Magyar Sakkélet, 1969 (19. évfolyam 1-12. szám)

1969. november / 11. szám

MAGYAR SAKKÉLET ROBATSCH-VÉDELEM Orsz. középdöntő, Budapest, 1969. IX. Dr. Pogáts J. Budinszky A. I. e4, g6 2. d4, Fg7 3. c3, d6 4. f4 A legveszélyesebbnek tartott felállás sötét itt alkalmazott lépéssorozata el­len. 4. —, e5!? Aktívabb, mint 4. —, Hf6, amit Sán­dor mester ajánl a d6-védelemről írt, nemrég megjelent monográfiájában. Az 1968. évi luganói sakkolimpián Yanofsky játszott így Portisch ellen, és 4. —, e5 5. de:, Vh4f­­6. g3, Ve7 1­7. ed:, Ve4:f 8. Ve2, Ve2:f 9. He2:, cd: 10. Fg2, Hc6 11. Ha3. Fg4 12. Hc4, 0—0—0 13. He3, Fe6 14. 0—0, Hge7 15. g4, f5 16. gf:, Hf5: 17. Hf5:, Ff5: 18. Hg3, Fe6 útján nem­csak kiegyenlített, hanem világos erő­szakoskodásaira később még előnybe is került. Ez a játszma az 52. lépésnél dön­tetlenül végződött. 5. Hf3, Fg4 6. de:, Ff3: 7. Vf3:, de: 8. Fc4, Hd7 9. 0—0, Hgf6 10. f5 Világos eddigi játékának logikus foly­tatása, 10. —, 0—0 esetére 11. g4! tervé­vel. Figyelembe véve azonban sötét most következő válaszát, talán itt vagy még inkább előbb, másként kellett vol­na világosnak látszania. 10. —, Vez! Nemcsak Vett-kal fenyeget, hanem előkészíti a hosszú sáncolást is. A mind­kettőt egyidejűleg akadályozó 11. Fe3-ra pedig g51, majd g4, h5, Fh6 következ­hetnek, sötét kitűnő esélyeivel. II. Kh1, 0—0—0 12. Fe3, Kb8 13. Hd2 Talán jobb lett volna Ha3, hogy a Hb5 fenyegetés gyengítést kényszerítsen ki sötét vezérszárnyán. 13. F­h5 14. Hb3, Fh6 15. Fg1 Bár ez a futó később „különccé” vá­lik, ezt nem volt könnyű előre látni, s ebben a pillanatban még jó támadó szol­gálattal kecsegteti világost. Másrészt a futók cseréje után is kedvezőbbek len­nének már sötét esélyei. 15. 5, g5! 16. a4, g4 17. Ve2 Kényszer. A támadó 17. Vf2-re sötét esélyes ellencsapást készített elő: 17. —, pb6! 18. a5, He4:! 19. Ve2, Hg3! 20. hg:, h4!! 21. ab:, hg: 22. bc:­, Kc7: 23. Fb6f, ab: 24. Kgl, Fe3f! 25. Ve3:, Bhff és matt 2 lépésben. 17. —, g3 18. h3 A gyalogáldozat elfogadása természe­tesen öngyilkosság lenne 18. hg:, h4! 19. gh:, Ff4! 20. Ff2, He4:! 21. Ve4:, Bh4:! 22. Fh4:, Vh4:f 23. Kg1, Fh2! 24. Kh1, Ve4: miatt. 18. Hg4! 19. a5, c6 Fontos védő lépés, hogy 20. a6, b6 után világos ne tudja futójával elfog­lalni a b5 mezőt. 20. Ba4, Ff4 21. Bb4, Ka8! 22. Hd­ A betolakodott f4 futót szeretné ki­verni. 22.­­, Hc5! 23. Hd3, Hd3, 24. Fd3:, Bd7 Védi a 7. sort, s esetleges duplázással is fenyeget. Világos válasza ezt az utób­bi fenyegetést védi. 25. Bb3, Bg8 26. c4, c5! 27. Bb5(?) Ez a gyalogvadászat gyors romlásba visz, de világos már vesztett állásban volt. 27. —, Vh4! 28. Fc5:(?) Világos helyzetét időzavar is súlyos­bítja, így a nehéz állásban teljesen ki­csúszik lába alól a talaj. Nehezebb lett volna sötét nyerését megtalálni 28. Bc5:-re, bár szintén lehetséges: 28. —, Hf2f! 29. Ff2gf: 30. Vf3! (30. Bf2:?-re Bd3:! 31. Bf4:, Bh3:f! 32. gh:. Vh3:! 33. Vh2. Ve3! nyer.) 30. —, a6! (Bg3??-ra Bc8! matt!) 31. Bd5, Bd5: 32. ed:, Be3* 33. Vf2:, Bh3:f! 34. gh:, Vh3:f 35. Kgl, Fe3! 36. Fe4, Vg3f 37. Fg2, h4 38. d6, h3! és nyer. 28. —, Hf2f 29. Bf2: Természetesen most az előző válto­zathoz hasonló 29. Ff2:. gf: 30. Vf3 azon­nal veszítene 30. —, Bg3 miatt. 29. —, gf: 30. Ff2:, Vg5 31. g4 (Vf3-ra Bd3:!) 