Sakkélet, 1997. március-december (47. évfolyam, 1-12. szám)
1997-06-16 / 5-6. szám
136 # SAKKÉLET SAKKTÖRTÉNELEM Lakitelek, 1996. augusztus 4-11. Az első világtalálkozó emlékei „A magyar keresse a magyart, a magyar szeresse a magyart...” (Mindszenty József) Az előzmények még 1991 nyarára nyúlnak vissza. A Kecskeméten megrendezett Széchenyi István Nemzetközi Sakkfesztivál után Bense József főszervező vetette fel először a sokak szívében már régóta szunnyadó gondolatot: az örökös magyarkodás helyett végre versenyt kellene szervezni a nagyvilágban szétszórt-szétszóródott magyar sakkozók részére. Az „álmodozók”, a Kecskeméti Széchenyi SE elnöke vezetésével úgy gondolták, hogy a világkiállításhoz csatlakozva egy ilyen nagyszabású sakktalálkozó csak segítené a magyarság egymásra és magára találását. A tervből pályázat lett, amit az EXPO Világkiállítási Pályázati Bizottsága közel ezer pályázat közül az első húsz közé sorolt. „Az eddig beérkezett pályázatok közül az Önöké az egyetlen sakkal kapcsolatos rendezvény, amelyet kiemelkedő kezdeményezésnek tartunk. Úgy véljük, hogy a pályázat nagy eséllyel kaphatja meg a hivatalos kísérő rendezvény címet.” - írta Bense Józsefnek 1993-ban a miniszterelnök-helyettes kabinetfőnöke. Az EXPO, mint ismeretes elmaradt, és annyi csodálatos lehetőséggel együtt a Világtalálkozó ügye is elveszni látszott. Megrendülve az igaz, kiszámítható, de mégis váratlan fordulattól, a szervezők tehetetlenül vártak. A millecentenáriumi rendezvények támogatásának szempontjai eltértek az EXPO pályázati kiírásától, így az ottani kiemelkedő megítélés semmi előnyt nem jelentett. Lehetett mindent elölről kezdeni, de már késő volt, a források kimerültek... 1995 ŐSZÉN csoda történt. Telefonon közölték Bense Józseffel, hogy a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány örömmel segítené a Világtalálkozó létrejöttét. Miután a Bács-Kiskun megyei Sporthivatal is felkarolta a rendezvényt, gőzerővel kezdődött meg a szervezőmunka. Alig néhány hónap állt a szervezők rendelkezésére, ennek ellenére nagyon sokan jelentkeztek. Azzal is magyarázható ez, hogy elsősorban a Lakitelek Alapítvány jóvoltából térítésmentesen látták vendégül az Erdélyből, a Felvidékről, a Kárpátaljáról és a Vajdaságból érkező magyar sakkozókat. A versenynek végül 94 résztvevője volt. Korelnöknek a 89 éves Schwartz Dániel számított Kolozsvárról, míg a 6 éves székelyföldi Kelemen Bálint volt a mezőny legfiatalabbja. A LEGNAGYOBB ÉRDEK LŐDÉS a 7 fordulós nyílt versenyt kísérte, amelyen több FIDE- címviselő is táblához ült. A győzelmet a vajdasági Kanizsáról érkező FIDE-mester, Farkas Tibor szerezte meg. A taktikában is jártas, de elsősorban pozíciós vénájú fiatal játékos megérdemelten nyert, s bizonyította, hogy van alapja a hírnek, miszerint a nagymesteri címet is megpályázta. A paksi színekben szereplő Mészáros Gyula nemzetközi mester is remekül játszott, s csupán hat-Ambrus Zoltán főtitkár, az MLSZ elnöksége nevében köszönti a sakkünnep résztvevőit. Középen Orgován Sándor nemzetközi mester szimultánja a legkisebbekkel. Jobb oldali képünkön áll: Lezsák Sándor, az MDF elnöke, akinek sokat köszönhet a Lakitelken összegyűlt sakkot szerető magyarság