Sárospataki Lapok, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-05-04 / 18. szám
Negyedik évfolyam. 18. szám. Sárospatak, 1885. május 4. SÁROSPATAKI LAPOK. %› - Ság Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai szétküldéssel, egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr. ® =41 A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. -------- =¤ Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többször való közlésnél 5, egyszeriért 7 kr. sorra. Ezenkivül bélyegdíj 30 kr. as— A megjelentéinden hétfőn. — TARTALOM: „Az első segélyosztás és a gyámintézet.“ I. Gyöngyösy Sámuel. „Evang. ref. gimnáziumaink és a vallásos nevelés.“ (Folytatás). Futó Mihály. „A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése.“ Mitrovics Gyula. „A tiszántúli ev. ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése.“ Lukács Ödön. „Vegyes közlemények.“ Az első segélyosztás és a gyámintézet. 1. Tehát az ige testté lett; a domesztika nagy eszméjének inkarnációja megtörtént; a szegény, a sokáig üldözött magyar protestantizmus várakozásának reménye betölt. Legyen az Istennek hála érette! A született gyermek mosolygott, ajándékokat hozott még a múlt karácsony előtt szegény egyházaknak, szegény lelkészeknek. Öröm töltötte el keblünket, midőn gyöngéd karjai meleg ölelését éreztük! Csak akik legrégebben és legnehezebben várták ezen csecsemő születését, azoknak nem hozott semmit: a megélemedett öreg szolgáknak, az özvegyeknek és árváknak ! Hát miért nem hozott az a csecsemő ezeknek semmit? . . . Vajon azért-e, mert születésekor sokkal kisebb lett, mint aminőnek vártuk, vagy talán más okok is voltak? . . . Ezekről és az ezekből kifolyó némely dolgokról óhajtok egyet mást elmondani e becses lapok hasábjain, a t. szerkesztő barátom engedelmével. A csecsemő kisebb lett tehát, mint aminőnek vártuk. Vajon csakugyan kisebb lett-e? És hogy kisebb lett, azért nem láttuk-e meg mindjárt, mert örömkönyeiktől nem láthattuk , vagy talán csak az én skeptikus agyam és erőtlenedő szemeim látják kisebbnek ? . . . Meglehet, de én kisebbnek látom s el is mondom, hogy miért? Hogy számításom teljesen korrekt legyen, szükségem lett volna a conventi végrehajtó bizottság részletes jelentésére és a novemberi convent jegyzőkönyvére , de ezeket a maga útján kezemhez vehetni majd csak hónapok múltán lehet reményem ; ugyanazért legyen szabad számítási alapot azon kimutatást fölvennem , mely e becses lapok múlt évi 47. számában közölve volt, melynek megbízhatóságában kétkedni nem lehet okunk. Ezen kimutatás szerint, a közalapítványi végrehajtó bizottság jelentése értelmében, a közalapra történt beiratkozás következő arányokat mutat: a közalapra adott minden lélek után az erdélyi egyházkerület 3 17 krt, a tiszántúli 2 1/4 krt, a tiszáninneni 5 7/10 krt, a dunamelléki 3 112 krt, a dunántúli 5 3/6 krt. HOT* Lapunk jelen számához egy Első tekintetre feltűnik a roppant aránytalanság ; a leggazdagabb, legnépesebb tiszántúli egyházkerület aránylag felényit sem hoz a közös pénztárba, mint a hozzá hasonlíthatatlanul kisebb tiszáninneni ; és a dunamelléki gazdag és népes egyházakkal bíró kerület alig valamivel többet felénél; csak a dunántúl buzgólkodott annyira , hogy lépést tarthasson velünk. Hogy ez nem jól van így, annyi bizonyos ! De hát miért van így? Az 1883. januári egyetemes convent jegyzőkönyve 77. sz. 9. §-ának második pontjában, a beiratkozásoknál előfordulható aránytalanságokról lévén szó, világosan ez mondatik : „az egyetemes convent, azon esetre, ha az egyházkerületek között ily aránytalanságot tapasztalna, erre az egyházkerületeket figyelmezteti!“ az előzményekből önként következvén, hogy a beiratkozások helyesbítése céljából. ? Megtörtént-e a figyelmeztetés, nem tudhatom, de annyit tudok, hogy meg kell történnie. Nagyfontosságú kérdés ez, mert az a csecsemő azért lett felényi, mint aminőnek a legegyszerűbb számítással reménytettük, mert a beiratkozásnál nem volt meg mindenütt a kellő buzgalom, a ráhatás ; nem volt felélesztve a lelkesedés lángja ; legtöbb helyen közönyösen vették a dolgot; beiratkoztak, mert be kellett iratkozni; ha nem akarták is, beírtak mindenkit; mert elvitazhatatlan tény, hogy ha a tiszáninneni szegény egyházkerület 5 7/10 százlélit mutat föl, ennyit legalább is mindenik egyházkerületnek föl kellett volna mutatnia. Ugyanazért jogosan megvárhatjuk a közös, nagy áldozatban hátramaradt egyházkerületektől, hogy mulasztásukat mielőbb jóvátenni igyekezzenek. Mert a conventi segélyosztásnál azok a kérlelhetetlen számok még többet is beszélnek. Úgy találjuk ugyanis, hogy az erdélyi egyházkerület, a tőketermészetű pénzeket ide nem értve, beadott a közalap pénztárába 10,681 frtot, kivett 11,080 frtot, tehát majd 400 frttal többet, mint beadott; a tiszántúli beadott 22,888 frt, 46 frt, kivett 15,320 frtot, tehát 7568 frt. 46 krral kevesebbet, mint beadott; a tiszáninneni beadott 12,654 frt. 26 krt, kivett 5330 frtot, tehát 7324 frt. 26 krral kevesebbet, mint beadott; a dunántúli egyházkerület beadott 7806 frtot, kivett 5330 frtot, tehát 1476 frttal kevesebbet; a dunamellék ív melléklet van csatolva. “í£S£