Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-25 / 2. szám
A női csapat világraszóló eredményével örömet szerzett az országnak, a lányok sokak kedvenceivé és reméljük, példaképeivé váltak. Sakkozónőink nagy győzelme mellett elismerés és jutalom illeti férfi sakkcsapatunk olimpiai teljesítményét is. Férficsapatunk lényegében a papírformát igazolta: ott végzett a Szovjetuniót követő közvetlen élcsoportban, végül is az ötödik helyen, de mindössze fél ponttal lemaradva a második helyezett angol csapattól. (Kivonat a Népsport 1989. január 18-i számából.) SAKKÉLET * 79 # SAKKOLIMPIA # SAKKOUMPIA <B SAKKOLIMPIA # Díszplakett a Polgár szülőknek A Fővárosi Tanács vezetői a Budapest Sportjáért díszplakettet adományozták a Polgár lányok szüleinek, amelyet február 3-án Lehoczky István, a tanács elnökhelyettese nyújtott át. Zsuzsa, Zsófia és Judit évek óta tartó sikersorozata elképzelhetetlen lenne az ideális családi háttér nélkül, amelyben a menedzser édesapja, Polgár László, gyermekei felkészítésében vállal oroszlánrészt, felesége, Klára asszony pedig a mindenről gondoskodó édesanya posztján hoz meg minden áldozatot. A kitüntetés azt jelzi, hogy kell rájuk is hullani valamennyinek abból a reflektorfényből, amely lányaiknak már régóta kijut. (MTI) Szerényi Sándor a nagy sikerről és a hibákról - Általában egyetértek a férfi és a női csapat kapitányának értékelésével. Nagy örömömre szolgált, hogy női csapatunk a szovjet válogatott legyőzésével megnyerte a sakkolimpiát, és aranyérmet szerzett első ízben a sakktörténelem során a magyar sportnak. Ez a ragyogó fegyvertény rajtunk kívül még egyetlen más ország női válogatottjának sem sikerült. Oroszlánrésze volt e nagyszerű eredmény elérésében a legkisebb Polgár lánynak, Juditnak, de kiváló eredményt ért az első táblás Polgár Zsuzsa, és a harmadikon Mádl Ildikó is, aki vőlegényének tragikus elvesztése után a nagy megrázkódtatás ellenére is hozzá tudott járulni játékával a női csapat győzelméhez. Elismerés illeti Polgár Zsófit is, aki nem egy fordulóban méltón tudta helyettesíteni Mádl Ildikót, és olyan pontszámot ért el, ami döntő súllyal esett latba a végeredménynél. A Polgár lányok és Mádl Ildikó nagy sikere mellett dicséretet érdemel Tompa János csapatkapitány, és mindazok az edzők, akik az évek során rendszeres és tervszerű munkával segítették a Polgár lányok, illetve Mádl Ildikó szakmai fejlődését. Ami pedig férfi válogatottunk 4-5. helyezését illeti, Szabó László nemzetközi nagymester véleményével értek egyet, amely szerint: „Nem volna helyes visszaesésről beszélni, de előrelépésről sem!" Annak, hogy válogatottunk nem kerülhetett dobogóra, szerintem több oka is volt. Az olimpiát közvetlenül megelőző időszakban élsakkozóink közül néhányan (Portisch, Ribli, Sax) túl sok erős, nemzetközi versenyen vettek részt, és emiatt nem is készülhettek fel megfelelően, Portisch Lajoson kívül, aki 77%-os teljesítményével minden korábbi szereplésénél jobb eredményt ért el, és küzdőszellemből is kitűnően vizsgázott, a többiek - sajnos - nem voltak jó formában. Ezt különben a csapat tagjai is kijelentették. Emellett nem volt kielégítő a csapategység sem. Ribli Zoltán ellentéte a csapat kapitányával és Portisch Lajossal - megítélésem szerint - döntő módon járult hozzá ahhoz, hogy nem kerülhetett dobogóra férfi csapatunk. Ez még akkor is így van, ha az elmondott hibák ellenére a dobogóra kerüléshez mindössze fél pont hiányzott. Indokolja ezt az állásfoglalást az is, hogy a szovjet válogatotton kívül egyetlen rivális csapat sem volt csúcsformában. Tehát jók, az előző olimpiáknál sokkal jobbak voltak sakkozóink esélyei az éremszerzésre. Mindezek tanulságaként ismételten hangsúlyoznom kell, ahogy az előző, a dubai olimpia után is tettem, hogy fokozott figyelmet kell fordítani az utánpótlás-nevelésre. Sürget az idő, mert 1989- ben EB és világkupa, majd 1990- ben Újvidéken ismét sakkolimpia következik, tehát mindent meg kell tennünk azért, hogy tehetséges fiatalokkal erősíthessük meg férfi csapatunkat. Megtiszteltetés és öröm számomra, hogy Kádár János véleményét és jókívánságait is ismertethetem és átadhatom a sakkozóknak. A Magyar Szocialista Munkáspárt elnöke továbbra is nagy figyelemmel kíséri elversenyzőink szereplését a nemzetközi tornákon, de ismeri a magyar sakkozás ügyes-bajos gondjait is. A sakkolimpia ideje alatt mindennap nagy figyelemmel tanulmányozta a napi sajtót, hallgatta a rádió és a televízió tudósításait, és fordulóról fordulóra tájékozódott a sakkolimpián történtekről. Felkért arra, hogy tolmácsoljam női és férfi sakkozóinknak, a szakvezetőknek - a világraszóló nagy sikerért, az aranyéremért, és az ötödik helyért - elismerését. Örömét fejezte ki a Polgár lányok, különösen Polgár Judit és Polgár Zsuzsa szép eredménye és játéka láttán. Hangsúlyozta, hogy Portisch Lajos tizenhatodik sakkolimpiáján elért kimagasló teljesítményéért, és Mádl Ildikó, aki mély gyászát is leküzdve hasznára tudott lenni a női válogatottnak az aranyéremért vívott harcban, minden elsimerést megérdemelnek.