31. —, hg: 32. h4, Vd8 33. Bd5, Bd5: 34. cd:, g3 A játszma második g4—g3 húzása! Az első a támadást indította el, ez a má­sodik már a kegyelemdöfés. 35. Fc5, Vh4f 36. Kgl, Vh2t(?) Ez is nyer, mégis gyorsabb lett vol­na 36. —, g2! 37. Vh2­, gh:f 38. Khl, Bc8 39. b4, b6 40. ab: Természetesen már 40. Fa6 sem menti a játsz­mát: 40. a, Bc7 41. d6, Bd7 42. Fb5, Bd8 után a d6 gyalog elhullása egyben a sötét bástya behatolását is je­lentené. Ezt csak a cR futó ütésben ha­gyásával lehetne késleltetni. 40. ab: 41. Fa6, Bc7 42. d6, Ba7 és világos feladta (0:1). Elemezte: Budinszky András mester ROBATSCH-VÉDELEM Orsz. középdöntő, 1969. X. Veress R. Adorján A. 1. e4, g6 2. d4, Fg7 3. c3, d6 4. f4, e5 5. de: (5. Hf3-ra lásd: Po­gáts dr.—Budinszky). 5. —, Vh4f 6. g3, Ve7 (Eddig azo­nos az említett helyen, elemzésben ismertetett Portisch — Yanofsky játszmával. Az abban történt 7. ed6: mindenesetre rokonszenvesebb, mint a világos által ezúttal választott kö­­vetkező lépés.) 7. Hf3?!, de: 8. He5:, Hd7! (8. —, Fe5:? természetesen igazolná vilá­gos 7. lépését, 9. fe:, Ve5: 10. Fg2, Hf6 11. 000 után sötét futója na­gyon hiányoznék.) 9. Hd7:, Ve4:f 10. Ve2, Ve2:f 11. Fe2:, Fd7: 12. Fe3, Hh6 13. Hd2, Hg4! (Sötét első vívmánya: ezt a huszárt ütni kell, mert 14. Ff2-re Fc6 15. Bg1, Hh2: ugyan még korai 16. g4!, majd Fg3 miatt, sötét azon­ban 14. —, h5! után már fenyegetne a h2 gyalog lenyerésével. 15. h3-ra pedig Hf2: 16. Kf2:, 0—0—0 után már nemcsak 17. —, Fh3:, hanem 17. —, Fh6 és 18. —, h4 is fenye­getne. A g4 huszár leütésére vi­szont a világos tábor fehér mezői­nek meggyengülése okoz gondot.) 14. Fg4:, Fg4: 15. Kf2, 0—0—0 16. Hf3, Bd5! 17. Badl, Bhd8 18. Bd5:, Bd5: 19. h3? (Ez a gyengítés újabb gondok forrása. Igaz, hogy az azonnali 19. Fd4? nem lett volna jó 19. —, Ff3­! gyalognyerés miatt, meg kellett volna azonban próbálni a d-vonalon való szembeállást Bh1 —e1—e2—d2-vel.) 19. —, Fd7! 20. Fd4, Fd4,f 21. Hd4­, c5 22. Hf3 (Hb3-ra sem lett volna nyugalma a huszárnak az— a5! válasz miatt.) 22. —, Bd3! 23. Bh2 (A bástya ilyen „elásása” persze nem szim­patikus, de mi lett volna jobb? Nem lehetett hl-en maradni, mert pl. 23. g4??-re Bf3.! 24. Kf3:, Fc6f tisztet nyer. Ha pedig 23. Bel, hogy Fh3.-ra 24. Bh1 visszanyerje a gya­logot, akkor 24. —, Fe6 25. Bh7:, Fd5 után a vezérszárnyon megy tönkre világos.) 23. —, f6! 24. g4 (Ke2-re Fb5) 24. —, Fc6 25. He1, Bdl 26. Hf3 (Ke2-re Bbl legkevesebb gyalogot nyer.) 26. —, Kc7 27. g5? (Erre tanul­ságos lebonyolítás következik. Most már elengedhetetlen volt 27. Ke2, bár Bal, majd a3-ra Kb6 ez eset­ben behatolással fenyeget a világos térfél gyenge mezőin. Ez azonban még mindig nem annyira egyértel­mű, mint a most lehetségessé vált befejezés.) 27. —, Bd3! 28. Hel, Bd2f 29. Kg3, Bh2: 30. Kh2:, fg: 31. fg. (S most következhet a huszár futó ál­tal való kizárásának, s az aktívabb király érvényesítésének típusos 6Set 6.) 31. —, Fe4! 32. Kg3, Kd6 33. Kf4, Kd5 34. h4, b5 35. Ke3 (b3-ra b5— b4) 35. —, Ke5 36. b4, c4 37. Hf31, Ff3­ 38. Kf3­, Kf5 39. a3, a6 40. Kg3, Ke4 és világos feladta (0:1). Tanulságos példa az apró elő­nyök halmozására. Elemezte: Barcza G. SZICÍLIAI VÉDELEM Besztercebánya, 1969. Vin. J. Bánás Sápi L. 1. e4, c5 2. Hc3, g6 3. f4, Fg7 4. Hf3, Hc6 5. Fc4, e6 6. f5?!, Hge7 213

Next