Magyar Sakkélet, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1983-07-10 / 7. szám

146 MAGYAR SAKKÉLET kis szakasza. Két és félnapos felké­szülési időszak következett. — A ver­senyzőket nem is annyira a hosszú játszmák fárasztják ki, mint inkább az óriási elméleti anyag áttekintése, a modern szakirodalom adathalmazá­nak szelektálása és feldolgozása. A vál­tozatok átnézése során sok új gondo­lat, terv és elképzelés kerül napvilágra. Tudtuk, hogy a 7. játszmában Torre „élesre fog tölteni.” Ezért lehet vitat­kozni azon, hogy helyes megnyitást választott-e Ribli, de a játszma végső soron nem azon múlott. Az időzavar­ban kijött a két és félnapos felkészülés okozta fáradtság, és nagymesterünk kétszer is elnézte a nyerő folytatást. A függőállás már vesztőgyanús volt. Az előnyösebb végjáték pontos vezetése láttán, el kellett ismernünk, hogy Torre megérdemelten lett világ­bajnokjelölt, és egyik fő erőssége a végjátékok biztos kezelése. Ezt a fel­készülés során is megállapítottuk, hi­szen Tolucában maratoni végjátékban fektette kétvállra pl. a többszörös világbajnokjelölt Polugajevszkijt. A balul sikerült játszma után jónak láttuk igénybe venni a halasztást, amelyre a FIDE új szabályai csak egyszer adnak lehetőséget. A szabad­napot pihenéssel töltöttük. Kedvenc sétálóhelyünk a hosszú tengerparti pálmasétány volt. Itt beszéltük meg az eseményeket és a másnapi taktikát. A különleges mediterrán pálmák és narancsligetek, a napfény és a homok­föveny összhangja, a tenger hullá­mainak tompa moraja mindig meg­nyugtatóan hatott ránk. Természetesen a kikapcsolódásra verseny közben is szakítottunk időt. Első szabadnapunkon kirándultunk a Santa Barbara erődbe, amely egy 800 m magas gránittömb tetején épült. Megcsodáltuk a San Nicolas de Bari templomot is, amelyet a XVII. szá­zadban építettek. Szép kápolnáit és oltárait korabeli aranyozott faszobrok díszítik. Különösen tetszett a több­színűre festett fa Krisztus-szobor. A tenger kellemesen hűvös volt, s Ribli, ha tehette, minden nap szívesen úszott egy-egy félórát. A szálloda tera­száról külön lejárat vezetett a neve­zetes alicantei ,,playa”-ra (strandra). Talán a szép környezet is közrejátszik abban, hogy Ribli mindig szívesen és eredményesen versenyez Spanyolor­szágban. A 8. játszmában biztos, kockázat nélküli döntetlen született. A 9.-ben a scheveningeni védelem került terí­tékre, amely némi izgalom után dön­tetlennel zárult. Következett az utolsó játszma, ahol a sötéttel játszó ellenfélnek kellett mindent egy lapra feltennie. Ribli nagymester sokszor tapasztalta már, hogy életveszélyes, ha ilyenkor csak a döntetlent tűzi ki célul. Ezért állását aktívan, támadó szellemben építette fel. Ez a taktika megérdemelt győze­lemhez segítette. Látványos, izgal­mas csatában, váratlan manőverrel védhetetlen támadást indított. Torre végig fegyelmezett, rendkívül sportszerű ellenfél volt, és sok sikert kívánt az elődöntőhöz. A Sala de Palmasban, — a Pálmák Termében — azonos időben zajlott az Alekszandrija — Lemacsko mérkőzés. Ez versenylégkört teremtett, amely kedvezően befolyásolta a játékosok hangulatát. A versenyteremben a já­tékosokon és a főbírón kívül csak a FIDE elnökségének tagjai, a szekun­­dánsok és a sajtó képviselői tartóz­kodhattak. A versenytermet virágok­kal és futónövényekkel díszített fa­rácsos üvegfal választotta el a néző­tértől, ahol 3—3 demonstrációs táb­lán számos néző kísérte figyelemmel az eseményeket. A mérkőzések a szálloda vendégeinek érdeklődését is felkeltet­ték. A sportesemény végül is kitűnő reklámot jelentett a Hotel Meliának. Az Információn című tartományi lap minden nap részletesen beszámolt a párosmérkőzésről. A Fülöp-szigetek három legjelentősebb napilapjának képviselői esténként telexjelentésben számoltak be a legfrissebb események­ről. A 6. fordulóban a Fülöp-szigeteki televízió is felvételt