Magyar Sakkélet, 1964 (14. évfolyam 1-12. szám)
1964. február / 2. szám
A magyar-jugoszláv Váratlanul felbukkanó akadályok sikeres elhárítása után január első napjaiban immár harmadízben mérték össze tudásukat a jugoszláv és a magyar ifjúságiak. Mint emlékezetes, az 1962 végén lejátszott mérkőzés a jugoszlávok 11 : 9 arányú győzelmét hozta, az 1963 nyarán, Belgrádban rendezett visszavágó 10 : 10 arányú döntetlent eredményezett. Bizony titokban azt reméltük, hogy talán most sikerül egyenlítenünk, fiataljaink utóbbi időben mutatott jó formája és lelkesedése erre alapot is szolgáltatott. Nos a meglepetés, mert győzelmünk azért ennek számított volna — elmaradt, de a csapat szereplése mégis kifejezetten sikeresnek mondható. Karaklajics nemzetközi mester, a jugoszláv csapatkapitány jegyezte meg tréfásan a záróvacsorán, hogy lassan már nemcsak a találkozó, hanem a végeredmény is hagyományossá válik. A belgrádi mérkőzés döntetlenje még határozottan a magyarok részéről volt huszárvágás jellegű, a kezdeti vezetés után a függőjátszmákban a kiváló küzdőszellem mellett bizony szerencsére is szükség volt a kiegyenlítés eléréséhez. Most Budapesten, fiaink az első játszmától kezdve magukhoz ragadták a vezetést és azt tartották is egészen a sorrendben tizenkilencediknek befejezett játszmáig, melyet azután már csak egy magyar részről gyalogelőnyös, de mégis nyerhetetlennek bizonyuló állás döntetlenre adása követett. Ez alkalommal tehát már a jugoszlávoknak kellett küzdeni a kiegyenlítésért. Fortuna is egyenlített: nyáron minket, most ellenfeleinket vette inkább pártfogásba. Az ünnepélyes megnyitón a jugoszlávok részéről Medenica szövetségi vezető, a magyarok részéről pedig Flórián Tibor főtitkár üdvözölte a csapatokat, s egybehangzóan meleg szavakkal köszöntötték a két nép sakkozóinak baráti kapcsolatait. A mérkőzés megkezdésekor nem kis meglepetést keltett, hogy a magyar csapatból hiányzott az eddigi két találkozón első táblán szerepelt Kovács Zoltán mester. Nem vitás, hogy tudása alapján most is ott lett volna a helye az együttesben, a szövetség vezetősége mégis úgy döntött, hogy a magatartásában rejlő fegyelmi okok miatt ez alkalommal nem veszi szerepeltetését számításba. A jugoszlávok részéről is hiányzott az együttes egyik oszlopos tagja, Antunac, aki az országos ifjúsági bajnokság megnyerése után most egy nemzetközi egyéni verseny miatt maradt távol a küzdelemtől. Első táblánkon most Nagy Ervin játszott az ifjúsági világbajnokság harmadik helyezettje, Kurajica ellen, és 2:0 arányban alulmaradt. Játékából ezúttal hiányzott az őt jellemző találékonyság. Ellenfele, Kurajica csúcsot állított fel: Lovasi és Tompa után most már a harmadik magyart is 2 : 0 arányban győzte le, hat játszmából hat pontot szerzett! Székelynél sajnos — a múlthoz hasonlóan — ismét a magatartása ellen kell szót emelni. Teljes tájékozatlanságot árult el abban a Boskovics részéről csaknem bizonyosra várhatóan alkalmazásra kerülő f5-ös spanyol változatban, amelyről Flórián mester éppen a verseny előtt külön konzultációt tartott neki és Uzsokinak. Csak figyelni, egy kicsit önállóan is utánanézni, no meg a kapott utasításokat betartani kellett volna. Mindez nem történt meg és Boskovics