Magyar Sakkélet, 1961 (11. évfolyam 1-12. szám)

1961. február / 2. szám

MAGYAR SAKKÉLET Minőséget nyer, mert a sötét bástya nem léphet el 29. Hf6f!, Ff6: 30. Ve8f, Be8: 31. Be8, matt miatt. 28. --- f7—f5 29. Fh6Xf8 Kg8Xf8 30. g2—g3! — — 30. Vd2?-re Va8! 31. Vh6t, Kg8 még sötétet hozta volna előnybe. 30. — — Vd5Xe4, 31. Ve2Xe4 f5Xe4 32. g3X­h4 Fe7Xh4 32. —, d5 még kedvezőtlenebb 33. Bdl, d4 34. Bel miatt. 33. Bel Be4 Fh4—f6 34. b2—b3 b5—b4 35. Kg1—g2 Kf8—f7 Világos nyerése meglehetősen nehéz feladat, mert a bástya nem tud a gya­logok mögé kerülni, s problematikus a király behatolásának előkészítése is. 36. f­2—f­4! d6—d5 37. Be4—f2 Ff6—c3 38. Kg2—f3 Fc3—d4? Sötét menthetetlennek ítéli játszmá­ját, s lehangoltságában számításon kí­vül hagyja a reális lehetőségeket. Pe­dig világos komoly problémával találta volna szemben magát 38. —, Kf6! 39. Be8, h5! esetén. A két gyenge gyalogot (d5, g6) ugyanis a sötét király „inga­járattal” (Ke6—f6—f5) védhetne. Ez esetben világosnak csak­­ a kockázatos f4—f­5 ?! áttöréssel lehetne reménye a sikerre. 39. h3—h4! Fd4—f6 Most már 39. —, Kffi sem jobb 40. h5!, gh: 41. Bh2, Kg6 43. Bg2!, Kf6 44. Bg5! miatt. 40. h4—4f5! g6.h5 41. f4—f5 c5—c4 Sötét a Be6 fenyegetés miatt kény­telen megbontani véd­állását. 42. Be2—d2! ------­A végjáték még további pontos ke­zelést igényel. A csábító 42. be:?, de: 43. Be4 keserű csalódáshoz vezetne a következő ellenlehetőség miatt: 43. —, b3! 44. Bc4­, b2 45. Bb4, h4! 46. Bb7f, Ke8 47. c4, Kd8 48. c5, Kc8 49. c6, h5, s világos nem nyerhet, mert királya kénytelen a h-gyalog közelében ma­radni, míg sötét a Kd8—c8—d8 lépése­ket ismételgetheti. 42. ---- c4X­b3 43. c2Xb3 d5—d4 Kényszer, így viszont megnyílik a világos király útja a centrum felé. 44. Kf3—e4 h5—h4 45. Bd2—a2! Kf7—g7 Az utolsó remény: hátha eljuthat g5-re. 46. Ke4—d5 Kg7—h6 Ha a d4 vagy a h4­ gyalog mozdul, a bástya megtámadja és leüti. 47. Kd5—e6 48. f5—f6 49. Ba2—a5 50. f6—f7 51. Ba5—al! Fontos, mert 51. csak döntetlen 52. f8­?, hlV 52. Vf7f Kh6 miatt. 51. --- Fg5—h6 52. Bal—hl Fh6—f8 53. BhlXh2f Kh5—g4 54. Bh2—d2 sötét feladta (1:0). Elemezte: Sándor Béla mester SZICÍLIAI VÉDELEM Budapesti II. o. csb., 1960/61. Holdosi Apáti M. (KÖZÉRT) (Helyiipar) 1. e4, c5 2. Hf3, a6 3. d4, cd: 4. c3!?, de: 5. Hc3­, e6 6. Fc4, b5 7. Fb3, Fb7 8. Ve2, Fe7 9. 0—0, d6 10. Bd1, Hc6 11. Ff4, Hf6 12. Fd6:?!, Fd6: 13. e5, He5:! 14. He5:, Vc7! 14. —, 0—0? súlyos hiba lenne 15. Hf7:!, Bf7: 16. Ve6: miatt. 15. Bd6:!, Most már csak így folytatható esé­lyesen a támadás, mert 15. Hf7:?-re Fh2:!! 16. Kh1. Kf7: 17. Ve6:!, Kf8! megőrzi a tisztelőnyt, s nem látható áttörés világos részére. 15. —, Vd6: 16. Hb5:!, Vc5? Az e6 pont védelmétől való eltávolo­dás végzetes következményekkel jár. A huszárt persze nem volt szabad ütni, mert 16. —, ab: 17. Vb5:1, Kf8 18. Vb7: után nemcsak az a8. bástya lóg, hanem Vf7: matt is fenyeget. A játszmalépésnél azonban sokkal jobb lett volna az e6 gyalogot fedező 16. —, Vb6! Ez esetben az f7-en való áldozás nem vezetett volna eredményre, 17. Hc4-re pedig 17. —, Vc6! a g2-re irá­nyuló mattfenyegetéssel kikényszerí­tette volna a feszültséget csökkentő 18. Hbd6f, majd Hb7. cserét. Ha erre 18.