készített. Április 15 — 19-e között Alicantéban ülésezett a FIDE Végrehajtó Tanácsa, ame­lyen az elnök és a két alelnök vett részt. Az illusztris vendégek figyelem­mel kísérték a mérkőzéseket. Floren­­cio Campomanes, a FIDE elnöke, Tor­re honfitársa, az 5. fordulótól végig Alicantéban maradt, s természetesen Torrénak szurkolt. Az utolsó forduló után azonban elsők között gratulált Ribli nagymesternek. Jó érzés töltött el bennünket, ami­kor hazaérkezve a repülőtéren Gábor Zoltán, a Magyar Sakkszövetség alel­­nöke, Haág Ervin szakfelügyelő, dr. Földi József, a Magyar Sakkélet fő­­szerkesztője, dr. Károlyi Tibor, a Vo­lán SC elnöksége nevében és több lel­kes sakkbarát melegen gratulált az elért eredményhez. A legjobb négy között Szmiszlov, a klasszikus szovjet sakkiskola neves reprezentánsa találkozik majd az új hullám egyik magyar képviselőjével. Reméljük, hogy a Torre ellen szer­zett tapasztalatok és a céltudatos fel­készülés a továbbjutáshoz segíti majd nagymesterünket! A mérkőzésre vár­hatóan augusztusban kerül sor. Orsó Miklós Az első játszma VEZÉRINDIAI VÉDELEM 1­ 37/b Torre — Ribli 1.­­14 HfO 2. H­3 e6 3. c4 bO 4. g3 Fb7 A legszolidabb folytatás. Az utóbbi időben nagyon népszerűvé vált a 4. — Fap lépés, amelyet Karpov világbaj­nok is szívesen alkalmazott. 5. Fg2 Fe7 6. Hc3 0-0 Számításba jött 6. — He4 is. Most világos 7. Vc2-vel kiélezhetné a küzdel­met. 7. 0-0 He4 8. Fd2­­15 A Pintér—Ribli (Szuperbajnokság, 1981) játszmában 8. — Ff6 történt, és 9. Bel d6 10. d5 Hxd2 11. Vxd2 Hd7 12. Hd4! után világos előnybe került. Ribli természetesen eltér ettől, és más utat keres a kiegyenlítésre. 9. He5 Lehetséges volt 9. cxd5 exd5 10. Bel Hd7 11. Vb3 is, amit az Enciklo­pédia ajánl. 9.­­ Hd7 10. cxd5 exd5 11. Hd3 c5! Új lépés. A Tál—Karpov (Moszkva, 1971) partiban 11.­­ a5 12. Bel Hdf6 13. Ff4 c6 14. He5 c5 15. dxc5 Hxc3 16. bxc3 Fxc5 17. Fg5 után világos jobb állásra tett szert. 12. Hf4 Hdff6 13. dxc5 Fxc5 Sötétnek kárpótlásul gyenge d5 gya­logjáért aktív figura játéka van. A játszma itt sötét ajánlatára döntetlen­nel ért véget ():1). A harmadik játszma VEZÉRCSEL­E 14/c Torre — Ribli I. (14 Hf6 2. Hf3 e6 3. c4 d5 4. Hc3 c5 5. cxd4 Hxd5 6. e3 Sokkal élesebb játékhoz vezetett volna 6. e4, 6.­­ Hc6 7. Fd3 Fe7 8. 0 -0 0 -0 9. a3 cxd4 10. exd4 Ff6 Sötét a legkedveltebb változatot vá­lasztja, azonnal támadja a d4 gyalo­got, mielőtt még világos elkezdhetné királyszárnyi akcióit. II. Fc4 Hce7 12. Vd3 g6! 12. V­h6 hiba lett volna, mert 13. He5 Hxc3 14. Vxc3 Hf5 15. Fe3! Hd6 16. Ff3 Fd7 17. Vb4! után világos je­lentős előnyt ért el a Karpov—Tim­­man (Moszkva, 1981) játszmában. 13. He5 13. Fh6-ra Fg7 14. Fxg7 Kxg7 15. Biel h6 történt egyenlő játékkal a A második játszma SZLÁV VÉDELEM 1­ 24/a Riblr — Torre 1. Hf3 d5 2. c4 c6 3. d4 Hfd­ 4. Hc3 dxc4 5. a4 Ff5 6. He5 A tolucai zónaközi döntőn (1982.) a Polugajevszkij — Torre partiban 6. e3 e6 7. Fxc4 Fb4 8. 0 -0 0 -0 9. Hh4 Fg4 10. f3 Fh5 11. g4 Fg6 12. Hxg6 hxg6 13. Vb3 Ve7 történt, és világos nem ért el semmit. 6.­­ e6 7. 13 Fb4 8. Hxc4 A Sosenko—Torre (Tilburg, 1982.) játszmában 8. e4!? után 8. — Fxe4 9. fxe4 Hxe4 10. Vf3 Vxd4 11. Vxf7f Kd8 12. Fg5f! Kc8 ?-cal sötét nyerésre akart játszani, de 13. Vxe6f Hd7 14. Vxd7f­ Vxd7 15. Hxd7 Hxc3 16. bxc3 Fxc3f 17. Kdl Fxal 18. Hc5 követ­kezett, és világos két könnyűtisztje erősebbnek bizonyult sötét bástya és 3 gyalogjánál. E változatban sötét 12.­­ Hxg5-tel elméleti döntetlen folyta­tást érhetett volna el. 8.­­ 0-0 9. Fg5 h­6 10. Fh4 c5 11. dxc5 Vxdlf 12. Bxdl Fc2! Eltereli a bástyát a fontos d-vonal­­ról. 13. Bel Fh7 14. e4 Hc6 15. Fe2 Fxc5 16. Ff2 H­17! Nagyon erős elméleti újítás! Egy Bagirov — Szvesnyikov (SZU, 1969.) játszmában 16. — Fe7 17. Bdl tör­tént és világos jobb állásra tett szert. 17. Bdl Bfd8 18. Hd6 Fxf2f 19. Kxf2 A játszma itt világos ajánlatára dön­tetlennel zárult (Li).

Next