Sárospataki Füzetek 13. (1869)
1869 / 1. füzet - Előszó a szerkesztőtől
Előszó a szerkesztőtől, ponton bajos, a közlekedés itt-ott meg van nehezítve, a határpontokat csakhamar elválasztó pontoknak is veszszük. Nem szükség mondanom, hogy a tér, amelyen lakunk, lehet, sőt szükség, hogy legyen is elkülönzött, de az ügy, a fensőbb érdek, az igazság, a tudomány egy, ezek felett a nézetek lehetnek különbözők, de mind e nézeteknek épen az igazságra, ez egységes központra kell irányulniok, a kürül csoportosulniok. A közelmúlt időkben volt a legilletékesebb helyről a „Protestáns irodalmi társulat“ indítványozva. Alapszabályai is közölve voltak , akkor a politikai körülmények nem kedveztek, most ,máskor állott a letűnt helyére s mégis elnémulva hallgat csendesen. úgy látszik a társulati működésre, még előbb a társulati sorakozásra nálunk épen semmi hajlam, épen semmi kedv. Csak vessünk egy tekintetet akár a „Sárospataki Füzetek“, akár a „Prot. Egyh. és Isk. Lap“ életére, múltjára. Azt vélné az ember, hogy ha egyik nem, tehát a másik csak képes volt magához állandó erőket kötni le, így egy központ körül, biztosan működő, a vállalatot fentartó irodalmi kört teremteni. Iszonyú csalódás mindkét vállalat, észlelhetőbben pedig ama pesti körében a dolgozók folytonos jövése, menése, örökös folyamlás, a heraklit féle levés mutatkozik és soha nem a bár egy időre szóló szilárdabb lét. Hol van ennek oka, a szerkesztők személyében, vagy valami kóros állapotban, vagy mind a kettőben, bajos eldönteni. Elég legyen itt a tényt jeleznem. Folyóiratunk, mint címlapja mutatja „protestáns.“ Ezzel épen nem akarunk valami korlátozott felekezetességhez szegődni. A protestantizmus, híveinek számára, társulati viszonyai, egyház szervezetére nézve mint intézmény lehet korlátozott, véges, a mint hogy az is, de elvére s ennek szolgálatában a tudományra tekintve korlátlan, végetlen, a haladás minden fokait, az igazi művelődés minden mozzanatait magába fogadja. Az ily értelemben vett protestantizmusnak lesznek már szolgálatára a mi füzeteink. Folyóiratunk „tudományos.“ Ezzel ismét nem azt akarjuk mondani, hogy amit közlünk, csak tudós emberek olvashatják, hanem azt, hogy cikkeink tudományt adnak ugyan, de oly alakban.