Magyar Sakkélet, 1978 (28. évfolyam 1-12. szám)
1978. május / 5. szám
MAGYAR SAKKÉLET Mindkét ok igaz volt. Az is, hogy a kihívást nem utasította vissza, csupán elodázta. Ezt az is igazolja, hogy 1858- ban — kitörve visszavonultságából —elindult a birminghami nemzetközi versenyen,amelyre Morphy ugyancsak meghívást kapott. Az amerikai bajnok azonban kísérője befolyására visszalépett a versenytől. Ez a verseny (a magyar emigráns Löwenthal nyerte meg) beszédesen bizonyította egyébként, hogy Staunton kora és csillogása már visszavonhatatlanul lejárt. Ezek után nézzük meg egy-két remekét! SZICÍLIÁT VÉDELEM E 50/b Saint-Amant—Staunton Párizs, 1843. Első játszma 1. e4, c5 2. f4, e6 3. Hf3, Hc6 4. c3 Akkoriban ez volt az „elméleti” húzás. Ma 4. Fb5-öt tartjuk a legjobbnak, pl.: 4. —, Hge7 5. 0—0, ap 6. Fe2, gp 7. d3, Fg7 8. c 3, 0 0 9. Fe3, dB 10. d4 (Larsen—Kavalek, Las Palmas, 1974). 4. —, d5 5. e5 így „áteveztek” a franciába. 5. —, HhB A MacDonell—La Bourdonnais meccsen sötét itt f5-tel, majd később f6-tal (!?) kísérletezett. Stauntonék között később is előfordult ez az állás, ahol az angol bajnok már igen modernül 5. —, Vb6-ot lépett. 6. Ha3 Logikus a d4 lépés előkészítésére. 6. —, Fe7 7. Hc2, f5 Természetesen erősen számításba jött fB is. De Staunton szerette az olyan állásokat, amelyekben az ellenfél gyalogrohama eleve ki van zárva. 8. d4, 0—0 9. Fe2, Fd7 10. 0—0, Bc8 11. Kh1, cd, 12. cd, Hf7 13. Bgl, Kh8 14. g4? Elhamarkodott, türelmetlen lépés, amely a vehemens francia sakkozó egyéniségéből következett. Ezután az fő pont ellenérték nélkül sötét birtokába kerül. Ezenkívül világos táborában nincs meg a kellő összhang a királyszárny és a vezérszárny figurái között. 14. —, fg: 15. Bg4, Hh6 16. Bg3, Fe8! 17. Fd3, 17. —, Fh5! A türelmetlen, erőszakos 14. lépése miatt világos helyzete már kritikus. 18. Vgl, Fh4 19. Hh4, Vh4: 20. He1, Hb4 Megindul az ellentámadás a vezérszárnyon is. 21. Fd2, Hd3: 22. Bd3, Fg6 23. Vg3, Vh5 24. 24. Bb3, Ve2 25. Ve3, Vflf 26. Vgl, Fe4f — sötét néhány lépésben nyert (0:1). Saint-Amant—Staunton 21. Vd1, Hf6 Sötét beismeri, hogy 20. lépése (Hh5) korai volt. 22. Hh4 „Visszaűzve az ellenséget, most viszont világos maga lendül támadásba” (Staunton). 22. —, Bc7 23. Vd2, Hh7 Meghiúsítja a Fh6 fenyegetést a lehetséges Fd6—h21 ellenfenyegetéssel. 24. Vc2, Hf6 25. Khl. Célja kikapcsolni az előbb említett védelmet. 25. —, He8 26. Hf5? Tanácstalanság, bizonytalanság világos részéről. Ilyen módon kiadja kezéből a kezdeményezést. 26. —, Hf5, 27. Ff5., a5! Megragadja a kínálkozó alkalmat vezérszárnyi ellenjátékra, azaz azt a pillanatot, amikor a királyfutó nem támadja a b5 gyalogot. 28. Vb3. ab: 29. ab: Idáig a parti nyolc órán át tartott. Itt az ellenfelek egyórás pihenésben egyeztek meg. 29. A: Bc: Kitűnő lépés, a megújuló harc kezdete, amelynek során az angol játékos többé már nem adja ki kezéből az előnyt (Saint-Amant). 30. Ha2, Hf6 31. Fd3, Vc6 32. Vb2, Vd7! Rendkívül finom és modern minőségáldozat, amely kísértetiesen hasonlít a Szpasszkij—Petroszjan világbajnoki párosmérkőzés híres minőségáldozatára (11. játszma, Moszkva, 1969). Sötét ellenértéke a minőségért a gyenge b-gyalog, a meggyengült világos mezők és a reális kilátás a tartós kezdeményezésre, a támadásra. 33. Kg1, Hh5 34. Vd2, f5 35. f4, Hg3 36. Fc4, de: 37. Vb2 Az áldozat következménye, hogy az aktív támadójátékot kedvelő világos passzív védekezésre kényszerül. 37. —, Bf6 38. Hc3, He4 39. Be2, Bg6 40. Bd1 ? Ezután sötét visszanyeri a minőséget, bár világos helyzete mindenképpen nehéz volt. 40. —, Hc3: 41. Vc3, Ff3 42. Bde1, Fe2: 43. Be2, Ve7 44. Vb2, Be6 45. Kf2, Be4 46. Va2, Kf7 47. g3, Vb7! Mesteri húzás, amely után a sötét vezér behatol a nagyátlón át! 48. Va3, Be8 49. Vc3, Vhl 50. h4, g5! 51. Ve1, Vh2f 52. Kfl, Vh3f 53. Kgl, Vg4 54. hg: Itt a parti a francia bajnok szekundánsainak kérésére függőben maradt, mert időközben már éjfél is elmúlt.. Egyébként ez volt az egyetlen játszma, amely csak a következő napon fejeződött be. 54. 