Sárospataki Református Lapok, 1918 (14. évfolyam, 1-51. szám)
1918-01-06 / 1. szám
XIV. évfolyam. 101. szám. Sárospatak, 1998. jan. 6. SISIMKI REFORMÁTUS LM A TISZÁN INNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÉS A SÁROSPATAKI FŐISKOLA KÖZLÖNYE* MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ Egész évre .................................. 12 Kor. Félévre .......................................... 6 „ Főszerkesztő Felelős szerkesztő és kisdő KADÁCSI GYÖRGY DR. WACZ LAJOS '‘friiiiiiiWMiacx'k : HVIISAISIVI ISI VAS DR. UJZA LÁSZLÓ fcgewz. oldal ....................................... 40 Kor. Fel . ....................................... 20■ Negyed . ...................................... 10■ •Nyolcad . ........................ ......... 5 TARTALOM: Az új év küszöbén. (Folyt. köv.) — B. L.: A katholikus autonómia és az 1848: XX. t.-c. végrehajtása. -- Harsányi István: Malakiás próféta könyve. (Folyt.) — Rácz L.: Torpa és Debrecen. — Soós L.: Falusi levelek. — Irodalom. — Vegyes közlemények. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. HIRDETÉSEK DIJA: Az új év küszöbén. Lehetetlen tucsuzkodás nélkül megválnunk az 1917-dik esztendőtől. Rendkívüli időszak volt s annyi kivételes emléket hagyott maga után jóból és roszból egyaránt, hogy sokáig nem bírjuk — ha akarnak is — elfelejteni. Az egész világot rengető, tépő, pusztító vihar itt maradt rajtunk rettenetes örökségképen. Zajongó szívünkre rá-rá parancsoltuk ugyan a hősi önmegadást, amikor láttuk, olvastuk fiainknak diadalmas birkózását a világ mindenféle kétlábú elemeivel és halált szóró csodaműveivel; de azt a hihetetlennek tetsző elvetemültéget, amit a háború zónáján innen nyüzsgő ember egymás megrontására tudott produkálni, — azt nem lehet lelki háborgás nélkül még csak elgondolni sem. A pénz szerelme, a gazdagodás vágya hitvány üzérekké aljasitotta, egymásra uszította az élelmesek hadát s a mit művelt s művel még ma is ez a had, felért s felér a régi rablóvilág banditaságával a nélkül, hogy annak romantikájából volna benne csak egy szemernyi is. Rákényszeredtünk a hivatalos szabályok kijátszására, hogy élhessünk, hogy mosott ruhát viselhessünk, hogy mezítelenül ne járjunk, hogy az estvéli világosságot legalább egy hitvány mécsesféle szolgáltassa családunknak. Csalókká és csalatottakká lettünk s odáig haladtunk az erkölcsiség lejtőjén, hogy végre mintha irigyeivé váltunk volna azoknak, a kiket lelkünk tiszta óráiban gyűlölnünk és utálnunk kellene És látnunk kellett, hogy a gonoszság miként boldogul e világ szerint való boldogulással, s hogy nincs erő ennek a felburjánzott istentelenségnek megfékezésére — a legtöbb helyen és a legtöbb esetben. Hogy sokan több éven át megtakarított vagyonukat is kénytelenek voltak a Mammon torkába dobálni, — ezt ha keservesen is — csak elviseltük ; de hogy a seprű ennyire felülkerüljön az emberiség nagy hordójában és hogy kacagva rohanjon szemünk láttára az undok kapzsiság a vagyoni boldogulás országútján, — ezt sohasem fogjuk tudni sem megérteni, sem méltányolni. Ha a nemzet, a haza kívánja tőlünk, ha hős fiaink sorsának enyhítése követeli tőlünk az áldozatot, akkor a Jézus parancsolata szerint a felső kabátunkkal együtt az alsót is készséggel felkínáljuk, de az 1917-dik év nem az ilyen áldozatok miatt marad fájdalmasan emlékezetes, hanem az árdrágítók, a szemérmetlenül vagyonosodók, a minden tisztességet levetkezők rabló eljárása miatt. Hogy ezért kiket terhel a felelősség, mi azt nem keressük, csak megállapítjuk a tényt, amelyen nem változtathatott a megsarcoltak javára semmiféle prédikáció, semmiféle papi, egyházi befolyás, semmi jajszó, semmiféle utcai isersigű. ■jmaulil-civ iileg ,amú igazmondás sem. A polgári és egyházi társadalom egyaránt tehetetlenül megadta magát a vakmerők, a XX. századbeli banditák szabad csapatainak s tehetetlen volt velök szemben maga az államkormány is, legfölebb a világszerinti nagy gonosztevőkkel szemben kísérletezett, a nélkül azonban, hogy kisérletei a kisebb gonosztevőket megriasztották volna . . . Az a minden elismerésre érdemes segítség, amelylyel az államkormány s nyomában a felekezetek is megpróbáltak a megsarcolt társadalmi osztályokon könnyíteni, javított ugyan valamit a nehéz és már-már elviselhetetlen helyzeten, de az erkölcsi bajt nem szüntette meg, a rákfenét nem irtotta ki s a titokban röhögő alávalóságot még csak tartózkodóvá is alig tette, sőt, hogy a napi szükségleteinket úgy a hogy kielégíthessük, magunk is bűnrészeseivé szegődtünk a rajtunk élősködőknek, a mi erszényünkből gazdagodóknak és örülnünk kellett, ha százszoros, ezerszeres árakon meg tudtuk szerezni a házi szükségleteink fedezésére szolgáló apróságokat. Hogy a szemérmetlenségnek ez az undok győzedelme milyen hatással lesz nemzeti s társadalmi jövendőnk alakítására, azt jobb most még nem is kérdezni. A templomaink mintha már is kezdenének üresedni; a négy évi háború által fejlesztett erkölcsi és vallásos világnézet mintha kárára volna mindannak, amit eddig szentnek éreztünk és hirdettünk .. . Bizony az 1917-dik évet sok tekintetben nem írhatjuk a boldog esztendeink közé. És éppen erre kellett esni a reformáció 400-ados Lapunk jelen számához ír melléklet van csalóiva.