úgyszólván gond nélkül vette el tőle azt a pontot, amelyre éppen a változat kétes volta miatt csapatunknak reális kilátása volt. Tompa örvendetesen javuló formát mutatott Muszillal szemben, aki az előző két mérkőzésen Antal és Székely ellen négyből három és fél pontot szerzett. Szemmel láthatóan túljutott az előző év során tapasztalható formahanyatláson, melyben talán nem kis része volt a vele kapcsolatosan elhangzott túlzásoknak is. Nagy tehetsége és szorgalma mellett talán csak egy kis fizikai megerősödésre volna szüksége ahhoz, hogy igazi sikereket érjen el. Az első fordulóban sötéttel ötletesen csikarta ki a döntetlent, a második versenynapon pedig egységesen vezetett, jó játszmában győzött. ifjúsági mérkőzésről SZICÍLIAI VÉDELEM Tompa Muszil 1. e4, c5 2. d3, g6 3. g3, Fg7 4. Fg2, Hc6 5. Hf3, e6 6. 0—0, Hge7 7. Hc3, 0—0 8. Fe3, Hd4 9. Vd2, d6 10. Bael, Bb8 11. Hdl, b5 12. c3, Hf3:f 13. Ff3:, b4 14. Fh6, be: 15. be:, Fa6 16. Fg7:, Kg7: 17. He3, f5 18. ef:, Hf5: 19. Hf5:f, ef: 20. c4! (Ez a húzás lehetőséget ad a futó centralizálására, illetve az a- vagy e-vonalon történő benyomulás megszervezésére.) 20. —, Vf6 21. Fd5, f4 22. Be6, Vd4 23. Be7t, Kh8 24. Va5, fg: 25. Kg:, Bb6 26. Ba7:, Bbl 27. Bbl:, Vf2:f 28. Khl, Vg3: 29. Vc3t — sötét feladta. A negyedik táblán örömmel tapasztalhattuk Polgár jó játékát és egyenletes fejlődésének tanújelét. Ezen a mérkőzésen ő volt a magyar csapat legbiztosabb pontja, s ez nem csupán a 2:0 arányú győzelmében, hanem ötletességében, vállalkozó kedvében és pontos számításaiban is megmutatkozott. Mindkét játszmáját úgyszólván elejétől végéig kezdeményezve nyerte. SZICÍLIAI VÉDELEM Cvetkovics Polgár 1. e4, c5 2. Hf3, e6 3. d4, cd 4. Hd4, a6 5. Hc3, Vc7 6. Fe3, Fb4 7. Vd3?, Hf6 8. f4? (Erre a küzdelem máris kiélesedik. Sötét diktálja az iramot.) 8. 5, He4, 9. Ve4, Fc3:f 10. Ke4, Vc3:f 11. Kf2, Val: 12. Hf5, Hc6! (Pontos, a bekövetkezett folytatást is szem előtt tartó számítás eredménye.) 13. Fc4, Vhl: 14. Hg7:1, Kf8 15. 15, Vdl! (Kg7:-re 16. Vg4f-kal igen veszélyes támadás következne!) 16. Fh6, Vd4f (Egy tisztet visszaad ugyan, de van miből!) 17. Vd4:, Hd4: 18. He6:f, Ke7 19. Hd4:, Kf6 20. g4, Bg8 21. Kf3, b5 22. Fd5, Bb8 23. Kf4, Fb7 24. g5f, Ke7 25. f6f, Ke8 26. Fb7:, Bb7: 27. Hf5, Bb6 , és sötét nyert. A helyesen felkészült és ugyancsak egyenletes fejlődést mutató Faragó az első fordulóban sötéttel gyors győzelmet aratott, másnap azonban világossal kénytelen volt belenyugodni a döntetlenbe, mert kevés hátralevő gondolkodási idejéből nem futotta az örökös sakk elkerülésével járó kockázatok kiszámítására. A hatodik táblán Schrancz kifejezetten csalódást okozott. Őt mindenki átlagon felüli képzettséggel, jó elméleti ismeretekkel és nagy szorgalommal rendelkezőként ismeri. Éppen ezért teljes rejtély, hogy miként volt képes 1. Hf3, c5 2. g3. Hc6 3. Fg2, g6 4. c4, Fg7 5. Hc3, Hf6 6. 