Magyar Sakkélet, 1962 (12. évfolyam 1-12. szám)
1962. január / 1. szám
2 Országos sakkértekezlet Budapesten A Magyar Sakkszövetség új helyiségének felavatását követő napon, december 17-én délelőtt a megyei és a városi sakkszövetségek küldöttei országos sakkértekezletre gyűltek össze a magyar sakkozás új otthonában. Érdemes összehasonlítani ennek az értekezletnek a hangulatát az előző évi országos értekezletével. Akkor jó egynéhány megbízott intézett éles kirohanást az országos szövetség ellen, melynek élén az új vezetőség a rendelkezésre állt rövid idő alatt még természetszerűleg, nem érvényesíthette intencióit. Akkor szinte a szakadás réme lógott a levegőben. Azóta teljes esztendő telt el, s a szövetség elnöksége által végzett jó munkát bizonyítja többek közt az is, hogy az idei értekezlet tagjai — noha egyetlen kivétellel jelen voltak az előző összejövetel legélesebb hangadói —, kivétel nélkül a vezetőség jóindulatát és eredményes munkáját elismerő hangot ütötték meg. Így a vidéki sakkozás fejlesztésének ügye is megfelelő világításba került, a meglevő hiányok terméketlen kritizálgatása helyett a segítés módozatainak tárgyilagos megbeszélésén volt a hangsúly. Az értekezletet Gábor Zoltán, a Magyar Sakkszövetség ügyvezető elnöke nyitotta meg. Az elmúlt esztendő munkáját Kovács Kornél, a szervező bizottság vezetője ismertette. Ezután a megyei küldöttek közül Kiss Lajos (Bács-Kiskun), Tószegi Pál (Békés), dr. Tordy István (Komárom), Filep Tibor (Hajdú), Németh István (Zala), Tóth Gusztáv (Vas), Bessenyei Sándor (Szolnok), Balázs József (Nógrád), Sudár Géza (Tolna), Hechtl Béla (Tolna) és Szemerédi Lajos (Vas) szólaltak fel. A felmerült kérdésekre Flórián Tibor főtitkár és Kovács Kornél válaszolt, az értekezlet tanulságait pedig Gábor Zoltán foglalta össze. A bevezető előadásból és a felszólalásokból az az általános kép bontakozott ki, hogy noha az elmúlt év munkája sikeres volt és bőven mutatkozik fejlődés, de azért a szervező munkát, a határozatoknak a gyakorlatba való gyors átültetését, a tömegekhez való levitelét még lehet és kell is javítani. A legtöbb hiány még mindig a helyiségeknél mutatkozik. Ennek a „pályagondnak” a csökkentésére a megyei sakkszövetségek az országos elnökség erkölcsi támogatását is hasznosíthatják. A kedvező eredmények között különösen örvendetes az ifjúság körében végzett széleskörű nevelő munka. Bács-Kiskun megye küldöttje büszkén hivatkozhatott arra, hogy a néhány évvel ezelőtt a tanulóifjúság körében megindított helyes hírverés, majd sakkoktatás gyümölcseként a Kecskeméti Katona József Gimnázium csapata már másodízben nyert országos bajnokságot, Kiskunhalason pedig a városi sakkélet örvendetes fejlődését az ifjúsági sakkozás térhódítása is elősegíti. Zala megyében a KISZ és a spartakiád vezetőinek segítsége különösen értékes. Tolna megye és azon belül Szekszárd sok értékes tapasztalatot adhat át az úttörő sakkozás fejlesztésére, s Vas megyében is örvendetes fejlődés előtt áll az úttörő sakkozás. Jelentős kezdeményezés a Vas megyei pedagógus bajnokság. Az ebben részt vevő pedagógusok aktívabbak az iskolai sakkéret fejlesztésében is. Több megye ad jó példát a megyei csapatbajnokságok szervezésére. Békés megyéből kiemelkedik a gyulai járás — 16 csapat részvételével megrendezett — járási csapatbajnoksága. Több küldött hangsúlyozta azt a jó hatást, amit a Maróczy-kupaversenyek fejtenek ki. Igen nagyjelentőségűek a falvak sakkéletét előmozdító spartakiádversenyek. Ezeknél azonban az eddigieknél sokkal nagyobb aktívahálózat kiépítésére van szükség. Néhány megyében — különösen Bács-Kiskunban — örvendetes a vidéki sajtó megértő támogatása, nem egy helyen azonban ebben a vonatkozásban még igen sok a negatívum. Az értekezlet tapasztalatcseréje végül is ahhoz az egyhangú álásfoglaláshoz vezetett, hogy valamennyi megyei szövetségnek törekednie kell arra, hogy a helyi Lapokban sakkrovat induljon, s ennek megvalósításához igénybe kell venniük az országos szövetség támogatását is. Hajdú megye küldöttje rámutatott, milyen jó hatást vált ki az országos csapatbajnokság eredményeinek a Népsport hasábjain való gyors közlése. Több küldött hangsúlyozta, hogy az országos szövetség munkájában nemcsak a minősítési eljárások meggyorsítására van szükség, hanem a vidék számára bizonyos könnyítések bevezetésére is, mert a vidék öszszehasonlíthatatlanul nehezebb helyzetben van, mint a fővárosi sakkozók. Ennek az éremnek a másik oldala viszont az, hogy minden megyei szövetségnek legalább kétévenként rendeznie kellene vegyes mesterversenyt. Az ilyen rendezvényeknél sok nehézséget okoz, hogy a helyi TST-funkcionáriusok egy kalap alá vonják a sakkversenyeket a fizikai sportágakkal. Itt országos méretű felvilágosító munkára van szükség, hiszen a hetekig elhúzódó versenyeknek mind a szervezése, mind a díjazása természetszerűleg különleges szempontokat is vet fel. Az alacsonyabb minősítések munkájának hatékonyabbá tétele viszont nemcsak a szervezés és versenyrendezés, hanem az edzői és oktatóképzés, valamint a versenybírói tanfolyamok szaporítását is szükségessé teszi. Az országos sajtó fejlesztésében még sok a kívánnivaló, örvendetes kezdeményezést jelentett be Szolnok megye küldötte azzal, hogy versenyre hívta ki a többi megyei szövetséget a Magyar Sakkélet jobb terjesztésének megszervezésére. Szó esett több olyan kezdeményezésről, amely igen hatásos a vidéki sakélet fejlesztésére. Ezek közé tartozik a Bács-Kiskun megyei levelezési bajnokság, a dél-dunántúli kupabajnokság, a Vas megyei sárvári járásban a Kilián-versenyek jó megszervezése, a Tolna megyei 310 MAGYAR SAKKÉLET A sakkszövetség új helyiségének felavatásakor került sor az 1961. évben legjobb munkát végzett társadalmi aktívák megjutalmazására. Képünkön Flórián Tibor főtitkár jutalomkönyvet nyújt át Kiss Lajosnak, a Bács-Kiskun megyei Sakkszövetség elnökének. Jobboldali kép: Az előadóterem egy részlete az ünnepélyes megnyitó közönségével.