Sárospataki Lapok, 1889 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-22 / 16. szám

Nyolcadik évfolyam, 10. szám, Sárospatak, 1889. április 22. SÁROSPATAKI LAPOK. Előfizetési díj: Helyben és vidékre, postai­­ szétküldéssel, egész évre 1 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. A protestáns egyházi és iskolai élet köréből. T---------------------:---­Hirdetések díja: 1­4 hasábos petit sor többször­­ való közlésénél 6, egyszeri­ért 7 kr. sorra. Ezenkívül bélyegdíj 30 kr. A SÁROSPATAKI IRODALMI KÖR KÖZLÖNYE. dt--------------------------9 TARTALOM: .Húsvét ünnepén.» Szabó Imre. .­ .Néhány észrevétel tősgyökeres magyar gimnáziumaink alsóbb fokú németnyelvi tanításához.» Dr. Székely György. — .Képes biblia.» Rácz Lajos. — .Az alsózempléni ev. ref. egyházmegye tavaszi közgyűlése.» Czinke István — .A nagy­bányai ev. ref. egyházmegye közgyűlése.» Tóth Dániel. — .Bölcsészettörténet.» (Könyvismertetés). Dr. Finkey József. — .Vegyes közlemények.» — .Pályázat.» — .Hirdetés.» — MEGJELEN MINDEN HÉTFŐN.­­ Húsvét ünnepén. «Mit keresitek a holtak között az előtt?» Győzede­­lem ! győzedelem ! «Hála legyen Istennek, ki diadalmat adott nekünk a mi urunk Jézus Krisztus által.» Óh szép remény! Te édes ábránd ! te a világot örömre lelkesítő húsvéti hit! . . . Dehát hol van ez a valóságban ? Hol az a hívő sereg, mely könyeit hullatta Krisztus keresztje alatt, s vesztett reményei és keservei között is az öröm hangján énekel húsvét napján a meg­nyilatkozott sír felett? Aligha­nem csak abban a szent költészetben, abban a bemodosult, porlepte könyvben, melybe ma már — úgy mondják — csupán az önma­gukkal meghasonlott lelkek tekintgetnek búfelejtőül, aligha­nem csak annak a világtól elmaradt lévita sereg­nek jámbor képzelődésében, a mely szomorúságot eről­tet a világ arcára akkor, mikor annak egyetlenegy bá­­natkönye sem pereg alá, s kitörő lelkesedést hirdet ott, hol az örömnek csak egy halk áriája sem rendül meg. Avagy kit érdekel és lelkesít ma már a húsvéti hit, a Krisztus feltámadása, a régen múltnak ez a szép regéje, a­melyről 18 század előhaladása és műveltsége koptatta le a varázst, a bűbájt, a zománcot ? Óh pedig az Úr valóban föltámadott! Kicsoda? a názárethi Jézus? az ácsmesterének fia? az alacsony származás, a ki jászolban szendergett, a kiről fel van jegyezve régen, «avagy származhatik-e valami jó Názárethből ?» Ók milyen képtelen állítás? Hiszen a fényes származásnak sincs diadala a halálon, hát az alacsony születésnek hogyan lehetne örök élete ? Hiszen a világverő hősök dicsősége is meghervad a sír­nál, hát egy jámbor emberbarát leköpdösött keresztfája miként hajtana örökzöld diadalmi borostyánt? Óh! bel képtelen hit! Emlékezzünk csak! Az Úr valóban feltámadott!! A kor, melyben Ő itt járt e földön, az ó-világnak hanyatló kora volt. Az emberiség jobbjainak gondolko- SCST* Lapunk jelen számához egy í­rása nem fért már abban a szűk keretben, a melybe Mózes törvénye szorította. A szív már nagyon is érezte — lett légyen zsidó vagy pogány — hogy üres, hogy égeti a szomjúság rettenetes kínja ... és a lélek, a hal­hatatlan lélek, mikor repülni akart, azt érezte, hogy alig-alig bírja emelgetni szárnyait a földiség fojtó gőz­körében. És íme, ennek a haldokló kornak, ennek a beteg emberiségnek, a­mely örökösen messiásért, meg orvosságért sóhajtozott, egyszer csak elkezdi hirdetni az igénytelen názáretnt: Hallod világ! halljátok embe­rek ! az orvosság, a­miért epekedtek, szívetekben és tel­ketekben van. A léteknek titkos hangja súgja — hall­gassatok csak — hogy van, hogy tenni kell egy látha­tatlan örök szellemnek, a ki táplál, a ki éltet, a ki sor­sunkat bölcsen kormányozza, a ki jelen van mindenütt —­ nemcsak ott a Sión vagy Garizim hegyén — hát épen azért szeresd, sőt imádd e láthatatlant! A szívnek és léteknek jobb értelme sugalja, hogy mindaz, a­kit teremtve találsz, kicsiny avagy nagy, bölcs avagy tudat­lan, koldus vagy király, egyforma teremtménye a látha­tatlannak, egyforma testvér mind, épen azért szeress kivétel nélkül mindenkit, úgy, mint önmagadat. Külső, érzéki étet helyett élj benső, szellemi életet, és meg­látod, hogy a világ megújhodik, a földi ország istenor­szága tesz, te pedig, a ki igazán szereted istenedet és embertársadat, nem a földnek, hanem az égnek pol­gára; nem az embernek halandó gyermeke, hanem az Istennek halhatatlan fiává leszesz. Vájjon meghalhatott-e az, a­ki a haldokló világot egy ilyen örök isteni igaz­sággal új életre támasztotta ? Nem föl kellett-e annak támadni nagy diadallal, a­ki a halandót ilyen halha­tatlanná tette ? Természetes, hogy a korhadt világ és annak min­den korhadt intézménye dühös csatára kért ellene. Kaja­fásnál, a főpapnál, meg a többi főbűnösnél bevádolták. Pilátus, a helytartó kezeit mosta; az írástudók, meg a többi farizeusok keresztfára ítélték; az éhes csőcselék gyedív melléklet van csatolva.16

Next