Sakkélet, 1989 (39. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-15 / 1. szám

Magyar Nemzetközi Nyílt Bajnokság Az egykoron rangos bajnokság­­ ismét rangon alul. Magyar bajnok­ság - erre a két szóra az 50-es, 60-as években (de talán még a 70-es évek elejét is ide sorolhatom) megmoz­dult sakkozásunk színe-java, min­denki elindult. Már az elődöntőkben is ismert nevek játszottak, a tovább­jutás sorsát a legtöbbször parázs csatákban döntötték el. És végül a döntő. Aki itt játszott, ide bekerült, az már valamit letett a magyar sakkozás asztalára! Az ál­landó versenyhelyiség a Kinizsi ut­cában egy-egy érdekes, izgalmas forduló során szűknek bizonyult. Pe­dig nem építették kicsire! Azután szép lassan sorvadozni kezdett a jól kiépített, olajozottan működő bajnoki rendszer, mára odajutottunk, hogy... Legjobbjainkat csak elvétve látjuk itthoni versenyeinken, az ezt követő - második vonalhoz tartozó - tehet­séges fiataljaink ugyan elég sokat sakkoznak, de az arány itt is inkább a külföldi versenyek irányába toló­dik el. Az 1988. évi nemzetközi nyílt ma­gyar bajnokság, alighanem újabb visszalépés a korábbiakhoz képest. Az élvonalhoz tartozó versenyzőink közül csak néhányan indultak, de a rajtnál megjelent külföldiek között is csak a korábbi szovjet bajnok Dorf­­man és az NDK-bajnok Pálitz neve csengett ismerősen. Azután nem Dorfman, Pálitz vagy Perényi Béla, Horváth Csaba, Bárczay László vezette a mezőnyt, Perényi Béla utolsó nagy sikere Halála után magyar nagymesteri címet kapott hanem egy számunkra teljesen is­meretlen szovjet fiatalember, Viktor Moszkalenko. Keresztnevével meg­egyezően egymás után nyerte parti­jait, és végül olyan előnyre tett szert, hogy a hajrában már megelégedett egy-két pihentető döntetlennel. Igaz, a 2475-ös Élő-pontszámot nem „ad­ják ingyen", de játékában semmi kü­lönlegeset nem fedeztem fel. Legfel­jebb annyit, hogy küzdött és megint küzdött... S a végén mindig neki lett igaza! Dorfman - aki az utóbbi időben sűrűn látogatja versenyeinket- nagy rutinját jól kamatoztatta. Kétségtele­nül ő indult a legnagyobb eséllyel, de amikor látta, hogy Moszkalenkóval senki sem boldogul, csak jó helyezé­se megtartására vigyázott. Annál na­gyobb harc dúlt a magyar bajnoki címért, amely egyben belépőjegyet jelentett a jövő évi szuperbajnokság­ra. (Ha ugyan megtartják!?) Jobb Buchholzzal Perényi Béla megelőzte Horváth Csabát, ezzel második nyílt bajnoki címét szerezte meg. Akkor még nem gondoltuk - hogyan is gondolhattuk -, hogy Bé­lának ez lesz az utolsó kiemelkedő sikere. Horváth Csaba most már sorozat­ban szállítja a jó eredményeket, Pál­­kövi József is egyre megbízhatóbb, Fehér Gyula pedig mostani szerep­lésével tette fel az i-re a pontot. A szaloniki FIDE-kongresszuson bi­zonyára megkapja a megérdemelt nemzetközi mesteri címet. Páltz kis csalódást okozott. Autóval indultak Szalonikibe, a nemzetközi nyílt versenyre. A gépkocsi váratlanul megcsú­szott az országúton, és a szem­bejövők már nem tudtak kitérni. 1988. november 13-án Szeged közelében tragikus autóbaleset áldozata lett Perényi Béla nem­zetközi mester. Élt 35 évet. A vidám, mosolygós, sakktár­saival szemben mindig udvarias Bélus nincs többé. Három nappal a tragikus baleset előtt még be­szélgettünk, megígérte, hogy a nyílt bajnokságról két játszmát és egy hadállást kielemez lapunk részére. Hogy milyen játszmákra gondolt, most már nem tudhatjuk meg. Mert sok szép játszmát nyert, olyan stílust képviselt, amellyel sok sebet ejtett, igaz, őt is sok­szor megsebezték. De mindig küzdött, mindenki ellen harcolt, addig, amíg valamilyen kis esélyt látott az állásban. Az életét a sakkra tette fel, ezért kötelessé­gének érezte, hogy a maximumot hozza ki magából. Ifjúsági bajno­ki, kétszeres felnőtt magyar baj­noki címe, tornagyőzelmei egy ígéretes sakkpálya kiemelkedő állomásait jelezték. Ez a pálya most megtört, torzó maradt... Nem felejtünk Bélus. Ha majd kinyitjuk a régi sakkújságokat, megkeressük szép játszmáidat, ismét köztünk leszel, megjelensz előttünk mosolyogva, vidáman, ahogyan ismertünk, ahogyan ez­után fogsz emlékünkben élni. Nyugodj békében. Ki gondolta még akkor? Perényi Béla, a magyar bajnok utoljára vette át díját Szerényi Sándor elnöktől

Next