Magyar Sakkélet, 1963 (13. évfolyam 1-12. szám)

1963. október / 10. szám

A Xvmxetkiixi Levelexetti SakhMZDressru I . kftnurrssxuxa Az ICCF Dubrovnikban, IX. 1—8. kö­zött tartotta meg V. kongresszusát. A kongresszus az utóbbi évek legjelentő­sebb eredményeit rögzítette és több té­ren hosszú időre meghatározta a leve­lezési sakk fejlődését. Ezt aláhúzza az a tény is, hogy a kongresszus az ICCF tagjai közé felvette Kanadát, Finnorszá­got, Görögországot, Angliát, Olaszorszá­got, Luxemburgot, Máltát, Új-Zélandot, Svájcot, Törökországot és Délafrikát. Ezzel az ICCF tagországainak száma 35-re emelkedett és Portugália kivéte­lével, melynek csatlakozása szintén kü­szöbön áll, minden olyan ország leve­lezési sakkozóit tömöríti, melyben le­velezési sakkot játszanak. A kongresszus határozatai közül a leg­jelentősebbek a következők: 1. Minősítési kérdések. Nemzetközi levelezési ,sakkmesteri cí­met kapott: Dünhaupt dr. (Német Szöv. Közt.) és Christensen (Dánia). Az eddigi minősítésre érvényes verse­nyeken kívül minősítést lehet szerezni az olimpia elődöntőjén is. A szükséges teljesítmény a következő: 1. tábla 55%, 3. 70%, 3. 65%, 4. 70%, 5. 75%, 6. 80%. Ezt a teljesítményt kétszer kell telje­síteni a nemzetközi mesteri cím meg­szerzéséhez. Minősítést lehet szerezni az egyes tag­országok nemzetközi versenyein is. Eh­hez a minősítési bizottság javaslata, to­vábbá a kongresszus kétharmados szó­többségű határozata szükséges. Az első ilyen jellegű verseny a Szovjetunió ál­tal rendezett Rogozin-emlékverseny lesz, melyen magyar részről Barcza vesz részt. Ugyancsak minősítő versenynek szá­mít az Európa- bajnokság is. Az Európa­­bajnokság döntőjének résztvevői 75% el­érése, vagy egyedüli 1. vagy 2. hely el­érése esetén egyszer teljesítik a nem­zetközi mesteri címhez szükséges nor­mát. 5. Versenyek. A csapatversenyek közül az olimpia még nagyobb jelentőségre tesz szert. Ugyanis az egyéni világbajnokság kö­zépdöntőjén az olimpiai csapathelyezés­­től függően indíthatnak a tagországok olyan versenyzőket, akik nem indultak az egyéni versenyekben és nem szerez­tek jogot a középdöntőbe jutásra. Az olimpiai első helyezett 3, a második 2, a harmadik 1 versenyzőt indíthat fen­tiek szerint, de a minősítési bizottság szoros végeredmény esetén maximálisan három további helyet biztosíthat a he­lyezettek részére. A IV. Olimpia döntőjének határideje: l®64. május 30. Az V. Olimpia elődön­tőjének még nincs befejezési határideje. Ez a jövő évi ICCF elnökségi ülésen kerül eldöntésre. A befejezési dátum előreláthatóan 1964. augusztus lesz. A jövőben az Európa-kupa csapatver­senyeket folyamatosan meg fogják tar­tani. Jelenleg az Európa-kupát Eber­­hardt Wilhelm emlékversenyként ír­ták ki. Szóba került a női világbajnokság meg­rendezése is. Az ezzel kapcsolatos ver­senyproblémák jövőre kerülnek napi­rendre, és valószínűleg jövőre írják ki a versenyt is. A versenyvezetők összefogására szov­jet javaslat alapján versenyvezetői ta­nácsot szerveztek. Ennek vezetője Erik Larsson (svéd), az ICCF egyik elnök­­helyettese lett. A különböző változások folytán jelenleg a versenyvezetői tanács, mely egyben az egyéni és csapatverse­nyek versenyvezetőit foglalja magában, a következő összetételű: Világversenyek: Főtornavezető: H. tér Braak (holland); egyéni világbajnokság (középdöntő és döntő): Axelsson (svéd); Olimpia: No­­rell (svéd); mesterosztály: H. tér Braak ( holland); főtornaosztály: B. Koppin (Kanada); I. osztály: J. Mackle (angol); II. osztály W. Tschusow (szovjet); II­. osztály: J. Hoffman (NDK) Európa-versenyek: .Főtornavezető: Mussowne (NSZZK); egyéni bajnokság: K. Wehling (NSZK); Európakupa-emlékverseny: Vándorffy (magyar); mesterosztály: J. Mosten (holland);­­ főtornaosztály: S. Foglár (cseh); I. osztály- J. Jansma (holland); II. osztály: K. Wehling (NSZK); III. osz­tály:­ A. Henrikssen (dán). A különböző versenyekre az ICCF versenyvezetősége csak akkor fogad el nevezést, ha azt a tagország levelezési szövetsége jóváhagyja. . A kongresszus élesen elítélte az egyéni kezdeményezésű és szervezésű nemzet­közi­­ versenyeket. Nemzetközi versenyt csak a tagországok szövetségei rendez­hetnek. Ezért szükséges, hogy nevezési felhívás érkezésekor a játékosok a ver­seny felől a Sakklevelezési Bizottságnál érdeklődjenek, a kiírt, versenyről. Így elkerülhető, hogy sokakat olyan csaló­dás érjen, mint a teljes kudarcba ful­ladt izraeli emlékverseny, melynek Szervezője, Katz a­ versenyt ismeretlen helyre való távozásával berekesztette. (A nevezési díjakat magával vitte!) Ken­tk a magyar levelezési játékoso­kat, hogyha ilyen egyéni versenyről tu­domást szereznek, úgy azt azonnal je­lentsék a Levelezési Bizottságnak. 3. Versenyszabályok. A versenyszabályokban jelentős vál­tozások vannak. Ezeket a nemzetközi versenyeken már alkalmazni kell. Az új szabályok a következők: • Ha szabálytalan lépés történt, azt azonnal közölni kell az ellenféllel. Ha valóban szabálytalan lépés történt, a vétkes fél 5 nap gondolkodási idő bün­tetést kap minden esetben, tehát még akkor is, ha a lépésekre azonnal vála­szolt, és a postai idő is rövidebb volt 5 napnál. Az 5 napon kívül természe­tesen felszámítják a lépésekre elhasz­nált gondolkodási időt. A postai szállí­tási idő viszont nem számít. Az ún.­ sakkjelek (sakkadás, ütés jele stb.) nem képezik az érvényes lépés al­kotórészeit, tehát ezek téves megadása a lépést nem teszi érvénytelenné, vagy szabálytalanná. Ezért célszerű a nemzet­közi számjelzést használni, mivel ennél még véletlenül sem lehet olyan hibás lépést leadni, mellyel a játékos tévedés­ből károsodna. (A legtöbb ilyen eset az angol jelzésmódnál történt.) A lépéssel az addig elhasznált össz­­gondolkodási időt is meg kell adni, mindkét fél részéről. Ezzel a pecsételési dátumokból adódó viták azonnal elin­tézést nyernek, még az egyes lépések során. Ha a közölt összgondolkodási időket az ellenfél nem kifogásolja, et­től eltérő számítással időtúllépést nem reklamálhat.­­ Ez a változás jelentős segítséget nyújt az időtúllépések elke­rülésére, ezért javasoljuk ennek alkal­mazását nemcsak nemzetközi, de hazai versenyeken is. Ezen szabály alkalmazásával a követ­kező időadatok tüntetendők fel egy lé­pésnél: postapecsét kelte, érkezett, el­küldve, ellenfél összgondolkodási ideje, saját összgondolkodási idő. Ha egy játékos 10 napnál többet ki­ván egy lépésre fordítani megtakarított idejéből, akkor ezt ellenfeleivel előző­leg közölnie kell. Ha egy játékos ellenfelétől a postai szállítási idő­­ 12 napon belül nem kap választ, lépését ajánlottan kell megis­mételnie. Itt a változás a 12 nap, az eddigi 10 helyett. Alkalmazására azért került sor, mert éppen a bélyegzési el­térések miatt gyakran előfordult, hogy az ajánlott levél feladásának másnap­ján már megérkezett a lépés. Időtúllépésnél az új eljárás a követ­kező: Ha a játékos megállapítja ellen­fele időtúllépését, akkor a részletes idő­kimutatást meg kell küldenie ellenfe­lének, ajánlottan, és ezt az időki­­mutatást az ellenfélnek küldött aján­lott levél igazoló vényével a ver­­senyvezetőnek kell beküldenie. Az első ilyen reklamációnál a játszma to­vább folytatódik. Az ellenfél, amikor megkapja az időkimutatást, legkésőbb két héten belü­l a verseny­vezetőnél pa­naszt tes­t: titenkim­utatás és bizonyí­tékok bemutatásával. Ha ezen idő alatt ellenvéleményt nem nyújt be, az idő­túllépést automatikusan elismerte.