—, Vb7.után 19. Ve5!, Vc6 20. Va5 jönne, ak­kor a Va3f fenyegetés ellen akár 21 —, Bfc8 22. Va3f, VC5 23. Hb6, Va3: minő­ség visszaadással, akár 21. —, Bac8 22. Va3f, Vc5 útján az előny részleges visszaáldozásával eredményesen lehet védekezni.­­ Ez az ellenjáték kérdésessé tette volna a világos 12. lépésével bevezetett elgondolás értékét. Most viszont típus­áldozat dönt. 17. Hf7:1, Kf7: 18. Ve6:1, Kg6 19. Hd6, Fd5 20. Vf5f, Kh6 21. Hf7f, Ff7: 22. Vc5:,'— és világos nyert (1:0). (B. G.) FRANCIA VÉDELEM Bp. Petőfi I. o. versenye, Budapest, 1960. Dános L. Karakas Gy.-né 1. e4, e6 2. d4, d5 3. Hc3, Fb4 4. a3, Fc3,f 5. be., de: 6. Vg4, Hf6 7. Vg7­, Bg8 8. Vh6, Bg6 (A szoká­sosabb 8. —, c5-re lásd a „Gelenczei dr.: A Francia védelem” c. monog­ráfia 185—187. oldalain található változatokat.) 9. Ve3, b6 10. He2, Fb7 11. Hf4. (A Kérész tankönyvében említett, 1955. évi Szrekalovszki­j Petrov játszma 11. h3, Hbd7 12. Fb2, Ve7 folytatása kiegyenlítéshez vezetett. A Hg4 lépés h3-mal való megakadá­lyozására azonban nincs szükség, mert 11. Hf4 utáni 11. —, Hg4-re 12. Vh3, Bg8 13. Fe2-vel ki lehet használni, hogy a sötét vezérfutó elkerült a c8—h3 átlóról.) 11. —, Bg8 12. Fe2, Hbd7 13. 0—0, Hg4? (Sötétnek már gondjai van­nak, mert a hosszú sáncolást elő­készítő 13. —, Ve7-re 14. a4!, a5 15. Fa3 nagyon kellemetlen. Ám a játszmalépés sem megoldás, helyette 13. —, e5-tel kellett volna próbál­kozni.) 14. Vh3, Hd16 15. f3!, ef: 16. Ff3­, Ff3. (Erre csinos kombináció dönt. Ezt csak 16. —, Vc8-cal lehetett volna elhárítani.) 17. Vf3:, e5 (Már nincs mentség, mert 18. h3, majd Hh6-ra 19. He6: is fenyegetett.) 18. Hb­ 5­, Vd5 (Ha most világos­nak 19. Hf6:fkkal kellene válaszol­nia, akkor még lenne reménye sö­tétnek ,mert 19. —, Hf6-ra 20. Vf6:?? tilos Vg2: matt miatt. De meglepe­tés jön!) 19. Vf6:!, Vg2:f (Nincs jobb, de ez „sincs”.) 20. Kg2:, Hf6:f 21. Hg3: — és vi­lágos nyert (1:0). (B. G.) SPANYOL MEGNYITÁS Budapesti Sakkszövetség mj. versenye, 1960. XII. Liptay L. Cuibus J. 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fb5, a6 4. Fa4, Hf6 5. 0—0, Fe7 6. Be1, b5 7. Fb3, 0—0 8. d4, d6 9. c3, Fg4 10. Fe3, ed­ 11. cd­, Ha5 12. Fc2, Hc4 13. Fe1, c5 14. Hbd2!?, (A szokásos 14. b3-ra Ha5 15. Fb2, Hc6 a sötétre legbiztosabb folytatás. A játszmalépés a világbajnokjelöl­tek 1956. évi amszterdami verse­nyének Geller—Panno játszmájából ismeretes.) 14. —, Hd2:, 15. Vd2:, Vb6? (Az említett játszmában 15. —, Ff3:! 16. gf:, cd: 17. Vd4:, Bc8 18. Fb3, Bc5 19. Ff4, Vc8 20. Badl, Hh5 21. Fg3, Vh3 22. Fd5 után a játszmában húzott 22. —­, Hg3:? helyett 22. —, Fg5!-tel jó állást érhetett volna el sötét, így a változat értéke attól függ, hogy 22. Fd5 helyett 22. f4 -­­gyet javíthat-e világos.) 16. e5, Hh5 17. Hg5, g6 18. h3, Fc8 19. e6, Fg5: 20. ef:f, Bf7: 21. Be8t!, (Fontos közbeiktatás!) 21. —, Bf8 22. Bf8:f, Kf8: 23. Vg5:, Fb7 24. de:?, (Erősebb is, meg szebb is lett volna a tisztáldozat 24. Fg6:I­­tal, amire hg: 25. Vg6­, Hg7 26. Fh6, Ff6—g5 Kh6—h6 b.4—h3 h3—h2 29

Next