Magyar Sakkélet, 1965 (15. évfolyam 1-12. szám)
1965. október / 10. szám
MAGYAR SAKKÉLET A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA * XV. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM * 1965. OKTÓBER A Nemzetközi Sakkszövetség XXXVI. kongresszusa Két ország, Monaco és Románia lemondása után az idei FIDE-kongresszus rendezését a Német Szövetségi Köztársaság vállalta Hessen fővárosában, Wiesbadenban. A kongresszus napirendjén két fontos kérdés szerepelt: a következő világbajnoki ciklus szabályzata és az új minősítési szabályzat. A világbajnokság eddigi rendszere főleg azért váltott ki sok bírálatot, mert a második fokozat versenye, a zónaközi verseny, túlságosan egyenlőtlen erők küzdelmét eredményezte, hiszen egyes zónáknak még a győztesei is jóval gyengébbek, mint más zónák helyezettjei, esetleg kieső versenyzői. Másrészt ebből a zónaközi versenyből nem a legjobbak juthattak a világbajnokjelöltek versenyébe, mert érvényesült az a szabály, amely szerint egy országból csak öt versenyző szerepelhetett a világbajnokjelöltek között. Mint ismeretes, e szabály alkalmazása miatt esett ki kétszer is Leonyid Stein szovjet nagymester. A FIDE vonatkozó körlevelére az elmúlt év folyamán nemzetközi nagymesterektől, versenybíráktól és a különböző szövetségektől több tucat javaslat érkezett. Magyar részről Portisch Lajos nagymester szólt hozzá a kérdéshez. Végül azonban e hatalmas anyag nem került felhasználásra. Nem fogadták el a Szovjet Sakkszövetség javaslatát sem, hogy a világbajnoki versenyeket kezdjék hét egyenlő erejű zónaközi versenynyel. Az európai versenyzőknek tengerentúlra, vagy a tengerentúliaknak Európába küldése — ami szükséges volna egyenlő erejű csoportok alakításához — túl költséges. A sakkban kevésbé erős zónák pedig ragaszkodnak a zónaversenyeikhez, amelyek — az ott automatikusan elnyerhető nemzetközi mesteri címmel együtt — nagy vonzóerőt jelentenek és megkönnyítik a versenyek szervezését. Így a következő hároméves ciklusban minden marad a régiben: 1966- ban a FIDE tíz zónája megrendezi a zónaversenyeket, ezek győztesei, összesen 24-en, a zónaközi versenyben vesznek részt, az itteni elsők az előző világbajnoki ciklus egyes versenyzőivel kiegészítve, a világbajnokjelöltek páros mérkőzésein vesznek részt. Az egyetlen újdonság, hogy megszüntették az ugyanazon szövetséghez tartozó versenyzők számának korlátozását. Ez a diszkrimináció elsősorban a szovjet versenyzők számára volt hátrányos. A magyar sakkozásnak az utóbbi években elért sikerei elismerését jelenti, hogy 1966-ban 4 helyett 5 magyar versenyző jogosult részt venni a világbajnoki zónaversenyeken. A korai döntetlenek és a szekundánsok kérdése, amellyel az állandó szabálybizottság foglalkozik, úgy látszik, lassan elcsendesül. A tagszövetségek igen kevés hozzászólást küldtek be, a bizottság megismétli felhívását, hogy a szövetségek az 1966. évi kongresszusig közöljék észrevételeiket. Míg a világbajnokság kérdésében „vajúdtak a hegyek és megszületett a kisegér”, a minősítés kérdésében gyökeres változások léptek életbe, mégpedig visszamenőleges hatálylyal. Az utóbbi években megnövekedett a nagymesterek és nemzetközi mesterek száma, és ez egyre könnyebbé tette e címek megszerzését, sokszor olyanok számára is, akik nem rendelkeznek a megfelelő játékerővel. A nemzetközi címek „infláció”-járól kezdtek egyesek beszélni. A most elfogadott új szabályzat jelentős szigorításokat tartalmaz mind a versenyek összetétele, mind az ott elérendő eredmények szempontjából. Az IA típusú versenyeken a jövőben a részvevők felének nemzetközi nagymesternek kell lennie. Ez az egyetlen verseny, amelyen egyszeri normateljesítéssel lehet a nemzetközi címet megszerezni. Minden más versenytípusban három éven belül kétszeri teljesítés a cím megszerzésének feltétele. A versenyek összetételét megszigorították azáltal is, hogy a játékerejüket vesztett nemzetközi nagymesterek és mesterek — bár címüket életük végéig megtartják — a „jelöltek” szempontjából egy kategóriával alacsonyabb minősítésű versenyzőknek számítanak. Ez csak az exvilágbajnokokra nem vonatkozik, az összes többi versenyző öt évenként köteles megerősíteni címét, azaz nagymestert vagy mesteri eredményt elérni. Emelték a normákat is: nagymesteri eredmény eléréséhez a versenyen részvevő nagymesterek ellen 55%, a nemzetközi mesterek ellen 75%, a „sima” mesterek ellen 85% elérése szükséges (az így kiszámított pontszámot kell elérni, nem kategóriánként a megfelelő százalékot). Nemzetközi mesteri eredményhez a nagymesterek ellen 35%, a nemzetközi mesterek ellen 55%, a többiek ellen 75% elérése szükséges. Ez az emelés 16—20 részvevős versenynél általában egy pont többletet jelent. A minősítési szabályzatot a közeljövőben teljes egészében leközöljük, ezért annak további részleteire nem térünk ki. A régi szabályzat utolsó alkalmazása alapján a következő címek születtek: Nemzetközi nagymesteri címet kapott Csirics, Matulovics és Janosevics (Jugoszlávia), Szuetyin és Samkovics (Szovjetunió), Hort (Csehszlovákia) és Gheorghiu (Románia). Nemzetközi mesterek lettek: Osznosz és A. Zajcev (Szovjetunió), Szmederevac, Mihajlcsisin, Maromics (Jugoszlávia), Kraidmann (Izrael), Pfleger (NSZK), Kavalek és Janza (Csehszlovákia), van Geet (Hollandia), R. Garcia, Pled, Palau, Pelikán és Jac. Bolbochan (Argentína), Whitaker (USA), valamint a budapesti Felszabadulási versenyen elért eredményük alapján, Navarovszky László és M. Kovács László. Az ifjúsági világbajnok, Boján Kurajica automatikusan nemzetközi mesteri címet szerzett. Nemzetközi női mesteri címet kaptak Aszenova (Bulgária), Kozlovszkaja (Szovjetunió) és Bilek Istvánná. Dr. Páros György nemzetközi feladványmesteri, Mohácsi László nemzetközi versenybírói címet kapott. A kongresszus döntött egyes FIDE- versenyek színhelyéről is. A jövő évi sakkolimpia Havannában kerül megrendezésre október 25.november 20. között. A női olimpia megrendezését azonban Kuba nem vállalta, arra az NSZK jelentkezett. A következő ifjúsági világbajnokságot 1967-ben Izrael rendezi, valószínűleg Jeruzsálemben. Ha Izrael visszalépne, Svédország lép helyébe. Az 1966. évi Főiskolai Világbajnokság megrendezésére Svájc, annak lemondása esetén Hol-