­­Ed­dig a versenyvezető szólította fel a já­tékost válasz, illetve vélemény adására, most ezt automatikusan kell tennie.) Az új gondolkodási idő, az időtúllépésben vétkes versenyző részére, az időtúllé­pést reklamáló levél feladási pecsétdá­­­tumától számít. Második időtúllépésnél a játszma ab­bamarad, és hasonlóan az első rekla­mációhoz két héten belül ellenvélemény nyújtható be. A versenyvezetőnek az­ ellenvélemény beérkezésétől számított két héten belül értesítenie kell a játszó feleket döntéséről. Ha ellenvélemény nem érkezett, a játszma automatiku­san befejezést nyert. (Meg kell jegyezni hogy a hazai versenyeken csak egy idő­túllépés van, és ez már vesztő hatályú a játszmára.) A verseny­vezető közbenső kérdéseire a választ postafordultával kell megadni Ha a válasz, késik, a verseny­vezető sza­bad kezet kap a döntésben. Rendkívüli esetben (betegség stb.) a versenyvezető az évi négy hét rendes szabadságon felül pótszabadságot enge­délyezhet. Ennek mértéke az eddigiek­ben nem volt szabályozva. A kongresz­­szus­ döntése szerint a pótszabadság maximálisan 4 hét lehet, és a verseny menetét nem szabad befolyásolnia. Ezen időt meghaladó kérelem esetében a ver­senyvezető dönt a játszmák sorsát ille­tően. A pótszabadságról a rendes sza­badsághoz hasonlóan előre kell a já­tékosokat értesíteni, mivel ennek elmu­lasztása esetében az időtúllépési kérel­mek indokolttá válhatnak. A játszmákat azok befejezése után, azonnal be kell küldeni. Ha a verseny végéig egyik fél sem küldi be a játsz­ma eredményét, a játszmára egyik settó kap pontot. (Eddig 0.5—0.5 pontra érté­kelték.) A versenyvezetők döntése ellen két héten belül fellebbezéssel lehet élni a főtornavezetőnél, a megfelelő bizonyí­tékok csatolásával.­ A versenyszabályok kidolgozására lét­rehívott bizottság vezetőjévé a kongresz­­szus Vándorffy Józsefet választotta. 4. Az ICCF vezetőségének újraválasz­tása. A kongresszus az ICCF vezetőségét a következőkben választotta meg: Elnök: Hans-Werner von Masso­w (Hamburg). Alelnökök: L. Abramov (Moszkva), E. Larssol­ (Stidsvig), A. Loeffler (Lon­don), S. Narasimhan (Madras), C. J. G. Purdy (Sidney), H. Rittner (Berlin). Főtitkár: Dr. T­. Lukas (Ceske Bude­­jovice). Főtornavezető: H. ter Braak (Amster­dam). Főkönyvelő: N. Yates (Bury). 5.­­ Egyéb kérdések. A III. és TV. levelezési sakkolimpiáról a jövő évben könyv jelenik meg. A játszmákat szovjet nagymesterek elem­zik. A könyv előreláthatóan több ország közös­ kiadásában jelenik meg. A különböző versenyeken játszott le­velezési játszmák gyakran jelennek meg a verseny megadása nélkül. Ezért felkérünk minden versenyzőt, hogy játszmájának közlésekor a verseny pon­tos megadásához ragaszkodjék. Az elmúlt évben tovább fejlődött a nemzetközi levelezési versenyprogram, és 1962-ben az európai egyéni versenyek­ben havonként átlag 11,5 csoport in­dult. Ez évi viszonylatban 1034 új játé­kos bekapcsolódását jelenti. A legtöb­ben a Német Demokratikus Köztársa­ságból indultak. 217-en. 100 résztvevő felett indultak: NSZK 179 és Csehszlo­vákia 128. A legkevesebben Luxemburg­ból (1 fő). A fő érdeklődés a 15 részt­vevős csoportokra tevődött át,­ mivel itt nagyobb lehetőség van a nyugodt ver­senyzésre, és esetleges visszalépések nem zavarják meg jelentősen a verseny kimenetelét. A fejlődés ezekben a cso­portokban elérte a 100°n-ot. Az ICCF következő, 1960. évi kong­resszusát Angl­ában vagy hazánkban tartja meg. Erről a jövő évi, Lenin­­grádban tartandó elnökségi ülés dönt A Jugoszláv Sakkszövetség a kong­resszust a legnagyobb körültekintéssel szervezte meg. Vándorffy József Szerkesztő: Szabó László Szakszerkesztő: Bán Jenő A kiadásért felel: Ungur Imre, a Sport Lapkiadó igazgatója •3. 4404 BNYV Kecskemét INDEX: 26 356

Next