rácáfolt a tippelőkre. Szabó váratlanul gyors győzelmet aratott Portisch felett — ezúttal nem ő követett el „kihagyást”, hanem az ellenfél —, s így számottevő „pszichológiai minőség előnnyel” kezdhette meg a döntőnek ígérkező Szabó—Barcza játszmát. Ebben a játszmában élvezetes, magas színvonalú küzdelmet láthattunk. Szabó nagymester a nyitásban szerzett térelőnyét következetesen használta fel figurái jobb elhelyezésére, gyenge pontok előidézésére, majd kedvező cserék után — szinte Barczastílusban — fokozta minimális előnyét, s a végén még az az öröm is megadatott számára, hogy nagy ellenfelét a huszárvégjátékban győzhette le. Szabó László, aki az utóbbi években annyiszor volt „majdnem első”, most végre — ötéves „szünet” után — ismét megszerezte a bajnoki címet, immár ötödízben. Lendületes, bátor játékát — mint mindig —nagy tetszéssel fogadta a szurkolók tábora. Barcza most is nagy akaraterővel rendelkező küzdőnek bizonyult. Portisch dicséretére válik, hogy a szerencsétlen rajt után nem omlott össze, vigasztalására pedig az szolgálhat, hogy háromszor egymásután bajnokságot nyerni még Talnak sem sikerült. A verseny 12 játszmája elméleti szempontból sok értékes gondolatot tartalmaz, nagymestereink kerülték a kitaposott utakat és a legdivatosabb sablon-változatokat. Ez a küzdőszellem bizonyítéka, amit a számos döntetlen-végződés nem cáfol, — erről az olvasók az itt következő bő elemzések áttanulmányozása révén meggyőződhetnek. (Hat játszmát itt, hatot a következő számban közlünk.) A bajnokság kialakult sorrendje egyben meghatározza a májusban kezdődő zónaversenyekre való kiküldetést. Szabó László — mint első — a hollandiai, a második és negyedik helyezett — Barcza Gedeon és Bilek István — a budapesti, a harmadik helyen végzett Portisch Lajos pedig a madridi zónaversenyen képviseli színeinket Közép- és Nyugat-Európa legjobb 54 sakkozójának küzdelmében. (B. J.) Kluger—Flórián 32.TV2 A bajnoki címért folyó körmérkőzéssel egyidejűleg bonyolították le a 6. hely sorsát eldöntő párosmeccset Kluger és Flórián nemzetközi mesterek között. Két döntetlen után Kluger Gyula megnyerte a harmadik és a negyedik játszmát, majd az ötödikben szerzett fél ponttal a maga javára döntötte el a mérkőzést. Ezzel megszerezte a bajnokság 6. helyezését, ami felmentést jelent az idei középdöntők alól. HÁRMAS VERSENY A BAJNOKI CÍMÉRT 1960. I. 18—11. 12. Szabó Barcza Portisch Pont Szabó László nk. nagym.----------------. i/2 i/2 i/2 i i o v2 1 5 Barcza Gedeon nk. nagym. V2 i/i */, 0----------------1 v2 V2 V2 4 Portisch Lajos nagym. 0 1 V2 0 0 V2 V2 V2-----------------3 36. ELHÁRÍTOTT VEZÉRCSEL Első játszma Budapest, 1960. X. 19. Szabó László Portisch Lajos I. c4, Hf6 2. Hc3, e6 3. Hf3, d5 4 d4, c5 5. cd, Hd5, 6. e3, Fe7 7. Fd3, Sokak 7. Fc4 mellett kardoskodnak, amely a d5 elleni nyomás miatt előbbutóbb kikényszeríti a cserét d4-en, vagy c3-on. Fd3 ezt a célt nem szolgálja, viszont bizonyos esetekben jól jön világosnak, hogy a Fc4—d3 lépést megtakaríthatja. 7. Hc6 8. 0—0, 0—0 9. Ve2!?‘ Mivel sötét még nem nyilvánította szándékát, vajon egyszerűen csak d4-re, vagy d4-re és c3-ra akar ütni, világosnak aligha van jobbja, mint a játszma gyalog áldozata. Ennek jóságáról végleges véleményt mondani már csak azért sem lehet, mert alig fordult elő a gyakorlatban és csak az elméleti könyvek ajánlásai közötttalálhatjuk. 9., cd: 10. ed., Hd'b4 Mindenesetre aktív játékot kedvelő versenyző részéről alapos megfontolás tárgyát kell, hogy képezze egy ilyen gyalogáldozat elfogadása, ahol játéka a gyalogtöbblet birtokában hosszú ideig passzivitásra van ítélve. II. Fe4! ? Pachman megnyitáselméleti könyve, amelyre manapság annyi hivatkozás történik, itt Fe4-et ajánlja. O’s Kelly belga nagymester viszont Fe4-lépés mellett tör lándzsát. 11. —, Hd4: 12. Hd4, Vd4: 13. Bdl, Vf6 Ha a vezér a másik szárny felé menekül, további üldöztetésnek van kitéve Fe3 stb.-vel. Vf6-nak is meg vannak a maga hátrányai, éppen az, hogy a vezérszárny fejlesztéséhez semmivel sem járul hozzá. 14. Fe3, e5? A d5 pont átengedése később végzetes lesz. Hogyan védekezzék azonban sötét Fd4 ellen? Az e5 lépés nélkül persze marad az alapprobléma: hogyan fejlessze sötét a c8 futót, illetve a vezérszárnyat, a következmények ismeretében azonban az e5 lépést hibának kell tekinteni, s helyette 14. 1, Hc6 jött számításba további Bd8-cal kapcsolatban, ami pillanatnyilag nem megy Bd8.1, majd Vb5 miatt. 15. Bad.