1, Ff4: 55. Ff4:, Ve2: 56. Ve2:, Be2: és a végjátékot sötét könnyen nyerte (0:1). Anderssen, Adolf (1818—1879). Boroszlói német sakkmester. Matematikaprofesszor volt. 1851-től 1857-ig, majd 1860-tól 1866-ig a világ legerősebb játékosának tekintették. A sakkozás romantikus korszakának betetézője. Játszmáira jellemzőek a zseniális és váratlan kombinációk. Különösen híressé vált halhatatlan és örökzöld partija. Legjelesebb tanítványai közé tartozott Zukertort, Dufresne, Neumann, Schallopp. Feladványosként indult („Feladványok sakkozók számára”, 1842). Hivatásbeli kötelezettségei miatt csak viszonylag ritkán versenyzett. Legfontosabb versenyeredményei a következők voltak: az első nemzetközi versenyen (London, 1851) első Paulsen előtt, Baden-Badenban (1870) első, 1873-ban Bécsben harmadik, 1877-ben Lipcsében Paulsen mögött Zukertorttal 2—3. Ezenkívül még első volt a következő kisebb versenyeken: Hamburg, 1869, Barmen, 1869; Lipcse, 1871; Altona, 1872; Lipcse, 1876; második: Aachen, 1868; Krefeld, 1871 és Lipcse, 1877. Ilyenformán megállapíthatjuk, hogy benne az első igazán nagy tornajátékost tisztelhetjük! — A páros mérkőzéseken kevésbé volt eredményes: vesztett Bledow (1845), Morphy (1858), Steinitz (1866), Zukertort (1871) és Paulsen (1876 és 1877) ellen; döntetlenül végzett Harrwitz (1848), Kolisch (1860) és Paulsen ellen (1862). Nyert pl. Löwenthal, Kolisch, Harrwitz, Dufresne, Minckwitz és Zukertort stb. ellen. (L. még Morphynál és majd Steinitznél, valamint a Sakkiskola 5. kombinációját!) Morphy, Paul (1837—1884). Talán minden idők egyik legnagyobbja! Igazi üstökös a sakkozás egén. Élete jó részét New Orleansben (USA) élte le. 1858-tól, Anderssen felett aratott győzelmétől fogva számított a sakkozás koronázatlan királyának. De 1859- ben örökre visszalépett a versenyzéstől ! Csodagyerekként indult. Tízévesen már minden sakkozót megvert szülővárosában. Sőt 1850 májusában 12 évesen egy sor könnyű játszmában diadalmaskodott az odalátogató Löwenthal felett is! 1855-ben kitüntetéssel végezte el a jogot. 1857-ben megnyerte az amerikai sakk-kongresszus első nemzetközi versenyét New Yorkban Paulsen előtt. 1858-ban Európába utazott, hogy az itteni sakknagyságokkal is megmérkőzzék. Staunton, amint tudjuk, elzárkózott a páros meccs elől, így kiállt Harrwitz és Löwenthal ellen, majd sor került a nagy csatára Anderssen ellen ( + 7—2 -2). Valamennyi mérkőzését döntő arányban megnyerte Anderssent a vereség nem törte össze, hanem a következőképpen nyilatkozott: „Nem bosszankodom, hogy ezt a páros mérkőzést elvesztettem, mert ez a férfi úgy játszik, mintha más világból való volna.” A pozíció, az állás szellemének mélyreható megértése és rendkívüli kombinációs látása és képessége messze magasan kora játékosai fölé emelték. Felismerései ma is érvényesek, pl.: a támadás nem a semmiből kerekedik, nem a véletlen szüleménye, hanem az állás tervszerű építésének, a jobb fejlődésnek a gyümölcse. Azt is felfedezte, hogy a fejlődési előny a legfrappánsabban a nyílt állásokban érvényesül. Bár európai turnéja után Amerika valóban túláradó lelkesedéssel és örömmel fogadta, ő mégis hátat fordított a sakknak. Megpróbált jogászként érvényesülni, de bánatára, mindenki csak a sakkozót látta benne, és ez rendkívüli módon elkeserítette. Egyre inkább depresszióba zuhant, meggyűlölte a sakkozást. Amikor pl. Steinitz beszélgetésre kérte fel, előfeltételként jelölte meg, hogy a sakkról nem kérdezhet. 1859-ben még New Yorkban meccselt J. Thomsonnal (+5—3 1), majd a későbbiekben adott még szimultánokat Kubában és Franciaországban is. Esetenként játszogatott Ch. A. Mauriannal, aki élete végéig jó barátja maradt. 1869 után azonban — a sakkvilág szomorúságára — teljesen hátat fordított a sakknak, ebből az időből ugyanis még játszmája sem maradt fenn. Dr. Földi József Világos lép 103