0—0, 0—0 után a soron következő lépésen teljes 70 percet (!!) gondolkozni. Eredmény: alapos időzavar és ezalatt egy csomó, kizárólag biztosító jellegű húzás. A „mű” megkoronázása azonban csak a függőlépés leadásakor következett, erre ugyanis 52 (!!!) percet fordított Talán nem is kell mondani, hogy ezek után a folytatásnál néhány húzás után váratlanul esélyessé váló állásban nem találta meg a legjobb lépést és vesztett. Helyette másnap Lovasi lépett szorítóba. Sötéttel végig valamivel jobban állt, de ez a valami nem volt elegendő a győzelemhez. Úgy látszik, rá nehezebb körülmények között is lehet számítani. Dicséret illeti komoly, fegyelmezett magatartásáért és szellemes játékáért a hetedik táblánkon küzdő Geszosz Pavloszt. Nagy kár, hogy az első fordulóban nyertnek mondható állásban nála ritkán mutatkozó sakkvakság áldozata lett. Láthatóan nagyon szívére vette a jó csapattaghoz méltóan — a vereséget, és már ezért is mindenki fokozottan szurkolt visszavágási kísérlete sikeréért. Sikerült is egyenlítenie. Következett 22. f5, Hf5: (Ff5:-re 23. Be7: nyer) 23. Hf5:, Ff5: 24. Be5, Fe6 25. Vf6, Vd6 (Jobb lett volna a gyalog közvetett védése helyett Kh7) 26. Bb3, Bab8 27. h4, gh: 28. Fh3, Fh3: 29. Be81, Be8: (különben 17-en matt) 30. Vd6., és sötét a 45. lépésnél feladta. Tóth Béla erényeit és hibáit egyaránt bemutatta két játszmájában. Az elsőt megnyerte, ötletesen használva ki ellenfele (Újházi) hibáit. A második fordulóban ügyesen szerelte le világos kezdeményezéseit, gyalogtöbblethez és előnyösebb álláshoz jutott. Ezután következett néhány könnyelmű lépés , és a taktikai bűvészkedés már nem bizonyult elegendőnek a játszma megmentésére. Főleg az önfegyelem terén kell javulnia. Uzsoki külön probléma. Néhány évvel ezelőtt vitathatatlanul a legjobb ifjúsági játékosunk volt, a hozzá fűzött reményeket mindezideig nem tudta valóra váltani, sőt jelentősen hátrább került a rangsorban. Flórián mester előzetes figyelmeztetése, tanácsa ellenére az első fordulóban sötéttel megjátszotta az f5-ös spanyolt, hátrányba is került, vesztett, (így aztán bekövetkezett az a bosszantó eset, hogy egy külön kiselőadás tárgyává tett kétes változatot világossal és sötéttel egyaránt elvesztettünk!) Második játszmájában is rosszul állt, de az ellenfél által leadott gyenge függőlépés és egy újabb hiba következtében ezt sikerült döntetlenre mentenie. Vigh Béla jó formában, meggyőzően játszott. Mindkét játszmájában kezében tartotta a kezdeményezést, az elsőt megnyerte, a másodikban is gyalogelőnyt szerzett, ez azonban kevésnek bizonyult a döntetlen elkerüléséhez. Barátságos mérkőzés keretében a tartalékok is megmérkőztek egymással. Eperjesi és Martonovics mindkét játszmája függőben maradt. A folytatásnál az összes többi küzdelem befejeződésekor még csak az elsőt játszották s így Eperjesi egy barátságos gesztussal mindkettőben döntetlent ajánlott, holott 1,5:0,5 arányú győzelme biztosra volt vehető. A jugoszláv pionír bajnokkal, Dukiccsal szemben nem az eredetileg kijelölt tartalékunkat, hanem az egészen fiatal Jocha Andrást játszattuk. Ők 1 : 1-remérkőztek egymással. A csapatmérkőzést követő gyorsversenyt — ugyancsak a hagyományoknak megfelelően — Karaklajics nemzetközi mester nyerte Bojkovics előtt. A magyarok közül Vigh Béla szerepelt a legjobban, a negyedik helyen végzett, Karaklajics egyedül ellene vesztett. A baráti vetélkedés végig zökkenőmentesen folyt le, s ebben nem kis része volt Ejury és Radnóti versenybíróknak, valamint a verseny szervezésében közreműködőknek. Schneider Miklós Geszosz—Osztojics